Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-03 / 283. szám

199a. december 3., hétfő o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Zsíros csizmára Bodorin-kenöcs Árvái lános lábbelikészítö műhelyében Sugár János: X és Y párhuzamosok Kisplasztikák 37 országból Szarvason, a Jókai utcá­ban sétálva, egy tágas porta kerítésén szerény kis tábla keltette fel érdeklődésemet: Árvái János lábbelikészítö. Gyermekkorom jutott eszem­be, kis falunkban az egyik legfontosabb személyiség volt a cipészmester. Emlékszem, új csizmánk nemigen volt, mindig a nagyobbaktól örö­költünk. Ha elszakadt, édes­apám ránk szólt: „húzzátok le, elviszem a suszterájba, talán még meg tudják repe- rálni”. Kíváncsi voltam, hogy él és mit csinál ma egy lábbe­likészítő? * * * A magas termetű, jó egész­ségnek örvendő mester ba­rátságosan fogadott, de amíg beszélgettünk, addig sem hagyta abba a munkát egy percre sem. Szemmel látha­tóan értéssel és örömmel sarkalta a topánkát. Mint kiderült, nagyon szereti a szakmáját, amit fél évszáza­da kezdett tanulni. — Szarvason születtem, 1926-ban. Édesapám csikós számadó volt, de az én szá­momra nem látott benne fantáziát, így kerültem Ke­lemen Pál csizmadiamester­hez inasnak. Ott laktam ná­luk, még szombaton sem mindig mehettem haza. A műhelyben aludtam egy fa­ágvon. De nem panaszko­dom, jól bántak velem, és megtanítottak a szakmára. Inas csak én voltam, segé­dek többen. A szarvasi és környékbeli vásárokra jár­tunk, stráfkocsival vittük a fényes szárú, ünneplő boksz­csizmákat és a marhabőrből készült hétköznapiakat. A mesteremet jól ismerték, sze­rették kitűnő munkájáról, emberségéről. — Három év után tettem mestervizsgát. Akkoriban a mester szégyene volt, ha a — Egy focista senkinek sem mondja meg, mennyit keres! Ez egyedül rá tarto­zik. A szerződése titkos, és minden elképzelhető eshető­ségre kiterjed. Az inflációra is ... Ehhez persze egy pro­fi menedzser is kell. A fut­ballista ugyanis csak góllö­vésre vagy a gól megakadá­lyozására vállalkozhat, pénz­ügyi manőverekre nem. — Olyan sokat keresnek, hogy pénzügyi manőverekre van szükség? — Megmondtam, az ösz- szeg nem lehet téma. Amit egy profi megkeres, az ter­mészetesen meghaladja a na­pi szükségletét, hiszen ki­emelt fizetést kap, amiből majd pályafutása után is meg lehet élnie. A jelentős többletet valamilyen formá­ban meg kell őriznie. Az infláció számunkra kétszeres veszély, s védekezni kell el­lene. felszabadult segédje után nem kapkodtak más csizma­diák is. Bizony, egy-egy stra­pacsizma öt évig is eltartott, az ünneplő sokkal tovább. De nem csak rajtunk múlott a jó minőség. Tímároktól vá­sároltuk az anyagot, akik igen nagy gonddal és hozzá­értéssel készítették ki a bő­röket, a szűcsmesterektől pe­dig kecske- és juhbőrt vet­tünk bélésnek. A zsíros csiz­mát Bodorin-kenőccsel ke­zelték, ma már nem is gyárt­ják. pedig nagyon megvédte a bőrt az időjárás viszontag­ságaitól. Sajnos, ma nem ké­szülnek ilyen erős bőrök, egy bőrt többfelé is széthasíta­nak, ezért megy hamar tönk­re a lábbeli. * * * — Hogyan alakult az ifjú segéd élete? — Sajnos, a háború alatt nem volt munka, zárolták a bőrt. Rajtam semmi