Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-28 / 23. szám
o 1991. január 28.» hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang A Lapunk január 22-i számában, „Tűrhetetlennek tartom” címmel megjelent írás nyomán érkezett a következő levél: A relégyár privatizációja — ,mely része volt a Ganz Villamossági Művek részvénytársasággá alakításának — az Országos Vagyonügynökség által a fővárosból vezényelt, a kollektívát meg sem kérdező, indokolatlan privatizáció volt. A gyár vezetése megpróbált e folyamatból kiszakadni, azonban egy ilyen „kiugrási kísérlet” csak a gyári kollektíva együttes fellépésével lett volna eredményes. Ebben a kérdésben pedig a független szakszervezet támogatását nem tudtuk megszerezni, sőt, ők éppen a privatizáció mellett foglaltak állást. így aztán a szemünk előtt zajlott le a relégyári vagyon „elkótyavetyélése”, amit azonban nem ellensúlyozott semmilyen fejlett nyugati technológia betelepítése, illetve új piaci lehetőségek biztosítása. Sőt, a kollektíva által egyszer már megvásárolt alapanyagokat, az egyszer már megtermelt félkésztermékeket most a forgóeszköz- elvonás miatt a közösségnek újból meg kell vennie. A privatizáció sajátos fajtájából fakadóan az adminisztrációs feladatok a duplájára nőttek! Az 1991. január 1-jén létrejött új részvénytársaság azonban a Ganz Villamossági Művektől csak az épületet, gépi berendezéseket vásárolta meg, az ott dolgozókat viszont nem. Ebből következik, hogy a relégyárban nem létszámcsökkentés történt, hanem az egész gyárat szüntették meg. Január 1-jén egy olyan új vállalat jött létre, amely a réginek még csak nem is a jogutódja. Az olasz többségi részvénytulajdonos felhatalmazta a gyár igazgatóját azokkal a tulajdonosi jogokkal, hogy közvetlen munkatársaira támaszkodva maga határozza meg, hogy kik lesznek azon személyek, aikiket a létrejövő új vállalathoz kí- ‘ ván felvenni. Szigorú kikötés voLt azonban, hogy ez a létszám a korábbinál lényegesen kevesebb lehet. A végleges döntés a területek vezetőinek javaslata alapján született. Abban a kérdésben valóban történt mulasztás, törvénysértés, hogy a munkáltató az érdekképviseleti szervek vezetőinek úgy mondott fel, hogy az érdekképviselet felettes szervének a véleményét, hozzájárulását nem kérte ki. Miután a független szakszervezetnek nincs felettes szerve, így igen mulatságos dolog lett volna például a titkár hozzájárulását kérni a saját'személye elbocsátásához. De a törvény szellemében ezt a lépést mindenképpen meg kellett volna tenni. A végeredmény szempontjából azonban nincs különösebb jelentősége annak, hogy az érdekképviseleti szerv hozzájárul-e az elbocsátáshoz vagy sem, mert ha egy vállalat megszűnik, akkor az ott dolgozók munkaviszonya is meg kell hogy szűnjön. (Egy nem létező vállalattal nem lehet munkaviszonyt fenntartani.) Igen sajnálatos dolog, hogy a beszűkült belföldi piac vagy éppen a privatizáció következményeként egyre -több és több dolgozó kap kézhez felmondólevelet, sajnos ilyen esetekben igazán emberségesen eljárni szinte lehetetlen. De úgy gondolom, hogy a munkanélküliség problémájának megoldása -nem a munkáltató, hanem a társadalom, a kormány feladata. Miután a relégyári esetet a Munkaügyi Főfelügyelőség vizsgálja, azt kérem a sajtó tisztelt képviselőitől, hogy az