Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

1991. január 26., szombat o iSHslMJfcfiTcl Nem ítéltetett halálra a békéscsabai sportélet (Folytatás az 1. oldalról) szolgáltatottnak érzi magát, hogy eleve elfogadja a Kö­rös Volán diktátumát; és ezzel hozzájárul olyan költ­ségekhez is, amelyek nem tartoznak szorosan a helyi tömegközlekedés biztosításá­hoz. Meggyőződésem tehát, hogy a Körös Volán vissza­él monopolhelyzetével. Indo­kolatlan a vállalat általános költségeinek 15 százalékos emelése” — mondta. Ellenérvként elhangzott, hogy csupán a jéghegy csú­csát kap^rgatják a képvise­lők, sokkal komolyabb gon­dokkal küzd a vállalat. Kes- jár Mátyás felhívta a testü­let figyelmét, hogy ilyen kérdésekben az önkormány­zatnak 30 napon belül kell döntenie, így most azt vi­tassák meg, alkalmas-e az előterjesztés a szavazásra, vagy a február 14-1 ülésen újra tárgyalják. A Volán képviselője elmondta, hogy a díjemelésben az egy hó­napos késés 2,1-2,2 millió forintos kiesést jelent, 6 ezt a hiányt a tömegközlekedés­ben a legésszerűbb költség- vetéssel sem lehet kigazdál­kodni. Domokos László al­polgármester mérsékelt ár­emelési javaslatot, rugalmas költséggazdálkodást, a la­kossági szolgáltatás szinten tartását, átlátható költség­vetést, korrekt gazdasági számításokat kért a Körös Volántól. A testületi tagok többsége végül úgy szava­zott, hogy az anyagot visz- szaadják a bizottságnak, s február 14-én újra tárgyal­ják. Közmeghallgatás a költségvetésről „Pihentetésképpen” Do­mokos László rövid tájékoz­tatót tartott az 1991. évi költségvetés készítéséről. Elöljáróban elmondta, hogy február 28-ára szeretnék véglegesíteni a költségvetést, előtte, 14-én első olvasatban megtárgyalná a testület, majd 20-án közmeghallgatás formájában a lakosság elé tárnák a tervezetet. Ezt a javaslatot a képviselők el­fogadták. Domokos László szólt a költségvetés készíté­sének alapelvedről, s kiemel­te egyebek mellett a közért­hetőséget, az átláthatóságot, a bázdsszemlélet helyett a normatívitásra törekvést, a józan gyakorlatiasságot. Molnár György alpolgár­mester a harmadik napiren­di pont bevezetésekor egyet­len mondattal megadta a vi­ta alaphangját: „A városi sport léte forog kockán”, s nyomban hozzátette, a dön­tés éppen ezért halasztha­tatlan. Maczák János, a sportalbizottság elnöke kér­te a képviselőket, támogas­sák javaslatukat, amellyel egyébként a bizottság tagjai egyöntetűen egyetértettek. Hangsúlyozta, a koncepció úgy készült el, hogy megyei támogatást is igényel. A mi­nőségi sportra — Békéscsa­bán ezt az Előre Spartacus képviseli — 11 mdllió forin­tot kellene fordítani, ugyan­ennyire számítanak a megye kasszájából is. Erkölcsi és szervezeti megsemmisülés? A teljességhez hozzátarto­zik, hogy az Előre Sparta­cus működését a jövőben új alapokra kívánják helyezni, a szakosztályok önálló egye­sületekből állnának, s laza szövetséget alkotnának. Az elképzelést előzetesen vala­mennyi szakosztály helye­selte is, mint Domokos Gab­riellának, az ideiglenes if­júsági és sportszervezet munkatársának szavaiból ki­derült. Mint elhangzott, az új sportegyesületek legké­sőbb február közepéig meg­alakulnak. Maczák János megjegyezte, hogy minden leendő egye­sület kereshet magának szponzort, de amit a város ad, annak erejéig joga van meghatározni, a pénzt mire használják fél. Az éles vitát oldandó, Pap János közbe­vetette: „Ne vitatkozzunk most azon, a mákos tészta finomabb-e vagy a krumpli­leves.” Vagyis, ne a részle­teket elemezzék a képvise­lők, hanem előbb a keretet biztosítsák a város sportéle1- tének fennmaradására. Dr. Kerekes Attila egyetlen szakosztályt sem tartott cél­szerűnek megszüntetni, mindegyiknek adni kell any- nyit, mondta, amennyivel megússza a felszámolást. Sorra kértek szót az egyes szakosztályok képviselőd is, kifogásolva, hogy