Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
1991. január 5., szombat TALLÓZÓ ükÖRÖSTÁJ Van remény Nehéz hétköznapok ...Furcsa dolgokat vártak az új évtől az emberek: demokráciát, jólétet, szabadságot. Bizony, azt gondoltuk, hogy 1989 végén, 1990 elején bekövetkezett történetünkben a happy end. Soroljuk újra: demokrácia, jólét, szabadság. Ma kit érdekel ebből igazán a demokrácia? Kit érdekel — a kétségkívül jelenlévő — szabadság? S kit nem érdekel a jólét? Amikor 1989 végén ugyanezeken a hasábokon felujjongtam, azt hittem, sima úton jár a szabadság, azt hittem, mindenki számára a szabadság a legfontosabb. Nem gondoltam ennek a szónak sokfajta értelmére. Nem gondoltam rá, hogy oly sok évig járva a szocializmus útját, talán belém is az a szabadságeszmény ivódik, amely mindig, mindenkor hangsúlyozta, hogy a lét mindennél fontosabb. Ehhez az eszményhez közülünk oly sokan visszatértek, 1989 eszméiből mintegy kigyógyulva, sokan már azt hiszik, jobb volt a múlt, okosabbak, jobb szívűek a mai hatalmasoknál az akkori hatalmasok. Én ezt most sem hiszem. Egy dolgot azonban beláttam. Korunkra nem vonatkozik a shakespeare-i szó, hogy York napsütése rosszkedvűnk telét tündöklő nyárrá változtatja át. Nyarunk késik. Be kellett látnom, a forradalom — ha csendes ünnep is — ünnep. Utána jönnek a hétköznapok. És csakis ezek válthatják valóra a forradalom által felébresztett reményt. A nehéz hétköznapok, amelyek 1991-ben virradnak ránk, s amelyeket végig élve, vagy végig kínlódva meg kell szoknunk a türelmet, az állhatatosságot, a munkát, a szüntelen 'erőfeszítést. És meg kell szoknunk a gondolatot: nincs hová mennünk, nincsenek további forradalmaink, meg kell szoknunk, hogy a változás nem hirtelen következik be, hanem csak lassú fejlődés eredménye lehet. Rá kell jönnünk, most rosszkedvűnk telén, hogy a demokrácia lassan őröl, mint Isten malmai. De azt hiszem, a remény, melyről 1989 végén beszéltem, nem veszett el, sőt talán erősödött: új rendünk működik, s ennek a rendnek a stabilitására, tökéletesedésére kell ügyelnünk. (Kristóf Attila; Magyar Nemzet) Nagykorúként kezelni végre az adófizetőket ...Néhány hazai belpolitikai stratéga szerint a növekvő gazdasági gondok, plusz a kormányzó pártok belső bajai 1991- ben elkerülhetetlenné teszik az általános választások kiírását. A felemás kormányátalakítás is csak ezt erősíti meg, hiszen Antall úrnak eddig mindössze egy államigazgatási-pénzügyi szakemberrel sikerült megerősítenie kormányát, s hiába a bizalom, amit Kupa doktor kapott, nehéz lesz neki ilyen környezetben konzisztens gazdaságpolitikát kidolgozni és végrehajtani. A választások éve lesz 1991? Jobb lenne elkerülni, hiszen ez arra utalna, hogy politikailag bizonytalan ország a mi kis hazánk. Ez pedig, tudjuk, azzal jár, hogy bizonytalanná válik a kölcsönző, hitelező és beruházó... A költségvetési vita bizonyította, hogy meglehetősen bizonytalan a parlament baloldalán helyet foglaló ellenzék is. Nehéz meghatározni a képviselői felelősség és az ellenzékiség megfelelő arányát. Az ellenzéki szakértőket persze az is elkeseríti, hogy a többség nem mutat hajlandóságot az övétől eltérő eredetű érvelés megfontolására. A társadalom érthetően bizalmatlansággal felel ezekre a jelenségekre. Nem kell madárjósnak lenni, hogy