Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 15. szám

Megrendítő légi csapás Irakra! BÉKÉS MEGYEI n HAZA MINDEN ELŐTT ÁG POLITIKAI NAPILAP 1991. JANUÁR 18., PÉNTEK Ara: 5.89 forint XLVL ÉVFOLYAM, 15. SZÁM Ezernél több bevetés II „Sivatagi Vihar” Húszéin nem adta Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Az első nap rendkívüli méretű légitámadásai igen sikeresek voltak, de győze­lemről, a háború közeli be* fejezéséről még nem lehet beszélni — hangoztatta csü­törtökön Richard Cheney amerikai védelmi minisz­ter. George Bush elnök is óvta a közvéleményt a ko­rai, túlzott derűlátástól. Az amerikai hivatalos tá­jékoztatás szerint a közép- európai idő szerint csütör­tökön hajnalban indított lé- gioffenzívában ezernél több bevetésre került sor. Azok 80 százaléka sikeres volt és a szövetségesek csak egy amerikai és egy ' brit gépet vesztettek. A szinte szünte* len légitámadások, amelyek­nél a legkorszerűbb manő­verező robotrepülőgépekből — Igen, legutóbb három napja abban maradtunk, ha „helyzet" van, ismét telefo­nálunk ...” — Néhány változásról én is számot adhatok — kezd­te mondandóját. — Így pél­dául tegnap, vagyis csütörtö­kön kora reggel a rádió és a televízió többször is föl­hívta a figyelmünket, mos­tantól mindenhol tanitási szünet van. Mint korábban már említettem, néhány nap­ja bezárták az amerikai Is­kolákat, az araboknál pedig megkezdődött a téli szünet. A legkitartóbbnak az angol iskolák bizonyultak, de most már az én gyermekeim is itthon maradtak. — Változott-e a város han­gulata? — A BBC-adó arra hívja föl a figyelmünket, hogy ne hagyjuk el otthonunkat fö­löslegesen. Ezért a megszo­kottól eltérő, vagyis gyérebb a forgalom az utcákon, ezt látom, ahogy kinézek itt a lakásom hatodik emeleti ab­lakán. A város központjában lakom egy 12 emeletes ház­ban, ahonnan még a repülő­térig is ellátni. Nyugodt a hangulat, minden bolt nyit­va van, továbbra is fantasz­tikus az árukínálat, és nincs felvásárlási láz. Változatla­nul csillognak a szupermar­ketek, s minden kapható. Egyes jelzések szerint több hónapra elegendő élelmiszer is száznál többet vetettek be, azt célozták, hogy meg­semmisítsék az iraki légvé­delmet, a katonai hírössze­köttetést, a harcállásponto­kat. Annak tükrében, hogy ér* demi iraki ellentámadásról nem érkezett hír, valószínű, hogy a támadások igen si­keresek voltak. Az amerikai sajtó bagdadi tudósítói ugyanakkor arról számoltak be, hogy a városban na­gyobb pusztítás nem tapasz­talható, a közművek, a te­lefonhálózat, a rádió mű­ködnek. A Pentagon szerint a ká­rok felmérése után újabb, nagyerejű légitámadásokkal akarják elpusztítani a fenn­maradt célpontokat. Utaltak arra, hogy támadni fogják a veszélyes tüzérséggel, harc­kocsik ezreivel felszerelt ira­van az országban. Az viszont tény, hogy az aranybazárban régóta nincsenek turisták. — Ezek szerint a bazárt leszámítva, hétköznapinak tűnik minden Dubaiban! — Nos, azért akad, ami a háborúra emlékeztet. A fe­jem fölött tíz percenként húz el egy-egy üzemanyagtöltő repülőgép, amely valahol a sivatag fölött adja át tar­talmát a vadászgépeknek. Mások, akik kint jártak a homoktengerben, állítják, hogy ott bizony dübörög a föld a harci gépek alatt. No, meg a televízió. Szünet nél­kül. 24 órán át sugározzák a híreket, amely hasonló lehet az otthoni, rendkívüli Tv- híradóhoz. Az alapinformá­ciókat itt is az amerikai CNN-adás adja. A másik fü­lemmel pedig a BBC-rádió adásait hallgatom. E kettőből tájékozódunk mi is. Most például egy amerikai tankot mutatnak belülről. Műszer, műszer hátán. Kezelése úgy tűnik, mintha a gyerekek számítógépes játékának joys- tickját kellene csupán moz­gatni ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Csak hát, ugye ez egyáltalán nem játék ... — A magyar kolónia ho­gyan viseli a háborús álla­potot? — Továbbra is nyugodtan. Néhányan ugyan az elmúlt hét végén, illetve a napok­ban elutaztak, ám a többség fel ki csapatokat is. Katonai szakértők egyöntetűen úgy vélik, hogy a légi előkészí­tés napokig, esetleg