Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
0 1991. január. 5„ «gombai Daily Telegraph: A magyarok pesszimisták A magyarok valószínűleg a világ legpesszimistább népe, jelentette a londoni The Daily Telegraph című lap, a Gallup közvélemény-kutató intézet 38 országban végzett újévi felmérését idézve, A Gallup emberei minden országban egyetlen kérdést tettek fel: „Mit gondol, jobb lesz-e ön számára 1991, mint 1990 volt?” Erre a kérdésre a Magyarországon megkérdezettek 2 százaléka bizakodóan, 84 százaléka viszont tagadólag felelt. Ezzel Magyarország az élen áll mind a 38 ország közül. A pesszimisták rangsorában a magyarokat Moszkva lakossága, illetve a kanadaiak követik, de a borúlátók jóval kisebb arányával. A bizakodás bajnokai sorrendben Izland, Chile és Tajvan. A The Daily Telegraph szerint Kelet- Európától eltekintve nem biz'tos, hogy a felmérés mindenütt jól illusztrálja a valóban várható helyzetet. A könnyed hollandok csekély többsége például optimista, míg a szomszédos és valamivel még gazdagabb Belgium lakói inkább pesszimisták. Ez arra vall, hogy a válaszok sok helyütt inkább a nemzeti karaktert jellemzik, mint az országok kilátásait. Kárpótlási törvény készül Földre, gyárra, ingatlanra érvényes lesz Viharos közéletünkben a szenzációk is „kérészéletű- ek”. Ám a kárpótlási törvényjavaslat hónapokig, hatásait tekintve évekig fog- lalkoztatia majd a lakosságot. A kárpótlási törvénytervezetről van szó, amelynek már. a születése is meglehetősen kalandos. November végén a koalíciós pártok és frakciók vezetői megegyeztek abban, hogy nem reprivatizációval, hanem kárpótlással rendezik a földtulajdon mind kínosabb, immár több mint fél éve húzódó ügyét. Azaz a földtörvény kényes kérdését úgy oldják meg, hogy nem lesz földtörvény. Hiszen a kárpótlási törvénytervezet a földre ugyanúgy érvényes, mint bármely más államosított vagyontárgyra. A törvénytervezet szövege egyébként rekordgyorsasággal — állítólag mindössze húsz óra alatt — készült el, és mint Balsai István igazságügy-miniszter elmondta, máris a honatyák előtt van az előterjesztés. Nem pínzt kapnak A törvénytervezet lényege, hogy egységes kárpótlási rendszert hoz létre, az 1949. június 8. utáni államosítások okozta károk rendezésére. Ez vonatkozik a földre és az egykor magántulajdonban lévő. valamennyi vagyontárgyra. Az érintelek kárpótlási jegyet kapnak, amelyet az állami _ tulajdon privatizációja során állami vagyontárgyak vásárlására lehet elsősorban felhasználni. A kárpótlási jegy kamatozik, átruházható, forgatható. de az állam pénzre nem váltja vissza. Hasonlóképpen nem használható az Egzisztencia Alap igénybevételéhez saját erőként. A kárpótlás összegét az államosítás időpontjában meglévő érték inflációs korrekciójával állapítják meg, majd ennek az összegnek egy meghatározott részét kapja meg az igénylő a már ismertetett értékpapír formájában. Személyenként és vagyontárgyanként legfeljebb 5 millió forint a kárpótlás mértéke. A kisebb értékű vagyontárgyakat nagyobb, az értékesebbeket egyre kisebb arányban kárpótolják, százezer forintig hatván, egymillió forint felett pedig már csak az érték tíz százalékát kapják meg a károsultak vagyonjegyben. Földet is vehet érte A kárpótlási jegyek rövid idő alatt igen jelentős többlet vásárlóerőt jelentenek, ami az inflációt felgyorsíthatja, ezért a törvénytervezet szerint a kormány jogot kap arra, hogy a kibocsátást követő öt éven belül évente legfeljebb hat hónapra felfüggessze ezen értékpapírok felhasználását. Ugyanilyen megfontolásból, az Ország- gyűlés hatásköre lesz évről évre szabályozni, hogy az állami vagyon eladásakor milyen arányban fogadhatók el a lakosság birtokában levő kárpótlási jegyek. Az állami vállalatok megvásárlásán kívül földet is lehet venni a vagyonjegyekért. A törvénytervezet teljes szövegét nem tették közzé, a. részinformációk pedig különösen a földre vonatkozó kérdésékben meglehetősen ellentmondásosak. Így például nem világos, hogy földet bárki igényelhet-e, aki kárpótlási jeggyel