Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
BÉKÉS MEGYEI II HAZA MINDEN ELŐTT 1991. JANUÁR 30., SZERDA POLITIKAI NAPILAP Ára: 5,80 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM Megyénk képviselői közös ügyekért Határozatképtelennek bizonyult kedden reggel, röviddel 9 óra után az Ország- gyűlés, mivel a képviselőknek csupán 44 százaléka tartózkodott az ülésteremben. Az elnöklő Szűrös Mátyás kérte a folyosón tartózkodókat, hogy foglalják el helyüket, s így — a harmadik jelenlétellenőrzésre — már 191 képviselővel határozatképessé vált a plénum, megkezdődhetett a munka.... Elsőként Horn Gyula, a Külügyi Bizottság elnöke kapott szót, és bejelentette: hétfőn este az Alkotmányügyi és a Külügyi Bizottság együttesen megtárgyalta a Vilniusban, illetőleg Budapesten felállítandó magyar— balti parlamentközi irodákról szóló országgyűlési határozati javaslatot. A két bizottság úgy döntött, hogy az indítványt — tekintettel a nemzetközi jogi és külpolitikai problémákra — egyelőre visszavonja, és azt átdolgozott formában egy későbbi Ellehetetlenülnek az állattenyésztők A délutáni ülésen felszólalt Kádár Péter (SZDSZ) gyulai képviselő, aki dr. Pásztor Gyula (FKgP) békési képviselőtársával készítette az előterjesztést. de gondolatait valamennyi Békés megyei képviselő nevében mondta el. Mondandóját a pénzügy, a földművelésügy és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszteréhez intézte. Tisztelt Elnök Ür, Tisztelt Ház, Tisztelt Miniszter Urak! Ha a mai Magyarországon élne Reb Tevje, „A hegedűs a háztetőn” c. musical közismert tejesembere, biztosan nem a gazdaságról, a holnapi jómódról szőne terveket. Sokkal inkább arról mondana dglt, milyen boldog lenne, ha eladhatná a tejét, méghozzá tisztességes piaci áron, ha holnap is tisztes szegénységben élhetne. Az energiaszolgáltatási dijak emelkedése, az aszálykár, a műtrágya- és takarmányárak higanymozgása eleve megterhelik a ma (még mindig) állattenyésztéssel, tejtermeléssel foglalkozókat. Mindezt az a körülmény súlyosbítja, hogy a hús- és tejipari felvásárlók kartellekbe tömörülve leszorítják a felvásárlási árakat, ha egyáltalán átveszik a lábasjószágot, a tejet. Békés megyében pl. mintegy 65 ezer különböző korú sertés vár eladásra. De nem biztat több jóval a szarvasmarha-hizlalás, baromfinevelés, a tejtermelés helyzete sem. Tudjuk, a lakossági terhek országszerte növekszenek. A békési mezőgazdasági termelők ellehetetlenülése azonban két ok miatt különösen aggasztó, és ezért szólunk, megyei képviselőtársaink nevében. Egyrészt a dél-keleti megye az ország egyik éléskamrája volt eddig, a maga tízszázalékos termékmennyiség-részesedésével. Hogy holnap is az lesz-e, lesz-e egyáltalán élés-, vagy csak az üres kamra marad, az itt a kérdés. Másrészt, az előbbi tény dacára az itt élők átlagosan az ország legrosszabbul fizetett munkavállalói. Aliik eddig soványka bérüket háztáji gazdálkodással próbálták kiegészíteni, azoknak most már erre sincs esélyük. Akik minden vagyonukat állattenyésztő kisvállalkozásba fektették, a teljes csőd szélére jutottak. Akik pedig valamelyik mezőgazdasági nagyüzem ilyen ágazatában keresik a kenyerüket, azok okkal tarthatnak attól, hogy egyik napról a másikra elvesztik azt. Ráadásul, ha Magyarországon ma nehéz pénzt szerezni vállalkozásra, ez méginkább igaz a mezőgazda- sági célú hitelekre, hiszen azokon a piacgazdaságokban is nagyobb a kockázat, magasabb a kamat. Mi a tényleges oka annak, hogy az állattenyésztési ágazat egyfajta embargóba került, az említett körülmények szorításába? A magyar termelők keleti külpiacainak spontán beszűkülése, vagy valamilyen, áltálunk eddig ismeretlen szereposztás a jövendő Európában? Milyen tárgyalások folytak erről az E. K. országaival? Ha az előbbi, tehát a piacszükülés az oka, vajon nem elérhetők-e a számunkra ezek a hatalmas felvevőterületek (pl. Ukrajna, Románia) gazdaságdiplomáciai eszközökkel. a kivitel még szorító kötöttségeinek a feloldásával, esetleg nyugati exportőrökkel való társulással? Az intervenciós alap nem