Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-27 / 302. szám

1990. december 27., csütörtök „Hz igazi szeretet mindig adni tud” Ünnepi nagymisén a békési reformátusoknál (Folytatás az 1. oldalról) veszítették el ezekben a na­pokban, vagy tudják, hogy ajtajukon senki sem kopog­tat, magányosan, egyedül töltik az ünnepeket. A református ünnepi is­tentisztelet előepizódja a keresztelés. Négy gyermeket részesít szentségben Beszter­cei lelkész. A megható je­lenetet csak e^y-egy rövid 6Írás zavarja meg. Bár min­den bizonnyal csak a kívül­álló Számára tűnik hangu­latrombolónak a hideg ke­resztvíz ellen belenyugvóan tiltakozó gyermeksírás. Az édesapák, az édesanyák, a keresztszülők és a hívek a keresztelés természetes vele­járójaként veszik a fel-fel- törő sírásokat. A másfél éves Szabó Imre Zsolt is békésen ül a ke­resztelés után néhány perc múlva édesapja karján. A keresztszülőkkel, Varga An- talékkal és a család többi tagjával mintegy húszán ün­nepelnek együtt karácsony hapján. Mint mondják, nem igazán templomba járók. Ke­vés az idejük. Egy évben egyszer vagy kétszer jutnak ■el istentiszteletre. Saját gaz­daságukban dolgoznak, s bi­zony éjjel-nappal talpon kell lenniük. Gyermekeik ke­resztelését mégis fontosnak tartják, mert úgy vélik, ez a szentség óvja a gyerme­keket a bajtól, a betegség­től, s szülői lelkiismeretűk is akkor nyugodt, ha gyer­mekeiket megkeresztelik. — Az igazi szeretet min­dig adná tud — hirdeti a szószékről Besztercei lelkész a békési református egyház­gyülekezetnek. Majd ünnepi prédikációjában arról be­szél, hogy a megváltó szüle­tésének ünnepén, 1990 kará­csonyán az öröm érzése mel­lett a félelmek is erőt vettek rajtunk. Mert amikor a jö- vőnkre gondolunk, akkor óhatatlanul is a kétségek so­rozata fogalmazódik meg mindannyiunkban. S annyi, de annyi baljóslat vesz kö­rül bennünket ezen a kará­csonyon, mint még soha. De félni nem kell, mert akinek hit és belső nyugalom köl­tözik a leikébe, az könnyeb­ben túlteszi magát a külső megpróbáltatásokon. — Krisztus legyen az úr mindannyiunk lelkében, s akkor a szeretet, a megértés békéje vesz körül bennün­ket. Mert akár a férj, akár a feleség, akár a gyermek az úr egy családban, abból mindenképpen feszültség lesz. Ha valamennyien meg- hajlunk Jézus előtt, akkor találjuk meg lelki nyugal­munkat — érvel Besztercei lelkész Krisztus feltétel nél­küli emberszeretestének kö­vetése mellett. A prédikációt követően néhány perces fohász száll a hívők ajkáról a segítség, az oltalom reményében. Majd a kisváros templomának orgo­náján felcsendülnek a Him­nusz akkordjai: „Isten áldd meg a magyart...” A hívők egy része, azok, akik a karácsonyra, a meg­váltó születésére lelkiekben is felkészültek, magukhoz veszik az Űr vacsoráját. Halk orgonaszó kíséri a több száz éves református szertartást, ahol a hívek ke­nyeret és bort vesznek ma­gukhoz. Idősek, középkorú­ak, fiatalok, jólöltözött és egyszerűbb emberek egymás után mintegy szabályos kört írva le, járulnak az Űr asz­talához. A szertartás befejezése után lassan kiürülnek a pad­sorok. A templom hajójaira ismét mélységes csend ül. A békési emberek lassan kife­lé haladva az épületből, a ■kapuban még szakítanak ne­hány percet egymásnak ar­ra, hogy köszöntsék roko­naikat, ismerőseiket, 6 még egyszer boldog karácsonyt kívánjanak. Vass Sándorné és Pikó Sándorné régóta közösen lá­togatja a református isten­tiszteleteket Békésen. Mint rendszeresen templomba já­ró hívők, úgy látják, Béké­sen egyre több ember vesz részt az istentiszteleteken, 6 talán soha ennyien nem vol­tak a karácsonyi szent mi­sén, mint most. Mind gyak­rabban döbbennek rá az em­berek arra, hogy a hit erőt adhat a nehézségek elvise­léséhez — mondják, majd’ csendesen megjegyzik: — Ma má r senki nem ne­vet vagy gúnyolódik azért, mert valaki templomba jár, s felvállalja hitét. Lassan a templomkert is kiürül, s Békésen ismét csen­desek lesznek az utcák. Rákóczi Gabriella Szenteste délután meghitt, bensőséges hangulatban ünnepelték a békési reformátusok gyer­mekei a karácsonyt. Az egyházközség mintegy 400, hitoktatásban részt vevő gyermek szá­mára készített ajándékcsomagokat. A templomban az Ifjúsági Biblia Kör tagjai betlehemi játékokkal kedveskedtek az érdeklődőknek, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. Ka­rácsonyra a békési református egyház a 100 'ezer forintos Szilágyi László-alapítvány ka­mataiból a nagycsaládosoknak nyújtott segítséget, bz adventi időszakban pedig az F. Szőke Gábor-alapítvány kamataiból a volt politikai foglyoknak, kagy azok hozzátartozóinak adtak segélyt | A többi név borítékolva? Eddig az egyetlen jelölt: dr. Jeszenszky Géza (Folytatás az 1. oldalról) ján erkölcsi kötelességem­nek éreztem, hogy belépjek a pártba. De a közigazgatási tevékenységet csakis pártok felettinek tudom elképzelni. — Kihámozható az életé­ből valamilyen kötődés a közigazgatáshoz? — Apám jegyző volt Új­kígyóson. A B-listázás után 1952-ig nem is kapott állást. A gyulai járási hivatal osz­tályvezetőjeként ment nyug­díjba. Előítéleteim — talán e példa hatására — nincse­nek. Még akkor sem, ha kri­tikusan is tekintek az elmúlt évtizedekre. Nem hiszem, hogy minden egykori kom­munista elítélendő lenne. Döntő többségüket munká­juk alapján ezután is be­csülni kell. Akkor is, ha ez­zel a megállapítással esetleg sokan nem is értenek egyet. — Nem sok szabadideje lehet. — Mindeddig kiéltem ma­gam a munkában és a sport­ban. — Mit várhatunk el ön­től, ha megválasztják? — Még a központi elkép­zelések sem fogalmazódtak meg. Türelmet, komprotnisz- szumkészséget, mások véle­ményének figyelembevételét, valamint a sportban kipró­bált aktivitásomat, céltuda­tosságomat, terhelhetősége­met feltétlenül ajánlhatom. Kétségtelen, hogy a követel­ménytámasztásban is — ma­gammal és mással szemben — határozottan fogalmazok. — Vallásos ember hírében áll. — Katolikus vagyok, aki mindig is vállalta vallása gyakorlását. Mások gondjai, véleménye iránti megérté­sem valószínűleg éppen eb­ből ered — mondotta dr. Jeszenszky Géza. Gyógyyízgyűjtemény Parádfürdőn A Mátrai Állami Gyógyin­tézet parádfürdői szanató­riumában néhai dr. Tóth Sándor, az intézmény volt igazgató főorvosa, Európá­ban is ritkaság számba menő gyógyvízgyűjteményt és -kiállítást létesített. A világ számos tájáról több, mint félezer palack gyógy­vizet kollégái, betegei, is­merősei útján gyűjtötte ősz-, sze, valósította meg a még fellelhető természetes tiszta vizek „múzeumát”. Megta­lálható itt többek között a csaknem 100 éves „Ferenc József” víz, a pápák S. Pao­lo itala, és természetesen a helyi parádi vizek is. A S. Paolo víz Rómából a pápák vize, dr. Nagy István főorvos kezében MTI-totó: H. szabó Sándor ■ i.i —» Nem „verölegények” Védelmüket ajánlják... Nem hiszem, hogy túl sokan ki mernének kezdeni K. Antallal. Elég, ha szúrósan ránéz, esetleg keményebben rá­szól valakire. Hát még, ba elárulja, hogy jártas az önvé­delmi sportokban. Mi több, e tudását kamatoztatván, nem­rég megalakította társaival együtt a „Saolin” Bűnmegelőző, Személy-, Vagyon- és önvédelmi Egyesületet. gyón oda kell figyelni, ki­vel barátkozik gyerekük, mert ha egyszer rossz tár­saságba keveredik, nem könnyű onnan kimenteni. Nem föltétlenül pofonnal, de határozottan ki kell ne­velni belőlük ezeket az os­tobaságokat. — Apropó, pofon. önök afféle „verölegények"? — Az erőszak, a brutali­tás, a lopás, a betörés, a sá­tánizmus megelőzésére és felszámolására jött létre ez a. csoport. November 1-jétől működünk hivatalosan, de már előtte 370 jelentkező­ből kiválogattuk a legalkal­masabbakat. Feltétel volt valamilyen önvédelmi sport magas szintű ismerete (nem egy fekete és barna öves karatés van köztünk), és persze fontos a segíteni aka­rás, a bátorság. Igazi akció- csoport létrehozását tervez­zük, amely — együttmű­ködve a rendőrséggel — vé­di a becsületes állampolgá­rokat. Munkánkat főállá­sunk mellett végezzük: munkabért nem kapunk. Szükségünk lenne viszont CB-rádiókra, adóvevőkre és egyéb közbiztonsági felsze­relésekre, hisz ezek nélkül az akciók életveszélyesek. — Kitől várnak pénzügyi segítséget? — Felhívást küldtünk a megyei önkormányzatoknak, s az egyházaknak, hiszen nevünk szerint (a Saolin kínaiul templomi védelmet jelent) harcos szerzetesek rendje volnánk. Ezen kívül megpróbáljuk kiérdemelni az egyes bűnügyekben ki­tűzött jutalmakat, s ebből fejlesztjük egyesületünket A felszerelésen kívül lét­számunkat is szeretnénk növelni. Székhelyünkön, Eleken, a volt tanácsháza épületében december 27-, 28-, 29-én várjuk azokat, akik kedvet éreznek ehhez a munkához. — Van igény megyénkben az ilyen jellegű tevékeny­ségre? — Igen. és szerintem egy­re több „megrendelőnk” lesz. Sajnos, a közbiztonság folyamatosan romlik. Az Al­földön is szervezett alvilág működik, és néhány magán- személynek, vállalatnak van mit féltenie. Mi vállalunk személy- és vagyonvédel­met, s garantáljuk, a biz­tonságot. Szolgáltatásunkat a Gyula, Pf. 30-on lehet megrendelni. Van tagjaink közt testőr, járőr, vagyon­őr, biztonsági őr. Az a cé­lunk, hogy mindenki nyu­godtan járkálhasson az ut­cán, ne kelljen senkitől és semmitől tartania. — Az egyházaknak irt fel­hívásukban külön kitérnek a sátánizmusra. Mi erről a vé­leménye? — Az, hogy nem szabad félvállról venni. Mostaná­ban többen is kaptak ilyen tartalmú levelet, általában fiatalok. A szülőknek na­— Szó sincs róla! A tett- legességre legtöbbször nincs is szükség, többet ér a ha­tározott fellépés. A múltkor is inzultálták egyik tagun­kat: a háta mögött „cikiz­ték” a sötét utcán. Egyszer csak hirtelen megfordult, és azt mondta: szóljatok, fiúk, ha valami bajotok van! El is pucoltak rögtön. Persze, nem mindig elég ennyi, de még rosszabb, ha fél az em­ber. Az csak olaj a tűzre! De azért, persze, nem árt óvatosnak lenni... G. K. Fotó: Gál Edit K. A. J.

Next

/
Thumbnails
Contents