Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-07 / 287. szám

lEHsWkfiW 1990. december 7., péntek Intés az őrökhöz... ...vagy inkább ajánlás a me- zőberényi honatyákhoz és hon­anyákhoz. A demokratikus ki­választódás, mely itt is döcögve vetette felszínre az oly sokat emlegetett hiteles embereket — nem vette figyelembe a „hozott értékeket”, s nem hozta a polgá­rok automatikus demokratikus •képviseletét sem. Úgy vélem, nem tudatosult eléggé a képvi­selőkben úgy Mezőberényben, mint másutt, hogy a képviselet sokkal több, mint eltökéltség. Eltökéltség, hogy jól fogom képviselni az engem megvá­lasztó polgárok csoportját. Más­részt ez a megválasztó csoport több helyütt igen szűkre apadt le. Mi az, ami most az úgyneve­zett felkészült helyi képviselő státuszát meghatározza? Erre az első képviseleti ülés jól rávilágí­tott. Bizonyára ők is tudják mind azt, amit én most meg- jegyzek, mégis elmondom a ma­gam álláspontját... Illene: mindenkinek átolvas­ni, sőt valósággal megtanulni az önkormányzati törvényt; -elol­vasni a már letűnőben levő ta­nácstörvényt is; az illetékesség területén levő közintézmények működési rendjét leíró szabá­lyokat; nagyvonalakban megis­merni az intézmények pénzügyi helyzetét, gazdálkodási módját; az önkormányzat szakfunkcióit — helyi szükséglet terén is — megismerni, melyeket gyako­rolni kell; átolvasni a korábbi tanácsi költségvetéseket, visz- szamenőlegesen akár 4-5 évre is; olyan szakkönyveket olvas­ni, melyek problémamegoldó képességeket fejlesztenek. To­vábbá: javasolnám, hogy egyes képviselők a testületi ülésen gondolkodásmódjukat állítsák át az Én-ről a Mi vagy az Ok mozgáskörébe. Példaként: nem pedagógus vagyok, aki képvise­lő, hanem képviselő vagyok, aki pedagógus is. És ez óriási kü­lönbség! Véleményem az, hogy a kép­viselőség — a jövőben! — kissé életforma, bizonyos stílus, és nagyfokú emberi tartás kérdése. Bízom benne, nálunk ilyenek vannak. Ezen ajánlásomat a se­gítőkész együttgondolkodás je­gyében teszem, mivel úgy vé­lem, hátrányos dolog az, ha a képviselők az elemi tudnivalók hiányában a konstruktív viták­ban nem tudnak részt venni. Kiss János mezőberényi polgár Fiatalok Eleken Kocsmák, züllöttség és a leg­minimálisabb kulturális élet: ez jellemzi röviden a fiatalok lehe­tőségeit Eleken. Keserű valóság és szomorú tény ez. Pedig a fia­tal kor életformája kitörölhetet­len emlékként mélyre ható nyo­mot hagy az emberben. Jövő­jükért aggódó fiatalok egy cso­portja — 10 alapító taggal — 1990. május 19-én megalakítot­ta az Ifjú Demokraták Szövetsé­gét, az SZDSZ helyi ifjúsági szervezeteként. Elképzelései­ket, céljaikat alakuló jegyzőkö­nyvben rögzítették és továbbí­tották a tanács vezetőjéhez. Idézek a programból: ifjúsági klub megalakítása, rászoruló idős emberek segítése, közsé­günk emlékhelyeinek és hagyo­mányainak ápolása, ifjúsági programok szervezése. A község akkori vezetése el­zárkózott a szervezet működési lehetőségének biztosításától, ezért azóta csak névleg működik a szervezet. Őszintén remélem, hogy a képviselő-testület tagjai szívükön viselik az ifjúság sor­sát és lehetőség szerint mindent megtesznek, hogy a fiatalok jól érezzék magukat szülőfalujuk­ban. Bajaczák Mihály, az SZDSZ helyi ügyvivője \ Kegyeletsértés Szomorú eset történt velem október 30-án Békéscsabán, a Berényi úti temetőben. Beteg, 86 éves, kisnyugdíjas ember vagyok. Feleségem sírjára 300 forintos koszorút vásároltam, hogy szokás szerint, halottak napjára elhelyezzem sírján. Mivel kis szél fújt, vékony spárgával odaerősítettem a virágot. Másnap ismét kimen­tem, és meglepetten láttam: a sírról a koszorú eltűnt! A szél el nem fújhatta, csak emberi kéz vihette tovább. Ez nemcsupán egyszerű lopás, hanem kegyeletsértés is! Id. K. S. Békéscsaba Szó, ami szó, Békéscsabán, a belvárosban igazán nem könnyű parkolóhelyet találni, főleg piaci napokon. (E téren már utolértük a nagyvárosokat.) Ám — mint képünk is bizonyítja — nem ajánlatos a tilosban parkolni, mert ha észreveszik a rend őrei, bizony, mélyen nyúlhatunk a zsebünkbe. És még jó, ha ott találjuk gépkocsinkat, ahol hagytuk, különben fizethetjük a szállítási költségeket is. Meggondolandó: nem lenne jobb busszal, netán gyalogosan megközelíteni a belvárost? Fazekas Ferenc Vendégségben a zürichi magyar történészeknél A Mátyás király halálának 500. évfordulójára kiírt országos műveltségi vetélkedőn a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium két csa­patának a döntőben elért szép eredménye okán meghívást kap­tam — mint felkészítő tanár — a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület alapítójától és vezető­jétől, dr. Csihák Györgytől. Két hétig voltam augusztusban meg­hívott vendége a történelmi egye­sület vezetőjének. Zürich melletti Usterben lévő házában vendéges­kedtünk Mizik Andrea és Vékony Judit tanulókkal, akik az országos egyéni verseny első és második helyezettjei lettek. Ez a svájci magyar történelmi egyesület hivatalosan 1986 óta szervezetten működik. Tagjai fő­leg kint élő, nagy tudású és ta­pasztalaté magyarok, közgazdá­szok, nyelvészek, történészek és magyarságukat féltőén őrző em­berek, akik állandó kapcsolatot tartottak és tartanak hazájukkal. Otthon havonta üléseznek, s Bu­dapesten is tartanak szekcióülé­seket, amelyeket dr. Pandula Atti­la, az ÉLTÉ jogi karának docense vezet. Minden évben összegyűlnek a világ minden tájáról a magyar tör­ténelemmel foglalkozó honfitár­saink Svájcban. 1991. április 28- án Sant Gallenben rendezik a leg­közelebbi találkozót, melynek témája a magyarok kalandozásai a X. században. A tudományos tanácskozás színhelye a híres apátság könyvtára lesz, s dr. Va- jay Szabolcs, Vely-i professzor vezeti. Számunkra, akik az óhazában élünk és dolgozunk az ifjúság tör­ténelemoktatása és hazaszerete­tének ápolása érdekében, erőt ad az, hogy a világ különböző tájain élő magyarok is segítik munkán­kat. Amióta a határok nyitottá váltak, lehetővé vált a kölcsönös együttműködés. Tisztelet azok­nak, akik az óhazához való szoros tartozásukat tudományosan is magas szinten tartják, művelik, élesztik a magyarság jövője érde­kében. Markovics György történelemtanár AUTÓCSODÁK - CSODAAUTÓK VALENCIA ■■SM

Next

/
Thumbnails
Contents