rendelkezik. Az azonban biztos, hogy aki földet vesz, az csak a mai napi áron teheti azt meg, és semmiképpen sem ragaszkodhat a korábbi, tulajdonában levő földdarabhoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vagyonjegy semmiképpen sem lesz elegendő a korábban elvett területnek megfelelő földdarab megvásárlásához, vagyis a jegy értékét mindenképpen készpénzzel is ki kell egészíteni. A termelőszövetkezetekre rá fogják terhelni a rájuk vonatkozó kárpótlási igényeket, azaz lényegében egy újfajta adót vetnek ki rájuk. Ezt- az adósságukat az állam felé a náluk földet vásárlóktól kapott vagyonjegyekkel törlesztik a közös gazdaságok. A mezőgazdaságban jelentkező speciális problémák rendezésére egyébként már készül a téesztörvény módosítása. Várni és dskumentálni Az állampolgárokat természetesen most leginkább az érdekli, mi a konkrét teendő. Nos, a törvény elfogadásáig, azaz várhatóan az idei év végéig még várni kell, ám a szükséges dokumentumokat célszerű minél hamarabb felkutatni. A kárpótlás alapja ugyanis az állampolgár által benyújtott dokumentum, amely bizonyítja az őt ért vagyoni kárt, legyen szó akár földről, épületről, vagy ingóságról. A kárpótlási ügyeket a megyékben felállítandó hivatalok intézik majd, ezek költségeit az államkincstár fedezi. A kárpótlási igényeket a törvény életbe lépésétől számított három hónapon belül kell benyújtani, a mostani tervezet szerint ezután elévülnek a követelések. Az elvett, államosított vagyontárgyak után a károsult személyen kívül kizárólag annak gyermeke jogosult kártérítésre, de például az unoka, vagy a feleség — ha ő maga nem volt tulajdonos — már nem. Az érintetteknek mindenesetre ajánlatos idejében, alaposan informálódni, hiszen — még egyszer hangsúlyozzuk — kizárólag a kárt elszenvedettek kérhetik, káruk pótlását, és nekik is kell bizonyítani, hogy azt valóban elszenvedték. P. É. Mezőgazdasági reform a Közös Piacban Az Európai Közösségek Bizottságának ülésén pénteken először esett szó a Közös Piac agrárpolitikájá. nak alapvető megreformálásáról — közölte a bizottság illetékese. Ha a reform valóra válnék, nagyobb esély nyílnék arra, bogy a küszöbön álló 'genfi (GATT- tárgyalásokat eredmény koronázná, és végre sikerülne megállapodni a jme- zőgazdasági ártámogatások sokat vitatott kérdésében. A Bizottság tizenhét tagja egyelőre még csak előzetes eszmecserét folytatott. A tárgyalások — szakemberek szerint — a mezőgazdasági túltenmeéls és a megrekedt GATT-tárgyal ások harapófogójában várhatóan csak áprilisra hoznak majd eredményt. Jól értesült források szerint a tervezett reform — amerikai mintára — a mezőgazdasági termelőknek juttatott közvetlen segélyeket részesíti előnyben a termelői jövedelemmel szemben, és — az amerikai deficitfinanszírozás mintájára — az automatikus piactámogatás rendszerével szemben a termelők kárpótlására helyezi a hangsúlyt. Tanulmányozzák a megművelt földterületek „befagyasztásának”, azaz a földművelés csökkentésének a lehetőségét is. Eszerint a termelőknek parlagon kellene hagyniuk földjük meghatározott részét ahhoz, hogy segélyben részesülhessenek, azaz kárpótolják őket veszteségükért. egyúttal szabadulhassanak az adóktól és illetékektől. 5 százalékkal csökkenteni szándékoznak a tejtermelés kvótáit, illetve tovább szigorítani a túltermelésre kiszabott „ bírságokat, ugyanakkor az eddigieknél kevesebb lehetőség lesz majd a termékfölösleg kedvező áron való közösségi felvásárlására is. A termelőiket rendkívül aggasztja a reformterv híre. Sérelmezik, hogy szervezeteik képviselőéit nem vonják be eléggé a vitába, s attól is tartanak, hogy a reform túlságosan enged az amerikai felfogásnak. Még a Közös Piac GATT-nak tett 30 százalékos ártámogatás-csökkentési ajánlata is 21 milliárd ECU-s veszteséget okozna az agrártermelőknek 1996-ig. Ennek kompenzálására viszont — a dolgozói szervezetek véleménye szerint — nincs elegendő pénz a közösségi költségvetésben. Tetézi a termelők aggodalmát jövedelmük évek óta tartó folyamatos csökkenése: tavaly átlagosan 2,8 százalékkal kevesebb jövedelmük volt, mint egy évvel korábban, de Németországban, Olaszországban és Írországban a csökkenés meghaladta a 10 százalékot is. Dienes Izráról, Endröd ötvenhatos nemzetörparancsnokáról A felesége sírjára sem vihetett virágot A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja, a Budapesten élő, de békéscsabai születésű Lőcsei (Ler. ner) Pál hívta fel a figyelmet az élők sorából már eltávozott Dienes Izrára. Az endrődi tanító legfőbb „bűne” 1956 után az voKt, hogy a forradalom idején a község nemzetőrjeinék parancsnokává tették meg. Október 27-e után alig egy nappal már százkilencven nemzetőrt állított csatasorba. Levél Debrecenből Hatoldalas levelet is kaptam a minap Debrecenből, dr. Molnár Lajosnétól, született Dienes Saroltától, nyugdíjas középiskolai tanártól. Azzal kezdte sorait: „Édesapámat 1957 február, jóban internálták, majd 58 éves korában megfosztották a tanítói állásától, és tulajdonképpen nyugdíj nélkül, minimális szociális ellátással élve halt meg 1977-ben. Röviden a lényeget: édesapámat erkölcsileg szeretném rehabilitálni. Mivel a Békés Megyei Népújság rágalmazó cikkével (a lapban 1957. március 2-án megjelent, "■Fénykép-"' az endrődi ellenforradalmárokról című írásról van szó — a szerk.) hangulatilag készítette elő az ö elítélését, azt szeretném, ha ebben az újságban imák meg a valóságot.” ■kit agyagba döngöltek Arról is írt. miképpen hurcolták meg, taposták sárba, mai kifejezéssel élve: döngölték agyagba Biiemes Izrát, az Erdélyből áttelepült endrődi tanítót, ki az állás elnyerése érdekében, nyakas kálvinista tétére felvette a katolikus vallást. Miután a forradalom leveretett, a pár- tonkívüli, de a Parasztpárttal szimpatizáló, közéleti szerepet vállaló ember házában — fegyverrejtegetés vádjával' — 1957. február elején házkutatást tartottak. Nem találtak semmit, mégis elvitték Békéscsabára, ahol nagyon összeverték, megalázták. Majd Kistarcsára került, az internálőtáborba. Azután Gyula következett, ahonnan csak akkor engedték et, amikor családja már elköltözött Endrődről. Debrecenben kötött ki. Bíróság elé nem állíthatták az egykori horthysta katonatisztet (tartalékos főhadnagy volt; 1940-ben, Erdély visszacsatolásakor a honvágy visszavitte szülőföldjére, a székelyföldi Ika- falvára), ám azt sikerült elérni. hogy porig alázzák — mégpedig egyéni bosszúvágyból. Láthatatlan kezek még azt is, megakadályozták, hogy a Hajdúságban és Szabolcs- Sáatmár megyében cigány iskolában taníthasson — állami gazdaságban, illetve talajjavító vállalatnál kellett dolgoznia. Csakhogy a „tanító bácsi” a munkások körében is népszerű lett. Lánya később azt is megérte, apja további vétkéül rótták fel, hogy nem volt hajlandó besúgó lenni. Pedig iskola- igazgatói állást is felajánlottak a szerencsétlen sorsú embernek, akinek élete hátralevő részében azért kellett „vezekelnie”, mert a forradalom és szabadságharc napiéiban Endrődön megakadályozta a bosszúállást, vagyis rendet biztosított. Eddig dr. Molnár Lajosné fájdalmas hangú levele, mely így fejeződik be: „Én azt szeretném, ha nem velem készülne interjú, hanem az endrődiekkel, így például- Márton Gáborral. Vaszkó Irénnel, aki Vaszkó Mihály leánya (Vaszkó Irén unokahúga Vaszkó Mihály egykori kisgazdapárti országgyűlési képviselőnek, akit 1956-oan Endröd tanácselnökének választottak meg a szerk.).” „Tűznézőben” Endrődön Időbe telik, míg megtalálom Márton Gábor nyugdíjas tanító Alkotmány utcai házát Endrődön. (Bocsáttassák meg, hogy a cikkben többnyire nem a Gyoméval való 1981-es egyesüléskor felvett városi nevet használom.) Az izgalomtól kipirosodott arccal fogad. „Szép környéken lakik”, mondom neki. De nem tudom oldani a feszült hangulatot. „Tudja, ez a ligeti rész jó lenne ideggyógyintézétnek is”, jegyzi meg, aztán szélsebesen elkezdi sorolni Gyomaendrőd jelenlegi, MDF-es képviselő- testületi tagja, mit tett vele is a Kádár-rendszer. Keservben fogant szavai nyomán egy újabb egyéni tragédia elevenedik meg előttem. — Már