Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-09 / 7. szám
1991. január 9., szerda alapítvány, amelyet majdnem elfelejtettünk Mulatnak, ahol régen tanítottak a „beosztott” népművelő Tipikus helyzetből néhány megszívlelendő általánosság Az alapítványok korát éljük. Talán sokan nem is tudják: szép hagyománya volt hatvan, hetven évvel ezelőtt is. Szeghalmot a Sárrét kulturális központjává alapítványok emelték. 1925-ig 33 alapítvány került itt bejegyzésbe. Néhány jelentősebb: Péter András gimnáziumot alapított paraszt fiatalok részére, Simay János óvodát, Szigeti István mezőgazdasági középiskolát. Írásunk az utóbbival foglalkozik, annál ds inkább, mert sokkal kevesebbet tudunk erről, mint az előbbi kettőről. Szigeti István szeghalmi jómódú parasztgazda és felesége egyetlen kisfiúk — egyik óráról a másikra történt — elvesztése emlékére 200 ezer pengő értékű „Szigeti Endre-alapítványt” tett. Az alapítók célja: „Egyrészt örökké feledhetetlen, szeretett gyermekünknek, Szigeti Endrének az emlékét örök időkre fenntartsuk, másrészt a Sárrét és különösképpen Szeghalom földművelő lakosságának és gazdatársadalmának mezőgazdasági műveltségét gyarapítsuk”. Az alapító levél 1942. január 29-én készült el. Az „Ajándékozási szerződést”, amelyet egyrészt Szigeti István és felesége, K. Patai Margit szeghalmi lakosok, másrészről a szeghalmi református egyház — képviseli — Tildy Zoltán lelkész és Czeglédi Imre gondnok kötötték. „Ajándékozók az előbb leírt vagyont azzal a rendeltetéssel ajándékozzák a református egyháznak, hogy azon egy mezőgazdasági közoktatás céljait szolgáló iskolát létesítsen, és tartson fenn.” Az alapítók az összes, még az alapítás után szerzendő ingó és ingatlan vagyonukat, külterületen lévő tanyájukat és a községben lévő házukat is felajánlják az iskola céljaira. A Szigeti Endre Mezőgazdasági Középiskola jogilag is létrejött. Az új szeghalmi iskoláról olvashatjuk a gimnázium évkönyvében: „1942. szeptember 1-én megnyitjuk a Szigeti Endre mezőgazdasági középiskolát remélhetőleg az egész Sárrét hasznára, és sok-sok magyar fiú jövendő boldogulására.” A Munkaügyi Minisztériumban hétfőn Csuhaj V. Imre főosztályvezető tájékoztatta az MTI munkatársát a munkanélküliek segélyezési lehetőségeiről. A költségvetés 9 milliárd forintot nyújt idén a biztosítási alapú munkanélküli segélyezésre, amely, ha a munkaadók és a munkavállalók befizetései elmaradnak, nem nevezhető majd biztosítási jellegűnek. Eredetileg arról volt szó, hogy a munkáltatók a 43 százalékos társadalombiztosítási, s a munkavállalók a 10 százalékos nyugdíjjáru- lékból 3, illetve 1 százalékot fizetnek be e szolidaritási alapba. Mivel a társadalom- biztosításnál nem lehetett ellentételezni ezt a kiesést, az új variáció szerint a 43, illetve 10 százalék felett kellett volna 1-1 százalék plusz terhet vállalniuk a munkaadóknak és a munkavállalóknak. Ettől mindkét kör határozottan elzárkózott az érdekegyeztető tárgyalásokon. Nem tudni tehát, hogy — várhatóan januárban —- milyen megoldást hagy jóvá a Parlament a foglalkoztatási törvényben. A költségvetésben mindenesetre már elfogadott az Országgyűlés 9 milliárd forintot az elvileg Az első legfontosabb feladat az iskola benépesítése