Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-15 / 12. szám
I 1991. Január 15., kedd. Hz örménykúti pávakörről sokadszorra „Hogy mér’ nem is hnztam magammal a citerát!?” Az örménykúti művelődési ház (vagy polgármesteri hivatal?) „pávatermében” még január első napjaiban is ott díszelgett a szaloncukroktól és a csokoládéktól roskadozó fenyőfa. A falusi pávakör újévi első ülésére érkeztünk, vezetőjük Benkó András meghívására. Hamarosan azt is megtudhattuk, mivel szeretnének eldicsekedni a Népújság olvasóinak. — Hagyományőrző kis csoportunk 1966 óta működik. Eddig még minden esztendő sikereket hozott számunkra, de ez a tavalyi a koronája volt minden eddiginek! — mondta elöljáróban Benkó András, miközben a pávakör tagjai lelkesen helyeseltek. — Bizony, bizony! Tizenháromszor léptünk fel megyei, vagy országos rendezvényeken, és szebbnél szebb eredményekkel tértünk haza! — mondták. — Ügy látszik, nekünk a tizenhárom nem volt szerencsétlen szám! — kiáltott közbe valaki. A hangulat felforrósodott, 6 a kis szoba lassanként emlékekkel telt meg. — Fasang Árpád, a népdalkörök atyja, azt mondta rólunk: „Olyan nagy műsorral jöttetek, hogy ezzel akár a világba is mehettek...” — idézte ismét valaki az egyik fellépésükön értékelő zsűrielnököt. \u\nunu\ Persze ilyen vagy efféle dicséretekre aztán többen is emlékeztek. — A szlovákok országos színjátszó-találkozóján ör- ménytkútról beszélt mindenki. Azt mondták, fellépésünkkor a szeretet sugározta be a színpadot... Ugye, így volt, asszonyok!? — tekintett körbe Benkó András is, majd a falakra mutatott, amelyek körö6-körben oklevelekkel voltak „kitapétázva”: — Itt nemcsak a közösség emléktárgyai és oklevelei vannak, hanem a névre szólók is. A legtöbben nem viszik haza, itthagyják a közösben, mindenki örömére. A hetvenhat éves Barjak Mátyásné, aki. a „citerálásá- ért” már többször is kapott ilyen névre szóló elismerést, egyre csak a fejét csóválta: — Ej, ej! Hogy mér’ nem is hoztam most magammal a citerát!? Eldanolhattam volna a kedvencem: A fekete kökény fehér virágát... — Ügy tud ez az asszony! — súgta mellettem elismeréssel egy fejkendős néni. — Akár harminc nótát is eljátszik egymás után, oszt sose téveszti! Bors Antalné és Oncsik Pál is egyre dicsérik a közösséget: — Mi csak nemrég jöttünk ide lakni, de hát csuda ez a társaság! Azelőtt a csorvási nyugdíjasiklubba jártunk, de itt isokikal otthonosabb ... Járosi néni, Benkó András „jobbkeze” szólalt meg ezután: — Talán sose lett volna annyi vidám percem, ha ez a klub nem létezik... Arról a sok elismerő vastapsról, amit egy-egy fellépésünk után kapunk, már nem is beszélek. Az együttlét örömét idéző gondolatokat végül Benkó András zárta le: — Ügy érzem, nagy kincs a mi kis közösségünk egy olyan világban, ahol az emberek általában befelé fordulnak, és egymás öröme helyett csupán a magukéval törődnek. VWWYYYYWYY Szomorúságuk csak akkor bukkant elő, amikor véletlenül azt kérdeztem, hogy a szerepléseikre hol szoktak felkészülni. Hirtelen olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Végül Benkó András fogott a válaszhoz: — A pávakör mellett működik a művelődési házban egy, szabadidős csoport is. Mivel többségében idős emberek a tagjai, ezért magunk között csak nyugdíjasklubnak hívjuk. Az övéké volt a mellettünk lévő földszinti nagyterem. Nos, mi eddig oda jártunk próbálni, mert sajnos itt elég szűk a hely az úgynevezett mozgásos próbákhoz. Ezenkívül havonta ott tartottuk az istentiszteleteket is, mert ör- ménykúton nincs templom. Így volt ez éveken keresztül, csak hát most, hogy önálló lett a községünk,, kellett a hely az önkormányzatnak. Régebben csak az elöljáró dolgozott itt mellettünk, a művelődési házban, de most már öten lesznek, és ők költöznek ebbe a földszinti nagyterembe. Helyette felajánlották nekünk a fenti nagytermet, de azt napokba telik felfűteni, úgyhogy valószínűleg csak ez a pávaszoba marad ezután a mi helyünk, amin a nyugdíjasokkal osztozunk... Benkó András szavait sóhajok követték. Volt, aki még azt is tudni vélte, hogy az istentiszteletek ezután a község általános iskolájában lesznek. Ügy tűnt, ezzel egy kicsit megtört a kezdeti vidám hangulat, hiszen még az újévi pohárköszöntő is ekképpen hangzott: — Kívánom, hogy egy év múlva újra itt ünnepelhessünk, s ne kelljen elköltöznünk esetleg még innen is. Varga Mihályné, az örménykúti polgármesteri hivatal jegyzője azonban nem látta ilyen borúsan a helyzetet: — A nyugdíjasok nagytermébe csak átmeneti jelleggel költözik be hivatalunk, amíg nem lesz pénz arra, hogy valami jobb megoldást találjunk. Persze ehhez is, mint mostanában mindenhez, kicsit több türelemre, és megértésre van szükség... Magyar Mária „Kívánom, hogy egy év múlva újra itt ünnepelhessünk, s ne kelljen elköltöznünk esetleg még innen is” — hangzott az újévi pohárköszöntő Fotó: Gál Edit A „keresztapa” a térségi szemlélet fontosságáréi beszél... Alapítvány Békés megyéért „Békés megye társadalmigazdasági fejlődését segítő szellemi tevékenységek támogatása, ösztönzése. Olyan térségi célok érdekében kifejtett tevékenységek támogatása. amelyek túlmutatnak a helyi önkormányzatok közvetlen érdekszféráján. Olyan szellemi,, művelődésügyi vállalkozások segítése, amelyeknek< jelentősebb térségi kihatása van”. Mint látják, rövidén, három pontban határozták meg a .Békés megyéért”-alapítvány céljait az alapítvány létrehozói. Ám e három mondat — gondoljanak csak bele tisztelt olvasóink! — hatalmas területet plel fel: egy térség szellemi, kulturális szinten tartását, ha úgy tetszik jövőjét, netán — hiszen ez a végső cél — fejlesztését is ... Többek között erről beszélgetünk dr. Rákon- czai János kandidátussal, az alapítvány titkárával. — Békés Megye Tanácsa három alapítványt bocsátott útjára a közelmúltban. Egy szociális és egy ifjúságpolitikait, valamint ezt, a „Békés megyéért”-alapítványt. — Ez utóbbi elnevezése nem sokat árul el az alapítvány céljáról. — A keresztapa tulajdonképpen én vagyok. Ügy gondolom, célkitűzéseink oly széles körűek és annyira kihatnak a megye egészére, hogy . csak ez az elnevezés fedi szándékainkat. — Az alapítvány a térségi szemlélet fontosságára helyezi a hangsúlyt... — Valóban. Félő, hogy a jövőben e szemlélet elsikkad. Reális a veszély, hogy mindenki a saját köreit figyeli csak. holott meggyőződésem. hogy a helyi önkormányzatoknak tudniok kell a megyében érzékelhető folyamatokról is. E nélkül ? ... Nyilvánvaló, vannak területek — víz-, gázprogramok—, melyek összefogás nélkül elképzelhetetlenek, de a kultúrában, a művészetben, a tudományban könnyen elsikkad a térségi szemlélet. Pedig a megyében egy jól megalapozott kutatás jócskán megtérülhet. — Tudna erre példát is mondani? — Az elmaradott térségek fejlesztési programját említeném talán elsőként. Voltak kutatások, melyek eredményeként nem tudom pontosan mennyit, de több tízmillió forintot kapott a megye. A hasonló adottságú Hajdú-Bihamak (miután ők nem tudtak időben bizonyítani) viszont egy fillér sem jutott. Másik példám máraz új önkormányzatokat érinti. Véleményem szerint csakis annak a vizsgálatnak az eredményeit ismerve tervezhetik helyi gazdaságpolitikájukat”, melyet nemrég zártak le, s- mely a megye lakosságának eladósodottságival foglalkozott. Sajnos az elsők között vagyunk az országban. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy e problémát csak tetézi a most bevezetendő „kamatadó”, a kedvezményes kölcsönök után.) — E kutatási programok már lezárultak. Van-e kérdéskör, mely hasonló vizsgálódásra vár? —- Egy olyan kutatás kellene, mely agrártérségünk kilábalási lehetőségeit boncolgatja. Sajnos, ha nincs is annyira a köztudatban, de a helyzet itt legalább olyan válságos, mint a bányavidékeken. Nos. ha valaki felvállalná e kutatást, a kuratórium bizonyára támogatná elképzeléseit... — Kikre számítanak pályázataiknál? — Bármely kollektíva, intézmény, vagy egyén pályázhat. Egy biztos, nem költségvetési pótléknak szánjuk az alapítvány által vissza nem térítendő támogatásként, ■ kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású kölcsönként felajánlott ösz- szeget. A pályázatokról, s a támogatás formájáról természetesen a kuratórium dönt, melynek alakuló ülése decemberben volt. — Mennyi az alaptőke? — A tanács ötmillió forintot hagyott jóvá e célra. A megyében jó néhány sikeres vállalkozás, vállalat működik, melyekre termé'szetesen számítunk, csakúgy, mint azokra az innen - elszármazottakra, akik azonosulni tudnak céljainkkal. Amennyiben az alaptőke 29 százalékával lép be valaki, úgy tagja lehet a kuratóriumnak is. — A kuratóriumnak, mely kikből áll? — A különböző szakterületek szakértőiből, a parlamenti pártok képviselőiből. — Eddig koordinációs bizottság finanszírozta e területet..