Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
1991. január 3., csütörtök o „Aggaszt a privatizáció lassúsága” Petrenkó acélt és farmeranyagot gyárt A HAZAI MAGÁNTŐKE MANAPSÄG ELSŐSORBAN A KERESKEDELEM ÉS A SZOLGÁLTATÁS TERÜLETÉN RUHÁZ BE, AHOL KISEBB A KOCKÁZAT ÉS VISZONYLAG GYORS MEGTÉRÜLÉSRE LEHET SZÁMÍTANI. PETRENKŐ JÄNOS AZON KEVESEK EGYIKE, AKI A NEHÉZIPARBA, AZON BELÜL IS A KOMOLY NEHÉZSÉGEKKEL KÜZDŐ ACÉLIPARBA FEKTETTE PÉNZÉT, ÉS BANKHITELEIT, AMIKOR 1990. JANUAR 1-JÉVEL BEINDÍTOTTA A PEKO ACÉLMŰVEKET. A bátor vállalkozó az Ózdi Kohászati Művek egy felszámolásra ítélt üzemét vette meg ötéves lízingszerződéssel. Hogyan értékeli cége első évét? — 1989-ben a PEKO Művek elődje 54 ezer tonna acélt gyártott, 1,6 milliárd forint értékben, miközben közel félmilliárd forint adósságot halmozott fel. Mi 1990- ben 80 ezer tonna készterméket és 150 ezer tonna félkész terméket gyártunk, termelésünk bruttó értéke 2,5 milliárd forint. A megtermelt áru 37%-át nyugateurópai országokba exportáljuk. Cégem önállóan kül- kereskedik, Budapesten Export-Import és Műszaki Szaktanácsadó Irodát, Bécs- ben pedig egy vegyes válla- lalati formában működő külkereskedelmi irodát nyitottunk. jól startoló cégnek nyilván ambiciózus tervei vannak a jövő évre is. — Igen, A svéd Ipasco céggel vegyes vállalatot hozunk létre elektroacél gyártására, és egy új üzemet építünk, magasan ötvözött elektróda gyártására. A célom az, hogy az alapanyag- hiánnyal küszködő Magyar- országon minél inkább önellátóak legyünk ezekből az anyagokból, s egyre kevésbé legyünk kiszolgáltatva más cégeknek. Szeretnék a svéd és az olasz piacra bejutni, és együttműködést kialakítani a szovjetekkel. Pontosabban az ukrajnai Zaporozsei Acélkombináttal, mely évi 5 millió tonna acélt gyárt. Itt egy találmányom közös gyártását tervezzük. Ha együttműködésünk sikeresnek bizonyul, a későbbiekben egy kereskedelmi kft.-t hozunk létre a zaporozsei acél nyugati értékesítésére. * Részesednek-e a Peko dolgozói a cég sikereiből? — Közel kétszáz dolgozóm 37 százalékos fizetés- emelést és 13. havi fizetést kap. Mindezt abban az üzemben, melyet tavaly fel akartak számolni. * Mlyen egyéb beruházást, illetve munkalehetőséget teremtett Ózdon? — Ózdon egy PEKO-üzletr házat nyitottam, ahol szórakoztató elektronikai cikkek, sportruházat, cipő, illatszer kapható. Az áruháznak divatszalonja is lesz, feleségemet és az új varroda vezetőiét nemrég küldtem ki Münchenbe és Párizsba, hogy tanulmányozzák, milyen egy nagyáruház háttérvarrodája. A szalonban egyedi ruhadarabok készülnek majd, hiszen a nők nem-szeretik, ha ruhájuk szembe jön velük az utcán. Ezenkívül három olasz céggel egy farmer- anyaggyártó kft.-t hozok létre. ^ Mi a filozófiája az üzleti életben és a külföldi partnerekkel való kapcsolatban? — Alapelvem az emberi és az üzleti tisztesség. A kapcsolatot a külföldi partnerrel kicsiben kell elkezdeni, előbb meg kell egymást ismerni, és csak ezután lehet egy nagyobb közös vállalkozásba belekezdeni. Tipikus magyar probléma, hogy mi mindent a végén akarunk elkezdeni. Én nem várok a csodára, nem vagyok híve a lassú meneteknek. He eldöntöttem, hogy milyen irányba menjek, mindent megteszek, hogy végre is hajtsam, amit elterveztem. Petrenkó úr, ezek szerint önnek nincsenek gondjai? — Öregszem. Komolyra fordítva a szót: a magyar- országi privatizáció lassúsága aggaszt. Az én vállalatomat ez persze nem zavarja, mi már az idén is nyereségesek vagyunk. H. Z. Adórendszer és erkölcs A parlamenti pártok szinte kivétel nélkül, a kormány- koalíció