objektív tájékoztatás érdekében a vizsgálat végeredményéig mellőzze a további híradásokat a relégyárról. Gellén Vencel főmérnök, Ganz-Ansaldo Rt. Relégyár * * * Meglepődve olvastuk Magyar Mária terjedelmes cikkét a Népújság január 22-i számában. Az újságírónő a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének megyei vezetői után eredménytelenül kutatva, megszólaltatta az orosházi Táncsics Gimnázium tanárát, Pleskó Ilonát, aki iskolája PDSZ-cso- portját vezeti. Véleményünk szerint az újságírónő feltételezése, miszerint a PDSZ „immár egy szétpattant buborék”, és a kolléganő megdöbbentő megjegyzése, hogy a szakszervezetnek „nem az iskolák jobblétéért kell harcolnia”, a közvélemény szemében rossz fényben tünteti fel a PDSZ egészét. Ezúton elhatároljuk magunkat Pleskó Ilonának a szakszervezetünk céljával, feladatával kapcsolatos nézeteitől, különös tekintettel arra a megjegyzésére, hogy a PDSZ-nek „nem az iskolák jobblétéért -kell harcolnia”. Helyi csoportunk alapvetően nem ért egyet ezzel a véleménnyel, mi nem olyan PDSZ-t működtetünk, amilyenről a kolléganő beszélt. Ha Magyar Mária megelégszik társaságunkkal, a megyei vezetők helyett szívesen beszélgetnénk vele tevékenységünkről, akkor talán meggyőződhetne arról, hogy a PDSZ soha nem volt „szappanbuborék”. 5—6. Sz. Általános Iskola PDSZ-csoportja, Békéscsaba „Olcsó” virághagyma — drága tanulság Az eset, ami velem megesett, felháborító! Egy magát sokat reklámozó téesz- itől rendeltem olcsó virághagymát. Kétfélét rendeltem, de csak az egyik érkezett meg. Annak a kérésemnek, hogy postán küldjék, ne vasúton, miután a pár hónapos csecsemőm mellől nem tudok tíz kilométert a másik község vasútállomására (mert csak ott van) megtenni, nem tettek eleget. Természetesen a másik virághagymáról egy szót .sem írtak. Körülbelül másfél hónap múlva küldtek egy új árjegyzéket (a virághagyma helyett), amin dupla áron szerepelt a virághagyma. Újra rendeltem, s kértem, hogy postán küldjék, hiszen a szállítást úgyis én fizetem. Továbbá, hogy a két rendelés közül az egyiket teljesítsék. Pár hét múlva táviratot kaptam, hogy & szomszéd községben a vasútállomáson csomagom van. Hétfőn a férjem átment a csomagént, ahol az állomásfőnök péntek óta telefonált, hogy megtudja, mennyit fizetünk érte. Két óra várar kozás után a csomagot elhozta, de nem fizette ki, ugyanis a csomag 3-4 vasútállomást megjárt már (Szegedtől Hódmezővásárhelyig, amit nekem kellett fizetni). Volt a csomagon 4 ár, plusz egy a szállítólevélen, egy a feladóvevényen, egy a csomagban. De egy ár sem egyezett az általam kért (1200 forinttal) mennyiség árával. A virághagyma sem méretben, sem fajtájában, sem mennyiségében nem egyezik az általam kérttet Egy szó magyarul nem szerepelt benne, hogy melyik milyen színű. Egy süldőtá- pos címke másik oldalára írták rá latinul ,a nevét. Kedden az állomásfőnök házhoz jött saját kocsiján, hogy ki tudjuk fizetni a virághagymát (majd 2000 forintot). Sokszor rendelek más vállalatoktól is, de mind vigyáz a hírnevére. Ezek után egy hirdetőtől sem mer rendelni az ember, tartva az effajta átveréstől. Az ilyen hirdető csak a többit teszi tönkre. Bátran merem mondani, hogy ettől a téesztől mindenki óvakodjék, annál is inkább, mert ,máig is hirdeti a virághagymát. Csong- rádon .található, a