csak hárman élünk: Vaszkó Irén, Vaszkó Mihály és én, azok közül, akikkel ötvenhatos endrődi cselekedeteik miatt elbántak. Abban az időben az volt a divat a politikában, hogy ütni kell mindenkit, nem baj, ha ártatlanokat is meggyaláznak. Nézze, én 1952-től 1956- ig tagja voltam a Magyar Dolgozók Pártjának, sőt, a Hazafias Népfront helyi titkárának is megvállasztattak. Kint tanítottam az Endrédtől 6 kilométerre levő nagy- laposi tanyasi iskolában, mikor október 25-én Koloh Imre. a község pérttitkára behívatott magához. Azt mondta: „Tegyünk valamit, mert az országban nagy a felzúdulás.” Megkért arra, hogy mondjak beszédet a Piactéren (a mai Hősök tere — a szerk.). Annak szövegét elfogadta, mindössze — a nácizmusra emlékeztető volta miatt — a faj sízót húzta ki belőle, annál a Zrínyi Miklóstól vett (Az török áfíum ellen való orvosság) résznél, hogy „a magyar faj egy népnél sem alávalóbb”. Végül is a tanácsházán tartottuk meg másnap a gyűlést, mert attól féltünk, hogy elszabadulnak az indulatok. — Kik vettek azon részt? — Valamennyi párt és szervezet 10-20 küldöttet delegálhatott, így körülbelül kétszázan lehettünk a teremben. Elmondtam a beszédemet, s azuán megválasztottuk a község új vezetőségét, amelyben a kommunisták többségbe kerültek- Emlékezem, vasárnapi nap volt, mert később száznál is több ember tódult be a miséről. Dienes Izrával az élen új választást követeltek, melynek eredményeképpen végül is így állt fel Endréd vezetőtestülete; tanácselnök Vaszkó Mihály, a végrehajtó bizottság titkára dr. Vgrin Vendel, osztályidegen ügyvéd, rendőrkapitány Dienes Izra, helyettese Lesniczky József, horthysta százados. Mi mindennel megvádolták őket is pár hónap múltán! Engem „természetesen” kizártak a pártból, megfosztottak a népfronttitkári tisztségemtől és a tanácstagságomitól. Pedig higgye el, ötvenhatban még egy pofon sem csattant el Endrődön. Vaszkó Irén nem felejt Itt tartunk a beszélgetésben. mikor számomra teljességgel váratlanul betoppan Vaszkó Irén nyugdíjas tanítónő. Szintén tagja a város képviselő-testületének (a helyi Honismereti Egylet képviselőjelöltjeként indult a helyhatósági választásokon), mely éppen ma egy órakor tartja soros ülését. Sietős az útja, ám rendkívül energikusan azt azért elmondja, hogy ’56 után Vaszkó Mihályt Má- rianosztrára vitték el, neki pedig kilenc évig Szeghalmon kellett tanítania. Mindenkor felvállalta római katolikus hitét, ezért roppant mód haragszik azokra a „kommunistákra”, akik ma a papi palást mögé bújva igyekeznek megtartani pozícióikat. Dienes Izráról kérdezem. Ha lehet, még indulatosabban válaszol. — Még a felesége sírját sem látogathatta meg! Nekem küldött minden évben pénzt virágra. — Pedig végtelenül becsületes, igazmondó ember, kimagasló pedagógus egyéniség volt — szól közbe csendesen Márton Gábor, kinek családja, mint időközben kiderül, szintén Erdélyből, közelebbről, Petrozsényből jött Magyarországra, még 1919-ben. — Tetteiért kitüntetést érdemelt volna, nem gyalázatot __Napszámosként és kub ikosként tengette az életét Én búcsúztattam el Debrecenben, a nagyerdei temetőben. * * * * Szorongó szívvel búcsúzom el vendéglátóimtól. Valósággal kitámolygok a kapun, pedig jócskán feldobott a több mint egy órával azelőtt felhajtott „tripla” kávé is. A tengernyi szomorúságot némiképpen eloszlatandó betérek a közeli Hídfő vendéglőbe. Leroskadok a székre. Egyszerre csak fülemnek szokatlan hanghordozás üti meg a fülemet. „Kérem tisztelettel, mit tetszik parancsolni?” Azt gondolom, hallucinálók. . De nem. „Kedves egészségére, nagy jó uram!”, hajol meg a 63 éves pincér (mint megtudom tőié, 1942-ben kezdte a szakmát, harminc évig szolgált a gyomai „Ho,Herben”), mielőtt fizetnék. Látja elképedésemet, de folytatja a „mondókáját”, mikor felállók az asztaltól. „Adassék tisztelettel. Ha máskor is erre jár, ne kerüljön el bennünket! Legbelül még odakint is azt mondogatom, nagyokat nyelve: „Jövök, hogy. ne jönnék”. Sőt, jövünk. Ha kell, görbe derékkal És mi sem feledünk. Dányi László