« — Igen. Az elmúlt évtizedben a Tudományos Koordinációs Szakbizottság látta el ezt a feladatot. Igaz, egyre csökkent a rendelkezésére álló pénz, de végül is volt, aki segítse a kutatásokat. A jövőben várhatóan a megyei • önkormányzat igen behatárolt összegekkel bír majd. Az alapítványnak éppen az így kialakult űrt kell betöltenie az elkövetkezendő átmeneti időszakban. — Mikor pályázhatunk? — Még sok nyitott kérdés van. Hogy hol sikerül egy irodát kapnunk az alapítványok ügyeinek intézéséhez, hogy ki lesz az elnök... — Ez miért (kérdés? — Az alapító okirat szerint a megyei tanács mindenkori elnöke, illetve a jogutód szerv vezetője látja el ezt a tisztséget... így várható, hogy a pályázati feltételeket, kiírásokat valamikor márciusban hozzuk nyilvánosságra. Ezt követően évente tájékoztatjuk a közvéleményt a* kuratórium tevékenységéről... — Várjuk a híreket, és köszönöm a beszélgetést. Nagy Ágnes Fotó: Fazekas Ferenc Holnaptól: meditációs tanfolyam Békéscsabán Megszűnnek az intrikák, házastársi zsörtölődések Egy jónevű szegedi középiskola tanára újságolta, hogy a tanulók között milyen népszerű a transzcendentális meditációé tanfolyam. Már az első egyJkét foglalkozás után a gyerekek nyugodtab- bak, kiegyensúlyozottabbak lettek, növekedett a koncentrálóképességük, javult a tanulás, hatékonysága. Vajon minek köszönhető ez az örvendetes változás? — kérdeztük Richard Dalbyt, a Transzcendentális Meditációs TM-tanfolyam Szegeden Oktató tanárát. — A siker mindig azom- múlik, hogyan képes működni a központi idegrendszerünk. Stresszhelyzetben, idegességben sajnos nincs összhang az agyban. A meditáció azért hatásos, mert eltávolítja a szervezet mélyéről a stresszt. Ez által a test és az elme megnyugszik, és megszűnik a befogadás, illetve hasznosítás akadálya a tanulás során. — A meditációnak a tanulási folyamat megkönnyítét sén kívül van egyéb hatása’ is? — Jótékonyan alkalmazható olyan betegségektien, amelyek egyik kiváltó oka a stressz, például az asztma vagy a magas vérnyomás. Akik rendszeresen gyakorolják a TM-et, azok lényegesen kevesebbszer betegednek meg. A meditáció kedvező élettani hatása azonban ezen túlmutat. A feszültség megszüntetésével nemcsak egészségesebb, de a biológiai életkornál fiatalabb is lesz szervezetünk. — Ügy hírlik, külföldön a TM-et börtönökben is alkalmazzák ... — A lélék békéje feloldja az agressziót, kitörli a bűnös gondolatokat, ezért a módszer igen jó eredménynyel hasznosítható a börtönökben. Persze rugalmas alkalmazkodóképességre nemcsak ott, hanem a munkahelyeken és a családi otthonokban (is szükség van. Itt a TM hatására csodálatos változások tanúi lehetünk. Megszűnnék a munkahelyi intrikák és a házastársi zsör- tölődések. létrejön a lélek harmóniája, amely már maga a boldogság. — Ezeket, a szakkönyvekkel igazolt, eredményeket hogyan lehet a meditációval elérni? — Gyakorlásához nem szükséges különleges testhelyzet. A meditációt reggel és este, székben ülve, csukott szemmel kell végezni. Kívülről úgy tűnhet, a meditáló éppen pihen, de belülről az elme és a test rendkívül mély nyugalmi állapotban van. — A TM elsajátítható-e a közeljövőben Békéscsabán? — Igen, szívesen vállalom a tanfolyam levezetését Békéscsabán. A helyi Kulich Gyula Ifjúsági Ház életreformköre vezetőjének kérésére január 16-án, szerdán 19 órától és 17-én, csütörtökön 20 órától ingyenes, bevezető előadást tartok. Ezzel a TM alapítójának, az indiai Maharishi Mahesh Yogi tanításának is eleget teszek. Ugyanis o módszer végső célja a béke megteremtése. Magyarországon pedig soha nem volt nagyobb szükség a társadalmi békére és nyugalomra, mint napjainkban. Gera Mária