pártjai pedig különösen hangsúlyozták az erkölcs jelentőségét. Azt azonban csak a naivak képzelhetik, hogy javulhat az erkölcs ott, ahol a gazdasági rendszer, mindenekelőtt az adórendszer bünteti az erkölcsösöket, jutalmazza az erkölcsteleneket. Ahol az adórendszer nem azt adóztatja, amit a gazdasági és erkölcsi érdekek megkövetelnének, hanem azt, amit technikai szempontokból a legegyszerűbbnek tart. Ennek klasz- szikus példája a kamatadó. Ma az ország lakosságának az a fele, amelyik képes megtakarítani, tudja, hogy ezt nem szabad abban a formában tennie, hogy a megtakarított forintját bankba teszi. Pedig erre volna szüksége a gazdaságnak. Ha mégis akadna ilyen naiv ember, azt ezért súlyos adóval büntetik. Van ugyan néhány ország a világon, ahol a kamatjövedelmet adóztatják, de ott a kamat valóban jövedelem. A kamatadó nevetségessé válik azonban ott, ahol a kamat kisebb, mint az infláció. Márpedig nálunk legalább öt százalékkal kisebb. Ez azt jelenti, hogy az a naiv állampolgár, aki forintot takarít meg, és azt bankba teszi, évente elveszti a pénze vásárlóerejének öt százalékát. De az állam ezzel sem elégszik meg, hanem még kamatadót is beszed. Ez jelenleg további mintegy 5 százalék. Még az a szerencse, hogy csak 30 százalékos az infláció, ha nagyobb lesz, még nagyobb lesz ez a sarc. Márpedig nagyobb lesz. A kamatadó azonban marad. Mi lett ennek az ostoba és erkölcstelen adónak a következménye? Az, hogy a megtakarítók feketén devizát vásárolnak, ami után egyrészt eleve nem mínusz öt, hanem plusz öt százalék a reálkamat. Ehhez járul aztán az, ha külföldön teszi bankba, ahol kamatadót sem kell fizetnie. Ezt ma már mindenki tudja, csaik a pénzügyi kormányzat vezetői nem. Talán mint magánemberek ők is tudják, és esetleg van is devizaszámlájuk. Nálunk negyven éve nem volt olyan erős a politikában a nemzeti érdekek hangsúlyozása. mint jelenleg. Ezt a politikusok tiszta szívvel teszik. Nem veszik azonban észre, hogy a gazdasági életben ugyanakkor sokkal erősebben ösztönzik az állampolgárok internacionalizmusát. A ,»Ne becsüld a nemzeti pénzt, gyűjtsd a külföldi devizákat” elv érvényesítésére való állami ösztönzés soha nem volt olyan erős, mint manapság. Márpedig nagy adag naivság kell ahhoz, hogy valaki reménykedjen a hazafiság elmélyülésében, ha a megtakarított pénzecskéjével muszáj „világpolgárnak” lennie. Ez a devizavásárlási hullám továbbá féllegális. A kormányzat azonban nem meri ellenőrizni, sőt, titkosságát is garantálja, mert ezzel is devizához juthat. És nem tartja erkölcstelennek, hogy a feketén felvásárolt devizáért maga is jó tíz százalékkal magasabb kamatot fizet, mint a forintot megtakarító naivaknak és tisztességeseknek. A kormányzat talán abban reménykedik, hogy a nép előbb lesz erkölcsös, aztán a kormányzatnak is lesz annyi bevétele, hogy maga is megengedheti magának az erkölcsi normák betartását. Ez a logika azonban hamis. Az erkölcsösségben a kormányzatnak és annak is mindenekelőtt a gazdaságban kell élen járnia. Kopátsy Sándor Tengiz: maga a csőd Tengiz neve sokáig egyet jelentett a magyar ipar sikeres külföldi szereplésével: a kazahsztáni olajmezőkön dolgozó magyar munkások úgymond a „legfejlettebb technológiával járultak hozzá a szovjet szénhidrogénki ncs kiaknázásához”. Aztán eltűntek az újságokból a diadalittas írások. Most pedig itt a Pravda lehangoló beszámolója, amelynek már a címe is jelzi, hogy az Igazság, amit végre ki. lehet mondani a Szovjetunióban is, bizony igen keserű: Kitekintés a tengizi zsákutcából — írja a szerző, s már sorolja is a Kaszpi-tenger partján elterülő páratlanul gazdag olajlelőhely körüli elképesztő dolgokat. 