Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-28 / 303. szám
1998. december 28., péntek Ha az ember tizenéves, és téli szünet van „flnymiú, mit csináljak?” Marikával, Bandival és a többiekkel a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban találkoztunk, ahová néptáncruhájukat hozták be egy későbbi Időpontban kezdődő fellépésükFotó: Gál Edit höz — Amikor unatkozom, és odamegyek anyuhoz, hogy mit csináljak, folyton azt mondja: tanulj! Ha nekem gyerekem lenne, én biztosan komolyabban venném, és valami hasznos tanácsot adnék neki — mondja elgondolkodva a nyolcadik osztályos Pénzes Marika. Mondatai a hetedikes Balogh Andrásban is gondolatokat ébresztenek: — Én is úgy érzem, hogy a szülők általában keveset beszélnek a gyerekeikkel arról, hogy azok hogyan töltsék el szabadidejüket. így valószínűleg egy csomó lehetőségről nem is tudunk ... Marikával, Bandival és még néhány hasonló korú társukkal a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban találkoztunk, ahová néptáncruhájukat hozták be egy későbbi időpontban kezdődő fellépésükhöz. Mindannyian a Cimbora Táncegyüttes tagjai, ami egyúttal azt is magyarázza, hogy ők mivel töltik a szabadidejük egy részét. Azonban, mint minden magyar iskolásnak, ezekben a téli napokban nekik is megtöbbszöröződött a szabadidejük. S bizony jó lenne tudni, mivel foglalják et magukat, hogy az igazán szórakoztató és hasznos is legyen. Még egy-két esztendő, s ha vége a diákéletnek; vége a sok szabadidőnek isu Jön a hajtás, a „felnőtt élet”, mikor hiába a vágy, a terv, semmire sem marad idő. Száz szónak is egy a vége, ki kellene használni ezit a vakációt. Ebben mindnyájan megegyezünk, s a gyerekek azon nyomban sorolni kezdik, mi minden jelentene számukra abszolút kikapcsolódást, ami mellesleg abszolút hasznos is. Sportolni? Hz se rossz... — Rengeteget kellene sportolni! — mondja Marika. — Most persze elsősorban téli sportokra gondolok. Korcsolyázni, megtanulni síelni, meg ilyesmi... A többiek helyeslőén bólogatnak, ám rögtön azt is hozzáteszik, hogy ennek mi a legfőbb akadálya. A „kori zásnak" az, hogy még nem fagyott be a csónakázótó, a síelésnek pedig .az; hogy az Alföldön nincsenek hegyek. Elmenni valahová pedig nem kis pénz, annyit már ők is megtanultak a felnőttek életéből. Balogh Andrásnak hirtelen eszébe jut valami: — Végül is a legfontosabb az lenne, hogy mozogjunk. Ehhez pedig elég lenne egy kis esti futás, ami csupán elhatározás és szorgalom kérdése. > Körbenézek. Vajon a népitáncon kívül sportol-e rendszeresen valamelyikük? A nyolcadikos Cséfán Szilvi mondja óvatosan: — Kosarazok. Csak hát most a téli szünetben nincs edzés. Pedig nem ártana, mert nem valami jó eredményeket érünk eL Szilvin kívül András és barátja, Szörényi Márk nyújtja a kezét. Mint elmondják, ők egy iskolán kívül szervezett sportot űznek. Lejárnak az Atlasz kondi- klubba, ahol különféle erőgépek segítségével) edzik a testüket. Igaz, nem olcsó mulatság, hiszen 300 forint havonta, de a szülők azt mondták, vállalják az anyagiakat, csak legyen eredménye. És a fiúk egyelőre lelkesek, hiszen még a téli szünetben sem pihentetnek. — Nagyon leragadtunk a sportnál — jegyzem meg később, s próbálom a beszélgetést másfelé terelni. — Hogy állítok a kötelező olvasmánnyal? — kérdezem. A válasz egységes ajaklebigy- gyesztés. — Hátravan még egypár száz oldal — szólal meg András. Szilvia megkísérli megvédeni az álláspontjukat: — Nem jó, ha valamire azt mondják; ez kötelező. Az ember még bele sem lapoz, és máris utálja. így van ez az orosz nyelvvel is. Tudjuk, hogy nem haszontalan, de mert kötelező volt, mindenki menekült előle ... Véleményem szerint legfeljebb csak ajánlaniuk kellene a tanároknak, aztán a gyerekekre bízni, ki mit olvas el. És persze nem ártana meghagyni azt a szabadságot, hogy a gyerek maga is találhasson izgalmas, jó könyvet, és arról adhasson számot... Olvasni? Nem nagyon... A következő kérdésem (nem véletlenül!) az. hogy egyébként szeretnek-e olvasni. Vállrándítás, vagy bólo- gatás a válasz. Hát persze! Ez csak természetes — mutatják az arckifejezések. Már- már más területre kalandoznánk, amikor váratlanul megszólal a hetedikes Gyalog Laci: — Én nem szeretek olvasni. Esetleg az a játék érdekel, amelyikben a játékos maga rakja össze a történetet... Bevallom, nem ismerem ezt a játékot, mire a többiek kézzel-lábbal magyarázni kezdik, hogyan képzeljem el Ám igazából az érdekelne, mi köti 'le Laci fantáziáját addig, amíg a hasonló korú 'társad a történelmi-., kaland- vagy lányregények világában merülnek el. Hangos gondolataimat pajkos mosoly követi: — Van egy nyulam. Puszi. Hacsak tehetem, vele vagyok. Én etetem, gondozom. Szeretem az állatokat. Régebben volt egy „hitler- bajuszos” macskám is, csak eltűnt. Utoljára bent látták a városban. Tulajdonképpen ő volt az első macskám, amelyik hosszabb ideig megmaradt. Azelőtt nem volt szerencsém velük. Mindegyik elszökött. Néhány éve például egyszerre két macskámat ütött el egy teherautó. —- Tévénézés? — nyitom meg az új témát, miután Laci kifogyott az állatos történetekből. — Hülyeségnek tartom az örökös tévénézést! — kapja el kérdésemet elsőként Marika. . — Én szeretek tévézni, de módjával — folytatja Szilvi. — Szerintem az a gyerek, vagy felnőtt, aki mindig a tévé előtt ül, egy rakás dologról lemarad. Céltalan em- bernek tartom, aki nem tud mit kezdeni magával. — Meg nem is egészséges! Kell a mozgás, a levegőzés is! — teszi hozgá meggyőződéssel Márk. Egyedül? Hát... S mielőtt még újra meg» ragadnánk a sportolás hasznossága mellett, gyorsan megkérdezem, melyikük szeret egyedül lenni és olyankor „mihez kezd magával”. Marikát kirázza a hideg; — Ha egyedül vagyok, csak unatkozom. Nézek a levegőbe, és semmire sem tudok gondolni... Szilvia másként van ezzel: — Én sem szeretem a magányt, de néha jólesik elábrándozni. Sokszor észre sem veszem, hogy órák röpülnek el így felettem. Aztán persze alig várom, hogy újra emberek között lehessek. A nyolcadikos Dévényi Endre az élettel járó „kény- szerűségnek” fogja fel az egyedüllétet: — Nem jó a magány, de sokszor nem lehet kikerülni. Én ilyenkor olvasok, zenét hallgatok, vagy a kutyámmal játszom. Szóval igyekszem elfoglalni magam. Márk és András gondolkodnak. Minthogy jó barátok, legtöbbször együtt vannak. Mit is mondjanak az egyedüllétről? — Legfeljebb akkor szeretek magamban lenni, ha ideges vagyok — meséli Márk. — Én .meg akkor, ha rossz jegyet kapok — jut eszébe Andrásnak. — Ilyenkor nem szeretem, ha faggatnak ... Gyalog Laci most is „kilóg” a sorból; — Én szeretek egyedül lenni! — mondja. — Végre fed lehet erősíteni a magnót, és nem zavar senki a gondolkodásban. Meghányom- vetem magammal, mi történt velem aznap, mit hogy csináljak legközelebb ... — A tanulás és a téli szünet...? — kérdem még. — Kellene... — ismeri el Szilvi. — Főleg nekünk, nyolcadikosoknak, akik felvételi előtt állunk. Legalább napi két órát. De hát ilyenkor, ha nem vagyak közvetlenül kényszerítve, nagyon nehéz odafigyelni. Ügy meg semmi értelme, hogy ülök a könyv előtt, és teljesen másra gondolok. Lassan, „délre áll” az órák mutatója, indulni kellene, hiszen a jó „hazai koszt” épp olyan fontos része a téli szünetnek, mint a játék és a sport. A gyerekek kabátot vesznek, s mire hazaérnek, remélhetőleg gazdagabbak lesznek egy gondolattal: a szabadidő — .ilyenkor télen — a legszebb karácsonyi ajándék, amit ki kell használni, minél tartalmasabban, minél okosabban .... Magyar Mária Csillagos ég, 1991. január A nappalok elég rövidek lesznek a hónap folyamán. A Nap január elején 8 és fél órát, hó végén 9 és fél órát tartózkodik a horizont felett. Január 2-án kel legkésőbben: Békéscsabán 7 óra 20 perckor. A Hold latinul Luna, vagyis hazudós, hiszen épp fordítva látszik, mint ahogy „mondja” (Decrescend, Cres- cend). Magyarul igazat mond, hisz D — Dagad, C — Csökken. 7-én hajnalban a Hold utolsó negyed fázisba kerül — azaz C formája desz. Egy hét múlva, 15-én újhold fázisa lesz, de néhány nap múlva már ismét megfigyelhető az esti égen a Hold vékonyka sarlója. E változás naptárrendszerünk egyik alapja. A hajnali égbolt Nyilas csillagképébe költözött át a gyors Merkur bolygó. 14-én hajnalban a Hold felett 6 fokkal látható, ekkor a Naptól 25 fokra lesz. Az Esthajnalcsillag, vagyis a fényes Vénusz az esti szürkület jellegzetes objektuma, a nyugati égbolt Bak csillagképének, 17-én este a Hold 3 fokkal felette halad el.* Egész éjszakán át jól látszik a még mindig fényes, vöröses színű Mars a Bika csillagai között. Január 8—18-a között ismét a Fiastyúk alatt látszik, a Hold 25-én este 3 fok távolságra közelíti meg. A Naprendszer méreteinek szemléltetésére álljon itt egy kis „makett”. Legyen a modellben a Napunk másfél centiméteres golyó — a valóságban ez közel másfél millió kilométer. Ebben a modellben Földünk tized- milliméteres homokszemként éppen másfél méterre kering a Naptól. A Vénusz a Földhöz hasonló mérettel keréken egy méterre. A Jupiter másfél milliméteres golyócskaként nyolc méterre. A Szaturnusz a Jupiternél kicsit kisebb mérettel 14 méterre kering. A Holdunk pedig alig 4 milliméterre kering a Föld körül. Ebben a modellben a Plútó már 60 méterre keringene a Nap körül. A téli esték talán legszebb csillagképe az Orion, 22 órakor éppen déli irányban a horizonttól 35—50 fok magasságban látszik. Zajácz György „Uj esztendő, víg ság szerző...” Az óévbúcsúztató szilvesz- terezés szokása, s az ezzel járó vidámság, jókedvű szórakozás főként csak Közép- és Nyugat-Európában terjedt el, s nincs is számottevő hagyománya. Jobbára az európai városodás, polgárosodás következménye, hogy a II. Sylvester pápa emlékét őrző napot ma már szívesen tekintjük önálló, az új esztendő első napjától elkülönített ünnepnek, amely alkalmat ad az önfeledt ki- kapcsolódásra. Az emberiség kultúrtörténetéiben azonban — s ezen belül természetesen főleg a néphagyományban — inkább csak január elseje számított mindig is jeles napnak. A népszokás a két esztendő közötti átmenetben mindig szívesebben tekintett előre, ünnepelve az új évet. A magyar népköltészetben ismert legrégibb adatot verses, énekelt'újévi köszöntőre Ilosvai Péter jegyezte fel a História Alexandri Magni című, 1574-ben Debrecenben .kiadott munkájában: „Az egek-teremtő, Csillagok építő, Mennek-földnek Istene, Az kit ez világra, Szabadú- lásumkra, Szép szűz leány szüle, Ez új esztendőnek, Ti -kegyelmeteknek, Kezdetit megszentelje...” Hogy újév napja az egyik legnagyobb ünnepe volt már a középkori Magyarországnak is, azt jól illusztrálja Bőd Péter Pozsonyban 1786- ban kiadott könyvének (Szent Heortokrátes) egyik erre vonatkozó rosszalló feljegyzése: „Az Esztendőnek lég-első napja ez: mellyet a’ Római Pogányok nagy örömben, sokféle vigassággal', áldozatokkal, tán-tzo-kkal, oktalan állatoknak bőrökben való önözésekkel; férjfiaknak asszonyok’, asszonyoknak . férjflaík’ köntösökbe való járásban, ’s még sok fertel- mes vétkekben töltöttek el. A’ Pogányok Keresztyénekké lévén, ez a’ meg-rögzött rossz szokás a’ Keresztyének közzé-is bé-jött, hogy azt töltötték nagy vigasságban, tántzban, vendégségben, egyik a másiknak köszöntésekben, ajándékoknak küldözésekben, a’ mellyek mind édesekből-, mézes tészta neműből; figékből, malosa-sző- lőkből állottak. Űtszákon nyargalódzottanak, á gazdagoknak ajtajokon éneklettek, musikáitak...” Azért a magyar népköltészet szép, költői alkotásai — az előbbieknél jóval jámbo- rabb vígságszokásokról is adnak hírt. Egyik legszebb népdalunk több változatban, köztük Arany Jáno6 feljegyzésében is felmutatja a reménykedő várakozás örömét: „Üj esztendő, vígság- sze’rző, mos’ kezd újúlni, újúlással, víg örömmel mos’ kezd hirdetni..Keresztény hatás érezhető a század első felében gyűjtött anyagokon is. Egy Isaszeg környékén gyűjtött dal például így köszönti az eljövendő évet: „Az új esztendőben, minden idejében, lehessünk Jézus drága kedvében. Az Isten áldása szálljon erre a házra, a benne levőket indítsa vígságra...” A Vas megyei Bejcgyertyáno- son a népdalgyűjtők még az ötvenes években is ilyesféle dalokat jegyezhettek fel:„Űj esztendőt holnap nyerjük, hogy ti is azt megérjétek, szívetekkel, telketekkel fölajánljuk a kisdednek ...” A mai néphagyomány azt mutatja, hogy január elseje, amely már a középkorban is ünnep volt, a téli ünnepkörből két nagymúltú újév- köszöntő éneket vonzott tartósan magához. Az egyik egy -katolikus ágon bizonyos ideig népénekként is hagyomá- nyozódott, s az írásbeliség útján is a középkorig visz- szavezethető darab, a Né- künk születők mennyei Király című, XVII. századból ránk maradt, • szerteágazó dallam változatú ének, a másik a már említett Új esztendő,, vígságszerző, amely templomi használatban, énekeskönyvekben nem szerepel, de tágabb földrajzi körben ismert köszöntőének. Talán nem is baj, hogy ma külön ünnepeljük az év utolsó, s külön az első napját. Talán ennek (is) köszönhető, hogy sok helyen élnek még az újévköszönités népi hagyományai; hogy a szerpentint és konfettit dobáló, pezsgőpalackot dur- rogtató, Strauss-melódiákkal magát álomba ringató pol- gárosult Európa, s benne Magyarország egy-egy szegletén felhangzanak még a nemritkán pogány rítusénekekben gyökeredző, keresztény köntösbe öltözött . ősi szövegek és dallamok. Szomory György Varga István pápai cukrászmester az országból egyedüliként vett részt a Párizsban megrendezésre került, „Volt egy mé- zeskalácsos vásár” című kiállításon. A nemzetközi bemutatón húsz népi témájú mézeskalácsát láthatták az érdeklődők. A hagyományos tükrös szív és báb mellett betyár, juhász nyájastól, páva, betlehemi jászol szerepelt a kollekciójában MTI-fotó
