Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

I 1991. Január 15., kedd. Hz örménykúti pávakörről sokadszorra „Hogy mér’ nem is hnztam magammal a citerát!?” Az örménykúti művelődé­si ház (vagy polgármesteri hivatal?) „pávatermében” még január első napjaiban is ott díszelgett a szaloncuk­roktól és a csokoládéktól roskadozó fenyőfa. A falusi pávakör újévi első ülésére érkeztünk, vezetőjük Benkó András meghívására. Ha­marosan azt is megtudhat­tuk, mivel szeretnének eldi­csekedni a Népújság olva­sóinak. — Hagyományőrző kis cso­portunk 1966 óta működik. Eddig még minden esztendő sikereket hozott számunkra, de ez a tavalyi a koronája volt minden eddiginek! — mondta elöljáróban Benkó András, miközben a pávakör tagjai lelkesen helyeseltek. — Bizony, bizony! Tizen­háromszor léptünk fel me­gyei, vagy országos rendez­vényeken, és szebbnél szebb eredményekkel tértünk ha­za! — mondták. — Ügy látszik, nekünk a tizenhárom nem volt sze­rencsétlen szám! — kiáltott közbe valaki. A hangulat felforrósodott, 6 a kis szoba lassanként em­lékekkel telt meg. — Fasang Árpád, a nép­dalkörök atyja, azt mondta rólunk: „Olyan nagy műsor­ral jöttetek, hogy ezzel akár a világba is mehettek...” — idézte ismét valaki az egyik fellépésükön értékelő zsűri­elnököt. \u\nunu\ Persze ilyen vagy efféle dicséretekre aztán többen is emlékeztek. — A szlovákok országos színjátszó-találkozóján ör- ménytkútról beszélt minden­ki. Azt mondták, fellépé­sünkkor a szeretet sugározta be a színpadot... Ugye, így volt, asszonyok!? — tekin­tett körbe Benkó András is, majd a falakra mutatott, amelyek körö6-körben okle­velekkel voltak „kitapétáz­va”: — Itt nemcsak a közös­ség emléktárgyai és okleve­lei vannak, hanem a névre szólók is. A legtöbben nem viszik haza, itthagyják a közösben, mindenki örömé­re. A hetvenhat éves Barjak Mátyásné, aki. a „citerálásá- ért” már többször is kapott ilyen névre szóló elisme­rést, egyre csak a fejét csó­válta: — Ej, ej! Hogy mér’ nem is hoztam most magammal a citerát!? Eldanolhattam volna a kedvencem: A fe­kete kökény fehér virágát... — Ügy tud ez az asszony! — súgta mellettem elisme­réssel egy fejkendős néni. — Akár harminc nótát is elját­szik egymás után, oszt sose téveszti! Bors Antalné és Oncsik Pál is egyre dicsérik a kö­zösséget: — Mi csak nemrég jöttünk ide lakni, de hát csuda ez a társaság! Azelőtt a csorvási nyugdíjasiklubba jártunk, de itt isokikal otthonosabb ... Járosi néni, Benkó András „jobbkeze” szólalt meg ez­után: — Talán sose lett volna annyi vidám percem, ha ez a klub nem létezik... Arról a sok elismerő vastapsról, amit egy-egy fellépésünk után kapunk, már nem is beszélek. Az együttlét örömét idéző gondolatokat végül Benkó András zárta le: — Ügy érzem, nagy kincs a mi kis közösségünk egy olyan világban, ahol az em­berek általában befelé for­dulnak, és egymás öröme helyett csupán a magukéval törődnek. VWWYYYYWYY Szomorúságuk csak akkor bukkant elő, amikor vélet­lenül azt kérdeztem, hogy a szerepléseikre hol szoktak felkészülni. Hirtelen olyan csend lett, hogy a légy züm­mögését is meg lehetett vol­na hallani. Végül Benkó András fogott a válaszhoz: — A pávakör