mozgósítható-e a jelenlegi átvételi csőd megoldására? Ha az utóbbi az embargó oka, vagyis a jövőbeli magyar szerepvállalás az egységes Európában, akkor nem kellene-e a vidék profilváltási kényszerét tudatosítani és előkészíteni a gazdálkodók körében? Egy mondattal: van-e még szükség a békési, s általában a magyar gazdaságokra: avagy, énekeljen-e még a tejesember? Válaszukat feszült érdeklődéssel várjuk, s várják megyénk gazdálkodói! időpontban terjeszti majd elő. A képviselők ezt követően kiegészítették az ülésszak tárgysorozatát az Észak-Atlanti Közgyűlés által a Magyar Országgyűlésnek felajánlott társult tagság elfogadásáról szóló országgyűlési határozat megtárgyalásával, majd kezdetét vette a megyei földművelésügyi hivatal létesítéséről és egyes hatáskört megállapító jogszabályi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az Alkotmányügyi Bizottság képviseletében felszólaló Szígethy Gábor (SZDSZ) bejelentette, hogy a bizottság előző esti tanácskozásán született döntés értelmében alkalmatlannak tartják a törvénytervezetet a tárgyalásra. Az Országgyűlés délután interpellációk és kérdések tárgyalásával folytatta munkáját. Kádár Péter (SZDSZ) és Pásztor Gyula (FKgP) 13 Békés megyei képviselőtársa nevében az állattenyésztés ellehetetlenülése ügyében fordult a földművelésügyi, a pénzügyi és a külgazdasági tárca vezetőjéhez (A teljes hozzászólást külön közöljük.) Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter elismerte, hogy belföldön és külföldön egyaránt jelentős értékesítési gondokkal küszködik a mezőgazdaság. Belföldön a lakossági fogyasztás nagyarányú csökkenése, illetve a termelési költségek dinamikus növekedése fogja ollóba a termelőket. Kedvezőtlen tendenciák tapasztalhatók a külpiacokon -is; egyelőre nem működik a változó piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás intézményes rendszere. Balázs Tibor, Miklós Árpád, valamint Tóth István MDF-párti képviselők a hatósági áras fehér kenyér ártámogatásáról kérdezték a földművelésügyi minisztert. Pásztor Gyula, Zsíros Géza (FKgP), Pelcsinszki Bo- leszláv és Futaki Géza (SZDSZ) a lakáscélú hitelek visszafizetése tárgyában fordultak a pénzügyminiszterhez. A képviselők hangoztatták, hogy a kamatmódosítások súlyos helyzetbe hozták azokat a családokat, amelyek természeti csapás sújtotta területeken élnek, s megrongálódott otthonaik renoválásához vettek igénybe kölcsönt. Rámutattak: a költségvetés által biztosított 200 forintos fejkvóta-támogatás nem elégséges arra, hogy az önkormányzatok jelentősen enyhítsék a súlyos helyzetű családok gondjait. A képviselők érdeklődtek: biztosítanak-e valamilyen formában pótlólagos pénzeket a megszorult helyhatóságok számára. Szabó Tamás államtitkár közölte: a kormány hamarosan megvizsgálja miként lehetne a költségvetési tartalékok ilyen irányú felszabadításával pótlólagos támogatásban részesíteni a természeti csapások sújtotta területek önkormányzatait. Még üzleti titok Ajánlat Dániából Dán üzletemberekkel tárgyalt tegnap a békéscsabai városházán Domokos László alpolgármester, a város szennyvíztisztításának korszerűsítéséről és bővítéséről, valamint a kommúnális hulladék kezeléséről és hasznosításáról. A dánok ajánlatot tettek, de arról, hogy miként oldja meg a város ezt a két kulcs- problémát, a közgyűlés dönt. Titkok a városi tévé körül (Írásunk a 2. oldalon) Forrponton a földkérdés Úgy tűnik, Békés megyében olyan igazán eget rengető földfoglalási akciókra ez ideig nem került sor. Az országos helyzethez képest kiegyensúlyozottabbnak látszik a Viharsarok hangulata. Pedig e térségben a legnagyobb a földigény, legalábbis a kisgazdapárt, valamint a földhivatal . jelzései szerint. Vajon itt Békésben miért nem dúlnak látványos viharok a föld körül? — kérdeztük dr. Mátrai Mihályt, a kis(Folytatás a 3. oldalon) A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ 3. számú Gazdaboltja már felkészült a tavaszi vásárra. Vetőmagvak 85 százaléka, ezenkívül növényvédő szerek, műtrágyák, kisgépek bő választékban várják a jó időt és