volt. Dr. Révész Imre református püspök 1942. március 28-án kelt körlevelében értesítette a lelkipásztorokat, az iskolák igazgatóit, hogy az érdeklődő tanulókat az új iskolába irányíthatják. Nagy Miklós, a szeghalmi Péter András Gimnázium igazgatója, dr. Pásztor József, Kurpé István és Fülöp Károly gimnáziumi tanárok személyesen keresték fel a környék iskoláit, hogy az új mezőgazdasági középiskolát megismertessék. Az első évfolyamra, az 1942 43-as tanévre 40 tanuló iratkozott be, 12-en szeghalmiak, a többiek Hódmezővásárhelyről, Kecskemétről, Beregszászról, Budapestről, Orosházáról, biztosítási jellegű Szolidaritási Alap és 12,6 milliárd forintot a hagyományos Foglalkoztatási Alap céljaira. Mint a főosztályvezető rámutatott, a 9 milliárd forint természetesen nem elegendő az idei év végére már 200 ezerre becsült munkanélküli segélyezésére. Erre a célra mintegy 15 milliárd forintra lenne szükség. Az eredeti tervek szerint a Szolidaritási Alapot terhelné ezen túl a munkaerő-szolgálati irodák korszerűsítése, a napi számítógépes kapcsolat megteremtése a helyi, a megyei szolgálatok és az Országos Munkaerőpiaci Központ között, mintegy 1,3 milliárd forintos ráfordítással. Ugyancsak a Szolidaritási Alapból tervezték a pályakezdők segélyezését. Ez mintegy 0,7 milliárd forintot igényel. A Munkaügyi Minisztérium több szakembere szerint a munkaadóknak és a munkavállalóknak a társadalom- biztosítási járulékok, illetve a nyugdíjjárulékon felül 0,5- 0,5 százalék plusz terhet kellene vállalni a Szolidaritási Alap kiegészítésére. Ez a befizetés nemcsak lényegesen nagyobb lehetőségeket adna az alapnak, de ennél is fontosabb, hogy közelítenének Szegedről, Battonyáról, Csongrádról, Endrődről, Gyo,- máról, Pásztoréi és Komáromból érkeztek. Az iskola első tanárai voltak: Parragh Attila igazgató, Vidonyi Dániel, Nagy Miklós, dr. Mező Imre, Baka Béla, Baka János, Bernstein Jenő, Bordács Imre, Hajas Béla, dr. Hajdú Endre és Koppányi Imre. Az iskola igazgatótanácsának elnöke dr. Tildy Zoltán református lelkész volt. Elméleti oktatás mellett a tanulók állandó gyakorlati oktatásban is részesültek, mezőgazdasági munkát vé- volt egy 100 négyszögöles geztek. Az iskolához 140 hold tangazdaság is tartozott. Minden hallgatónak kertje, amelyet teljesen egyedül munkált meg. Az ál■ a biztosítási jelleg elveihez. A befizetők ugyanakkor jobban beleszólhatnának az ösz- szeg felhasználásába is. Amennyiben nem lesz elegendő pénz a Szolidaritási Alapban, akkor több megoldás is lehetséges. Csökkenthető a járadékellátás színvonala, de megfontolandó az is, hogy a járadékok után ne 43, hanem ennél kisebb társadalombiztosítási járulékot kelljen fizetni az alapból. Elvileg lehetséges, hogy a Foglalkoztatási Alapból csoportosítsanak át bizonyos összegeket a Szolidaritási Alapba, viszont csökkenti ennek realitását, hogy a*12,6 milliárdos Foglalkoztatási Alapot már eleve 4,5 milliárd forinttal terheli a korábban kifizetett pályakezdő és újrakezdő hitelek kamatterhe, illetve a munkahelyteremtő beruházások már jóváhagyott támogatása. A fennmaradó mintegy 8 milliárd forintból kellene tehát megoldani az átképzéseket, továbbképzéseket, a közhasznú foglalkoztatást, a vállal- kovóvá válás és a kritikus körzetek segítését, és még sok más, hasonlóan fontos feladatot. lattenyésztésben olyan állatok tenyésztésének bevezetését tervezték, amelyek a vidék körülményének és a piaci viszonyoknak a legjobban megfeleltek. A tangazdaságot az alapító Szigeti István gépekkel, szerszámokkal, tenyészállatokkal, vetőmaggal is ellátta. Két csoportban dolgoztak a tanulók, szakmai gyakorlatokon, az egyik az állattenyésztési, míg a másik a növénytermesztési munkát végezte. Elsajátították egyrészről a tehenész tejházas, sertésgondozó, takarmányos, béres, kocsis, juhász, másrészről a kukorica-, bab- és répave- tés, -kapálás, kaszálás, szénaszárítás, aratás, cséplés, szekérre rakás, asztagolás, legelők gyomtalanítása, ekekapálás, szárítás, vetőgépbeállítás, boronálás feladatait. Az iskola tangazdaságában megtermelt növényeket — különösen a kertészeti termékeket — felhasználták a diákotthon ellátására, a felesleget pedig a Péter And- rás-alapítványbirtok saját zöldségesboltjában eladták. Ez a mai értelmezés szerinti farmerképzés sajnos csak nyolc évig tartott. 1950- ben a politika változása az iskolában is bizonytalanságot okozott. Csökkent a tanulás presztízse, nem kevés fiatal származása miatt nem jutott be az iskolákba, szakemberszükségletet hosszabb távon nem terveztek. Az iskolát „átvitték” Mezőtúrra, azzal az indokkal, hogy ott majd technikummá fejlesztik, pedig ennek feltételei Szeghalmon is megvoltak. A döntés vesztesei a Sárrét fiataljai, a lelkiismeretes pedagógusok és nemkülönben az alapító házaspár volt. Az iskola tangazdasága a rajta lévő gazdasági épületekkel együtt a Szeghalmi Állami Gazdaság tulajdona lett. A központi épület ma vendéglátó-ipari „egység”, a vonzó nevű „Pusztacsárda”. Egy történet ez az akkori idők számos rossz döntése közül és arról, hogy a korábban tett alapítványok sorsa ma már igazán nem lehet közömbös egy-egy város, falu, tájegység részére. Oravszki Ferenc Rz OTP hétfStül fogadja ügyfeleit Az Országos Takarékpénztár Budapesten a kerületi hitelszámla-kezelő fiókokban, vidéken pedig bármelyik OTP-irodában január 14-étől fogadja azokat az ügyfeleket, akik mielőbb nyilatkozatot szeretnének tenni arról, hogy a megemelt lakáshitel-kamatokat milyen variációban fizetik. A választási lehetőség kü- lön-külön fennáll valameny- nyi, korábban kedvezményes — 0—3,5 százalékos — kamatozású szerződésre. A nyilatkozattételhez az 1990. szeptember 30-i egyenlegértesítő bemutatása szükséges. Aki úgy dönt, hogy tartozása felét egy összegben kifizeti, nem kell megvárnia az OTP értesítését. Érdemes még januárban felkeresni a helyi OTP-fiókot, és befizetni a tartozás felét. Ehhez azonban szükség van a törlesztő részletek utolsó befizetéseiének — októberi, novemberi. decemberi — igazolólapjára. Ebben az esetben már a januári 1500 forintot sem kell kifizetni. Az OTP az értesítéseket valamennyi érdekeltnek postán kiküldi, azonban ezt nem szükséges megvárni, viszont a levél kézhezvétele után az ügyfélnek 30 napon belül nyilatkoznia kell. A közölt döntést az adós a későbbiekben nem módosíthatja. ' — Nem igazgató Vagyok, hanem beosztott népművelő — hárította el tévedésemből fakadó előléptetését Fehér József, akivel a gyomaend- rődi Déryné Művelődési Ház irodájában beszélgettünk. — A ház ugyanis a Katona József Művelődési Központ egyik intézménye, a volt Endrődön. Azután azzal folytatta, hogy a helyzetük, történetük sem különleges. Hiszen sok helyen előfordult az országban, hogy két települést egyesítettek, hogy több intézményt vontak egy kézbe, s azután, hosszú ideig csak az egyiket fejlesztették, mint ahogy ez történt Gyoma és Endrőd esetében is. — Ügy néz ki, túl vagyunk a nehezén — mondta tovább Fodor József. Egy falugyűlés után, ahol többek felszólaltak az áldatlan helyzet ellen, még a régi tanácstestület ideje alatt, nagyobb beruházásba fogtak itt is. Bevezették a gázt az alsó szinten levő könyvtárba, és kívülről is rendbe hozzák az épületet. Szerencsére, a társadalmi munka nemcsak fogalom ezen a helyen, hanem tartalma is van: belülről ugyanis az egyik klubhelyiséget a kisgazdapárt meszeltette ki, a folyosót a galambászok tették rendbe, a munkák utáni takarítást pedig a helyi nyugdíjasklub vállalta. Már éppen a programokról akartam kérdezni, amikor egy kislány kopogtatott be, s Lutra-matricákat kért. Miközben zajlott az üzlet, a falon levő beosztásról leolvashattam a különböző rendezvényeket: nyelvórák, nyugdíjasklub, aerobic, társastánc, népi tánc... — Húsz kiscsoportunk van — folytatta beszélgetőpartnerem kis idő múlva. — Másfél éve vagyok itt, s az elmúlt évben négy-öt gyerekműsort, három-négy felnőttprogramot is szerveztünk. — Milyen művelődési házra lenne itt szükség? — Tudomásul kell vennünk, högy a régi elképzelés, miszerint a művelődési ház ott álíl a falu közepén, és a lakosok párosával vonulnak be művelődni, megszűnt. Az emberek napi munkájuk után szeretnének otthon pihenni. A televízió, a video sok mindent elvisz hozzájuk. Nekünk is főleg gyerek és nyugdíjas látogatóink vannak. Olyan közösségi házzá kell alakulnunk, amely inkább szolgáltatás. Mindenre újra oda kell figyelni. Most például csak itt lehet Lutra- matricát kapni. Nincs Endrődön könyvesbolt: árulunk könyvet is. Persze nem „magasirodalmat”, olyat, amihez olcsón jutottunk hozzá. — Hol tart a „közösségi- szolgáltató" házzá válás útján a Déryné? — Azt még nem mondhatjuk el, hogy jól működünk. Talán közepesen. Most, hogy megkezdődött a rekonstrukció, különösebb szégyenérzet nélkül be lehet vezetni bármelyik helyiségbe az embereket. Másfél éve vagyok itt, előtte körülbelül egy fél évig nem volt itt senki. Most hárman vagyunk: egy takarító, egy adminisztrációszervező és én. De hát ez egy olyan munkahely, ahol a népművelőnek a plakátragasztástól a közönségszervezésig, a székhordásig mindent meg kell csinálnia. — Jó lenne-e, ha a háe önálló lenne, saját költségvetéssel? — Jó lenne, bár az ilyen intézményeknek viszonylagos önállóság esetében is kapcsolatban kell maradni egymással, hiszen egy városhoz tartozunk. Egyébként a programok kialakításában, az előadások szervezésében eddig is szabad kezünk volt. — Mit kíván maguknak erre az évre? — Azt kívánom, hogy tisztességesen el tudjuk végezni mindennapi feladatainkat ... K. K. Fotó: Gál Edit A közelmúltban az iskola volt tanulói emléktáblát helyeztek el az egykori központi épület falán A szerző felvétele Munkanélküli-segély, 1991 Keveset ígér a költségvetés