a tervezet­ben csekély összeg jutott a fennmaradáshoz. Molnár György figyelmeztette a je­lenlévőket: az Előre Sparta­cus december óta a teljes erkölcsi, szervezeti megsem­misülés állapotában van. Néhányan a diák- és tömeg­sport támogatására megálla­pított összeggel nem értet­tek egyet, mondván, sokkal többen sportolnak versenyen kívüL Végezetül, a hosszú vita lezárásaiként a képvi­selők döntő többsége meg­szavazta az Előre Spartacus részére a 11 millió forint tá­mogatást, s jóváhagyták azt is, hogy az összeg egyhar- madát azonnal átutalják a sportszervezet részére, a működés . biztosításához. Megszavazták azt is, hogy a sportalbizottság által felosz­tott módon részesedjetek a szakosztályok, s eldöntötték, hogy a diáksport 1 millió 200 ezer, a tömegsport pedig 300 ezer forint támogatást kap. Szó esett a városi sportcsarnok jövőjéről is. A képviselők egyetértettek az­zal, |hogy a Sportcsarnok és létesítményei működtetésére, külöh-külön pályázatot Ír­nak ki. .(László Erzsébet »■ Ezer vállalkozó kapott hitelt Alig egy év alatt csaknem ezer vállalkozó kapott fejlesztési hi­telt a Magyar Vállalkozásfejlesz­tési Alapítvány rendelkezésére állé 4,2 milliárd forintból. A nagy érdeklődést Snmagában is jól Indokolja az, hogy ezek a* alapítványi hitelek rendkívül kedvezőek, a kamatuk legalább 10-12 százalékkal alacsonyabb a pénzpiaci kamatoknál. Ezen túl­menően az alapítvány garanci­át Is vállal a kisvállalkozókért. Mivel a folyósított hiteleket a közreműködő bankok saját for­rásaikból, folyamatosan meg­duplázzák, már az eddig folyó­sított fejlesztési hitelek összege eléri az 5,7 milliárd forintot. A kedvezményes alapítványi hitelből 59 százalékban magán- vállalkozók, 25 százalékban kft.-k, ifi százalékban pedig gmk-k, betéti és közkereseti tár­saságok részesültek. A legtöb­ben 1-4 millió forint közötti hi­telt kértek, Illetve kaptak, ezzel szemben viszonylag kevesen ve­hettek fel 10-15, illetve 15-30 mil­lió forintot. A hiteligénylők el­sősorban a termelő infrastruk­túra, ezt követően a termelés, illetve a kereskedelem, az ide­genforgalom és a vendéglátás céljait szolgáló fejlesztésre kap­tak pénzt. A vissza nem térítendő támo­gatásért a múlt év végéig 702 pályázatot nyújtottak be at ala­pítvány Irodájához, s ezek kö­zül 205 vállalkozás részesült tá­mogatásban. Az Induló vállalko­zások segítésére 18,4 millió fo­rint Jutott, a non-profit szer­vezetek költségtérítése fi,fi mil­lió forintot tett ki, míg a nye­reségorientált szervezetek költ­ségtérítése 42,fi millió forintra rúgott. Az alapítvány működtetői nem elégedettek azzal, hogy a tőke- befektetésre szánt félmilliárd fo­rintból csupán 65 minió forin­tot használtak fel. Ennek okát egyrészt abban látják, hogy a befektető társaságokkal kapcso­latos törvényi szabályozás még hiányos, másrészt úgy tapasz­talják, hogy a Jelenleg működő és befektető tevékenységet foly­tató társaságok nehezen kezel­hetők az alapítvány szempont­jából: főként kft. formában mű­ködnek, ingatlanbefektetéssel foglalkoznak, kevés az általuk finanszírozható kisvállalkozásuk, és hiányzik a megfelelő pénz­ügyi gyakorlatuk is. Pénzt vagy rádiót? A klasszikus „pénzt vagy életet” kérdés burkoltan, vagy nyíltan, mind többször hangzik el szakmák és egyebek részéről, legutóbb — a napokban — Gombár Csabától, a rádió elnökétől, teljes drámaiságában. Jo­gos, nem jogos, ki tudja, az is elképzelhető, még ő ma- ga sem, hiszen teljesen nem lehet tisztában a belső anyagiakkal szorosan összefűződő helyzettel, oly rövid • idő óta'„kormányoz”, ^mit biztosan tud, hogy a műsor­szóró vállalat duplájára emelte a tarifát, és ez, akár­hogy is vesszük, nagy disznóság. Azonban ... Azonban — még egyszer sem hallott olyasmit a hall­gató, hogy rádiós berkekben — vagy akár a televízió­ban — valamiféle racionalizálás is megkezdődött