egy hé­tig is eltart, és — ha Irak nem adja fel — csak az után kerül majd sor az ér­zékeny veszteségekkel fe­nyegető szárazföldi hadmű* veletekre, kuvaiti partra­szállásra. Az amerikai törvényho­zás, amelyet erősen megosz­tott a béke vagy háború kérdése, a háborús helyzet­ben maradéktalanul támo­gatja a kormányt. A közvé­lemény nagy többsége is he­lyesli Bush elnök döntését, bár nyilvánvaló, hogy elhú­zódó háború, a nagyobb amerikai veszteségek ese­tén a közhangulat gyorsan megfordulhat. (Folytatás a 2. oldalon) tovább dolgozik. Hazamentek például az Elektroimpex és a Műszertechnikai Kisszövet­kezet dolgozói, hátrahagyva egy félmillió dollár értékű munkát — befejezetlenül. Abu Dhabiban állítottak vol­na föl a stadionban egy nagy eredményjelzőt. Ezt bizony, várhatóan veszteségként kell majd elkönyvelnünk, mert a helyiek azt mondják: itt nincs háború, dolgozni kell... — Terrorakcióktól nem tartanak? — Különösebben nem. Rendkívül erős a rendőrség, ami érthető, mivel a helyi lakosok vagy rendőrnek, ka­tonának szegődnek, vagy üz­letemberek. Ezért nagyfokú a közbiztonság. Sokan nyit­va hagyják lakásuk, vagy gépkocsijuk ajtaját, én is olykor csak „magyar rutin­ból” zárom le az autómat. Szóval kevés az esélye az esetleges szélsőségeseknek... — Ezek szerint ön tovább­ra is nyugodt, — Igen. Annál is inkább, hiszen az első csapások után szinte esélytelen maradt az iraki légierő, s a rakétáik zöme Js megsemmisült. így 800 kilométerre a frontvo­naltól egyre kevesebb a va­lószínűsége az iraki rakéta- támadásnak. De úgy tűnik, Izrael felé sem tud már ki­terjedni a háború. — Ha mégis el kellene hagyni az Emírségeket? — Számomra is meglepő, de még mindig van polgári légiközlekedés. Az országnak két légitársasága van, mind­kettő gépei ott repkednek a katonai repülők között. Az imént láttam a teletexen, hogy mikor indulnak gépek délre és India felé. Európa felé pedig némi kerülővel, de még mindig el lehet jutni... Jávor Péter A Golf ára? Istenem, adj békét és gyors győzelmet a szövet­séges erőknek! — talán nem szó szerint így, de ez­zel a■ fohásszal zárja tör­ténelmi beszédét Bush el­nök. A háborúról szól — amit nem várt, amit nem akart, amit gyűlöl az em­beriség jobbik fele —, * ezenközben is a békéért esdekel. Tehát megkezdődött az éjjel... Akkor most, hogy is van ez? A béke ára ez a háború? -r- bámulom a tévéképernyőt. Reggel van, január 17-e, fél nyolc kö­rül lehet az idő —, te jó ég, milyen furcsa, sose szoktam ilyen korán tévét nézni. Az erős napfény uj­jongva tör be az ablakon, és Irak messzi van, a ká­vé forró. Csak a cukrot felejtettem ki. Az öböl németül, ugye: golf. És_ egy számunkra idegen angol játékot is golfnak hívnak. De ki gon­dol mostanában ez utób­bira? Ez nem játék, ez a meccs életre-halálra szól. Effélék jutnak az eszem­be, aztán meg az a fotó a kolléganőm asztalán; egy baráti családból való kis­fiú képe. Gyönyörű gye­rek, csupa élet, kacag még a füle is, barna bőre majd kicsattan az egészségtől. Félig arab. És mi lesz az iraki gyerekekkel? És az iraki asszonyok tudják-e, mi történt valójában a ku­vaiti asszonyokkal, gyere­kekkel, sejtik-e' mit érez­nek a hazájukból kihaj­szoltak? Mosogatom a kávéscsé­szét, és valami nyomasztó érzés nyugtalanít: én itt­hon teszek-veszek, miköz- I ben valahol most sorsok pecsételődnek meg. Akár a mi, az én sorsom is?! Hi­szen háborús csapás lehet például egy gazdasági ösz- szeomlás is. Megint a kép­ernyőt lesem — szinte élő­ben közvetítik a háborút, mint nem is oly rég a ro­mán forradalmat. S mintha nem a valóság lenne, ha­nem egy izgalmas akció­film. Nem látni, legalábbis ma még nem, sebesülteket, szenvedő embereket, romo­kat. Valaki déltájban „kor­szerű háború”-ról beszél, rádióelektronikai harcról. Szerintem inkább alatto­mos háború ez, a lehetsé­ges iraki vegyi fegyverei­vel. Csak arra sor ne ke­rülhessen! Miközben valahol mesz- szi, magasan tán egy Lo­pakodó hasítja az eget, Irak fölé tartva rettentő terhével, mi tesszük napi dolgunkat. Megnyugtatva- megnyugodva, hiszen vé­gül is biztonságban tudjuk magunkat. De a lelkünk mélyére lopakodott már a félelem, gondolatainkban nevek, szavak kavarognak: Hitler — Sztálin — Szad- dam — Hirosima — szaba­díts meg a gonosztól — nemzetközi jogrend, kis nép vagyunk — miért gyű­lölködünk, acsarkodunk egymással mi is, itt ebben a parányi országban? S, mindeme kuszaságban eszembe villan az a csen­des szavú parasztember, aki épp a minap mondta biztatón, a sokat megéltek bölcsességével: „mert mi­lyen az ember, a sok rossz után, nem lehet, hogy ne jó következzen!"