nem fo­gott ki, elmentem summás- nak, részesaratónak, cséplő­gép mellé munkásnak. Ne­héz idők jöttek, de nem ad­tuk fel. 51-ben nősültem, a feleségem varrónő, a fiunk lakatos, a lányunk is varró­nő. Egyszóval ipari munká­sokat neveltünk a gyerme­keinkből. Az ötvenes évek­ben voltam maszek, de a nagy adóztatás miatt belép­tem a cipész ktsz konfekció- és javítórészlegébe. Négy évig dolgoztam ott, de sokan vol­tunk, nagyon rosszul keres­tünk, és elmentem a vasipa­ri szövetkezetbe fémcsiszoló­nak. Néhány évig Dorogra is jártam, az építőipari válla­lathoz dolgozni, de nem bír­tam, hazajöttem, végül is a cipészektől mentem nyugdíj­ba. Sajnos megöregedtünk a szakmában. Hatan vagyunk a városban, akik nyugdíj mellett vállalunk javításokat. Új lábbeli készítésére rríár — De hogyan? ön például hol tartja a vagyonát? — A magánügyeimről nem beszélek. A profi lab­darúgók általában szívesen helyezik el pénzük mobil ré­szét bankban, persze sze­mélyre szóló kamatra. A leg­nevesebb labdarúgóknak ugyanis erre lehetőségük van. De sokan fektetik be pénzüket üzleti vállalkozá­sokba. — Azt hallottuk, egyesek tőzsdéznek is ... — Azok, akiknek jól fel­készült menedzserük van, tőzsdéznek is. Persze nem a gabonatőzsdén játszanak, ha­nem például kincstárjegye­ket vásárolnak. De ismétel­ten hangsúlyozni szeretném, nehogy rossz tanácsot ad­jak, csak nagyon felkészült üzletemberekkel szabad er­re az útra lépni! — Az ön menedzsere, Gogliermo Coppola ilyen? nemigen vállalkozunk. Len­ne rengeteg munka, de nem bírunk már annyit hajtani, mint régen. Utánpótlás pedig nemigen akad, a szakmun­kások gyárakba mennek dol­gozni. — Nagyon szép szakma pedig a mienk. Minden egyes pár cipő vagy csizma elké­szítése öröm volt, és ha a ve­vő megdicsérte a munkán­kat, boldogok voltunk. — Most kik javíttatnak? — Egyre többen. Nagy a körzet, ahol lakom, sok kis keresetű munkás ember él itt. Kialakult a vevőkör. Megszoktak, jönnek, persze mindenkinek azonnal kelle­ne a javítás. Olyan cipőt, csizmát is elhoznak, amit ko­rábban már feldobtak a pad­lásra. Még jó, hogy nem a kukába, mert most előve­szik. megcsinálom, és még hordják. Fájdalmas, hogy na­gyon megdrágult a lábbeli, és a silány minőség miatt hamar elkopik. Gyakori a talpleválás. A talpragasztás nagy türelmet és hozzáér­tést igényel. Pontosan tud­nunk keil, hogy a két anya­got mikor nyomjuk egymás­ra, meddig tartsuk nyomás alatt, hogy ne legyen laza. — Tessék nézni például ezt a szép, nagyon divatos Adi­das fehér gyermekcipőt. Ezer forintnál többért vette a szü­lő. de olyan rossz minőségű a bőre, hogy több helyen kell megstoppolnom. Bizony, ez időt rabló, aprólékos mun­ka. Nagyon sokan hoznak fe­hér, szürke vagy más színű, megkopott lábbelit, hogy fes­sem be. Szerencse, hogy di­vat a fekete, és sok cipőt, csizmát így varázsolunk újjá. * * * — Van segítsége? — Amit géppel lehet varr­ni, abban segít a feleségem, egyébként mindent magam csinálok. Sokan hoznak tás­kákat. elbomlanak a varrás­nál, és a feleségem meg­varrja. Van régi jó Singer varrógépünk, de van modern is. Amíg bírom a munkát, vállalom. Meg is ölne az unalom, ha nem dolgoznék. Örülök, ha jönnek a megja­vított