1979-ben fedezték fel a különösen értéke» kőolajtelepet, azonnal megkezdődött a feltárás, valóságos városok épültek a környéken — ebben a munkában vettek részt a magyarok is. A tervek szerint mára bőven kellene ömleni a vezetékeken az olajnak. Olyan bőven, hogy az idén már csaknem hárommillió tonna olajat kellett volna adnia Tengiz, nek. Ezzel szemben mind a mai napig egyetlen csepp kőolaj sem jutott él a hatalmas, kétmilliárd rubelért épített feldolgozóba. Kiderült, hogy már a feltárásnál is súlyos hibákat követtek el, a kutak műszaki állapota csapnivaló, az egyik műszaki balesetet például egy évig (!) hiába próbálták elhárítani, azután is csak amerikai gépekkel és segítséggel tudták. A legnagyobb tengizi veszély azonban a környezeti katasztrófa. A Kaszpi-tenger közvetlen közelében elterülő olajmezőt ugyanis mind gyakrabban elönti a tenger. Kétszer annyit követel, mint amennyivel tartozik Tíz év után fizetésképtelen a BflÉV A korábbi évekhez hasonlóan az idén is tájékoztatóval kezdődött az új év a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A változás csupán annyi, hogy nem munkásgyűlésnek nevezték, hanem termelési tanácskozásnak keresztelték át a központi telep nagycsarnokában tegnap reggel megtartott tájékoztatót, melyen az idén is Jámbor Ferenc igazgató adott átfogó képet a vállalat tavalyi munkájáról, idei feladatairól. Az elmúlt esztendőt vázolva a vállalat .igazgatója kiemelte: az ÁÉV termelése megközelítette az egymil- liárd forintot, nyeresége a tervezettnek csaknem kétszerese, vagyis több mint 40 millió forint, az átlagkeresetek a tervezett 12 százalékkal szemben 20 százalékkal nőttek, vagyis 1990-ben dolgozónként 134 ezer forint voilt, s az év végén mód nyílott 13. havi fizetésre is. A vállalat összességében teljesítette tavalyi célkitűzéseit, két kiemelt munkáját, a Szarvasi Baromfi-feldolgozót és a Gyulai Húskombinát 2 ezer tonnás hűtőtározóját időben, jó minőségben átadták. Az említettekkel szemben viszont néhány kisebb beruházás befejezési határideje csúszott. A tulajdonosi szerkezetváltás, vagyis a privatizáció a BÁÉV-et sem kerülte el, már az elmúlt évben megindult a folyamat: öt kft. alakult vállalati és dolgozói üzletrésszel. A ’90-es esztendő végére, nem divatból, az élet kényszerének hatására befejezéséhez közeledik a szervezet korszerűsítése, s ez elkerülhetetlen intézkedéseket is magával hozott: 110 dolgozó munkaköre, munkahelye szűnt meg. Még egy szomorú tény: egy évtized után fizetésképtelenné vált a Békés Megyei ÁÉV, ugyanis néhány munkáért a megrendelők nem rendezték számláikat, melyből a Szarvasi Dózsa Tsz egymaga 190 millió forinttal tartozik. Mindez azt is jelenti, hogy az ÁÉV a 100 milliónyi hitelét nem tudta visszafizetni. Ezért a vállalat vezetői a tartozások behajtására drasztikus lépéseket terveznek. _ Az idei évvel kapcsolatban Jámbor Ferenc kiemelte: ahhoz, hogy a vállalat hatékony munkával működőképességét megtartsa, napi árszinten legalább 950 millió forintos termelést kell produkálnia. Szerződéssel viszont kapacitásuknak csak 45-47 százaléka van lekötve. A békéscsabai kórház kivitelezéséből már feladatokat vállaltak, s további 300 millió forintos munkára van kilátásuk itt, mely jelentősen javíthat a vállalat pozícióján. — A teljesítménykövetel, mények bért is követelnek — .mondotta az igazgató, majd hozzátette: — Felelőtlenség lenne most részemről számokat mondani, a különféle szabályozók, az érdekegyeztető tanács bérprogramja még nem ismeretes. Szeretnénk vállalatunknál az építőipari átlagbért elérni, s a 13. havi fizetés feltételeit megteremteni. A BÁÉV-nél zajló további privatizációról megtudhattuk: elsősorban az alacsony hatékonysággal működő üzemeket érinti az átszervezés. Frivatizálásukra nem azért kerül sor, mert tönkrementek, hanem azért, mert a hiánygazdaságban feladatukat betöltötték a termékszállítók kiszolgáltatottságával szemben. A jövőben a gazdasági kényszer mindenkit a piacra orientál, ezért sem szabad hagyni, hogy a jól képzett, felszerelt ipari kapacitások kihasználatlanul, alacsony hatásfokkal működjenek. Elsősorban arra számítanak, hogy a további privatizációhoz szükséges tőkét a dolgozókkal együttesen hozzák össze, ami az eredményesebb működtetéshez szükséges. — sz — A szarvasi baromfifeldolgozó már elkészült, a számla viszont, mint képünkön az építkezés, félkész Fotó: Fazekas Ferenc „Optimista vagyok, bízom munkatársaimban” Évnyitó értekezlet az Unicon Ruházati Vállalatnál Az új év első munkanapján a reggeli műszakkezdéskor évnyitó értekezletet tartottak Békéscsabán, az Unicon Ruházati Vállalat nagycsarnokában, melyen ötszáznál többen vettek részt. A jelenlevőket Hatos István- né igazgató köszöntötte. Elmondotta; szükségesnek tartotta tájékoztatni a dolgozókat az elmúlt év eredményeiről és az új esztendő megnövekedett feladatairól. Stratégiai terv alapján kezdtek egy évvel ezelőtt, jelentős szervezeti és szerkezeti változás történt, menet közben is mindig finomították elképzeléseiket. Nemcsak tőkés exportra, de keleti és hazai megrendelésre is a legdivatosabb termékeket állították elő korszerű gépeken, szép kelmékből. Üj vevőket kerestek, a régiekkel szorosabbra fűzték a kapcsolatokat. A megfelelő szakmai irányításnak, a dolgozók igen fegyelmezett, jó* munkájának köszönhető, hogy a tervezett húszmillió forintos éves nyereséget már novemberben teljesítették, a tőkés árbevétel húszmillió forint többletet hozott, a belföldi termelés árbevétele 40 százalékkal nőtt. A minőség mellett nagyon fontos a határidő betartása, ami gyakran túlórát, vagy hét végi munkát igényel. Az igazgatónő az évnyitón köszönetét mondott a vállalat minden dolgozójának a becsületes helytállásért. Mivel mindenki értette és tette a' dolgát, tavaly 30 százalékos bérfejlesztést sikerült megvalósítani. A gépparkot állandóan korszerűsítik, a legújabb speciális gépek is hamarosan úton lesznek. Arra törekszenek. hogy szép környezetben dolgozzanak az emberek, a jó közérzet sízebb termék előállítására ösztönöz. Rendezték az udvart, fásítottak, karbantartják az épületeket, ami nem kevés pénzbe kerül. A vállalat gazdálkodása kiegyensúlyozott és ezt szeretnék továbbra is megtartani. Hangsúlyozta az előadó, hogy az egész kollektívának össze kell fognia azért, hogy a dolgozók megélhetését biztosítani lehessen, megakadályozzák az elszegényedést. Nem ígért könnyű évet, csak azt, hogy a vezetők, műszakiak. varrónők szorgalmas munkája hozhatja meg a tavalyihoz hasonló eredményt. Bízik munkatársaiban és a nehézségek ellenére optimista. Budapesten és több nagyvárosban sorra nyílnak a fényes üzletek, ahol mindenütt helyet kapnak az Unicon- termékek, hiszen a nők szeretnek szépen öltözködni. Délután a vállalat orosházi üzemében tartottak hasonló összejövetelt. Köszöntötték a nyugalomba vonuló Molnár Gyuláné szb-titkárt, aki 32 évvel ezelőtt az üzem egyik alapító dolgozója volt. Az igazgatónő elismerésül átnyújtotta Molnárnénak az „Uniconért” kitüntetést a vele járó pénzjutalommal. Ary Róza