neve: Kossuth Mgtsz, Bokros. Valószínű, hogy nem vagyok egyedül ezzel az esettel. Azt nem értem, hogy ez a termelő- szövetkezet miért nem arra törekszik, hogy máskor is rendeljenek tőle? Miért nem postán adják fel, .hiszen nem mindenhol van vasútállomás. És miért nem teljesítik tisztességesen a megrendelést? Talán bizony nincs hozzáértő szakemberük? Javaslom, hogy menjenek el egy továbbképzésre. Mert én nem szoktam 800 forintot adni borravalónak. (Név és cím a szerkesztőségben) I vevőkért vagyunk Békéscsabán, a Pozsonyi utca é9 Tavasz utca sarkon a régi íü- szerüzlet 1988 decemberében bezárt, megszűnt. A helyiség üresen állt. A megszűnt bolt nagyon hiányzott a környék lakóinak. 1990. június 12-én Szilágyi István magánkereskedő megnyitotta az üzletet. Fűszer-csemege, vegyesbolt és hentesáruval kibővítve, tőkehús, felvágott la van. A környék lakóinak kedvelt bevásárlóhelye lett. Hiánycikk nemigen van, mert ha délelőtt 10-kor valami kifogy, akkor délután IS órára előteremtik. A bolt nagy előnye, hogy szombaton este 18 óráig és vasárnap délben is nyitva van 12 óráig. A kiszolgálás udvarias, figyelmes, és erre tanítják a négy kereskedőtanulőt is. Mi, vásárlók tapasztaljuk, hogy a vevők teljes megelégedésére dolgoznak. Tóth István Békéscsaba Esetleg? Nézem a tv-hiradót, és alig tudom fékezni az indulataimat. Ismerős, szinte mindennapos téma: BC-számla! Igen, nem fogják befagyasztani! Jogállamban élünk! Nem igaz!? Mondja „dr. Pénzügyi". A külföldi tőkét pedig nem akarjuk elriasztani. I Esetleg ha a Parlament másképp dönt. Akkor ugye lehet!? És tisztelt „Pénzügyi", még mit lehet? Két kézzel kotorászni az emberek zsebében, létbizonytalanságot teremteni, és sorolhatnám tovább. 'De minek! A vállalkozás-élénkítés egyik gyönyörű példája mostanában zajlik az OTP-fiókokban. A tőkeszegény emberek most mindenüket elkótyavetyélik, hogy az 50 |százalékot profitáló, hosszú lejáratú hitelüktől megszabaduljanak. , Csak tudnám, hogy az így befolyó pénzeket kiknek akarják kölcsönözni a bankok? Pénzügyi uramék tudhatnák, hogy az előző kormányok elsősorban a gazdasági csőd miatt buktak meg. Most is ezen az úton haladunk! fuldokló gazdaságon lassan csak az imádság segít. És majd a nyáron a pápa az utolsó kenetet is feladhatja. '(Teljes név és cím a szerkesztőségben) Nyílt nap január 29-én Református tanítóképző Nagykőrösön Régi vágy teljesült akkor, amikor 1990. október 6-án harminchárom éves szender- gés után újraéledt a Duna- mellék és ez idő szerint az ország első felekezeti tanítóképzője. A Dunamelléki Református Egyházkerület és a Nagykőrösi Református Gyülekezet közös erőfeszítése eredményeként indíthatták útjára az 1956-ban megszüntetett intézményt. 1839-ben alapították először Nagykőrösön Bakos Ambrusnak — a város főbírójának — és Szigeti Warga János tanárnak a szorgalmazására. Először gazdatiszt- és tanítóképző tanfolyam indult a helyi református gimnázium alapjain. A magyar szabadságharc időszaka alatt szünetelt, majd közel egy évtizedes vajúdás után az 1855— 56-os tanévben nyitotta meg újra kapuit... Az újjászületett tanítóképzőt tehát nagy hagyomány kötelezi a színvonalas intézményi élet kialakítására. Nem szabad szó nélkül hagyni, hogy a jelenkori újraindításhoz Nagykőrös város elöljárósága és lakossága is igen nagy