... S étn most is, ezek után is, hi­szek neki. Tóth Ibolya Helyszíni beszámolónk Dubaiból Még járnak az utasszállítók! Huszonnégy órával az öbölháborút megelőzően a négy és fél esztendeje Dubaiban (Egyesült Arab Emirátusok) élő és dolgozó Vida Gábor kereskedelmi tanácsos — mint irtuk a minap — határozottan állította: — Sajnos, most már el­kerülhetetlennek tűnik a konfrontáció. Néhány órával a szövetséges erők támadását követően újra tárcsáztuk Du­bait. Nem bíztunk a gyors sikerben, ám meglepetésünkre kétszeri próbálkozás után harmadjára jelentkezett-a keres­kedelmi tanácsos, s rögtön azzal kezdte: — Gondoltam, hogy keres Békéscsaba... SIVATAGI FARKAS I kerékpártól a repülőgépig, mindent átkutatnak Erős szigorítások a határokon A határőrség országos pa­rancsnokságának szóvivőjé­től, Zubek János alezredes­től tegnap a koma esti óráik­ban kértünk tájékoztatót a határőrség felkészültségéről, különös tekintettel a ma­gyar—román határszakaszt érintő kérdésekre. Az alez­redes — akinél a tegnapi na­pon mi „jelentkeztünk” hu­szonnyolcadikként ilyen jel­legű információért — a kö­vetkezőket foglalta össze. — Nem ért bennünket fel­készületlenül az öbölbeli há­ború. Hetek óta kész tervek­kel rendelkezünk, s ezeket egyeztettük a Nemzetbizton­sági Hivatallal, az Országos Rendőr-főkapitánysággal, valamint a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancs­nokságával. Mint ismeretes, január 7-én bevezettük az új útlevél-kezelési és -ellen­őrzési rendet a határátkelő­helyeken. Ez egy biztonság- orientált rendszer. Tavaly mintegy 112 millió útlevelet ellenőriztünk határainkon, s ez szolgáltatás a javából. Ugyanakkor a köztársaság jogos biztonsági érdekeit már az államhatárokon ér­vényesíteni 'kelik E kettő együtt szolgálja az új rend­szert a határátkelőhelyeken. Ezután a zöldhatár-őrizet­ről szólva Zubek János alez­redes elmondta: az elmúlt hét péntekje óta megerősí­tett őrizet védi határainkat. Ez azt jelenti, hogy több járőr teljesít szolgálatot, és e járőrök tagjai több időt töltenek a határon. Nem ér­te tehát váratlanul a háború kirobbanásának híre az il­letékeseket. Szerdán éjjel a határőrség országos parancs­nokságán operatív törzset (Folytatás a 3. oldalén) Kényszerű háború Güncz Árpád nyilatkozata Magyarország mély meg­döbbenéssel fogadta és fáj­lalta egy békés kis nép, Ku- vait leröhanását. Mint a vi­lág közvéleményének többsé­ge, abban a nemzetközi jog­rend súlyos sérelmét látta és azt elítélte. Honfitársa­immal együtt magam is mély aggodalommal figyel­tem az Öböl-válság békés megoldására irányuló hosz- szú, türelmes, felelősségtéli és sokoldalú erőfeszítéseket — mondta Göncz Árpád köztársasági elnök az MTI- nek adott nyilatkozatában. Most, mikor a békés, meg­oldás kudarcát ■ követően kényszerűen kitört a háború, egyvalamit remélek: azt, hogy mielőbb véget ér, és minél kevesebb emberáldo­zattal jár. Hiszen minden háború áldozatainak többsé­ge ártatlan, és minden nép többsége gyűlöli a háborút. A nemzetközi jogrend helyreállításáért vívott kény­szerű háború első és leghe­vesebb csapásának idején szívemből kívánom, hogy a háborút követő tárgyalásos béke meghozza a térség igaz­ságos és tartós rendjét. Ez az egyetlen, ami a háború árát;,'* az < elkerülhetetlen pusztulást, a szenvedést és emberélet-veszteséget ellen­súlyozhatja. Lehet két ütemmel több! (Alighanem minden Trabant- és Wartbnrg-tnlaí- denost érdekel az 5. oldalon olvasható infor­mációs cikkünk.)

Next

/
Thumbnails
Contents