megjövendöljük: a benzinár hamarosan várható emelése lesz az első vihart, keltő esemény. Elképzelhető persze, hogy az útkereszteződések most éppen szabadon maradnak. De hogy ne következzék be, amitől tartani lehet, ahhoz az kellene, hogy a kormány most már kezelje nagykorúként az adófizetőket. Ne önmaga dicséretével, homályos történelmi példázatokkal és nehezen követhető utalásokkal tárgyaljon velünk, hanem cselekedeteit indokolja meg, jelezze előre, és helyezze mindezt egységes gazdaságpolitika keretébe. Az An- tall-kormánynak sikerült be- gyűjtenie a Németh-kormány külpolitikai, jogalkotási és belpolitikai intézkedéseinek hoza- dékát. (Természetesen nyögnie kell a még korábban elkövetett gazdaságpolitikai hibák következményeit is.) Most itt az ideje annak, hogy érthető és elfogadható rövid programot mutasson be. Lássuk a békát, amit az idén le kell nyelnünk! Talán akkor némileg hozzászokunk a nyelés kínos gondolatához. (Miklós Gábor; Népszabadság) Illusztráció a Székely népballadákhoz (Buday György metszete; Forrás) Erdőszélen (Takács Zoltán rajza; Szabad Föld) Alkotmányos játékszabályokkal ...Politikai elemzés dolga lenne kimutatni, vajon miért nem alkotmányos játékszabályokkal élve (pl. rendkívüli országgyűlési ülés összehívásával) kísérelték meg a kormányt visszakozásra kényszeríteni vagy megbuktatni? (A taxisblokádról van szó—aszerk.) Miért nem igyekeztek a protestálást legalább a polgári engedetlenség hagyományai felé terelni? Új államiságunk alapzatának gyengeségére vall, hogy az a nagyszerű, nemzetközileg is úttörő folyamat, ami a kései sztálinizmusból nem forradalmi úton eljuttatott bennünket egy többpárt parlamentáris demokrácián nyugvó köztársaság építéséig, most egyszeriben, egy kormányzati ármegállapítás kapcsán csődöt mondott. Az pedig politikai viszonyaink egészségtelensége, hogy mindehhez támogatást olyan erő adott, melynek jelszava éppen az európai értékrend, s benne a polgárt megillető jog vállalása volt. Most megismertük azt a pontot, ahol az ország stratégiailag leginkább sebezhető. Tudjuk,, hogy ma már bármely társadalmi csoport mozgósíthat néhány száz járművet, melyekkel az ország bármikor bénítható. Az elmúlt események megítélésében a jogi nézőpont háttérbe szorítása azért különösen veszélyes hát, mert precedensképző jelentőségű. A megoldást ezért abban kereshetjük, ha valamiféle tanuló folyamatként politikában s jogban, és ezek doktrínáiban is, alkotmányosságunk és jogállamiságunk jelentését, határait — következésképpen a válságmenedzselés politikáját és jogát is — az eddiginél nagyobb mélységben kidolgozzuk. Ennek részeként pedig, úgy vélem, az eseményekben részes politikai erők feladata lenne álláspontjuk ismételt kinyilvánítása, hogy a válságon — annak állandósítása helyett — valóban túljuthassunk. (Dr. Varga Csaba; Hitel) Ki a nyerő? Aki (el)adja ...Sorsjegyek kibocsátására, különféle sorsjátékok szervezésére ma is kínálkozik legális út, ha magánszemélynek nem is, de jogi személyeknek, vállalkozásoknak, intézményeknek igen: a vám- és pénzügyőrségek adhatnak engedélyt ilyesmire. A sorsjátékokra engedélyt adó pénzügyőrök azt vallják, szigoruk elsősorban a játékban résztvevőket védi, amikor megkövetelik a sorsjátékokra vonatkozó jogszabály betartását. Az utóbbi — sok egyéb mellett — előírja, mennyit kell nyereményre fordítani (a sorsjegyek tervezett összértékének legalább 50 százalékát; jótékony célú sorsjáték esetében a nyeremény és a jótékony célra adott összeg együtt lehet ennyi), s hogy legalább úgy kell a nyereménylistát is nyilvánosságra hozni, reklámozni, mint magát a játékot. A magán-játékszervezők — noha számuk gyarapszik — csak színes kishalak a könnyen jövő, könnyen elúszó forintmil- liárdok tengerében. A legális szerencsejátékok mai „cápája” Magyarországon az OTP. Eldöntött kérdés viszont már, hogy e frivol, cseppet sem takarékos üzletág január 1-jétől leválik a Takarékpénztárról, s mint önálló részvénytársaság kap jogot a most még az OTP által szervezett „állami” sorsjátékokra. A születendő rt. 100 százalékos tulajdonosa a magyar állam lesz. Továbbra is késik viszont a szerencsejáték-üzlet mai szabályozatlanságában és rendeletútvesztőjében egységes rendet teremtő szerencsejáték-törvény. Csak remélhetjük, Fortuna nem neheztel meg a kegyeire amúgy igencsak rászoruló magyar kormányra, amiért az ő ügyét ha- laszthatónak minősítette: még bizonytalan ideig elhúzódik az új törvény parlament elé terjesztése... (Makra Klára; HVG) ..A gazdasági rendszerben a tanyának hajdan önálló szerepe volt, a mezőgazdasági termelés egyik üzemszervezeti formáját képviselte. Ez persze akkor sem mindegyikre, de a többséget jelentő „földműves paraszttanyára” feltétlenül jellemző volt (Rácz 1980). Ma Romány Pál (1973) tipizálása szerint ún. „kisüzemi tanya” — ahol a család létalapját az egyéni termelés adja — már csak töredéket képvisel. Az egész Alföldre kiterjedő adataink nincsenek, de cse- mői, orosházi, békéscsabai, kecskeméti vizsgálatok szerint az állandóan lakott tanyáknak 5, legfeljebb 10 százalékát adják (Kürti—Simon 1984; Tímár 1985, 1989b). A tanyák többségében azonban ma is jellemző valamilyen mértékű mezőgazdasági termelés. A fentiekkel együtt a vizsgált területeken a tanyák 62-68 százalékában piacra is, míg további 15-32 százalékában legalább önellátásra termelnek. Ezeken a helyeken az állandóan lakott tanyáknak csupán 1 -7 százalékát nem használják mező- gazdasági termelésre... A nyugat-, illetve észak-európai farmok átalakulásának gyakori módja, hogy azok a „rejtett szuburbanizáció” színtereivé (van Ginkel 1986) vagy hobbi-farmmá válnak. Ezzel szemben elképzelhető, hogy a magyar tanyavilágban a közeljövőben épp az egyéni gazdálkodók farmszerű tanyáinak nagyobb arányú megjelenése várható. Földrajzi szemlélettel vizsgálva a tanyai „társadalmat”, a következő megközelítési mód látszik célravezetőnek: van-e a tanyák népességének a csoportos településekétől eltérő sajátossága; mi jellemzi a tanyai életmódot; mely helyi társadalomba integrálódnak be a tanyaiak? Az utolsó, 1966-os elméleti tanya-vitában — a mezőgazdaság kollektivizálása következtében kialakult új helyzet miatt — igen fontos szerepet kapott a tanyák társadalmának átalakulása. Két kutató ezt, mint lényegi kérdést, új definícióba is belefoglalta. Becsei József szerint „...a tanya ma elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaságban dolgozó földművelők, állattenyésztők lakóháza” (Becsei 1966, 388. o.). Petri Edit megfogalmazásában pedig: „A tanya tehát ma nem más, mint a mezőgazdasági lakosság egy részének külterületi