Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
NÉPÚJSÁG 1991. január 26., szombat Irány a kapitalizmus? Sokan azt mondják, hogy nekünk is meg kell teremtenünk a kapitalizmust. Mások a piacgazdaság kialakításának szükségességét hangsúlyozzák. Szemérmesebbek szociális piacgazdaságról beszélnek. Ismét mások — nehézségeink megszűnte után — a jóléti állam megteremtésének lehetőségét jósolják. A közvéleményt azonban nem az elnevezés érdekli. hanem az, merre is tartunk valójában. Erről beszélgettünk Szabó Katalinnal, a közgazdaság-tudományok doktoNyugdíjasokról nyugdíjasoknak Sokat kibír az ember Varga Pál, az időmilliomos Fotó: Fazekas Ferenc rávaL — „A lágyuló gazdaság” címmel megjelent önnek egy könyve, amelyben a fejlett országok utóbbi másfél évtizedének új gazdasági jelenségeit elemzi. Mint a jelenkori kapitalizmus szakértőjétől kérdezem tehát, hogy a hazai gazdaság mostani helyzetéből milyen tendenciák olvashatók ki? — Nem különösebben kedvelem a kapitalizmus szót. Nem’ azért, mert a rendszerváltás után is negatív képzetek tapadnak. hozzá, vagy mert jobban eladható egy társadalmi modell, ha nem kapitalizmusnak nevezzük, hanem szociális piacgazdaságnak. Sokkal inkább az említett könyv írása során szerzett tapasztalataim miatt. Több mint két évtizede kezdtem el foglalkozni az úgynevezett mai kapitalizmussal. Ez idő alatt bőségesen volt alkalmam, hogy megtanuljam: a jelenkori kapitalizmus merőben más logika szerint működik, mint akár a 19. századi, akár a 20. század első felében létezett tőkés gazdaság. Minél mélyebbre ástam a témában, annál kézzelfoghatóbbá vált számomra, hogy a tőkére épülő gazdálkodás ma egészen új formát ölt. Olyat, amely tartalmilag is más, mint a korábbi. Ennek az új formájú tőkés termelési módnak igazán megfelelő nevet máig nem adott senki. Szokták információs gazdaságnak, posztkapitalizmusnak, posztindusztriális vagy jóléti társadalomnak nevezni. De ezen elnevezések egyike sem fedi teljesen azt a jelenséget, amivel dolgunk van. Mindegyik arra utal azonban, hogy a hagyományos kapitalizmus valami radikálisan újnak adta át a helyét. Azaz, egy hosz- szú, immáron évtizedek óta tartó folyamatról van szó, amelynek eredményeképp a mai fejlett társadalmakat talán legtalálóbban a tudás társadalmaként jellemezhetnénk. Vagyis mára a tudás lett a legfontosabb tőkévé és tulajdonná. A piaci siker, egyáltalán mindenféle siker vagy túlélés ma a szóban- forgó országokban sokkal inkább az információhoz kapcsolódik, mint a régi típusú tőkejavakhoz. Sőt, maga a tőke is egyre inkább információs tőkeként határozható meg. Erre a társadalomra azt mondani, hogy kapitalista, épp a szóhoz tapadó régies képzetek miatt nagyon félrevezető. — Itt vannak tehát ezek a modem társadalmak, a távolság köztük és köztünk egyelőre nem csökken, hanem növekszik. Vajon a rendszerváltás után meg lehet-e célozni, és ha igen, milyen távon belül, hogy azonos szintre jussunk ezekkel, a népesség többségének jólétet és demokráciát biztosító országokkal? — Ha azt mondtam, hogy a legfejlettebb országokat a régi értelemben helytelen kapitalistának nevezni, az nem jelenti azt, hogy a mi utunk nem vezethet a kapitalizmus felé. Mi ugyanis sokfelé mehetünk, akár a vesztünkbe is. Hogy a fejlett térségekben posztkapitalista állapotok alakultak ki mára, az semmiféle garanciát nem ielent arra nézve, hogy mi is ugyanolyan fejlődési pályára léphetünk. Nem hiszem, hogy egyes területeken száz, más területeken ötven, ismét más területen tíz év lemaradással küszködő társadalom gyorsan felzárkózhat Ez legfeljebb a politikai jelszavak szintjén lehetséges. íme, erre egy konkrét példa. A minap vitába bonyolódtam egy kollégámmal, aki nemrég megjelent könyvében a magyar munkanélküliség orvoslására a svéd modellhez hasonló' gyógymódot javasol. Meglehet, hogy az szép eredménnyel működik Skandináviában, csakhogy roppant költséges dologról van szó, amire nekünk egyáltalán nincs pénzünk. Mi sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy legfeljebb a különböző — mondjuk ki világosan — embertelen megoldások között válogathatunk, hogy a sok rossz közül kiválaszthassuk a legkevéáíé rosszat. Olyasmi azonban, amit egy jóléti állam csinál, és ami ott is sokszor kemény kritika tárgya, mivel nagyon megterheli az államkasszát, nálunk nem kivihető. — Van-e mégis — a lehetőségekhez képest — optimális megoldás? Mi történőiét akkor, ha belső és külső feltételek kedvezően alakulnak a magyar gazdaság számára? —• A munkanélküliség példájánál maradva: az a lehetőség kizárt, hogy az állam fedezze az ezzel kapcsolatos kiadásokat. Arra viszont van mód, hogy serkentsük a vállalkozást. megszabadítsuk az őt még mindig gúzsba kötő láncoktól. Ez jelentős tömegeket érinthet, nagyszámú munkanélkülinek kínálhat munkalehetőséget. Hiszen az 1980 óta létesült munkahelyeket szinte kizárólag akisvállalkozói szektor produkálta. Ha tehát ennek a szektornak a fejlődés« továbbra ■ is dinamikus lesz, esetleg a mostaninál sokkal dinamikusabb, akkor a probléma „kapitalista” úton oldódik meg. Vagyis mi egyelőre szociális-piacgazdasági, vagy egyéb módokon nem tudjuk a bajainkat kezelni. De ami a lehetséges eredményt illeti, ez a „kapitalista” megoldás nem rossz. — Ismereteim szerint a munkanélküliség átképzéssel történő megszüntetése a fejlett országokban sem járt igazán sikerrel. Az átképzésre szoruló, illetve márát- képzett csoportok továbbra is fenyegetett helyzetben maradtak. — Erre mondta szellemesen egyik neves közgazdászunk, hogy 50 éves bányászokból nem lehet 20 éves óvónőket képezni. Ez azt jelenti, hogy sajnos igen nagy akadályai vannak a humánus megoldásoknak. — Az utóbbi egy-másfél esztendőben kevés jelszó hangzott el gyakrabban itt nálunk, mint ez: „Irány Európa!". Sokféle dolog értendő ezen, de az tapasztalható, hogy nagy tömegek ezt értik rajta: „Irány a jólét, irány a demokrácia!”. A jelszó hangoztatása és értelmezése egyaránt illúziókkal jár. Ügy fest a dolog, mintha egyetlen ugrással bejuthatnánk a demokratikus és jómódú Nyugat-Európába. Van-e ennek valamelyest esélye? — Szerintem hamis azaz elképzelés, mely szerint beülünk az elegáns Európa- kocsiba, és kényelmesen utazunk a jólét és demokrácia felé. Nem kevésbé hamis azonban az az elképzelés is, amely szerint a kapitalizmus e századi fejlődésének vala-_ melyik szakaszát kell példá-" ul vennünk. A 20. század végén, a 21. század elején a kapitalizálódás folyamata szükségképpen máshogyan megy végbe, mint korábban. Ha lesz magyar munkanélküliség — mint ahogy már van is —.az nem olyan lesz, mint az 1929—33-as válság idején volt; persze nem is olyan, mint az 1990-es svéd munkanélküliség. A mi fejlődésünk nagy kérdése ma, hogy hogyan lehet a külső környezeti hatásokat javunkra fordítani. Vagyis egy sajátos utat — mégha kerülővel is — kell magunknak kitaposni. Vannak erre mérvadó nemzetközi példák. Nem arról van szó, hogy Japánt kell, vagy tudjuk utánozni, de abból, például hogy Japán miként kovácsolt erényt energia- és nyersanyagszegénységéből, tanulhatunk. Azt. hogy hát-' rányból igenis lehet előnyt formálni. Én például nem tartom feltétlenül bajnak, hogy bizonyos dolgok nálunk nem épültek ki, némely, ma szükséges hagyomány hiányzik. Ennek lehetnek ösztönző hatásai. amelyek új megoldásokat eredményezhetnek, s ezek révén igenis lehetséges a modernizációs fejlődés jelentős felgyorsítása. JHovanyecz László A 74 éves Varga Pál nyugalmazott általános lakatos és gépszerelő mestert évek óta súlyos betegségek sokasága tartja „házi fogságban”. Felesége mindenre kiterjedő, szerető gondoskodása enyhíti a fájdalmakat, elviselhetővé varázsolja a hosszúnak tűnő órákat. Újságokat olvas, rádiót hallgat, tévét néz, így értesül a nagyvilág — ezen belül szű- kebb hazánk — gondjairól. Az „időmilliomos” visszagondol az elmúlt évtizedekre. eszébe jutnak a gyermekkori élmények, a felnőtt férfi sikerei, kudarcai, és azon töpreng: mi mindent kibír egy ember. — Milyen volt a gyermekkora? — Szép és nagyon nehéz, öten voltunk testvérek, zsin- delyes tanyán éltünk. Minidig sok volt a jószág, korán munkára fogtak bennünket. Édesapám kölcsönből felújította a tanyát, földet, gépeket vásárolt. Végül is a 24 holdjával jó gazda hírében állt. Én kicsi koromtól a gépek szerelmese voltam. Szarvason jártam a. mező- gazdasági főiskolára, de nem tetszett, hogy a galamboktól a lovakig mindenféle állat gondozásával kellett bíbelődnöm. Hiányoztak a gépek. Emlékszem, Baross László, József főherceg bán- kúti birtokának a főintéző- je már akkor arra ösztönözte a parasztságot, hogy alakítsanak farmergazdaságokat, gépesítsenek, mert a sok kézi munka elviszi a hasznot. Szegeden sikerült elvégeznem a gépipari technikumot, aztán jött 3 gyönyörű év: a Soós—Horváth-féle cég gépjavító műhelyében dolgoztam Édesapám hívására hazamentem, kezeltem és javítottam a gépeket, szépen haladt minden, de az igazságtalanság már akkor is bántott A mi jószágaink nem mehettek át a főhercegi birtokra, de az uradalom őzállamánya a mi lucernásunkban tanyázott, tönkre is tette. Leventepuskával kettőt lepuffantottam közülük, ezért később üldöztek. — Ezek után hogy alakult sorsa? — Kitört a háború, behívtak katonának. Távbeszélő rajparancsnok voltam Jártam tűzharcban, megsebesültem, közlekedtem a hómezőn sítalpakon, segédkeztem a Jeges-tengeren jéghegyek robbantásánál, javítottam eszkavátorokat. A halál közelségében is a honvágy, a család utáni vágyódás tartotta bennem a lelket. A fogságban repülőgép-, hadihajó-, harckocsi roncsokat szereltünk szét, gázkutak szerelésénél segédkeztünk. Több nyelven beszéltem, ezért tolmácskodtam is. ösz- szeszorítottam a fogam, és azt mondtam: „ki kell bírnod ...” — És a hazatérés? — Az óriási csalódás volt. 1947 szeptemberében érkeztem. Tervezgettem, hogy az új szabadságban a többiekkel hogyan műveljük a földet. A vasútállomáson tudtam meg, hogy á családunk Csehszlovákiába települt, a régi tanyán csak a kutyák örültek nekem, az új tulajdonos be sem engedett, a szalmakazalban aludtam Jóvátétel címén egy rokoni ágból származó tanyát kaptam, 7 hold földdel. Évek óta nem művelték a földet, óriási erőfeszítéssel irtottam a dudvát, hogy ismét termőfölddé alakítsam a „birtokot”. Traktorjavítást vállaltam, hogy felszánthassam a saját földemet is. Aztán jött a kötelező iparinövénytermelés. 800 négyszögöl őszi búzára sáros talajon rávetették a lucernamagot, a lovak összetaposták a földet, nem lett se búza, se lucerna. Kikiáltottak hát a közellátást veszélyeztető személynek, 4000 forint pénzbírság mellett elkobozták a tanyát, mondván: a kulák- famíHának az írmagját is ki kell irtani. Egyszóval koldusbotra jutottam. Nyakamba vettem a vándortarisznyát szerszámokkal, jártam a tanyavilágot, mint régen a drótostótok. Lábbelit, varrógépet, faliórát, edényt, szecskavágót, darálót, mindent javítottam a napi ellátásért. Volt, ahol többnapos munkámért egy méhcsaláddal fizettek. Ezzel alapoztam meg a későbbi méhészetemet. Végül Békéscsabán, az István malomban kaptam munkát. Hiába voltam gépész, a származásom miatt két évig csak szénbehor- dást, tüzelést, salakozást bíztak rám, egészségtelen, bűzös helyiségben. Az már előmenetelnek számított, amikor lezsákoló lettem és cipeltem a 85 kilós zsákokat. Dolgoztam később a konzervgyárban, a hajtóműben. Mestervizsgát tettem, rotációs borsóválogatót, szalagos üvegmosót szerkesztettem, megjavítottam a meghibásodott gépeket A származásom miatti üldözés mégis végigkísérte az életemet. Megrokkantam a sok munkában és a lelki sérelmekben. De túléltem, a reményt soha nem adtam fel. Nem vagyok bosszúálló, nem haragszom senkire, csak nagyon fáj, hogy oly korban születtem, amikor ártatlanul kellett elviselnem a megaláztatásokat. Arra viszont jó voltam, hogy népnevelő munkát végezzek, szakszervezeti bélyeget áruljak, agitáljam a parasztokat a termelőszövetkezetbe. No, de ez már a múlté. Többkötetes regényt lehetne erről írni, de manapság inkább a jelenlegi gondok foglalkoztatnak. Nehéz időket élünk, de amondó vagyok, tegye mindenki a dolgát, ahogy tudja, csak háború ne legyen. Békességet, nyugalmat, türelmet kívánok mindenkinek. Ary Róza amerikai farmer a vegyszerekről Nálunk, Iowában a vegyszerek alkalmazása okozza a legnagyobb költséget. De vannak itt az USA-ban olyan farmok is, amelyek nem alkalmaznak vegyszert. Az itt szerzett tapasztalatokat tudósok vizsgálták. Ha bebizonyosodik az új módszer hatékonysága, vagyis, hogy vegyszer nélkül is lehet termelni, s megváltozik az állami támogatások politikája, természetesen én is áttérek a „természetes” eszközökre. Drágábban lottózónk febrpártól? Nálunk egyre több az olyan üzlet, ahol vegyszer nélküli gyümölcs- és zöldségárut lehet kapni. Ezek ugyan drágábbak, mint a vegyszerrel termelt élelmiszerek, az irántuk való kereslet mégis nő. Ebben közrejátszanak a különböző társadalmi szervezetek, melyek felléptek a szervezetre káros anyagok ellen. A gyümölcsök „gyorsabb növekedését és jobb eltarthatóságát” segítő szerek — károsak az emberre. A legnagyobb almatermelő cégeknek például le kellett mondaniuk a vegyszer alkalmazásáról. Más lehetőség nem volt, mivel élesen csökkent a termékek iránti kereslet. Számos farmertársam már mintegy két évtizede felhagyott a vegyszerek használatával. Ezek a gazdaságok ma az USA kétmillió farmjának mintegy öt százalékát teszik ki. Ohio egyik gazdaságában, már tizenöt éve, búzából 32, hüvelyesekből pedig 40 százalékkal termelnek többet, mint az országos átlag. Lemondva a vegyszerekről, kitűnő hatékonyságot értek el nálunk a búza. a hüvelyesek és a lóhere váltogatásával. Nemrég megjelent egy cikk a New York Times-ban. Az Alternatív mezőgazdaság című cikk rámutat, hogy a vegyszerekről lemondó farmoknál nemhogy nem csökken. hanem egy sor esetben még növekszik is a termelékenység. Az új módszer bevezetése — írja a tanulmány — gazdasági előnyt jelentene a farmerek számára, és hozzájárulna a környezetünk megőrzéséhez. Neves tudások bebizonyították — írja a lap —a biológiai és nem vegyi kölcsönhatásokon alapuló termelési módszerek sikerét. A farmerek ezeket a módszereket a mezőgazdasági minisztérium ajánlásai ellenére alkalmazták. A Tudományos Akadémia tanulmánya szerint már 1980-ban világossá vált, hogy a gabonafeldolgozás problémáján kívül fontossá vált a környezetvédelem kérdése is. A kórokozók és a kártékony állatok genetikailag megszokják a vegyszereket, immunisakká válnak. Ez nyilvánvalóan arra ösztönözte a farmereket, hogy ugyanakkora termés eléréséhez egyre több kártékony vegyi anyagot alkalmazzanak. A föld minősége romlott, s ez szintén a műtrágya meny- n.viségének növelésére késztette a gazdálkodötat. Mindezek következtében lassan elfertőződnek a ’folyók és a földalatti vizek. Egyre többször mutatnak ki vegyszereket az élelmiszeripari termékekben. Az akadémia bejelentette, törekedni fog rá; hogy vizsgálják felül a szövetségi mezőgazdaság-politikát, amely vegyi anyagok felhasználásá- négy évtizeden keresztül a ra fektette a hangsúlyt. A kutatások megmutatták, hogy legjobb a különböző módszerek kombinációja. A cél az önköltség csökkentése, de a környezet és az ember egészségének védelme is. Bizonyítékul — mennyire meggyőzőek voltak a tanulmány érvei — elmondom, hogy az USA mezőgazdasági minisztériuma üdvözölte a kutatási eredményeket. Elismerte az amerikai mezőgazdasági politika revíziójának szükségességét.” E. Cs. (APN) Tibbet is iverHRk? Utoljára játszunk 10 forintért ... A lottófogadásokat is szervező Szerencsejáték Rt (a Sportfogadási és Lottóigazgatóság helyébe lépett szervezet) nemrég közzétette, hogy az idei ötödik játékhéten — s talán utána is — úgynevezett „bianco” lottószelvényeken kell a heti tippeket leadni, mert 5. heti szelvényeket külön nem hoznak forgalomba. Ebből az egyszerű fogadó is több dologra következtethet: vagy túl sok a felgyülemlett bi- anco-szelvény, s így akarják a raktárkészletet csökkenteni, vagy pedig valami megváltozik a lottójátékban. A szelvényárusok már nem találgatnak. ök biztosak benne, hogy háttérben egyetlen dolog áll: többe kerülnek majd a lottószelvények is. Igaz, erről valamit már félröppentettek az illetékesek egy rövid nyilatkozatban, de a részletek még homályban maradtak. Emiatt próbáltuk szóra bírni a Szerencsejáték Rt. illetékesét: drágább lesz a lottó és a totó? — Most még túl korai lenne válaszolni erre a kérdésre — hangzott az óvatcs felelet. — A közeljövőben sajtótájékoztatót tartunk, ahol bizonyos változások bejelentésére lehet számítani. — Nevezzük így a szelvények áremelését? — Maga mondta. Nézze, annyi biztos, hogy többe fognak kerülni hamarosan a lottó- és talán a totószelvények is, de a változások pontos mértékét, módját majd egy január végi igazgatótanácsi tárgyalás és jóváhagyás után véglegesítjük.