szellemi és anyagi erővel járult hozzá. Az ősi épületben ma általános iskola működik. Ez az épület nem felel meg egy korszerű felsőfokú oktatási intézmény befogadására. Ezt felismerve a város a volt .MSZMP-székházat adta át a képzés céljaira. A Dunamelléki és Nagykőrösi Református Tanítóképző szakmai szempontból a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára támaszkodik. A kezdeti lépéseket ezen intézmény segítségével teszi meg, majd fokozatosan kíván elszakadni az anyaintézménytől. A felekezeti jellegű szakterületet pedig a Budapesti Református Teológia felügyeli és gondozza. Az intézmény országos beiskolázású. Az első évfolyamon 32 diák kezdte el 1989 októberében tanulmányait. Az évfolyamok feltöltése folyamatosan történik. A következő évfolyam indítását már -az országos beiskolázással egyezően hirdetik és végzik. Egyébiránt a tanítóképző igazgatósága január 29-én 10—17 óráig nyílt napot tart. Minden érdeklődő — leendő hallgató, aki fontolgatja az ide való jelentkezést, illetve mindenki, aki meg szeretne ismerkedni ezen új intézménnyel — ellátogathat az intézménybe. Ez alkalommal előadások és tájékoztatók hangzanak el a képzőről és a képzésről, valamint a felvételivel kapcsolatos konkrét információk. Délután konzultáció és a főiskola hallgatóival való ismerkedés lesz a program. Szénást Pál Válasz a hajléktalanok levelére A Békés Megyei Népújság Szerkesszen velünk rovatában (január 14-én, Levél a hajléktalanoktól címmel) közölt, hajléktalanok levele, mely több hajléktalan szerint Wágner úr szponzorálásával jött létre, és egy szállásbeli éjszakai ébresztő alkalmával íraittak aiá az úgymond illetékesekkel, engem kellemesen érintett, mert nagyban hozzájárult a rehabilitálásorphoz... Tudniillik, rendszeres vádaskodásokat és fenyegetéseket vagyok kénytelen elszenvedni a város többi polgárától, írásban és szóban, mondván, hogy én az alvilág élén zsarolom a várost azért, mert pár hónapja a hajléktalan szállás követelése céljából tűn-, tetést szerveztem tíz hajléktalannal. Ezt megelőzően — miután semmibe vették kérésünket —, engedély nélküli lakásfoglalást hajtottam végre a hajléktalanok részére. Innen a tanács, illetve társintézménye elzavarta őket. De hol volt akkor Wágner úr és a Családsegítő? Nyilván nem akarták holmi szolidaritással diszkriminálttá magukat, Csernus pedig megérdemli, ha meg- ldmcselik... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy számomra az ominózus levél ■— ellentétben fő sugalmazóinak rosszindulatú szándékaival — olyan jól jött, hogy akár magam is írhattam volna, mindazonáltal nem árt tisztázni néhány félremagyarázást, már a Tevéi íróinak érdekében sem. Leszögezhetjük, hogy a levél legfőbb mondanivalója félinformációkra, illetve az újságolvasók vélt feledékenységére épült, tehát nem igaz. De erről bárki könnyen meggyőződhet, ha veszi a fáradságot, és újra olvassa nyilatkozataimat. Amit még fontosnak tartok elmondani, az az, hogy a hajléktalan szállás valóban nem „holmi Csemusoknak”, de nem is holmi családsegítőnek becézett elegáns irodákban üldögélő elvtárs-hölgyeknek és uraknak köszönhető, hanem a polgármesteri hivatalnak ... Végső soron komolyabb jelentősége nincs, de ha már szóba hozták, mint vétkeim egyikéit, a hajléktalan elnökséget, akkor erről röviden csak