Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

Szomszédolás Betekintés a boszorkánykonyhába ©— 1991. január 5. szombat _______________________________________ é n rendezek. Közösen dolgo­zunk, a legfontosabb dolgokat, a hosszabban beépítendő figu­rákat megbeszéljük, kiválaszt­juk, s mérlegeljük az egyéb szempontokat. Például? Egy pár adástól már szerepel Su- nyovszky Szilvia mint tanárnő. Ez a dolog úgy működik, hogy dramaturgiailag megteremtődik egy új szituáció, s ahhoz meg kell keresnünk a megfelelő szí­nészt. A helyzeteket, vagyis a szituációkat az élet teremti, azok a valós problémák, ame­lyek között élünk. Hát erről szól ez az egész sorozat! Van ugye egy idős házaspár, van egy középkorú - kamaszodó gyerekkel, és egy fiatal. Ok él­nek itt a lakótelepen, a történé­sek velük esnek, köréjük szövő-, dik mindig a cselekmény. Ami­kor a sorozatot elterveztük, ak­kor csak a típusokat kerestük. Kitaláltuk Lenke nénit, kitalál­tuk a nyomdász fiút, akiben ugye benne van a lehetőség, hogy akár tördelőszerkesztő.is lehet. Kellett égy orvos a soro­zatban, mert hát azzal - különö­sen egy mentőssel - mindig rengeteg dolog történhet.- Természetesen az egész ki- ötlésben és megvalósításában Horváth Adámé a legnagyobb szerep. Kap segítséget íróktól, szerkesztőktől, dramaturgok­tól, de a mai napig az ő munkál­kodása révén jön létre egy-egy folytatás. Az ő érdeme, hogy a figurák életképes alakok lettek, hogy a napi történéseket szinte percnyi pontossággal követni tudjuk. Módszere, hogy azok­ról az eseményekről, amelyek kimenetele a forgatás időpont­jában még nem ismert, többfé­le variáció készül. így például a választásokkor Lenke néni há­romféle megjegyzését vettük föl a forgatáson, adásba pedig csak az aktuális került. így si­kerül az, hogy mindig napraké­szek vagyunk. Frajt Edit színművész —' Nemcsak szeretem ezt a szerepet, de hálás is vagyok a szerepnek, mert pici baba mel­lett rendszeresen dolgozhatok. Biztosan mondták már, hogy a szülés előtt egészen az utolsó Beke Vali sminkes munka közben tokát kell hétköznapi környe­zetben hitelesíteni. Azt kell ne­kem kitalálni, hogy ha délelőtt játszódik a jelenet, vagy vacso­rakészítés közben a konyhában, akkor milyen legyek. Ideges? fárasztó? beletörődő?... Na­gyon jó közösség van körülöt­tem, remek partnerek. Segít a sminkes, a fodrász, hogy az a Mágelheimné legyek, aki szá­mára nemcsak a család a fon­tos, de a hivatása is, s aki vállal­kozni kényszerül kicsit több pénzért...így... Sunyovszky Szilvia- Számomra ez a szerep egy a sok közül. A különbség csak annyi, hogy nincs átfogó képem a figuráról, nem ismerem a ta­nárnő sorsát, mert az élet írja a történetet. Mindig örömmel dolgozom Horváth Ádámmal, mert rábízhatom magam. A so­rozatban sok a szeretetre méltó figura, és remélem, hogy a ta­nárnő is köztük van. Én a ma­gánéletemben nem vagyok ilyen tanító néni, bár nagyon szeretem a gyerekeket, és min­dig összegyűjtöm őket magam köré. De van egy elképzelésem erről a figuráról, a megjelenésé­ről: legyen ez egy elegáns ta­nárnő. Nem vitatom, hogy a ta­nárok fizetése nem enged meg különösebb eleganciát, de igye­kezzenek. Úgy képzelem el, hogy egy tanárnő mindig is pél­dakép