volna. Pedig akik közel állnak mindkét intézményhez, igaz, csak bizalmas beszélgetések során, már régen elmond­ták, folyik ott akkora pocsékolás, hogy no! Vagy eny­hébben szólva, pénzügyi és más lezserség. Az a kemény tervszerűség, fegyelem, a mi mibe kerül kérdésében, mint az a kapitalista vidékekre oly jellemző, náluk föl se merül. És az is kiszivárgott lassan, hogy többszörö­sen megkérdőjelezhető óriási apparátussal dolgoznak. S ez utóbbi igen elgondolkoztató, mert másképp szól a hang, ha csak kevesek, vagy ha sokak torkából jön ki. Akik a mostani vészkürtöt megfúvatták, valóban for­ró veszélyhelyzetben érzik magukat. Azok is, akiknek csak a normális takarékosság bevezetésével már nem lenne munkájuk, azok is, akik csak a külsős jövedelem­től esnének el, s azok is, akikre mindenképpen szükség van, de búcsút kellene venniük a bohém élettől. Csak azok, akik eddig is sok erőfeszítést tettek, s józan gon­dolkodást tanúsítva dolgoztak, azok várják, hogy vala­miféle tisztulás, erjedés — vagy fölébredés? — elkez­dődjék. Saját véleményem egyébként az, hogy a teljes rádió­adás megszűnésével revolverezni még a mai gazdasági helyzetben is: irracionalitás. Olyan még elképzelhető, hogy a három adóból egy megszűnne, a másik kettő meg nagy-nagy takarékosságra szorítódna. De hogy minden, vagy semmi? Ez kilövi a kérdés és a helyzet komoly­ságát. v­Figyelő-kiadvány a lakáshitel-kamatokról Hogyan döntsék? címmel szombaton jelenik meg a F£" gyelő Füzetek 1. száma, amely a felemelt lakáshitel- kamatok ügyében ad taná­csot az adósoknak: február­ban melyik kamatot válasz­szák. A kiadvány szerkesztői kiváló pénzügyi szakembe- -rek és matematikusok segít­ségével olyan útmutatót, il­letve táblázatokat állítottak össze, amelyek révén az ol* vasók kiszámíthatják, hogy a 15 százalékos kamat, vagy pedig a 32 százalékos piaci kamat a kedvezőbb számuk­ra. A Figyelő gazdasági heti­lap szerkesztősége által szer­kesztett és a januárban meg­alakult Figyelő Rt által megjelentetett füzet tartal­mazza az OTP-nek az ügy­felekhez ez ügyben kiküldött tájékoztatóját, valamint azt a nyilatkozatot is, amelyen az ÓTP-vel vagy takarék- szövetkezettel az adós közöl­heti, hogy miképpen dönt. A kiadvány az újságárusoknál 30 forintért kapható. Dobozkunyhóban heverész a tehenész n lengyel —japán „mentöváltóban” A Nysa megy, a Toyota jön Kunyhóbelső (Folytatás az 1. oldalról) átalakított épületbe kerül­nek jobb munkafeltételek közé az ott dolgozók. A Nysa mentőautó gyár­tását 1991—92-ben befejezik, 6 a jövőben országszerte elő­nyös feltételekkel megvásá­rolt Toyota autókkal töltik fel a gépparkot. A technikai felszerelést a honvédség gö­döllői híradástechnikai rész­lege építi az autókba. A Bé­késcsabára kerülő, első gép­kocsit egyelőre betegszállí­tásra, nem pedig eset- vagy rohamkocsiként használják. Ez utóbbi célra a különlege­sen felszerelt Mercedes al­kalmazható. (Zárójelben je­gyezzük meg, hogy a most nálunk kisegítő, 17 éves Mercedes rohamkocsi jobb állapotban van, mint a 2-3 éves Nysák.) A kővetkező Toyotákat előreláthatóan Gyula és Szarvas mentőál­lomásai kapják, azok, ame­lyekben menitőtisztek dol­goznak. Az autók érkezésé­ről bizonyosat még nem tud­hatunk, csupán annyit, hogy ez évben 250 autó szállítását vállalta hazánkba a japán cég. Garanciát 3 éves hasz­nálatra, vagy 100 ezer kilo­méter utazásra vállalnak. Három évig a kölcsönösen megállapított 620 ezer devi­za forintért kapjuk az autó­kat, és a technikát 160 ezer forintért szerelik be (példa­ként: a Barkas jelenlegi ha­zad ára 920 ezer forint). A tájékoztatón kérdésünk­re a főorvos elmondta, hogy a mentősök alacsony fizeté­sét ez év januárjában emel­ték 20 százalékkal, sok a túlórájuk (ezt többen szíve­sen vállalják is a plusz ke­reset reményében). A Békés megyei mentőállomások is vállalják