Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-23 / 301. szám

1990. december 23., yasárnap »miuKriw SZERKESSZEN VELÜNK! Ismét az udvariasságról Kedves békési fiatalasszony! A Népújságban (november 19-én - a szerk.) megjelent válasza a Több udvariasságot című cikkhez — nagyon megdöbbentett. Eszembe ju­tott az a közmondás, amely most teljesen „bejött”: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” Ugyanis nem tudhatja, hogy az az idős asszony, aki még egy gyermeket karján tartó anyát is mege­lőz, annak milyen oka lehet. Ne higgye, hogy szándékosan tolakodott Ön elé. Ha mégis, akkor ez szabályt erősítő kivétel! Én voltam gyermek is, jártam iskolába is, és sajnos, mostanra elszaladt felettem az idő, ezért tapasztalatból mondhatom Önnek, most, idős fej­jel fáradtabb vagyok, mint gyermekkoromban. Remélem, Ön sem gondolta komolyan, hogy a 8- 10-15 éves gyerekek olyan fáradtak az iskola után, mint egy életben megrokkant idős ember?! De adja Isten, hogy Ön is megérje ezt az időt, s akkor jusson majd eszébe, hogy fiatal anyaként milyen csacsi módon vette védelmébe a neveletlen gyer­mekeket. Inkább arra kérem, legyen Ön is figyel­mes és ha olyan helyzetet tapasztal—Ön is figyel­meztesse a fiatalokat: szeressék, becsüljék az idős embereket. Az élet úgyis olyan igazságos, hogy ítélkezik, s ki miben vétkezik, abban bűnhődik! Nem kívánom, hogy megtudja, milyen az, amikor az ember nem kap levegőt, olyan szívdobogása van, hogy majd kiugrik a szíve a helyéről, vagy akár olyan rossz legyen a lába, hogy éppen csak elvliszi a közértig, s nem biztos, hogy vissza is futja erejéből. Higgye el nekem, idős ember még soha nem szorított le a járdáról, vagy soha nem csapta orromra a posta ajtaját, de ha ilyen szellemben neveljük tovább gyerekeinket, nem biztos, hogy az Ön öreg korában nem fog az is megtörténni. Pogány Lászlóné Békéscsaba Félelem Békéscsabán, a Luther-Irányi utca sarkon felszereltek hajdan egy közlekedésirányító lámpát, de hosszú ideje nem működik. Számomra értehetlen, hogy miért. Az illetékesek esetleg nem tartják szükségesnek, vagy megfeledkeztek róla, vagy egyszerűen nem törődnek vele. Szerintem pedig a működő lám­pára szükség lenne, hiszen a Luther utcán nagy a forgalom, ráadásul a másik sarkon van egy általános iskola. Tapasztalatom szerint az autósok többsége nem nagyon tiszteli a zebrát, ha nincs ott lámpa is. Nem tudom, tör­tént-e már a helyszínen súlyos baleset, de gondolom, nem so­kat kell várni rá, hogy valóban meg is történjen. Ha a lámpát beüzemelnék, sokat segítene a dolgon. Ma már az úttesten át­kelni annyit tesz, mint, hogy az ember kockára teszi az életét. Én már félek! (Név és cím a szerkesztőség­ben) Szépülő belvárosunkat idönként-elcsúfítja egy-egy ízléstelenség. Ilyen a képen látható „árukínálat” is. Az erkélyen lógó ruhane- müklátványa azt az érzetet kelti bennünk, mintha nem Nyugat-, hanem éppen Kelet-Európához közelednénk. Fotó: Gál Edit Hibázott a rendész Bosszúságaim Gyermekem december 5-én 16-17 óra között vásárolt a Lencsési ABC-ben. Bevásárolt, fizetett és rakta el a vásárolt árut, amikor a rendész odalépett, adja elő a lopott mikulást jelszóval. A gyerek közölte vele, hogy ő nem lopott, amit vett, ki is fizette. A rendész bevitte a raktárba és to­vább folytatta a rágalmazást. A kislányom zsebeit kiforgatta, mindent megnézett: meggyőző­dött róla, hogy nincs igaza, a gyerek nem lopott. Természete­sen ez idő alatt a kislány teljesen kiborult. Sírva kérte a rendészt, hogy mondja meg, ezek után hogy menjen ki az ABC-ből. Mire az közölte vele, hogy neki ez jogában áll, ha nem tetszik, Jelentkezzen! Kérem, jelentkezzen az a teherautó-sofőr, aki decem­ber 17-én, délután 16 óra kö­rül Békéscsabán, a Gyulai útról a Dobozi útra kanyaro­dott. A kórház bejáratától kezdve elhagyta szállítmá­nyát, a tekercses betonvasat, és húzta maga után az úton. Én zöld Moszkvics személy- gépkocsimmal ráhajtottam, s a kocsi eleje megsérült. A kár megtérítése érdekében ké­rem, jelentkezzen lakásomon, Békéscsaba, Felső-Körös sor 22 szám alatt, vagy munkahe­lyemen, a Csaba-Taxi-nál, a 28-200-as telefonszámon. Korcsok Mátyás Köszönet a véradóknak! Ezúton szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik önkéntes váradásukkal hozzájá­rultak férjem súlyos szívműtét­jének sikeréhez. Köszönet a Vöröskeresztnek a véradás megszervezéséért! Farkas Jánosné Geszt panaszt lehet tenni. Ezúton, mint az édesanya nyilvánosan köz­löm, hogy NEM TETSZIK! Nagyon szomorú, ha ilyen idős korára egy ember csak a jogait, illetve a jogtalan jogait tudja, de nem tudja, mi a kötelessége. Tisztelt rendész úr! -|— nincs jo­gában rágalmazni, még egy kis­lányt sem! Kötelessége viszont bocsánatot kérni, ha már ekkora hibát elkövetett. Ha nyilváno­san, csúcsforgalomban rágal­mazta a kislányomat, miért nem kért nyilvánosan bocsánatot? Csak utóimként jegyzem meg: kislányom 16 éves és kivá­ló tanuló. S. Józsefiié Békéscsaba — » I Kuka-panasz Békéscsabán, a Szemere utca és a Vozárik utca há­romszögében van egy' konté­neres kuka, a Sarokház ven­déglő előtt. Ezt a kukát nagy­ritkán ürítik, előfordul, hogy egy hét kimarad, és nem vi­szik el a szemetet. A legna­gyobb baj, hogy sűrűn talál­ható benne nagy mennyiségű fűrészpor és folyékony hul­ladék. Ez a konténer a Bánát utca — Szemere utca — fes­sed ik utca — Klapka utca — Révai utca javarészéből 2-3 nap alatt megtelik. Ha már nem fér bele szemét, mellé ürítjük. Rettenetes nagy a bűz, rosszak a lezáró ajtók, deformálódtak, sőt az oldala is lyukas, korhadt. Cserére szorulna. Az, akihez ez tar­tozna, nem törődik a konté­ner állapotával, de még a szemét elhordásával sem. A környezetvédőknek ezt is észre kell venni! R.I. Békéscsaba Szerkesztői üzenetek Németi János, Békéscsaba: Kérjük, jelentkezzen a Polgármesteri Hivatal egészségügyi osztályán. ” *** ­rékéscsabai Diáklány jeligére: Amit leírt, valóban felháborító. í találkozhatunk ilyen szélsőséges véleményekkel, de e . re nem tekinthető általánosnak. *** ajnos, néha l Szerencsé­Egy reménykedő szülő jeligére: Mivel az iskola nevét nem írta meg, így nem tudunk segíteni. Sajnáljuk a történteket. Vásárlásaim során néha be­térek az édességboltba. Soks­zor helyettesít egy udvarias, mosolygó, nyugdíjas kereske­dő. Jó érzés tőle vásárolni. Egyik kolléganője fiatal, ügyes, gyors, de felettébb ud­variatlan. Idegölő életünkben pedig nagyon hiányzik a szép szó, a mosoly, a szíves kínálás. Egyik oázisa Csabának a megyei könyvtár környéke. Kulturált, szép környezet len­ne, ha unatkozó — gondolom —, fiatalok nyomdafestéket nem tűnő feliratokkal nem ron­dítanák a falakat, nem boro­gatnák a padokat és nem szór­nák szét a szemetet Vajon miért? Miért kell azt a kevés szépet bemocskolni, amely más embernek örömet okoz; miért kell más munkáját le­becsülni, kárt okozni, pusztí­tani? Városunkat amúgy is el­lepi néhol a szemét, parkjaink többsége gondozatlan. A lakó­telepeken lehullott lomb trá­gyává érik, a fű elpusztul. A bokrokat nem nyesi senki, a fák nincsenek gallyazva. A parkok, a virágágyások a leg­több helyen le vannak tapos­va. Előre rettegünk, hol törik ketté a fiatal fákat, hol zúzzák be a telefonfülkét. Hol csúfít­ják el városunkat? Pedig gyö­nyörű a színház, az új, kiala­kuló városközpont. Nem szép viszont az új üzletházon az egyik kereskedő kirakodóvá­sára; az ablakból, mint győzel­mi zászlók, lógnak a nadrá­gok, kabátok. Tudom, illetlenség ilyesmi­vel foglalkozni, mikor megél­hetési gondjaink vannak. De miért kell meglévő érté­keinket elhanyagolni, nem odafigyelni, közömbösnek lenni? Cs. L. Békéscsaba A horrorfilmekről és a szennyirodalomról Orvosi előadás keretén belül hallottam, hogy ha egy magza­tot fejlődésének valamelyik szakaszában bizonyos gyógys­zer, illetve vegyszerbehatás ér, az valamilyen születési rendel­lenességhez, vagy testi fogyaté­kossághoz vezethet. Vannak lelki fogyatékosságok is, me­lyek az ember további élete so­rán alakulhatnak ki, bizonyos behatások által. Naponta találkozhatunk az­zal a jelenséggel, hogy a szen­nyirodalom, (amely nemegys­zer homoszexuálisok kapcsola­tát ábrázolja) és olyan filmek, amelyek brutalitást, vagy egyéb rémségeket ábrázolnak, — s így eleve nem a tisztánlátást szol­gálják —, teljesen elborítják az országot. Hiába. Üzlet, az üzlet, különösen akkor, ha a látvány­ban fiatal kisiskolásoknak is ré­szük van életüknek abban a sza­kaszában, amikor a külső be­nyomások személyiségük fejlő­dését döntően befolyásolják és adott irányba terelik. Pedig már az ókori bölcsek is tudták: „Az egész ország funda­mentuma az ifjak nevelése.” Ifj. Salamon György Békéscsaba Klub-évzáró A gyulai Rákóczi Klub befe­jezte ez évi munkáját. Az évzá­rót egybekötötte a Mikulás­napi ünnepséggel, melyen sze­repeltek a 2. számú Általános Iskola tanulói. Király Csilla fu­rulyán játszott, majd a bábcso­port adott elő nagy tetszést arató bábjátékokat. A műsor befeje­zése után foszlós kaláccsal és teával vendégeltük meg a részt­vevőket Az uzsonna ideje alatt Szász György és Kovács Lajos, citerások magyamótával szóra­koztattak bennünket. Igen ben­sőséges, jó hangulatban telt az idő. Befejezésül tombolahúzás­ra került sor, melyen igen sokan nyertek kisebb-nagyobb nyere­ményeket. Hajnal Károlyné a klub vezetője Visszhang Az újításokról A Népújság november 19.-i számában megjelent, „Újítás a fiókban” című riportot olvasva, öröm érzése töltött el: na végre (!) a megyei sajtó szóvá teszi a „szellemi értékek” sanyarú sor­sát az azokkal kapcsolatos ügyintézést és gazdálkodást Mikor azonban a cikket újra elolvastam, az öröm vegyes ér­zelemmé változott Harmadik olvasatra pedig világossá vált, hogy a cikk nem teljeskörű, sót egyoldalú és iparjogvédelem vonatkozásában félrevezető. A tisztánlátás érdekében a másik fél, nevezetesen az oká- nyi Haladás tsz illetékes — a javaslatokkal érintett szakterü­letet jól ismerő — szakemberét, mint egyszemélyi elbírálót is meg kellett volna szólaltami: mondja el a szóbanforgó javas­latok megszületésének, beveze­tésének (kipróbálásának) törté­netét, az elbírálás szempontjait, az elutasítás indokait. Megítélé­sem szerint csak ezek ismereté­ben lehet véleményt alkotni, hogy egy közúti forgalomban résztvevő gépjármű futóművét érintő változtatás — közdarab beépítés—milyen következmé­nyekkel járhat. Arra is lehetne következtemi, hogy a javaslatok szerinti megoldást más gazdál­kodó szervezetek — ahova a javaslattevők azokat benyújtot­ták — miért nem fogadták el hasznosításra A cikkben szereplő „vízme­legítő” találmányként való fel­tüntetését enyhén szólva túlzás­nak tartom, ugyanis a szabadal­maztatható találmányok jogsza­bályi feltételei között lényeges, hogy „a műszaki megoldás a bejelentés napja előtt abszolút — világviszonylatban — új le­gyen”. Az pedig köztudott, hogy a tehergépjárművek hidegindí­tását elősegítő, a szóbanforgó eszköz már régóta ismert szak­mai körökben. Az újításként való elismerés feltétele többek között az, hogy a megoldás a téesz viszonylatában legyen új, ha pedig a kereskedelmi forga­lomban beszerezhető eszközről van szó, akkor a javaslatban kö­zölni kell az így beszerzett esz­köz gyakorlati alkalmazásához szükséges adaptált megoldást. Azt is jó lett volna tisztázni, hogy a javaslatokat elutasító ha­tározatokban közölték-e a javas- lattevőkkel a jogorvoslati lehe­tőségeket és a téesz „újítási (iparjogvédelmi) szabályzata” —amely a működési, szervezeti szabályzat szerves részét kell, hogy képezze—milyen jogokat és kötelezettségeket ír elő. A cikk azt sugallja, hogy a javaslattevőket sérelem érte. A sérelem azonban nem egyértel­mű, mert a cikkben leírt iparjog- védelmi kategóriák sem egyér­telműek. Arról van szó, hogy az ötlet, az újítás és a találmány jogi megítélése között — az al­kotói tevékenység megléte mel­lett — lényeges minőségi kü­lönbség van. Szerencse, hogy a cikk nem tér ki a know-how-ra, mert ha kitért volna rá, akkor valóban ez lett volna a 22-es csapdája. Hogy a tévé Felkíná­lom című műsora miért nem sugározta a szóbanforgó javas­latokat az az ő dolga. Bizonyára az adásban bemutatható műsza­ki alkotások kiválasztásánál ezek a javaslatok a kívánalma­kat nem elégítették ki. Hogy ez így van-e, a Felkínálom műsor szerkesztőit kellene megkérdez­ni. Az írás ráirányítja a figyelmet az iparjogvédelem fontosságá­ra. Hogy a „fejekben rejlő kinc­seket egyelőre senki sem akarja felszínre hozni” kijelentés mellé azonban oda kívánkozik a „tisz­telet a kivételnek” is. Meggyő­ződésem, hogy nemcsak az ors­zág, hanem a gazdálkodó szer­vezetek vezetői is nagyon rövid időn belül tapasztalni fogják, hogy a gazdaspágpolitikai cé­lokhoz a szellemi javak kiakná­zása elengedhetetlen! Az ipar- jogvédelem pedig mint sajátos eszközrendszer nélkülözhetet­len! Napjainkban világszerte tanúi vagyunk a szellemi tulaj­don eszménye és ezen belül az iparjogvédelem, a szabadalmi jog, az újítás, a know-how stb. felértékelődésének. Sokan fog­ják tapasztalni, hogy minél na­gyobb szellemi hányad testesül meg egy termékben vagy terme­lési eljárásban, illetve szolgálta­tásban, az annál nagyobb értéket képvisel. Az iparjogvédelem nem kötelező olvasmány, leg­feljebb ajánlott irodalom. Ez az eszközrendszer egyre inkább a gazdálkodó szervezetek, a vál­lalkozók belső motivációján — a tulajdonosi vagyongyarapító érdekeltségen és a gazdasági racionalitáson — kell, hogy ala­puljon. Ahhoz, hogy ez megva­lósuljon, az új megoldások ki­dolgozásán fáradozó újítók, fel­találók, jól képzett szakemberek és menedzser típusú vezetők kellenek. Priskin István iparjogvédelmi szakértő MIÉ Békés megyei szerveze­tének titkára

Next

/
Thumbnails
Contents