lakóhelye,...” (Petri 1966,348. o.). Az idézett mondatok papírra vetése óta jó két évtized telt el, mely nem hagyta érintetlenül a tanyai népesség foglalkozási struktúráját sem. 1980-ban a hat alföldi megye külterületi aktív keresőinek — az 1970-es 26 százalékkal szemben — 40,7 százaléka már nem a mezőgazdaságban kereste meg a kenyerét. A városok külterületén ez az arány abszolút többséget, 53,7 százalékot ért el. A „földművelők, állattenyésztők” kritérium pedig még kevésbé érvényesül. Bár nem rendelkezünk az egész Alföldre vonatkozó statisztikával, jelzésként álljon itt néhány város tanyavilágában az 1980-as években folyt vizsgálat eredménye. Az állandóan lakott árutermelő tanyák sorában olyan, ahol az aktív keresők mindegyike a nagyüzemi mezőgazdaság alaptevékenységében dolgozott, Orosházán 16,7 százalékot, Békéscsabán csupán 5,9 százalékot képvisel, Kecskemét belterülethez közeli, szuburbanizálódó tanyái között pedig egyetlen ilyen sincsen (Tímár 1985,1986b). A fenti módon tehát már nem írható le a tanyák társadalma, azonban ma is létezik a városoktól és falvaktól némileg eltérő sajátossága... Egyetértek azok véleményével, akik szerint az életmódkülönbségekben, a társadalmi egyenlőtlenségekben a mai magyar társadalomban nagyon differenciáló tényező a település, mint pl. a társadalmi munkamegosztás (Losonczi 1977; Enyedi 1980). Mi jellemzi az általunk vizsgált településformát, a tanyát? Vannak, akik lényegi tulajdonságként fogalmazzák meg, hogy a tanya életforma (Halász 1973; Kunszabó 1973), sőt „egy- egy társadalmi, gazdasági szituációra adott válasz az embereknek egy csoportja részéről” (Mészáros 1989)... A tanyák jelentős része nem csupán a városi szolgáltatások helyétől van távol (ami falvak egész sorára is igaz), de magától az odavezető úttól is, ami viszont épp szórvány-jellegéből fakad. (Békéscsabán pl. a felmért tanyák 28%-a, Kecskemét városhoz közeli (!) tanyáinak 21%-a, Orosházán 14%-a fekszik 1 km-nél távolabb a legközelebbi műúttól.) Mindennek pedig természetes velejárója, hogy a társadalmi funkciók (mint ellátás—szolgáltatás, képzés—kultúra, üdülés—pihenés) egyes intézményeit viszonylag ritkán veszik igénybe a tanyaiak a zárt, csoportos településen. A korábban jelzett felmérésekben választ adó tanyai családoknak Orosházán közel háromnegyede, Kecskeméten kétharmada legalább heti egy alkalommal belterületen vásárol. Azonban a napi „mozgásteret” tekintve közel 40% azoknak az aránya, akik külterületi boltba járnak gyakrabban (Tímár 1989)... ...biztosan létezik a tanyavilághoz való kötődésnek valamilyen szintje is. A kecskeméti városközeli tanyákon a felmértek 91%-a szeret a tanyán élni. A „megszoktam”, „itt születtem”, „itt sokminden megtermelhető” válaszok mellett sokan említették indokként, hogy „ez egy csendes, nyugodt környezet”, „szabad élet van”, „jók a szomszédok”. A tanyai ember tehát kötődik közvetlen környezetéhez, s az ott élő emberekhez. Számára a tanya nem csak, illetve nem feltétlenül az elmaradottság megtestesítője, hanem értékek hordozója is. Kérdés most- már, hogy az önkormányzatok kiépülése, az érdekérvényesítési lehetőségek növekedése milyen irányban módosítja a tanyai népesség társadalmi kapcsolatainak alakulását... (Tímár Judit; Tér és Társadalom) Életforma? Tanyák „társadalma”