az oktatási tevé­kenységet, amelynek során ápolókat, orvostanhallgató­kat és a szakorvosi képzés­ben résztvevőket tanítanak. A kormány a baleseti mentést és betegszállítást a jövőben is ezzel a mentő- szolgálati hálózattal kívánja ellátni. Természetesen az alakuló szabadpiaci körül­mények között a mentésnél is jelentkeztek az alterna­tív vállalkozók. Ezek a segí­tő szervezetek az AERO- CARITAS és a Segítő Kéz elnevezésű, sajátságos ese­tekben kínálják szolgáltatá­saikat Az első szervezet nappal és az autópályák mellett dolgozik, egyik köz­pontjuk Szegeden található, míg a Segítő Kéz például éjszakai híváskor tarifaként akár 4000 forintot is felszá­mol. A tűzoltókkal és a rendőrséggel hagyományosan jó kapcsolatban állnak a mentők megyénkben is, az önkormányzatokkal még megoldásra vár a kölcsönös segítségnyújtás. Békés megyében 47 men­tőautó fut az utakon. Olyan Nysák, amelyek 4-5 évet tudnak szolgálni. Remélhe­tően hamarosan egyre több piros csíkos kis Toyota vált­ja fel ezeket a korszerűtlen, lefutott típusokat. Bede Zsóka (Folytatás az 1. oldalról) bérletbe mennék, messze lenne a munkahely. A haj­léktalanok szállása szóba se jöhet, nekem ingyenkenyér nem kell. A magiam életét magamnak kell rendbe- hozni. — És ha szakmájába, te­henésznek hívnák vissza? — Az egészen más. Akkor itthagynék mindent, és ro­hannék. Ügy látom azonban, most „nyírják” a mezőgaz­daságot, és nem kell a te­henész — morfondíroz, majd búcsúzóul elmondja, hogy júniustól ..szomszédja” van, hiszen akkoriban vert tanyát egy közeli bokorban Glück Károlyné az élettársával. Utunk hozzájuk vezet, de csak az asszonyt találjuk „otthon”, amint éppen vizet melegít az üvegmosáshoz. — Ml csak az üveget és a fát hordhatjuk a szemétte­Maci kutya őrzi a bungalót lepről, így napi 200-250 fo­rintnál nem keresünk többet — kesereg az asszony. Először nem. értem, miért kell a telepről cipelni a fát, amikor egy-két lépésre ottá rengeteg bokor, fa. Aztán a házigazda felvilágosít a rej­télyről. — Szeretjük a természe­tet. a növényeket és az álla­tokat. Nem tördeljük a fá­kat. a bokrokat, inkább ma­dáretetőket szerelünk rájuk. Megosztjuk a cinkékkel, amink van. Paplannal „fűtenek” Miközben az asszony tüzet rak kint körülnézünk a fó­liával fedett „szobában”, amit Maci kutya őriz kitar­tóan. 1 Semmilyen fűtőtest Fotó: Kovács Erzsébet nincs a faágakból összetá­kolt kulipintyóban, így adó­dik az első kérdés:-r- Ilyen hidegben tudnak itt aludni? — A papa fejére húzza az egyik takarót és reggelig meg se moccan. Bár én há­rom paplan alatt alszom, mégis többször felébredek éjszaka, hogy fázom. Ezen a télen már háromszor voltam beteg. — Nem próbálnak albér­letet keresni, vagy valakihez elszegődni, aki munkáért szállást és ételt biztosítana? — Az albérlet nekünk mé­regdrága, hiszen nincs mun­kahelyünk, fizetésünk. Dol­gozni viszont tudunk, ha va­laki befogadna bennünket, meghálálnánk a bizalmat. Az biztos, hogy ezt az életet nem bírom sokáig. Rövid időre elhallgat, majd egészen másról, a na­pi elfoglaltságairól beszél: — A nappal még könnyen eltelik, mert kijárok a sze­méttelepre, főzök, bevásáro­lok. vizet hordok, de az éj­szakák nagyon hosszúak. Fagyoskodunk a rádió mel­lett olvasgatunk a petróle­umlámpa fényénél, és gon­dolkozunk, hogyan lehetne változtatni. Szavai nyomán engem egy gondolat nem hagy nyugod­ni. Tudom, ezek az emberek főként magukat okolhatják, hogy ilyen helyzetbe kerül­tek. Azt is látom azonban, hogy ha az első lépésekben valaki nem segít nekik, so­ha nem lesznek képesek ma- _ guktól visszatérni a civilizált' világba. Mert birkapörkölt ide, magnósrádió oda, —10 fok­ban bokorban aludni, egy fólia alatt, nem a XXI. szá­zadot idézi. Vagy ha mégis, akkor inkább az időszámí­tás előttit. Nyemcsok László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents