Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-18 / 296. szám
NÉPÚJSÁG Tejben-vajban fiirödhetnánk... Ha lenne, aki megfizetné Ki gondolta volna még néhány évvel ezelőtt, hogy a szarvasmarhával foglalkozó nagyüzemek és kistermelők hőn áhított vágya lesz egyszer India. No, nem azért, mert esetleg ebben az egzotikus országban szeretnék kipihenni a mindennapos robot fáradalmait, avagy esetleg itt találtak felvevőpiacot, hanem azért, mert úgy vélik, ha a szent tehenek hazájában élnének, legalább szélnek ereszthetnék állataikat, s valahogy átvészelnék a túltermelési válságot. Ám, hogy itthon miként lehet a túltermelést „levezényelni”, arra a tegnap délutáni értekezleten sajnos a Békés Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége sem tudott egyértelmű választ adni. 1990. december 18.. kedd Szélkár ellen erdősávot—de miből? — Tavaly még bíztunk abban, hogy a monopóliumok leépülnek. De sajnos nem így történt. Sőt, ma már ott tartunk, hogy az állami feldolgozóüzemek diktálnak a termelőknek, s mi egyszerűen tehetetlenek vagyunk — hangzott el több jelenlevő szakember részérőL a sum- más megállapítás. S, hogy a hazai szarvasmarha-tenyésztés, a tejtermelés frontján jövőre teté- ződnek a gondok, illetve, hogy elsősorban a termelőknek kell „megfizetni” a piacleépülés veszteségeit, arra bizonyíték, hogy a tejipari vállalatok enyhén szólva diktátumszerű szerződést küldtek a termelőknek. Tetszik vagy nem tetszik, ezt az áthidaló megoldást kell elfogadniuk addig, amíg a földművelés- ügyi tárca nem dönt a toj hatósági áráról. Például a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat az 1990-ben felvásárolt tej mennyiségének csupán ötven százalékára köt szerződést havi ütemezéssel, s a termelő jövőre ugyanazon minőségű tejért tíz százalékkal kevesebb árat kap. A le nem szerződött másik ötven százalékot pedig a mindenkori exportlehetőségek függvényében veszi át, s ellenértéket csak akkor fizet a termelőknek, ha a külföldi vevő már átutalta a. pénzt. A szerződés tartalma tehát egyértelműen tudtára adja a termelőnek, hogy jövőre nem kell annyi tej, mint ez évben. — De hogyan szabaduljunk meg az állatainktól? — hangzott el a kérdés többek részéről is.' — Hiszen a húsipar sem a hízómarhát, sem a kiselejtezett teheneket nem veszi át. Mennyi takarmányt kell feletetni, mire megszabadulunk az állomány egy részétől? Egyáltalán, miből finanszírozzuk a tartási költségeket, ha a tejet nem tudjuk eladni? Legalább önköltségi áron valaki megvenné az állatokat! Mi lesz a kistermelőkkel? ök vajon megértik-e — főleg azok, akiknek a tejtermelés jelenti a havi fizetését —, hogy a tejipar nem fizet csak előleget hó végén? Sajnos a felvetett számtalan kérdésre a jelenlevő szövetségi tagok sem tudtak egyértelmű választ adni. Abban mindenesetre megegyeztek, hogy szorgalmazzák a tej közvetlen kiskereskedelmi forgalmazását saját környékükön, és lényegesen olcsóbban. A feleslegek egy részét pedig takarmányként próbálják hasznosítani, kiváltva ezzel a drága tápszereket és tejpótló készítményeket. Többen tervezik, saját tejfeldolgozó üzem létesítését, remélve, hogy olcsó portékával lesz elegendő vevő termékeikre a hazai piacon. Felmerül azonban a kérdés: jó ez így nekünk? Az állami tejipar kapacitása, a drága gépek, eszközök sorsa mi lesz? Vajon a tejfeldolgozók kartelja valóban csak a holnapot akarja túlélni, s nem érdekli a jövő? Érde- mes-e megfojtani a kistermelőt, a nagyüzemet, csak azért, hogy jövőre a tejipar két-három százalékos nyereséggel, ám tovább csökkenő fogyasztás és tejtermelés árán néhány hónappal túlélje önmagát? A tejiparnak nyilván ez a szerződés diktátum az egyetlen megoldás jövőre. De vajon az országnak, a népgazdaságnak nem ikerül-e majd túl sokba a mai káosz? — rákóczi — IhSrmer Gyula: Nem az A munkáspárt pozitívan ítélte meg, hogy a Magyar Demokrata Fórum egyszerű tagjainak többsége kezdi felismerni : a választók hangulata március óta jelentősen megváltozott, és a koalíciós kormány politikája nem tudja követni e változásokat — hangsúlyozta Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke hétfőn, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A legnagyobb Parlamenten kívüli párt elnöke megállapította, a demokrata fórum hétvégi országos gyűlésének tapasztalatai azt jelzik, hogy a szervezet nem ismerte fel a leglényegesebb kérdést: ma nem az a lényeg, hogy szocializmus vagy kapitalizmus lesz-e Magyarországon, hanem az, hogy sikerül-e megóvni az országot a fenyegető gazdasági és politikai anarchiától. Nem láthatóak annak jelei sem, hogy az MDF hajlandó lenne más politikai erők, pártok felé nyitni. Márpedig — a munkáspárt véleménye szerint — egyedül sem az MDF, sem az SZDSZ nem képes megoldani a problémákat. Ülésezik a Parlament (Folytatás az 1. oldalról) lenzéki véleményként fogalmazódott meg, hogy töröljék el a betéti kamatok után fizetendő 20 százalékos forrásadót. Kormánypárti képviselők mutatták rá arra, hogy továbbra is a pazarló költségvetési szemlélet érvényesül. A közigazgatási kiadások átcsoportosításával újabb bevételek figyelembevételével 44 milliárd forint bevételre lehetne szert tenni — hangoztatta egy éllen-, zéki képviselő. Ezt az összeget az önkormányzatok tá- • mogatására lehetne felhasználni. Hétfő estig 50 képviselő nyújtott be módosító javaslatokat. Az Országgyűlés — a módosító javaslatok benyújtására adott egy hét haladék után — hétfőn este lezárta a helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitáját. A részletes vitát a következő ülésen tartják meg. ■*- Az otthon 1988 februárjában nyílt, az évfordulót gyertyás tortával ünnepeltük, mint a kisgyermek születésnapját — mondja Petras Jánosné. — Én a fiammal élek, neki megfőzök, aztán 9 órára idejövök, itt maradók délután 3-4-ig. A gyerekem dolgozik, nem jó otthon egyedül. Az elsők között iratkoztam be. Nagyon szeretek ide járni, jól érzem magam, kézimunkázunk és közben beszélgetünk. Nagyon drága manapság az újság, itt azt is találunk, s megvitatjuk a legfrissebb híreket. — Én a férjemmel együtt járok ide — magyarázza Paulik Pálné. — Szeretjük ezt a közösséget, akár egy családot. Ha valaki nem jön, aggódunk érte, mi lehet vele, mit tudunk segíteni? Jönnek ide kívülállók is sakkozni, beszélgetni. A községben 1970-től működik a kézimunkaszakkör, ök is itt találkoznak, ilyenkor mi is maradunk este 7 óráig. Viccelődünk: ki milyen ,.stafí- rungot” hímez magának, de ha „férjhez menne”, magunk közül nem engedjük el akkor sem. Szegény embert még az ág is húzza — tartja a magyar közmondás. De mi, Békésben lassan odáig jutunk, hogy águnk sem lesz, mert az ágakhoz legelsősorban fa szükségeltetik. S ha már egyik faluból átfáthatunk a másikba, akkor törvényszerű, hogy a következő címmel tartanak előadást szakemberek: Egyszerűsödő agrár-térszerkezet és a fokozódó szélkárosodás Békés megyében. T>r. Baukó Tamás és Beregszászi Pál tudományos értékű, közös elemzéséből néhány adat mellbevágja az embert: az elmúlt évek aszályos időjárása következtében vált kézzelfoghatóvá a szél kártétele. (’84-ben például a „böjti” szeles napokon 35 ezer hektárról 350 ezer köbméter termőtalajt söpört az árkokba, a meliorációs vízlevezető rendszerekbe a vihar, ami átlagosan 1 milliméter talajpusztulást jelentett!) Az ilyen — Az alapítók sorába tartozom — mondja Máté Andrásné. — 18 éve élek özvegyen. Nyolc gyermeket neveltem, mindig nagyon sokat dolgoztam. Vállaltam én a termelőszövetkezetben meszelést, mezei munkát és mindent, ami jött. Most már 76 éves vagyok, elkoptam, bizony, ma már nem bírom a nehéz munkát. A gyerekeim szétszéledtek az országban, két lányom a faluban lakik. Ök hét végén meghívnak, hét közben pedig itt az én otthonom, a családom. Szeretetben, békességben élünk, nincs civó- dás, veszekedés, pletykálkodás. Egyformán magányosak vágjunk. .— Az én családom nagyon népes, a dédunokákkal együtt 24-en vagyunk — mondja vidáman Viczián Pál. — Disznótorba, családi ünnepekre nálam jövünk össze. Engem is magukhoz hívnak hét végén a gyerekek, de roppant unalmas lenne hét közben otthon egyedül. Petrovszki Istvánná könynyes szemmel emlékezik: — Amikor az első nyugdíjamat megkaptam, aznap váratlaarányú pusztítás több év tu-< datos szerves és műtrágyázással sem regenerálható. Dr. Baukó Tamás összehasonlította az 1960-ban és 1985-ben készült térképet Nagyszénás határáról, csak 25 év — és mekkora különbség. Eltűnt sok száz tanya, földút, út- és árokszéli fasor, erdősáv, és több száz hektáros kopasz táblákká egyszerűsödött le a látvány. A szakemberek végül elmondták, hogy megrendelték a teljes dél-békési térség fásítási tervét, amelynek hamarosan el kell készülnie. Tervünk tehát van, de teljesen bizonytalan, hogy lesz-e rá pénz, fedezet és konkrét helyi elhatározás, hogy szervezetten kövessük elődeink példáját, akik az Alföld laza, homokos talajain hozzákezdtek a mezővédő erdősávok telepítéséhez! Akkor generációkon keresztül akartak gondoskodni a biztonságos gazdálkodásról... nul meghalt a férjem. Szélien éltünk, a munkámat is nagyon szerettem, azután egyszerre rámzúdult a magány. Se férj,. se munka, csak’ a síri csend mindenütt Itt, a községben találtam gyógyírt a mélységes fájdalmamra. Elmondták az idős emberek azt is, hogy havonta egyszer meglátogatja őket a körzeti orvos, vérnyomást mér, éirdéklődiik az egészségük iránt, receptet ír, kedvesen elbeszélget velük. A Rákóczii Tsz-től havonta megkapják egy napra az autóbuszt, és a megye bármely gyógjrfürdőjébe mehetnek. Szeretik Gjulát, Tótkomlóst, Nagyszénást, Gyopá- rost. Dr. Kossuth László polgármester arról faggatta az időseket, mi a kívánságuk, miben lehet a segítségükre? Kórusban mondják: maradjon meg Kétsopronyban az idősek klubja,, már nem tudnának e nélkül élni. Elterjedt ugyanis az a hír, hogy a nehéz gazdasági helyzetben nincs pénz a fenntartására. A polgármester megnyugtatja őket: ne féljenek. Az otthonra és a gyermek- intézmények fenntartására előteremtik a pénzt. Az ön- kormányzat tagjai szeretik, becsülik az idős embereket, akik több évtizedes, fáradságos munkával kiérdemelték a róluk való gondoskodást. A megnyugtató szavak után mindjárt derűsebb a hangulat. így van ez rendjén. Együtt jó az öregeknek. Ary Róza Karácsonyi kívánság: Maradjon meg az idősek klubja Kétsopronyban! Délidőben érkezünk a polgármesterrel a kétsopronyi Idősek klubjába. Az ízlésesen megtérített asztalnál ebédelnek az idős emberek. A Rákóczi Termelőszövetkezetből hordják a bőséges, házias ízű ételt. Herzberger Tibor, az otthon vezetője mutatja be a tagok közkedvelt „birodalmát”. A tágas társalgón kívül fürdőszoba, mosógép, centrifuga, színes tv, különböző újságok, társasjátékok állnak rendelkezésre a gázfűtéses, kívülről is szépen karbantartott épületben. Mindenütt rengeteg a virág, a falakon az asszonyok által hímzett képek. A virágokat Gábriel Istvánné takarítónő hozta és gondozza. Totó: Fazekas Ferenc Az otthonban jő a hangulat