vásárlóikat a megyeszékhelyi üzletben. Egészen más jelleggel foglalkozik a Békéscsaba és Vidéke ÁFESZ-szel az 5. oldalon található írásunk Fotó: Gál Edit A mai közgyűlés tényleg alakuló lesz? Cégtábla száműzetésben, azaz titkár munka nélkül... Kérem, mindenekelőtt nézzék meg figyelmesen a cikkhez tartozó, a 3. oldalon mellékelt felvételt! A látvány, mely Gyulán, a TIT helyi szervezetének udvarán készült (sajnos), hűen tükrözi a szervezet, s (megkockáztatom) kulturális életünk egészének helyzetét. Egykor a megye büszkesége volt ez a terem, melynek cégtáblája most ilyen nyomorultul végezte. Ha beszélni tudna, talán elmondaná száműzetésének történetét. Elmondaná, hogy az épület kezelői jogát, melyben e „csoda” — a terem — üzemelt, átadták a levéltárnak. A felszerelést iskolák kapták meg. Mindenki vitt, amit elért. Maradt a TIT-nek a szűkös iroda (s egy csillagda), főhadiszállásul. De minek a főhadiszállás, ha a „harctér” — ez a terem — azóta is hiányzik? Ennyit a múltról. S hogy napjainkban mi a helyzet? Erről már mit sem tud a jobb sorsra érdemesült cégtábla. Pedig újság akad bőven. Például, hogy a városi TIT-szervezet megszűnt. Lépjünk hát beljebb, az irodába, ahová (újabban) csak hébe-hóba jár a volt városi titkár, Titz Jánosné. Most is csak a kedvünkért, ám nem csupán a mi örömünkre van itt: a telefon ugyanis állandóan (s ezúttal nem hiába) csörög. Mindenki félbemaradt tanfolyamok, előadások iránt érdeklődik. Titzné pedig — csodálom angyali nyugalmát — türelmet kér. s vázolja — hányadszor már! — az átmeneti (nem éppen megnyugtató) helyzetet... — Az elmúlt év decemberében tartottuk azt az ülést, melyen a gyulai TIT-tagok úgy foglaltak állást, váljunk le a megyei szervezetről, s (Folytatás a 3. oldalon) Lábrakapott a talpmasszázs Sorunkra várunk páran a kis szobában. Kényelmetlennek érzem, hogy csizmában ülök, míg a többiek zokniban vannak. Mellettem egy fiatalember már túlesett a masszírozáson. Elégedett arccal dől hátra a rekamién. Egy idősebb néni rokonára vár, hogy együtt induljanak haza. Velem szemben kontyos, fekete nő farmernadrá- gos fiatalasszony talpát »Takargatja« egy, leginkább kö- römreSzelőre hasonlító valaminek a végével. Aztán amikor befejezi, az ölében levő, meghatározhatatlan színű törlőruhával megdörzsöli az agyonkínzott lábfejet. Elrémülök: az én lábaimat is ezzel törli majd? A szobában rossz a levegő. Nem merek szólni, hogy azért a mínusz 6 fokban is lehet szellőztetni! Nyílik az ajtó, és engem szólít a masszőr. Leültet és azt kérdezi: mi a bajom? Mondom. Ó meg azt, hogy vetkőzzek. — Addig nem tudom a kezelést elkezdeni — okosít fel —, amíg ezt a vizsgálatot el nem végzik — mondja. — Tartozom valamivel? — kérdezem, és már mennék, hogy túl legyek ezen a találkozón. — Nem szoktam kérni, annyit ad mindenki, ameny- nyít jónak lát — válaszolja. Szorongatom a kezemben a papírdarabkát és nyújtom a címzettnek. Belepillant az “utasításba" és már csapol- tatia is a vérem. Elképedek. Hát mégis igaz? „Láttam, hogy az orvos érti a dolgát’ I» — Csak nem gondolja, hogy levetkőzöm ? Ahhoz, hogy megmasszírozza a talpam? — fordulok meglepetten Jankó Györgyhöz, aki jó 40-es. és szemben ül velem egy széken, öltözéke egy szakadt garbó, farmernadrág és csizma. Levetkőzöm — Nem tudom másként megvizsgálni — néz rám gyanakvóan; ugyan, mit okoskodom. Megadom magam. Levetkőzöm. Egy trikó marad rajtam. Végigzongo- rázza a gerincemet, a nyak- csigolyámat. Bekeni valamivel a lapockámat és masszírozni kezd. Jólesik. Viszont nem tart sokáig. Szól, vegyem fel a blúzomat. Aztán letép egy fecnit, ráírja egy orvos nevét és azt, hogy mivizsgálatot kér rajtam Íven elvégezni. Másodszori látogatásom alkalmával a masszőrnél felfedem kilétemet. — Tudtam, hogy magánál nem stimmel valami — mondja. — Éreztem, hogy t nem az, akinek mondja magát. Nézze, nekem nincs szükségem hírverésre. Jönnek hozzám sokan, hogy segítsek. És azt, amit tudok, nem veheti el tőlem senki. — Nem kételkedem az ön segítőkészségében — válaszolom meggyőződéssel. — (Folytatás a 3. oldalon)