a gyerek számára, akire fel kell tekinteni. Van egy ti­zenhat éves lányom, Bea, sze­rencsére jól tanul, nincsenek is­Az emberek olyanok benne, amilyeneknek valójában szeret­nénk őket. Jó lenne, ha ilyen Lenke néni lenne a közértben, a mentőben ilyen lelkiismere­tes orvos, a lakóközösség pedig egymásért szuszogna, és jólne- veltek lennének a tizenhat éve­sek, mint Anita. Az Etus, az Etus, szókimondó, de lelke bú­bos kemence, hozzá lehet bújni melegedni. Történet is, való­sághoz tapadó, és mese is, szür­keségből kiemelő, elvarázsoló. Még a panelházakra is mele­gebb tekintettel nézünk, ha falai között élhetnek ilyen aranyos, szeretetre méltó embe­rek, valamennyiünk szomszé­dai. Horváth Ádám rendező- Harminchárom év van mö­göttem a televízióban, és több mint kétszáz műsor, köztük olyan sorozat is, mint a Zenélő órák ötven adása. A Szomszé­dok egy műsor a sok közül, de nemcsak az, hiszem, hogy tévés publicisztika. Rengeteg infor­mációt gyűjtünk össze, és igyekszünk beledolgozni egy- egy adásba, szeretnénk, ha átél­nék az emberek a körülöttük le­vőt, és azt is - ami lehetne. Olyan érdes, annyira morgós a világ, kell a több szeretet, a megértés. Legnagyobb hiány az érző és szerető emberekből van, és ezért szeretném őket megmutatni. Különböző gene­rációk élnek egymás mellett, Sunyovszky Szilvia és Frajt Edit Csupaszok és kiszolgáltatot­tak ezek a házak, védtelenek. Bátran jár köztük a szél. Tö­vüknél a kövecses talajjal küsz­ködve, bátortalanul nő a fű is, s csenevész a fa, a bokor. Ha len­ne mit, innen messzire lehetne látni. Itt semminek sincs múlt­ja, jelen van csupán, cement­hiányos, porló járdaszegély, szürke vakolat. Reggelente el­viszik, estére pedig visszahord­ják ide a kapaszkodóktól erős hangú buszok az itt élőket. Gyorsan tűnnek el, ha megér­keztek a kapuk mögé. Dolgoz­ni, élni, tanulni, szórakozni, örömre, vidámságra lelni közö­sen csak másutt lehet. Itt az egymás mellett, az egymás fölé szuszakolt betonkalitkákban - ha a szomszéd is alszik - csak aludni lehet. Lakótelep. Olyan, mint a többi. Csak ez mégis más. Egészen más, mert itt laknak a Szomszé­* dók: az aranyos Lenke néni, a jobb és rosszabb napokat egya­ránt látott Bőhm bácsi, Mágel- heim doktor úrék és Vágásiék. A legszélső ház első emeleti la­kásai az övék (de itt kapott he­lyet Gábor Gábor kozmetikai szalonja is, Mágelheim Julcsi szobája olyan, mint a többi ha­sonló korúék. A falakon a posz­tereken rockerek, a polcokon könyvek és csecsebecsék, a fió­kokban tanszerek. A hallban ott áll a telefon. . Simon Tamás kellékes — Minden olyan, akár egy igazi lakásban, csak az a kü­lönbség, hogy egy-két helyen mozgathatók a falak, például Vágásiéknál a gyerekszobában, hogy a stáb elférjen a kamerá­val. A fürdőszoba is „igazi”, még mosógép is van benne, csak hát a tükör hiányzik. Ott egy lyuk van a falon. A kamera onnan készít felvételt, ha a dok­tor úr borotválkozik. Lenke néniék lakásában még tálaló is van, és tágasabb a konyha, s egy kis előszoba ve­zet Almáék külön hajlékáig. Itt a bútorok hagyományosabbák, az idősebbek ifjúkorát idézik. A legtöbb tárgy a helyén van, keveset kell igazítani. Alkal­manként felszerelni csak a koz­metikai műhelyt kell, az