mellett mű­ködik a művelődési házban egy, szabadidős csoport is. Mivel többségében idős em­berek a tagjai, ezért magunk között csak nyugdíjasklub­nak hívjuk. Az övéké volt a mellettünk lévő földszinti nagyterem. Nos, mi eddig oda jártunk próbálni, mert sajnos itt elég szűk a hely az úgynevezett mozgásos próbákhoz. Ezenkívül ha­vonta ott tartottuk az isten­tiszteleteket is, mert ör- ménykúton nincs templom. Így volt ez éveken keresz­tül, csak hát most, hogy ön­álló lett a községünk,, kel­lett a hely az önkormány­zatnak. Régebben csak az elöljáró dolgozott itt mel­lettünk, a művelődési ház­ban, de most már öten lesz­nek, és ők költöznek ebbe a földszinti nagyterembe. He­lyette felajánlották nekünk a fenti nagytermet, de azt napokba telik felfűteni, úgy­hogy valószínűleg csak ez a pávaszoba marad ezután a mi helyünk, amin a nyugdí­jasokkal osztozunk... Benkó András szavait só­hajok követték. Volt, aki még azt is tudni vélte, hogy az istentiszteletek ezután a község általános iskolájában lesznek. Ügy tűnt, ezzel egy kicsit megtört a kezdeti vi­dám hangulat, hiszen még az újévi pohárköszöntő is ekképpen hangzott: — Kívánom, hogy egy év múlva újra itt ünnepelhes­sünk, s ne kelljen elköltöz­nünk esetleg még innen is. Varga Mihályné, az ör­ménykúti polgármesteri hi­vatal jegyzője azonban nem látta ilyen borúsan a hely­zetet: — A nyugdíjasok nagyter­mébe csak átmeneti jelleg­gel költözik be hivatalunk, amíg nem lesz pénz arra, hogy valami jobb megoldást találjunk. Persze ehhez is, mint mostanában minden­hez, kicsit több türelemre, és megértésre van szükség... Magyar Mária „Kívánom, hogy egy év múlva újra itt ünnepelhessünk, s ne kelljen elköltöznünk esetleg még innen is” — hangzott az újévi pohárköszöntő Fotó: Gál Edit A „keresztapa” a térségi szemlélet fontosságáréi beszél... Alapítvány Békés megyéért „Békés megye társadalmi­gazdasági fejlődését segítő szellemi tevékenységek tá­mogatása, ösztönzése. Olyan térségi célok érdekében ki­fejtett tevékenységek támo­gatása. amelyek túlmutat­nak a helyi önkormányza­tok közvetlen érdekszférá­ján. Olyan szellemi,, műve­lődésügyi vállalkozások se­gítése, amelyeknek< jelentő­sebb térségi kihatása van”. Mint látják, rövidén, három pontban határozták meg a .Békés megyéért”-alapítvány céljait az alapítvány létre­hozói. Ám e három mondat — gondoljanak csak bele tisztelt olvasóink! — hatal­mas területet plel fel: egy térség szellemi, kulturális szinten tartását, ha úgy tet­szik jövőjét, netán — hiszen ez a végső cél — fejleszté­sét is ... Többek között er­ről beszélgetünk dr. Rákon- czai János kandidátussal, az alapítvány titkárával. — Békés Megye Tanácsa három alapítványt bocsátott útjára a közelmúltban. Egy szociális és egy ifjúságpoli­tikait, valamint ezt, a „Bé­kés megyéért”-alapítványt. — Ez utóbbi elnevezése nem sokat árul el az alapítvány cél­járól. — A keresztapa tulajdon­képpen én vagyok. Ügy gon­dolom, célkitűzéseink oly széles körűek és annyira ki­hatnak a megye egészére, hogy . csak ez az elnevezés fe­di szándékainkat. — Az alapítvány a térségi szemlélet fontosságára helyezi a hangsúlyt... — Valóban. Félő, hogy a jövőben e szemlélet elsik­kad. Reális a veszély, hogy mindenki a saját köreit fi­gyeli csak. holott meggyőző­désem. hogy a helyi önkor­mányzatoknak tudniok kell a megyében érzékelhető fo­lyamatokról is. E nélkül ? ... Nyilvánvaló, vannak terüle­tek — víz-, gázprogramok—, melyek összefogás nélkül el­képzelhetetlenek, de a kul­túrában, a művészetben, a tudományban könnyen el­sikkad a térségi szemlélet. Pedig a megyében egy jól megalapozott kutatás jócs­kán megtérülhet. — Tudna erre példát is mon­dani? — Az elmaradott térségek fejlesztési programját emlí­teném talán elsőként. Vol­tak kutatások, melyek ered­ményeként nem tudom pon­tosan mennyit, de több tíz­millió forintot kapott a me­gye. A hasonló adottságú Hajdú-Bihamak (miután ők nem tudtak időben bizonyí­tani) viszont egy fillér sem jutott. Másik példám máraz új önkormányzatokat érinti. Véleményem szerint csakis annak a vizsgálatnak az eredményeit ismerve tervez­hetik helyi gazdaságpoliti­kájukat”, melyet nemrég zártak le, s- mely a megye lakosságának eladósodottsá­gival foglalkozott. Sajnos az elsők között vagyunk az or­szágban. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy e prob­lémát csak tetézi a most be­vezetendő „kamatadó”, a kedvezményes kölcsönök után.) — E kutatási programok már lezárultak. Van-e kérdéskör, mely hasonló vizsgálódásra vár? —- Egy olyan kutatás kel­lene, mely agrártérségünk kilábalási lehetőségeit bon­colgatja. Sajnos, ha nincs is annyira a köztudatban, de a helyzet itt legalább olyan válságos, mint a bányavidé­keken. Nos. ha valaki fel­vállalná e kutatást, a kura­tórium bizonyára támogatná elképzeléseit... — Kikre számítanak pályáza­taiknál? — Bármely kollektíva, in­tézmény, vagy egyén pályáz­hat. Egy biztos, nem költ­ségvetési pótléknak szánjuk az alapítvány által vissza nem térítendő támogatás­ként, ■ kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású kölcsönként felajánlott ösz- szeget. A pályázatokról, s a támogatás formájáról termé­szetesen a kuratórium dönt, melynek alakuló ülése de­cemberben volt. — Mennyi az alaptőke? — A tanács ötmillió fo­rintot hagyott jóvá e célra. A megyében jó néhány si­keres vállalkozás, vállalat működik, melyekre termé­'szetesen számítunk, csak­úgy, mint azokra az innen - elszármazottakra, akik azo­nosulni tudnak céljainkkal. Amennyiben az alaptőke 29 százalékával lép be valaki, úgy tagja lehet a kuratóri­umnak is. — A kuratóriumnak, mely kikből áll? — A különböző szakterü­letek szakértőiből, a parla­menti pártok képviselőiből. — Eddig koordinációs bizott­ság finanszírozta e területet..« — Igen. Az elmúlt évti­zedben a Tudományos Koor­dinációs Szakbizottság látta el ezt a feladatot. Igaz, egy­re csökkent a rendelkezésé­re álló pénz, de végül is volt, aki segítse a kutatáso­kat. A jövőben várhatóan a megyei • önkormányzat igen behatárolt összegekkel bír majd. Az alapítványnak ép­pen az így kialakult űrt kell betöltenie az elkövetkezendő átmeneti időszakban. — Mikor pályázhatunk? — Még sok nyitott kérdés van. Hogy hol sikerül egy irodát kapnunk az alapítvá­nyok ügyeinek intézéséhez, hogy ki lesz az elnök... — Ez miért (kérdés? — Az alapító okirat sze­rint a megyei tanács min­denkori elnöke, illetve a jogutód szerv vezetője látja el ezt a tisztséget... így várható, hogy a pályázati feltételeket, kiírásokat vala­mikor márciusban hozzuk nyilvánosságra. Ezt követő­en évente tájékoztatjuk a közvéleményt a* kuratórium tevékenységéről... — Várjuk a híreket, és kö­szönöm a beszélgetést. Nagy Ágnes Fotó: Fazekas Ferenc Holnaptól: meditációs tanfolyam Békéscsabán Megszűnnek az intrikák, házastársi zsörtölődések Egy jónevű szegedi közép­iskola tanára újságolta, hogy a tanulók között milyen nép­szerű a transzcendentális meditációé tanfolyam. Már az első egyJkét foglalkozás után a gyerekek nyugodtab- bak, kiegyensúlyozottabbak lettek, növekedett a kon­centrálóképességük, javult a tanulás, hatékonysága. Vajon minek köszönhető ez az ör­vendetes változás? — kér­deztük Richard Dalbyt, a Transzcendentális Meditáci­ós TM-tanfolyam Szegeden Oktató tanárát. — A siker mindig azom- múlik, hogyan képes mű­ködni a központi idegrend­szerünk. Stresszhelyzetben, idegességben sajnos nincs összhang az agyban. A me­ditáció azért hatásos, mert eltávolítja a szervezet mé­lyéről a stresszt. Ez által a test és az elme megnyug­szik, és megszűnik a befo­gadás, illetve hasznosítás akadálya a tanulás során. — A meditációnak a tanu­lási folyamat megkönnyíté­t sén kívül van egyéb hatása’ is? — Jótékonyan alkalmaz­ható olyan betegségektien, amelyek egyik kiváltó oka a stressz, például az asztma vagy a magas vérnyomás. Akik rendszeresen gyakorol­ják a TM-et, azok lényege­sen kevesebbszer betegednek meg. A meditáció kedvező élettani hatása azonban ezen túlmutat. A feszültség meg­szüntetésével nemcsak egész­ségesebb, de a biológiai élet­kornál fiatalabb is lesz szer­vezetünk. — Ügy hírlik, külföldön a TM-et börtönökben is al­kalmazzák ... — A lélék békéje feloldja az agressziót, kitörli a bű­nös gondolatokat, ezért a módszer igen jó eredmény­nyel hasznosítható a börtö­nökben. Persze rugalmas al­kalmazkodóképességre nem­csak ott, hanem a munka­helyeken és a családi ottho­nokban (is szükség van. Itt a TM hatására csodálatos változások tanúi lehetünk. Megszűnnék a munkahelyi intrikák és a házastársi zsör- tölődések. létrejön a lélek harmóniája, amely már ma­ga a boldogság. — Ezeket, a szakkönyvek­kel igazolt, eredményeket hogyan lehet a meditációval elérni? — Gyakorlásához nem szükséges különleges test­helyzet. A meditációt reggel és este, székben ülve, csu­kott szemmel kell végezni. Kívülről úgy tűnhet, a me­ditáló éppen pihen, de be­lülről az elme és a test rendkívül mély nyugalmi ál­lapotban van. — A TM elsajátítható-e a közeljövőben Békéscsabán? — Igen, szívesen vál­lalom a tanfolyam levezeté­sét Békéscsabán. A helyi Kulich Gyula Ifjúsági Ház életreformköre vezetőjének kérésére január 16-án, szer­dán 19 órától és 17-én, csü­törtökön 20 órától ingyenes, bevezető előadást tartok. Ezzel a TM alapítójának, az indiai Maharishi Mahesh Yogi tanításának is eleget teszek. Ugyanis o módszer végső célja a béke megte­remtése. Magyarországon pe­dig soha nem volt nagyobb szükség a társadalmi béké­re és nyugalomra, mint nap­jainkban. Gera Mária

Next

/
Thumbnails
Contents