lábbelikért, és elége­dettek a munkámmal. Csak addig szeretnék élni, amed­dig dolgozni bírok. — Hobbija? — A kertészkedés és a horgászás. Az élő és a Holt- Körösökön egyformán szere­tek horgászni, nem is a fo­gás a lényeg, csak a kikap­csolódás, a jó, friss levegő, a csend, a nyugalom a víz­parton. Ary Róza ellen — Igen. És amellett, hogy jól képzett, kitűnő üzleti ér­zéke is van. Természetesen akadnak nála is tehetsége­sebb és ezért drágább pénz­ügyi tanácsadók, akik job­ban otthon vannak a pén* világában. És én nem is saj­nálom rájuk a pénzt, mert nyugodt jövőt akarok a csa­ládomnak. (A sztár szavainak igazát alátámasztja az a pár napja szárnyra kapott hír, hogy Maradona megvált Coppolá- tól, éppen azzal az indokkal, hogy most már másféle ta­nácsadóra van szüksége.) — fHa ennyire jól áll anya­gilag, akkor miért hagyja összevissza rángatni magát? Miért nem áll saját maga üzleti vállalkozásainak élé­re, amint azt például Pelé tette? — Ha ma abbahagynám a focit, az nekem erkölcsi veszteséget okozna. Har­mincéves koromig játszanom kell, akkor majd nyugodtan visszavonulhatok. — A babérjaira ... — Dehogy! Lehet, hogy megmaradok a futballvilág­ban mint menedzser, s ott kamatoztatom a szakmai ta­pasztalataimat. Hát ezért kell megfontolni, hogy ki hová teszi az üsszefutballo- zott keresetét... V. K. 1971 óta rendeznek Ma­gyarországon nemzetközi kisplasztikái kiállítást. Kez­detben kétévenkén.t bien- nálé-rendszerben. aztán né­mi (pénzügyi) megtorpanás után már csak nemzetközi kiállításnak nevezték, míg most úgy tűnik. a három­évenkénti ismétlődésnek, a triennálénak van létjogo­sultsága és lehetősége. Mindenesetre, ez a mosta­ni, a 8. Budapesti Nemzet­közi Kisplasztikái Triennálé — elég érdekes és változa­tos ahhoz, hogy valamiféle képet kapjunk a világban uralkodó művészeti tenden­ciákból. Hiszen nemzetkö­zileg elismert művészek, és fiataL most bontakozó te­hetségek is jelen vannak e tárlaton. A nemzetközi zsű­ri — amely már gondolkodik azon. hogyan lehetne módo­sítani a részvételi szabály­zatot a legfrissebb művé­szeti irányok bekapcsolása céljából — öt díjat osztott. A nagydíjat éppen magyar művésznek. Sugár Jánosnak ítélték. A lengyel Marek Chlanda, az osztrák Do­rothee Golz és az angol Cathy de Monchaux mellett még egy magyar szobrász, Sass Valéria kapott díjat. A kiállítást rendező Frank János most is — mint az utóbbi két kisplasztikái ki­állításon — konceptuális tárlatot hozott létre. Azaz nem országok vagy alkotók, hanem stílusok, tendenciák szerint csoportosította a kis­plasztikákat. (Annak idején, az első kiállításokon a ha­gyományos biennálémodell alapján, nemzetek szerint, ábécé-rendben sorolták egy­más mellé a műveket.) Most egy terembe került az amerikai Nancy Graves ■— ő a legnagyobb „név” a tárlaton — és a magyar Vár­nagy Ildikó fémobjektje, a nagyon jó spanyol, román és bolgár kollekció, a legújabb irányzatot képviselő kubai A neves amerikai Mar- tech cég szakemberei vizs­gálják a Gyöngyösoroszi térségében építendő hasz- náltakkumulátor-feldolgozó üzem — közismert nevén HAF — terveit, előkészíté­sét, a környezetre várható hatásait, s a már eddig el­készült