amo­lyan pihenőszoba a stábnak. Forgatás előtt kerülnek ide a könyvek (Gábor Gábor ezzel is foglalkozik), s a kozmetikai cikkek. A Caola szponzorál, így az ő termékeiket'kell jól lát­hatóan elhelyezni, de szponzor az Adidas és az ITT is, erre is vigyázni kell. Ha külső helyszí­neken forgatunk, akkor az vala­mivel nehezebb. Jó érzés, hogy az emberek szeretik a sorozatot. Ha becsöngetünk egy idegen lakásba, virágot kérünk, s meg­mondjuk, hogy mire kell, öröm­mel segítenek. Klári néni, az öltöztető Forgatás előtti sürgés-forgás. Áz egyik benyílóban vasalóáll­vány. Mellette Berente Imréné, Klári néni áll és vasal:- Ez az ing Nemcsák Káro- lyé. Minden forgatás előtt elő kell készíteni a színészeknek a ruhákat. Itt mindenkinek külön ruhatára van, akárcsak otthon. Tessék csak megnézni a szekré­nyeket, hálóing, pulóver, az akasztókon ruha. Nemcsák Karcsinak kockás ingjei van­nak, meg dzsekijei, ahogy a többi hasonló korúnak. Mágel­heim doktor úrnak orvosi köpe­nyeket kell vasalni. Már nyug­díjas vagyok, szabó a szakmám, s amióta elindult a műsor, öl­töztető vagyok. Lánárt Mária jelmeztervező a rendezővel és a színészekkel együtt kiválaszt­ja a ruhákat. Itt mindennek olyannak kell lennie, mint az életben. • Beke Vali sminkes- A filmgyárban voltam maszkmester, most pedig „szomszédolók”. Itt nem kell maszkot készíteni. A legkülö­nösebb feladat az volt, amikor allergiás foltokat „varázsol­tam”. Nagyon jó a- csapat, és kedvesek az emberek, azért szeretek idejárni. Hétköznapi helyzetekre hétköznapi smink, az a feladatom. De én azt sze­retném, ha ezt valójában min­den ember megtanulná. Sokan csak bepirosozzák az arcukat, és feketével körülhúzzák a sze­müket, pedig az már nem is di­vat. Annyi figyelmet minden nő szánhatna magára, hogy meg­nézze, mi az, ami lágyítja a vo­násait, élénkíti a tekintetét. Ezek valójában egyszerű dol­gok, s meg szeretném mutatni, hogy így is lehet. Szabó Gábor gyártásvezető- Hiába, hogy négy éve csi­nálom a sorozatot, itt nincs két egyforma nap, ezt nem lehet megunni. A Szomszédok azért is emlékezetes, mert egy mű­sorhoz sem kellett próbaszá­mot készíteni, de ehhez kellett. Amikor azt megnézte az akkori vezetőség, mondták jó, lehet belőle tizennyolc részt készíte­ni. Aztán jött még és még, s már azt is tudjuk, hogy jövőre is lesz ez a sorozat. A forgatókönyv elkészülte után csak pár na­punk van arra, hogy megszer­vezzünk mindent, aztán négy­öt napig reggeltől estig forga­tunk itt és a különböző helyszí­neken. Tizenhárom fix és ezen­kívül 30-40 rendszeresen dol­gozó színész tagja a „család­nak”, de vannak talán nyolcszá- zan is, akik már dolgoztak ve­lünk. A stáb — talán azért, mert összeszokottan és rendszeresen dolgozunk - egyharmada egy tévéfilmes stábnak, és fele any- nyi, amennyit egy tévéjáték igényel. Amióta megindult a sorozat, ez határozza meg egész élete­met. Évente kikapcsolódásra talán csak az a három hét van nyáron, amikor nem forgatunk. Itt teljes erővel jelen kell lenni, és nincs két egyforma nap. Könnyebbség, hogy ez az állan­dó helyszínünk, de még így is kell új helyszíneket keresnünk. Talán az volt emlékeim között a legérdekesebb, amikor Dar- nyi nyerte az olimpiát. Csütör­tök reggel tudtuk meg az ered­ményt, délelőtt bevágtuk, s este már a közönség úgy nézte az adást. Igyekszünk percre aktuá­lisak lenni. Baráti társaság dol­gozik együtt, biztosan szilvesz­terezni is együtt fogunk... Bujtás János technikai rendező- Horváth Ádám tanítványa­ként végeztem a főiskolát, s tu­lajdonképpen a végzéssel egy időben indult el a sorozat. Az első periódusban inkább techni­kai feladataim voltak, de a má­sodik évtől bizonyos részeket már én rendezhettem, s a har­madik évtől már megfelezve a huszonhat adást, tizenhármat pillanatig szinte a felvevőgép előtt álltam. Szándék szerint előre vettük volna a jelenetet az éppen akutális adásban, és elmentünk a nőgyógyászatra, s imitáltunk egy olyan jelenetet, ami a szülés előtti pillanatokról szól. Valószínűleg ennek a pszichés hatása is hozzájárult ahhoz, hogy másnap szültem, az előre jelzettnél majd két hét­tel korábban. Egyáltalán ez a szerep nem olyan, mint egy színpadi. Amikor elkezdtük, senki sem tudta, hogy meddig húzódik a sorozat, és egyálta­lán nagyon keveset tudtam a fi­guráról. Előre csak annyit mondtak, hogy van egy orvos férjem, egy kamaszodó kislá­nyom, kozmetikus vagyok, aki számára fontos a munkája, nemcsak a családja, és hogy most költöztünk albérletezés után az első önálló lakásba. Még „anyám” is később kap­csolódott a történetbe. Itt kevés a kapaszkodó a színész számá­ra, mert hiszen hétköznapi tör­ténéseket és hétköznapi monda­kolaváltoztatási gondjai, de megértem, hogy a gyerekeknek ilyen problémájuk is lehet. Ábel Anita- Hároméves koromban for­gattam először. Nem jelent kü­lönösebbet, hogy ebben a soro­zatban forgathatok. Már olyan, mintha iskolába mennék. Az osztálytársaim is elfogadnak így. Különben sem én vagyok az egyetlen híresség az iskolá­ban, mert oda jár Szandi is. Nem vagyunk egymás számára konkurencia, mert ő egészen más műfajt csinál, mint én. Hogy mi a különbség Ábel Ani­ta és Mágelheim Julcsi között? Hát az, hogy Julcsi sokkal gye­rekesebb, mint én. Én gyerek­korom óta mindig felnőttek kö­zött vagyok, a barátaim is mind komolyabbak, ezért vagyok ki­csit más, mint a többiek. A tévé egyik legnépszerűbb műsora. Mi a titka? Hát az, hogy rokonszenvesek a szerep­lők, a történet pedig meseszerű. kell hogy ismerjék és értsék egymást. Úgy írjuk a története­ket, hogy ez egy tévés publi­cisztika, ha úgy tetszik, ebben a formában új műfaj, amit én büszkén és boldogan vállalok.- Nemcsak ezt a műsort ké­szítem, enyém az Éjféli mise, s majd forgatom Liszt Krisztusát és Seregi balettjét, ä Rómeó és Júliát, ez utóbbit januárban. Hogy mi lesz még, azt nem tu­dom, de a Szomszédok marad biztosan. „...ti mind, mind, Testvéreim, milliók, elhullott magvai egya­zon kalásznak, Élők és élni fo­gók, és mind, mind halni fogók, szeressétek egymást!”- írja a szelíd pátoszú Sárközi György a Szeretet himnuszá­ban. Szükségünk van a szeretet­re, mert fázunk, mert nyomasz­tanak lelkűnkben is a betonfa­lak, de álmodunk. S azt álmod­juk, hogy mégsem olyan bor­zasztó a világ, ha vannak Szomszédaink! Józsa Ágnes Burghardt Ferenc felvételei Sik Igor operatőr és Horváth Ádám rendező Nemcsák Károly és Zenthe Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents