Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 21. szám
--------------------------------o K ét dudás egy csárdában (II.) Belvizes, árvizes külcsön Egy szerződés — egyszer 1500 Ft Az elmúlt napokban több olvasónk tette szóvá szerkesztőségünkben az elemi károk — belvíz, árvíz, földrengés — helyreállítására felvett kedvezményes kamatozású lakáshitelek törlesztésével kapcsolatos gondjait. Nem egy család került teljesen kilátástalan helyzetbe, miután "számba vette, hogy a három-négy címen kapott kedvezményes hitel után há- ' romszor-négyszer havi 1500 forint plusz kiadása lesz, a részletek mellett. Megyérik- ben ez a probléma széles rétegeket érint, ezért tegnap ismét megkerestük az OTP Rt. megyei igazgatóságát, ahol megtudtuk: a témával kapcsolatos utasítást az elmúlt napokban kapták kézhez. A helyzet a következő: ahol egy szerződés keretében kamatmentes és kedvezményes kamatozású hitelt folyósított az OTP, annak az adósnak több nyilatkozatot és csekket küldtek ki, az ügyfél kérésére azonban havonta csak egyszer kell az 1500 forintot megfizetni. A különböző kamatozású hitelekre az ügyfél tehet nyilatkozatot arról, hogy az 1- es vagy a 2-es variációt választja. Kéri az OTP, hogy az ebben a körben érintettek — tehát azok, akik elemi károk helyreállítására kaptak kedvezményes, kamatozású lakáshitelt —, saját érdekükben, lehetőfeg személyesen tegyenek nyilatkozatot a területileg illetékes OTP-fióknál, és feltétlenül vigyék magukkal hitelszerződéseiket is. Ellopták a csigakerekeket Nélkülözhetetlen, és csak rendkívül bonyolult módszerrel előállítható alkatrészeket tulajdonítottak el a Papíripari Vállalat piszkei leányvállalatának gyártó- csarnokából. Az egyik papírgyártó gépsor hengerét javítás céljából kiemelték helyéről, s így adódhatott lehetősége a tolvajnak arra, hogy ellopja a szívóhenger 2 bronz csigakerekét. A délelőttös műszakban kezdték el a javítást a karbantartók. s a munkát másnap reggel akarták folytatni, de akkor — nem kis meglepetésükre — már hűlt helyét találták az alkatrészeknek. A csigakerekek országhatáron belül nem pótolhatók, s ezért a gyár az osztrák Voit céget kérte fel azok újbóli legyártására. Így hatnyolc hét is eltelhet, mire újraindíthatják a papírgyártó gépet. Ebből az alkatrészből azért nem tartanak raktáron, mert élettartamuk — kis túlzással — végtelen. A két csigakerék értéke körülbelül 100 000 forint. A nagyobb baj az, hogy hiányuk miatt napi 15-20 tonna Crepto-papír esik ki a ter- meliésibők A csdgakerekek kb. 70 centiméter átmérőjűek, súlyuk 20-25 kilogramm. A papírgyár 50 000 forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. Az ügyben folytatják a nyomozást. Az Ifjúsági Presszó megszokott, hétköznapi életét némiképp megbolygatja alkalmi segítőpartnerem kér- dezősködése. Először a pult mellett álló vendégeket győzködi mindhiába, azután odamegy egy háromtagú társaság asztalához. „Mi...? Mi van? Lemondott a polgármester?", riad fed egy bőrkabátos férfi. — Jani bácsi, szólaljon már meg! — fordul a pincérhölgy egy idős, kucsmás bácsihoz, ám az le nem veszi gyermekien csodálkozó szemeit a viliódzó lámpákkal telezsúfolt, prüttyögő játékmasináról. Mindössze aikkor mozdítja meg a fejét, mikor szájához emeli a kezében szorongatott „kőbambis” üveget. Hirtelen megtörik a jég. Korpa Pál géplakatos hajlandó elmondani, mit is gondol ő valójában erről a békebeli háborúskodásról. — Nem falugyűlés volt az — legyint lemondóan —, sokkal inkább dr. Eisele József és Gulyás György személyeskedéssé fajult párviadajja. — Mindössze .annyi történt, hogy mindketten megpróbálták bizonyítani a maguk igazát. Pedig tele voltakul- túrház ... „Halva szülessen meg...” Itt tartunk a beszélgetésben, mikor észvesztő csörömpölésre és örömujjongásra leszünk figyelmesek- A fémpénzek — amúgy „Angyal- bör”-módra — hosszú másodperceken át hullanak a flipperből. Az élete legszom- jasabb pillanatait láthatóan rég feledő fiatalembernek harmadszori nekifutásra sikerül felállnia a székéről, aztán szép komótosan, semmit sem elkapkodva hozzálát a számára meglehetősen bonyolulttá vált matematikai művelet elvégzéséhez. S ha egyszer beindul valami ... Megint közelit valaki az asztalhoz. A nevét eltitkoló magánfuvarozó azt panaszolja, hogy ő bizony a román tanítási nyelvű általános iskola bővítése idején társadalmi munkában hordta a téglát Kunszemtmártonról, aztán még a vacsorára sem hívták meg ... Egyik közbevetésemre így fakad ki: — Ugjtan már! A Gamesz vezetője puszipajtása a'volt tanácselnöknek, évek óta együtt galambászkodnak. Gulyás Györgynek egyébként sem lehet oka panaszra: tegnap egymillió forintot tett le a gyulai áfész asztalára, és „megkapta” a kétegyházi Tü- zépet. Halva szülessen meg a kisfiam, ha nem mondtam igazat! Dr. Eiséle József, a nagyközség polgármestere gondterhelt arccal fogad hivatalában. Látszik rajta, nem túlságosan örül az ügy meg- szellőztetésének. De azért készségesen ad felvilágosítást: — Egy dolgot világosan látni kell. Nekem semmi bajom sincs sem a Gamesszel, sem annak vezetőjével, bár azt nem állíthatnám, hogy mindig tisztességes módion viselkedett véltem szemben. Az viszont tény, hogy ez a jóember az elődöm haverja volt. — Végtére is miért akarja felszámolni a Gameszt? — Szó sincs erről. Ha szándékomban állna ilyesmi, már régen megtehettem volná. Mindössze azt szeretném eflH érni, hogy ésszerű gazdálkodást folytasson, mégpedig csökkentett létszámmal. A fennmaradó bérkeretből azután ezer forinttal megemelhetnénk a pedagógusok fizetését, s természetesen az ott maradottaknak is adhatnánk belőle. Csak példaként említem meg, hogy, az újkígyósi Gamesznál öten dolgoznak, s Eleken is jóval kisebb a Ga- mesznél foglalkoztatottak száma. — Igaz, hogy Gulyás György most más vizekre készül evezni? — Bár velem még nem közölte, tudomásom van arról, hogy megkapta a Tüzép szerződéses üzemeltetésének a jogát, egészen pontosan az édesanyja. Hát erről az a mondás jut az eszembe, hogy a süllyedő hajót először melyik állat hagyja el... D falu igya meg a levét? Hihetetlen mértékben fegyelmezi magát a polgármester, mert utóbb elhangzott kőkemény szavait olyan faarccal préseli ki a fogai közül, mintha csak annyit jegyzett volna meg, hogy az a benyomása, mintha mostanában egy fél percet sietne az órája. Aztán hátradől a székén, s határozottan cáfolja azt az ostoba híresztelést, hogy leszámolni készülne a kommunista rendszer hivatalnokaival. Ellenben megerősíti azt a falugyűlésen elhangzott kijelentését, hogy Kétegyházán nem szednek helyi adót, mert az erre az évre rendelkezésre álló 71 millió forintot is be lehet ésszerűen osztani. Már egy óra is elmúlik, mikor szót ejt arról, hogy végül is miért nem lett Gulyás Györgyből alpolgármester. Megrökönyödve hallgatja az „orvosterror” legendáit, annak tudja be, hogy egyesek össze akarják ugrasztani a falu orvosait. Csak egy dolgot felejtenek el azok, akik erre spekulálnak: ennek a viszálykodásnak elsősorban a falu issza meg a levét” — sóhajtja búcsúzásunkkor. * * * Érdekes, mi több, nagyon érdekes. Természetesen megkérdeztük a „határmentd színjáték” másik főszereplőjét. Gulyás Györgyöt is, aki rendkívül diplomatikus módon csak ennyit mondott: „A falu megbékélése érdekében változatlanul elengedhetetlennek tartom kettőnk kibékülését, de annak feltétele az egymás véleményének kölcsönös tiszteletben tartására épülő munkastílus megteremtése.” Hát ennyi a végek végtelennek tűnő dolgairól. Most regélhetnék arról', hogy valamikor a tizenhetedik században egy németalföldi gondolkodó, bizonyos Baruk de Spinoza már „elkáhtálta”, az indulatok uralma lehetetlenné teszi a szabadság kiteljesedését, meg hogy igazán magunkévá kellene tennünk félig magyar, félig román nagy költőnk A Dunánál című versének minden sorát. De minek? Meg aztán, hölgyeim és uraim, kinek? Dányl László Premier lesz ma este a Jókai Színházban: az amerikai Eugene O’Neill önéletrajzi indíttatású, "Utazás az éjszakába című darabját láthatja a közönség. Az előadást Balikó Tamás rendezte, a főszereplők Harkányi János, Felkai Eszter, Magyar Tivadar és pégi János. A képen apa és fia (Harkányi János és Magyar Tivadar) Fotö: Fazekas Ferenc Dr. Eisele lézsef: az elfidöm haverja volt Hadiállapot az orosházi ügyfélszolgálati irodában Zsibbadt lábú adózók — Örökségből jé befektetés — Valami ÄFA... Az adószakértő egyedül tartja a frontot Fotó: Kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) hölgy lakásépítési ÁFA-visz- szaigénylésért jött. — A férjem is, én is rokkantnyugdíjasok vagyunk, négy gyereket nevelünk. A ház sokba van, ez már a harmadik igénylésem. Most 21 ezer forintot topok. Bizony, jól jön ez a kis pénz az áremelések után! R visszatérített AFB jól jön Lassan kilenc óra, a folyosón egyre többen várakoznak. Az adószakértő az ajtóig kíséri ügyfeleit, és még a búcsú pillanataiban is tanácsait osztogatja. Az emberek persze ki sem fogynak kérdéseikből: Mire vonatkozik a visszatérítés? Kell-e számla? Hozzak meghatalmazást? Mikor jöjjek az utalványért? Hol topom meg a pénzem? ... (Ekkor fogalmazódik meg bennem a gondolat, lehet, hogy adózni könnyebb, miint adószakértőként emberekkel bánni?!) Munltoköpenyes férfi lép az irodába. Kezében kucsmát szorongat, utalványra vár. — Az a helyzet, a mama után örököltünk. Van egy fiam, egy lányom és egy unokiám. ötödmagammal élek 12 ezer forintból. Az örökségből építőanyagot vettem, azt hiszem jó befektetés lesz. Én tehenész vagyok, 24 órákat dolgozom, de pénz sehol. Bosszant ez a feje tetejére állított világ is: képzeljék el, november óta nem topott a termelőszövetkezetünk egy fillért sem a tejipartól. Mi termeljük a jó minőségű tejet, miközben a tehenek levágását fontolgatják. A boltokban pedig megromlik a sajt, mert olyan drága, hogy nincs, aki megvegye. Tudják, mit csinálnak vele? Megetetik a disznókkal! Nemcsak a té- esz, én is kínlódom. Otthon állattartással is foglalkozom, de a sertésnek nincs ára, ősz óta nem tudok az állománnyal niit kezdeni. Mire mondandója végére ér a tehenész, a dokumentációk is elkészülnek, köszönésképpen visszaszól: — Tudnék még mesélni! Érdemes-e Ipart kiváltani Fejkendős néni szemüvege mögül pislog nagyokat, zsebkendőjét gyűrögeti. — Valami ÁFA — mondja bizonytalanul. Szabó István máris tudja, mi kell az ügyfélnek. A papírokból, számlákból kiderül, a néni 4700 forintot igényelhet visz- sza. — öregek vagyunk mi már, a férjemmel 51 éve házasodtunk össze. Most vezettettük be a gázt. A házastársi pótléktol együtt 8000- ből élünk. Kicsik az igényeink, de ez a pénz is nagyon sokat számit Nyílik az ajtó, bőrkabátos férfi lép be. Adóbevalláshoz szükséges nyomtatványokat kér. Jobb karjával erősen gesztikulál, miközben balja, nos ..., a kabát ujja élettelenül lég. — Vállalkozói iparengedélyt váltanék, ez érinti-e a nyugdijamat? Ha eladok 20 éves szerszámgépet, mi lesz az adóm? — kérdezősködik fáradhatatlanul, miközben' újabbnál újabb terveket szövöget. * * * Egy asszony Dávid urat keresd, de látva az üres íróasztalt, Szabó Istvánhoz fordul. — Hallottam, hogy a kollégája, Dávid Lajos, nagyon beteg. Mondja meg neki, hogy jobbulást kívánok — a. röpke kis kitérő után kálváriáját meséli a vállalkozó. A fia a honvédségnél dolgozott, most kisegítő családtag a boltban. Hogyan adózzon? Mit csináljon? A vállalkozást is szeretné „megreformálni”. Forgalmi adóra vonatkozó csekk is kellene ... Kérés, kérdés aznap már ki tudja hányadik?! Az adószakértő egyelőre egyedül tartja a „frontot”, de még bírja. Nincs irigylésre méltó helyzetben. Persze bennünket, adófizető állampolgárokat sem kényeztetnek el... Csete Ilona