létesítményeket. Az amerikai szakemberek de­cember elejére készítik el vizsgálódásaik összegzését, s a HAF további sorsát ille­tően ezután dönt az ügyben illetékes Környezetvédelmi és Területfejlesztési, vala­mint az Ipari és Kereskedel­mi Minisztérium. A Magyarországon kelet­kező használt akkumuláto­rokat feldolgozó üzem mi­előbbi felépítése — a gyön­gyösoroszi építkezés leállí­tása óta eltelt idő alatt —, sürgető gazdasági, társadal­mi, környezetvédelmi kény­és NSZK-beli anyag, a ki­váló ausztrál és osztrák művek, a kevés konstruktív és a még kevesebb figurális plasztika, s így alakult ki a „gyenge szobrok” terme. — Egy-egy országból három művész 3-3 kisplasztikáját küldhetik a szabályzat sze­rint Budapestre. Itt már nem válogatnak, nem zsű­riznek, kiállítják, ami be­érkezett. szerré vált. Mint ismeretes, a nagytétényi „ólombotrány” kirobbanása, az ottani ak­kumulátor-bontás felszámo­lása, valamint, az NDK-bér- kohósítás megszűnése óta megoldatlan a hazánkban évente keletkező mintegy 25 ezer tonna ólomhulladék feldolgozása. Az Országos Érc- és Ás­ványbányák Vállalat — az üzem építtetője — időköz­ben fontos lépéseket tett an­nak érdekében, hogy az itt beépítésre kerülő technoló­gia mindenben megfeleljen a követelményeknek, s hogy az ólomkibocsátás messze a megengedett normák alatt legyen. Ennek megfelelően enyhült a környékbeli tele­pülések önkormányzatainak az üzem építése miatti ag­godalma, amit az is jelez, hogy a közelmúltban — az amerikai szakemberek je­lenlétében — a kompromisz­Egy-egv nemzet szobrá­szai persze együtt is marad­hatnak, ha történetesen egy­azon tendenciába illenek. Miközben egv művész mun­kái is kerülhetnek külön-kü- lön helyekre. Ezúttal 37 országból 360 kisplasztikát regisztrál a reprezentatív katalógus a 8. Budapesti Nemzetközi Kis­plasztikái Triennálén. (kádár) szumkeresés szellemében tárgyaltak a lakosság és a beruházó vállalat képviselői. Az 1986-ban indult beru­házás terve az eredetihez ké­pest alaposan módosult: a lakosság számára is fontos út- és gázvezeték-építés egé­szíti ki a beruházást, a tech­nológia pedig úgy változott, hogy a műanyagok megsem­misítése már nem terhelheti a környezetet. A lakosság képviselőinek és a bánya­üzem vezetőinek utóbbi ta­lálkozásai alkalmával szá­mos korábbi — így az üzem­ből kikerülő víz minőségét, valamint a várható munka­helyek számát illető — fél­reértést is sikerült tisztázni. A mintegy kétszáz új munkahely-lehetőséget je­lentő gyöngyösoroszi üzem befejezése iránt több kül­földi — finn, német, fran­cia, ír — vállalat is érdek­lődik. Védekezik a csatár Maradona az infláció Maradona nem szeret nyilatkozni, nem szereti, ha a magánéletében vájkálnak. Van elég takargatnivalója, ezért csak a legfontosabb kötelezettségeinek tesz eleget. Előre megszabja, mikor és hány percet szentel a sajtó­nak, a rádiónak, a tévének, no és persze a híveinek. Mi tíz percet kaptunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy okos, professzionális labdarúgó hogyan gazdálkodik a pénzével. Nyilván "nem a felesége osztja be ... Cathy de Monchaux: Biztosítsd! Mégis Gyöngyösorosziban épül a HAF-üzem?

Next

/
Thumbnails
Contents