Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

1991. január 2., szerda o „Nagyon szeretem, amit csinálok” Bíznak jövöjükben a „szerencsit hozó" kéményseprő-tanulók Nincs alagút az Országház és a volt pártközpont között... 11 Parlament titkai Az elmúlt esztendőben a közvélemény naponta hal­lott a Parlamentről, hiszen ez vált a politikai élet leg­fontosabb színterévé. De vajon milyen apparátus áll a háttérben, kik segítik a képviselők munkáját, hogyan működik a Parlament „nem látható része”? E hatalmas gépezet irányítója, egyik felelőse dr. Soós Tibor, az Or­szággyűlés Hivatalának vezetője. Vele beszélgettünk a Parlament „titkairól”. A minap Békéscsabán, fia­tal kéményseprő-jelöltek jöt­tek velem szemben, kerék­páron. Szülőfalum jutott eszembe, ahol mindig nagy esemény volt, ha megérke­zett a kéményseprő. Mi, gyerekek, házról házra kí­sértük, lestük, hogyan dol­gozik, ő pedig kedvesen be- kormolta a nózinkat. Kí­váncsi voltam: manapság miért választja ezt a fá­rasztó, felelősségteljes fizi­kai munkát egy fiatal. Fel­kerestem a Tüzeléstechnikai Vállalat békéscsabai körze­tét az Árpád soron. — Én nagyon szeretem, amit csinálok — mondja er­ről Nyúzó Zoltán, III. éves szakmunkástanuló. — Már gyerekkoromban eldöntöt­tem, hogy kéményseprő le­szek. Mindig örültem, ha jöttek, bámultam a munká­jukat, és láttam, Ecsegfal- ván — ahol születtem —, a felnőttek is szeretik, tiszte­lik a „kormos” embert. Édesapám a Nagykunsági Állami Gazdaságban kovács­mester, édesanyám raktáros, a bátyám sertésgondozó. Kértek, menjek gépszerelő­nek, vagy válasszak más szakmát, de én kitartottam gyermekkori álmom mel­lett, és nem bántam meg. Akár esik, akár fúj, hét ágra süt a nap, én mindig öröm­mel jövök iskolába, csak­úgy, mint a munkába. Ke­rékpárral járunk, de Kí­gyósra gépkocsival hoznak- visznek. — Mi a munkájuk érde­kessége? — Évente kétszer me­gyünk, korómszedés és ké­ményseprés a feladatunk. A füstnyomáá ellenőrzése négy évente kötelező, ezért ké­ményenként 105 forintot kell fizetni. Nemcsak kertes- házban fontos a kémények rendszeres karbantartása, de a tömbökben is. Az olajjal, vagy gázzal fűtött épületek­ben is veszélyes, ha elha­nyagolják ezt a munkát. Elég, ha beesik egy galamb, a kéménybe, az onnan már ki nem jön, de nagy bajt okozhat. Tanulunk kémény­bélelést. és kazánok samot- tozásjavítását is. — Élményei ? — Amikor mondják: jé, ott a kéményseprő, és ol­vassák, hány gombjuk van. Szeretnek kihúzni egy-egy szálat a stóokeféből. Leg­jobban a tanyavilág idős embereihez szeretek menni, ők nagyon szeretnek min­ket, és úgy tapasztalom, tisztességes emberek. A ma­gányos öreg boldog, ha pár percig elbeszélgetünk vele és megkérdezzük, hogy van, A parlamenti pártok, szin­te kivétel nélkül, a kor­mánykoalíció pártjai pedig különösen hangsúlyozzák az erkölcs jelentőségét. Azt azonban csak a naivak kép­zelhetik, hogy javulhat az erkölcs ott, ahol a gazdasá­gi rendszer, mindenekelőtí az adórendszer bünteti az erkölcsösöket, jutalmazza az erkölcsteleneket, ahol az adórendszer nem azt adóz­tatja, amit a gazdasági és erkölcsi érdekek megköve­telnének, hanem azt, ami technikai szempontokból szá­mára a legegyszerűbb. Az elmúlt évtizedek egyik nagy közgazdasági tanulsá­ga, hogy csak ott van meg­felelő technikai fejlődés, ahol a munkaerőt jól megfizetik. Csak ott lehet olcsó a ter­melés, ahol magas a bér, azaz nagy a dolgozók vá­sárlóereje. Ezt látszólag le lehet arra egyszerűsíteni, hogy ott fejlődik a technika, ahol drága a munkaerő. De éppen a mi mostani példánk bizonyítja, hogy nem ilyen segíthetünk-e valamiben. Javítottunk már kapucsen­gőt, tv-antennát, kicserél­tünk törött cserepet, újat tettünk a kiesett tégla he­lyett. Ez nem feladatunk, ezt tiszteletből tesszük, és ők végtelenül hálásak ezért. — Kollégiumban lakunk, ott is jó a közösségi szel­lem, magunk rendezünk diszkót, és nagyon jól érez­zük magunkat. Zoli fiatalabb diáktársával vallja, hogy az iskola és a munkahelyi vezetés, az idő­sebb szakemberekkel együtt mindent elkövetnek azért, hogy vérbeli kéményseprők legyenek. Első perctől suly­kolják a fejükbe, hogy ne­kik csak 100 százalékos minőségi munkát szabad vé­gezni. Igen nagy a szemé­lyes felelősségük, mert ez veszélyes terület, a tűzzel játszani nem lehet. Előfor­dul, szerencsére ritkán, hogy nem engedik be őket egy portára, pedig jobban és nagyobb hatásfokkal ég a tűz, ha tiszta a kémény.. Elmondták azt is, hogy 1991. január 1-jétől Szeg­halmon teljesítménybérben dolgoznak a Ill.-osok, ha szorgalmasak, 6-7000 forin­tot megkereshetnek havonta, és ez nem lebecsülendő. egyszerű az összefüggés. A munkaerő úgy is lehet drá­ga, hogy nagy a bérjárulék. Márpedig ez nem ered­ményre, hanem csődbe ve­zet. Nem csak a munka­adónak kell drágává tenni a munkaerőt, hanem a mun­kavállalónak is magas bért kell kapnia. Hova vezet ugyanis, a most alkalmazott bérdrágító rendszer? A dolgozók borí­tékjába kerülő bért akarjuk állandóan korlátozni. Saj­nos, ez többé-kevésbé sike­rül is. Ugyanakikor a mun­kabérek után magas jutalé­kot szedünk be. Ez a módszer már a ko­rábbi években is élt. A munkaadók számára olcsóbb volt az, ha a dolgozók el­vittek valamit a gyárból, a termelőszövetkezetből, mint ha ennek megfelelő nagysá­gú bért fizettek volna. Ráadásul az így eltu­lajdonított értéket a dol­gozók alig tekintették jöve­delemnek. Egy erdőgazda­ságban utánanéztem: a Bíznak a jövöjükben, mivel kémény mindig lesz. — Nagy szükség van az utánpótlásra — magyarázza Majorosi László kirendelt­ségvezető. — A három osz­tályban 17 tanulónk van, ez rekordnak számít. Koráb­ban 3-4, ha jött, abból is lemorzsolódtak. Ügy látom, jó „csapat” jött össze. 90 kéményseprőnknek csak a fele szakmunkás, a többi át- képzett, és az elöregedés ve­szélye is fennáll. A mi kör­zetünkben 35 ezer kéményt gondozunk. Ez komoly fel­adat, nem tudni, mikor ron­gálódik meg, és halálos bal­eset is származhat, ha hibás a tüzelőtechnikai berende­zés. — Nálunk fárasztó, és ne­héz a munka, sok lépcsőt vagy létrafokot kell meglép­niük, de a kereset is jó. A felnőtt kéményseprők net­tóban megkeresik a 10-12 ezer forintot és ez még a mai áraik mellett is elfo­gadható. Kedves kéményseprő ta­nulók, és felnőttek, hozza­nak sok szerencsét megyénk valamennyi lakójának az új esztendőben. Ránk férne ... dolgozók által kedvezmé­nyesen elvitt fa értékének még ötödét sem érezték jö­vedelemnek. A bér helyetti juttatás az utóbbi évben vált egyre általánosabbá a kisvállalkozásokban. Az ott alkalmazottak egy részének csak minimális jövedelmet vallanak be, a reális bér hi­ányzó részét pedig „juttat­ják”. Amíg tehát magas lesz a bér járulék, a kisvállalkozá­sok mindig is ki fogják ját­szani. A nagyok azonban er­re nem képesek. Tehát, to­vább fog nőni az a különb­ség, ami a költségvetési és nagyvállalati szektorban dol­gozók keresete, és a kisvál­lalkozók, valamint a f eketén dolgozók jövedelme között már ma is felháborító. A kormányzat, a politikai pártok, szavakban, a bérből élők érdekeit védik. A gya­korlatban azonban olyan rendszert működtetnek, ame­lyik ez ellen hat. Az erköl­csöt romboló, az előírásokat kijátszókat jutalmazó rend­szerből nem kifelé mászik, hanem egyre mélyebbre süllyed a pénzügyi kor­mányzat. K. S. — Mennyi a Parlament éves költségvetése, és hány ember dolgozik az Országházban? — Az Országgyűlés épüle- i tében nem csupán a parla­menti ülésszakok és a bi­I zottsági ülések egy része zaj- | lik, hanem itt található a I köztársasági elnök és a mi- ) niszterelnök irodája is. Ez év nyara óta hozzánk tarto­zik a Széchenyi rakparton található volt MSZMP-szék- ház, amelyet a köznyelv i Fehér Házként ismert. Ma I ez az Országgyűlés irodahá­zaként funkcionál, itt van­nak a képviselők és az egyes pártfrakciók irodái. E két épület teljes ellátásáról ; mintegy 380 főnyi alkalma­zott- gondoskodik. Ebből a I hivatali apparátus 230-240 ember, míg közvetlenül a 1 képviselőcsoportok alkalma- j zottaiként mintegy 150-en te­vékenykednek. A Parlament költségvetése ' ebben az évben 1 milliárd 135 millió forint volt, jövő- j re pedig 1 milliárd 700 mil­liót terveznek. A növekedést j többek között az okozza, hogy az 1990-es év költsé­geinek egy része csak júni- j ustól jelentkezett, míg 1991- ben már 12 hónappal kell I kalkulálni. — A képviselők fizetését is ebből az összegből fedezik? — Természetesen. A ki- j adások egy jelentős részét ez teszi ki, de ehhez valamit azonnal hozzá kell tennem. A honatyák ez év májusától végzik főállásban munkáju­kat, emiatt a közvélemény I előtt az előzőnél jóval drá­I gább Parlament jelenik meg. Ez igaz, ám az is fontos, I hogy végre tiszta és világos képük lehet a választóknak, tudhatják, mi mennyibe ke­rül, és ehhez mérhetik elvá­rásaikat is. Az előző Parla­mentnél a tiszteletdíjak nagyságrendekkel voltak ki­sebbek, vidékieknek 7000 fo­rint, budapestieknek 5000 fo­rint. Viszont a munkáltatók­nak ki kellett gazdálkodni­uk a képviselők távollétében kiesett bért. Amikor 1989-től e költségek megtérítésére kö­telezte a házszabály a Par­lamentet, kiderült, hogy csak ez évi 40 millióba kerül. — Mire telik még a költség­vetésükből? — A pénz egy másik je­lentős részét a Parlament — várhatóan még 7-8 évig tar­tó — felújítása viszi el. Az elmúlt években a Kossuth tér felőli oldalt tették rend­be. most végre felgyorsul­hatnak a dunai részen is a munkálatok. Kevesen tud­ják. hogy Steindl Imre ere­deti tervei szerint a Parla­ment főhomlokzata a Duna- parti. Az elmúlt években na­gyon veszélyes állapotba ke­rült az északi kőtorony, az­zal fenyegetett, hogy bár­mely pillanatban leszakad­hat róla 72 méter magasság­ból például egy 15-20 kilo­grammos kőcsipke. Most egy jó tízméteres szakaszon visz- szabontják az építményt, a teljes helyreállítás két évig is eltart. Egyidejűleg foly­nak a belső felújítások a ku­polacsarnokban és a Vadász­teremben. A csarnok köve­zetének egy részét 1895 óta nem javították, az ide lete­rített vörös szőnyegnek már nemcsak díszítő, de baleset- védelmi funkciója is lett. Ki­derült, hogy azokból a kő­bányákból. ahonnan eredeti­leg Steindl Imre szállíttatta a kőburkolatot, ugyanolyan anyaggal tudjuk pótolni a burkolatot, amilyen az haj­dan volt. Remélhetőleg a jövő év ta­vaszán visszakerül a kupola tetejére — a vörös csillag helyére — a Steindl Imre által tervezett csúesdísz, egy széljelző. Sokan tréfálkoztak azon, hogy szélkakas lesz a Parlamenten, amely úgy­mond mindig a széljárásnak megfelelően változtatja a he­lyét. Mellesleg a dísz nem is kakas formájú, hanem egy dárdát tartó alakot ábrázol. A Parlament egyébként a Világörökség része, és Ma­gyarország kötelezettséget vállalt, hogy a felújításokat az eredeti tervek alapján végzi el. Nagyon érdekes az épület fűtési rendszere, amely szin­tén a tervező eredeti elkép­zelései alapján működik — méghozzá kiválóan — mind a mai napig. A Parlamenten nincs kémény, egy tőlünk 500 méterre elhelyezkedő kazán­házból alagúton át érkezik ide a meleg levegő. Az ülés­terem alatt keverőhelyiséget alakítottak,-ki, a padlón el­helyezkedő nyílásokon át már egyenletes. 22 fokos levegő áramlik be. Ugyanez a szel­lemes rendszer nyáron azt biztosítja, hogy rekkenő for­róság esetén is kellemes a Parlament belső hőmérsék­lete. — Milyen a Parlament biz­tonsági rendszere? — A kezdeti időkben a Parlamentnek 30 fős őrsége volt, ez azonban igazából so­ha nem funkcionált. Ha ve­szélyes helyzet alakult ki az országban, akkor mindig ka­tonákat és rendőröket ren­deltek ide, akik azonban nem ismerték az épületet. Ma a kormányőrség egyik védett objektumaként szere­pel az Országgyűlés épülete és irodaháza. Az őrség lét­számáról természetesen nem beszélhetek, de nem kell túl nagy számra gondolni. A ka­puknál dolgozó kormány­őrök hivatásos katonák, ők cserélődnek időnként, azért, hogy valamennyi épületet megismerjék. A Parlament szerencsére nem tartozik a rendszeresen fenyegetett épületek közé. Legutóbb a taxisblokád ide­jén és a vörös csillag lesze­relésekor kaptunk több fe­nyegető telefont. Volt, aki a csillag levételét sérelmezte, mások éppenséggel lassúnak találták a munkálatokat. Akadt ajánlkozó, aki a há­tán is lehozta volna, bár gondolom, nem tudta, hogy átmérője három méter volt, súlya pedig 10 mázsa körüli. — Évek éta hallani azt a pletykát, hogy a Parlament ét a Fehér Ház között van egy tit­kos alagút. Mi igaz ebből? — Sajnos nem létezik. Sze­rettük ' volna, ha kiderül, hogy van ilyen, ugyanis a most folyó számítástechnikai fe jlesztés során komoly aka­dályt jelent a közvetlen ve­zetékes kapcsolat hiánya a két épület között. Lehet, hogy a nemrégiben elkészült útburkolatot kell majd emi­att felbontani, így hát tény­leg jól jött volna egy alagút. — Kik léphetnek be a Par­lamentbe a képviselőkön kfvül? — A pártfrakciók belépő­ket adhatnak szakértőiknek, az újságírókkal pedig olyan megegyezés született, hogy az egyes szerkesztőségek meghatározott számú biankó belépővel rendelkeznek. A Parlament ma egyidejűleg tölti be a hivatal és a mú­zeum funkcióját. Utazási iro­dák szervezésében rengeteg turista látogatja az épületet, amire a plenáris ülések ki­vételével mindennap lehető­séget adunk. A jövőben any- nyit szeretnénk változtatni ezen a gyakorlaton, hogy sa­ját kézbe kívánjuk venni a vendégforgalmat. László János Ary Róza Fotó: Kovács Erzsébet Adózás és erkölcs

Next

/
Thumbnails
Contents