ennyit: tavaly megalakult a hajléktalanok szövetsége, melynek ügyvivő elnökévé választottak az okirat aláírói!, 15-en, de mivel az én erkölcsi bizonyítványomon kívül több erkölcsi bizonyítványt nem sikerült beszerezni, a beadványt akikor a bíróság elutasította. A végzés kézhezvétele óta abszolút Csernus Pál-i minőségemben nyilatkoztam, mert erre azok a hajléktalanok kértek, akik közül többen is aláírták az említett iratot, és az utcán többször panászkodtak, miszerint a szálláson — etesettebbek lévén — hátrányos helyzetbe kerültek. A nem létező elnökségről akárki javára lemondok, de nyilatkozataimhoz továbbra sem kérek «engedélyt senkitől, viszont megígérem, hogy — mint ahogy eddig sem tettem — ezután sem bújok mások neve, illetve aláírásai mögé. Csernus Pál Ültessünk fát — van miből! „Szélkár ellen erdősávot — de miből?” — olvashattam a Békés Megyei Népújságban a szél által okozott talajfelszín-pusztulásról, mely a védő erdősávok kivágásának következményeként jelentkezik. Tényleg, miből? Külföldi kölcsönből, a Máltai - Szeretetszolgálat adományából, vagy árvák könnyéből? Mielőtt választ adnék, rövid visszatekintést kell tennem a közelmúltra. Megyénk számos területén erdei rablógazdálkodás folyt, melyben az erdőirtások és fairtások vezetői bevételhez jutottak, s közben nem. gondoskodtak megfelelően az erdők utánpótlásáról és fatelepítésekről, arról nem beszélve, hogy számos erdőrész életkora és egészségi állapota nem indokolta a kitermelést. A másik problémát az jelentette, hogy a termőterületet cserjések és útment» kiserdők kivágásával próbálták megnövelni, aminek meg is lett az eredménye. Hiába figyelmeztették az illetékeseket hozzáértő emberek e súlyos hibákra, ha hazánkban mind ez ideig mindenki csak ahhoz érthet, amit megengednek neki. „Segíts magadon, az Isten is megsegít” — mondja egy közmondás. Mi lett volna háború utáni, lerombolt hazánkkal, ha megkérdeztük volna, hogy miből építsük újjá? Az emberek nagyon szívesen dolgoznak, ha látják értelmét, s így vagyunk mi, környezetvédők is. Kiváltképpen azért, mert az utókorért vagyunk. A Körösök ártéri dzsungeléi a legjobb faiskolák, ahol a természet maga veti el a fák legkülönbözőbb fajtáit. Az ezüstnyártól az akácig és a vadkörtéig, mindenfajta facsemetét megtalálhatunk itt, melyet ingyen ad nekünk a folyó. Csupán választani kell belőlük, és adott helyen elültetni. Ezt a spanyolviaszt idősebb kertész szakembereink már régen felfedezték, csak szavuk semmit nem ért. Dr. Baukó Tamásnak és Beregszászi Pálnak, a délbékési fásítási terv megrendelőinek magam és környezetvédő barátaim segítségét tudom ajánlani, mely munkálatokhoz valószínűleg sok diák is csatlakozna. Ültessünk fákat, védő erdősávo- kat fiainkért és az utókorért! „ ifj. Salamon György Békéscsaba SODERSZALLITAS 800 Ft/m3 áfával együtt. Békéscsaba és környékére díjtalan házhoz szállítás. Kiszolgálás depóból. Ha február 15-lg megrendeli, akkor május 31-lg változatlan áron szállítjuk az ön által kért Időpontban. Megrendelés: Szabó Attila, Békéscsaba, Csaba u. 7. Telefon: 28-362. Hétköznap: 8-17-1 Hl A K and M Nyomdaipari Kft FELVÉTELRE KERES gyakorlattal rendelkezd OFSZET- GÉPMESTERT. Jelentkezni személyesen, vagy a 28-422/22-es melléken Bordás Mihályné ügyvezetőnél lehet. Cím: Békéscsaba, Nagyrét 1653.
