Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
1990. december 15., szombat TALLÓZÓ ■kÖRÖSTÁJ Tölgyessy: A politikai és gazdasági válság nem a parlamentben keletkezett A taxisblokádhoz hasonló válságok elkerülése érdekében érdekegyeztetési kerekasztal felállítását sürgeti Tölgyessy Péter, a másfél hónappal ezelőtt leváltott ellenzéki frakcióvezér. A politikus, aki az SZDSZ múlt heti közgyűlésén tért vissza a politikai életbe, csak rendkívül szűkszavúan volt hajlandó válaszolni a távozása okait firtató kérdésekre. ...HVG: Változatlanul nem kíván tehát beszélni menesztése hátteréről? A Kurír a múlt héten beszámolt egy kerületi SZDSZ- gyülésről, ahol ön elmondta: a párt vezetője, Kis János és ön között kölcsönös bizalmatlanság alakult ki. ,,Ami történt, az nem más, mint klasszikus értelemben vett puccs” —így kommentálta ott leváltását. T.P.: A történtekről a továbbiakban sem kívánok nyilatkozni. Az SZDSZ tagjainak joguk volt megismerni a vezetésen belüli ellentéteket. A szóban forgó SZDSZ-gyűlésen ugyanakkor többször is nyomatékosan jeleztem, nem kívánom civakodó társaságként feltüntetni a Szabad Demokraták Szövetségét, ezért szükségtelennek érzem, hogy a sajtó botrányízű történetként ismertesse az eseményeket. HVG: Ez a hallgatás csak újabb okot ad a találgatásokra. De váltsunk témát! Miként értékeli a taxisválság nyomán kialakult helyzetet? Az MDF- SZDSZ paktummal kialakított alkotmányjogi konstrukció, amely betonbiztossá tette a miniszterelnök pozícióját, nem nehezíti-e az ilyen válságok megoldását? T.P.: A politikai és gazdasági válság nem a parlamentben ke„Ongabonga” szépít gyógyít fogyaszt Hogy a szex mire jó, azt nagyjából sejti az emberek többsége. Már arról is lehetett olvasni itt-ott, hogy gyakorlása — egyebek között — egészségmegőrző céllal is ajánlatos. Most egy Dieter Abholte nevű, német származású szakértő jóvoltából néhány konkrét részletet is megtudtunk. Az információk egy része inkább a hölgyeket érdekelheti, a férfiaknak viszont nem árt, ha tudásukat a gyakorlatban is ellenőrzik... íme ízelítőül! 1. A rendszeres és kielégítő szexuális élet a hölgyeket tovább szépíti. Ilyen életmód mellett az ösztrogén nevű „szép- séghormonból” megduplázódik a termelés. Ennek hatására például a haj természetes fényt kap, a szemekből mesterkéletlen sugárzás árad. 2. A szex fogyaszt. Egy jól sikerült forró együttlét 560 kalóriát emészt fel. Körülbelül annyit, mint másfél óra szobakerékpározás. Ami ráadásul kevésbé tűnik szórakoztatónak. 3. A mozgalmas ágycsatákban elkerülhető az erek eldugulása. Ennek az az oka, hogy ilyenkor vérnyomáscsökkentő hormonok szabadulnak ki a szervezetbe. 4. A szex elűzi a depressziót. Az agy ugyanis ekkor endro- phint választ ki, ami viszont az emberben kellemes közérzetet és boldogságérzést idéz elő. 5. A testi szerelem az álmatlanságban szenvedők megváltója! Egy kis „ongabonga” tízszer erősebb a legkeményebb altató pirulánál. Az ember lazultan elszunnyad, alvása nyu- godtabb és 75 százalékkal hosszabb lesz. 6. Szakértőnk szerint egy szenvedélyes előjáték kiváló gyógyír a fejfájásra. A görcsbe merevedett agyi erek ellazulása megszünteti a fájdalmat... 8. A szex eredménnyel vethető be a feledékenységgel vívott harcunkba is. Kísérletek bizonyítják, hogy az intenzív nemi élet lassítja az agy öregedési folyamatát is!... 12. Szexszel a szívinfarktus ellen: orvosi tanulmányok bizonyítják, hogy ez a gyakori halálnem azokat sújtja inkább, akiket nem szeretnek... (—elem—; Reform) letkezett, okait nem a közjogi konstrukcióban kell keresni. A konstruktív bizalmatlansági indítvány körül valamiféle hamis mítosz alakult ki Magyarországon. Az Antall-kormány megbuktatásának esélyét kétségkívül csökkenti a szóban forgó intézmény, a kormány azonban csak addig van bebetonozva, amíg a többség.rá szavaz. A mandátumok számát, a parlamenti erőviszonyokat azonban nem az MDF-SZDSZ megállapodás döntötte el, hanem a választók. Az MDF-frakció a maga 43 százalékával semmiképpen sem szorítható ellenzékbe. HVG:A kormány szakszerűtlen érvekkel és önmaga állításaival ellentmondásba keveredve kívánta végrehajtani a benzináremelést. A választásokon adott felhatalmazás aligha jelenti azt, hogy a közvélemény bármiféle * rögtönzött, koncepciótlan intézkedést hajlandó a következő négy évben tudomásul venni. T.P.: A kormány valóban elképesztő hibákat követett el. A modem demokráciák azonban Nyugaton úgy működnek, hogy a többség hajlandó követni a győztes politikai erőt még akkor is, ha az megszorító intézkedéseket alkalmaz. Lehet persze, hogy Kelet-Európábán ez nem így van... Mégis, azt hiszem, aki ma Magyarországon kormányválságról beszél, az megragad a felszínen. A válság az alig egyéves köztársaság egészének krízise, amelyben osztozik valamennyi politikai tényező... (Heti Világgazdaság) Mindenkihez, elsősorban az írástudókhoz ... Nem nézhetjük közömbösen a lakosság fokozódó elszegényedését, tartalékai, értékei elvesztését, a cinikus áremelkedésre apelláló és nem racionalizáló gazdasági magatartás által. A változó gazdaságunk helyzetéből adódó infláció fékezésében az államnak is nagy szerep jut, de a felesleges, a társadalom lelkiállapotából fakadó áremelés megállítása elsősorban állampolgári feladat. Ezért szólunk mindenkihez! Elsősorban az „írástudókhoz”, a tömegtájkoztatás minden résztvevőjéhez, a nyilatkozókhoz, mindazokhoz, akiknek különösen nagy befolyásuk van a társadalom lelkületűre. De ugyanígy a munkaadókhoz, a munkavállalókhoz, minden jóakaraté polgárhoz! A nyilvánosságnak szánt szavainkkal ne szítsuk az inflációt! Ne fogadjuk kritika nélkül a sötét jóslatokat! Tetteinket ne hagyjuk ezek által befolyásolni! Ne higgyük, hogy az árak robbanása szükségszerű! Ne higgyük azt, hogy tehetetlenek vagyunk, hogy mások megoldhatják gondjainkat! Mi az az erő, mely e felesleges inflációt nem engedi kifejlődni? Mit kell tenni? ■Nem akarhatunk durva beavatkozást a gazdaságba, például ár- és bérstoppot. De felszólíthatunk egy társadalmi összefogásra. Nem elég, ha büszkék vagyunk nemzeti közösségtudatunk negyvennyolcas, ötvenhatos vagy közelmúltbéli felébredésére! Feltétlenül szükséges, hogy-erős összefogás vezéreljen minden állampolgárt gondolataiban és tetteiben, a fölösleges, a lélektani hatásokon nyugvó inflációt leállítani kész mindennapi munkájában. Ehhez nem kell tőke, nem kell külföldi segély! Nem kell lemondani a pártoknak politikájukról. Csak józan belátás kell, s az eddigieknél nagyobb egyetértés. Mérjük fel szavaink hatását! Adjuk vissza a társadalom önbizalmát! Adjunk nagyobb nyilvánosságot a sikereknek, ne fukarkodjunk az elismeréssel! Ne irigy, sanda figyelem kísérje a sikereket, hanem váljon mindannyiúnk hasznára! Mérjük fel azokat a hatásokat, amelyeket intézkedéseink a környezetben váltanak ki! Gondjainkat ne automatikusan hárítsuk át, láncreakciót elindítva! Előbb parancsoljunk megálljt saját pazarlásainknak, csökkentsük saját költségeinket! Nézzünk magunkba: vajon megtettünk-e mindent a pazarlás elkerüléséért a háztartásoktól egészen a nemzetgazdaságig? Ha a nemzeti egység az optimista életszemlélet körül jöhetne létre — akár anélkül is, hogy mozgalmi jelleget öltene —, akkor a siker reményében szállhatunk szembe a pénz értelmetlen rongálásával... (Pesti Hírlapkiadó: Pesti Hírlap) Falat? Függönyt? Ha Keletről útra kelnek... ...Hány ukrán, moldován, fehérorosz, orosz, grúz, tadzsik, magyar, örmény, bolgár és egyéb nációbéli kel útra? Ötmillió vagy csak hárommillió? Mindez két, három vagy öt esztendő alatt? Ki tudná megjövendölni. Lapozom a könyvet: annak idején mintegy félmillió magyar foglalta a hont, öt-hat esztendő leforgása alatt. Verecke híres útján most még nagyobb forgalom várható, ám az ott közlekedők fülébe már nem ősmagyar dal rivall. Új időknek új dalaival igyekeznének majd Dévénynél — nem be —, hanem kitömi... Ám arrafelé a jelek szerint nem tárt karokkal várják őket. Mi lesz velük?... Nem látom ilyen sötéten a helyzetet — nyilatkozza egy államtitkár. Jó érzés ezt hallani. Noha a Pentagonale nyugati felében már aggódnak, készülődnek — mi megőrizzük higgadtságunkat. Miért keltenénk pánikot? Hiszen annak idején a csernobili atomkatasztrófa után is bátran kivonultunk május elsején az utcára, nem zavartatván magunkat attól, hogy az égből más is érkezik, nemcsak verőfényes nap sugár. Miért ijednénk meg most a keleten gyülekező másfajta sötét felhőktől? Fontosabb dolgaink vannak. Hiszen még nem eléggé kiforrott a hazai pártstruktúra! A pártok — miként egy új ékes kifejezéspéldány jelzi — nem „Fedik le” a társadalom érdektagoltságát. Nem beszélve arról, hogy e politikai szervezetek még így sem egységesek; különféle irányzatok működnek bennük, s jó lenne, ha ezek mielőbb kiválnának, önállósulnának. Végre tisztán kell látnunk abban a kérdésben: ki aneo-, ki a szociál-, és ki a nemzeti liberális. S el kell döntetnünk immár a kérdést, hogy Pozsgay tulajdonképpen hajótörött-e, akinek sodorvizén cápa úszik be egy viharos kikötőbe, vagy pedig elefánt, kit — tiszteletlenül — megugat egy pincsi. Azt sem halogathatjuk továbbá, hogy éles különbséget tegyünk torgyáno- zás és torgyánkodás között, mert a társadalmat ez a problémakör kiváltképp foglalkoztatja. Máris körmünkre égtek a teendők, hiszen két hónapunk szaladt el a helyhatósági választások óta, de még mindig nem tudjuk: a választók közömbössége miatt, a kormány tétovasá- ga vagy az ellenzék—azóta már megváltoztatott — hisztériakeltő stílusa okolható inkább. S itt kopogtat már az új esztendő, de nincsen költségvetésünk, ráadásul a kormány-átalakítás is nyúlik, mint a rétestészta. Demokrácia ide vagy oda: a politika színpadán ma is függöny mögött születnek a döntések, a paktumok, a kompromisszumok. Pedig a függönyt, méghozzá a vasfüggönyt másutt kellene leereszteni: az ország keleti határánál — vélik némelyek. De aztán eszükbe ötlik: a Kínai Nagyfal is csak az évezredeknek tudott ellenállni, a mongol inváziónak nem. Mire volna jó a kettős drótkerítés, aknamezővel? Pár ezer magyart talán visszatartott a disszidálástól a nehéz években. De feltartózta- that-e több milliós „néptörzseket” a második évezred kilencs- zázkilencvenes éveiben. Európa közepén? Dermesztő talány...(Molnár Pál; Elet és Irodalom) Rodolf Hervé (Franciaország): Térkompozíció; Nagyvilág Adó Újabb öszvérmegoldás született ...A helyi adónemek közül az ingatlandó a sajtóban is közölt maximális mértékei nyomán magában is abnormálisnak látszik. A mértékek tanulságos számítás után alakultak ki. Adva volt, hogy mekkora tételként szerepeljen a költségvetésben. Ezt a számot osztani kellett a statisztikai összesítésekben levő ingatlan- és telekállománnyal, majd ezután ki lehetett kalkulálni a négyzetméterenkénti befizetést. Ezt a számot pedig minimumnak véve szorozták öttel, mivel az önkormányzati törvényben a minimálisan beszedendő helyi adó a maximummérték egyötöde. Persze, a Pénzügyminisztériumban sem gondolják komolyan, hogy bárkit is meg lehetne terhelni ma a maximális adómérték alapján számított átlagosan évi 80-100 ezer forintnyi adóval. A maximális mértéknek az a nagy előnye — hangsúlyozzák a szakértők — hogy a felpörgő infláció esetén sem kell törvénymódosítást kérni, ha az önkormányzat egy-két év múlva növelni akarja az ingatlanadó mértékét. Mivel az ingatlanok forgalmi értékeiről nincsenek számítások, csak találgatni lehet, miként alakult ki az ingatlanadó forgalmi értéktől függő variációja. A helyi adó jól példázza, hogy nem akarásnak nyögés a vége — summázta Lukács József, aki az áfa és a szja születésénél bábáskodott. Ott sem minden úgy valósult meg ahogy kellett volna — ismeri el —ezért lett a jövedelemadóból is keresetadó. De most egy újabb öszvérmegoldás született, ami azért is árt, mert többek között megint elodázza egy ésszerű vagyonadó kimunkálását. A helyi adók lehetséges politikai következményei beláthatat- lanok. De talán érdemes ezzel kapcsolatosan a FIGYELŐ előző heti számában közölt „Thatchernek mondom...” című írásunkra hivatkozni. A brit tanulság: egy általában tűrhetetlennek érzett adópolitikába a kormány (vagy éppen az önkormányzat) belebukhat. (P.E.; Figyelő) A holnapi világosságért ...Mert valóban nem a bérkövetelés volt a lényege a háromszázezer oktatási dolgozó érdekében demonstráló megmozdulásnak, hanem a figyelemfelkeltés. Annak tudatosítása mindenekelőtt, miért is kell ugyanúgy itt ázniuk a pedagógusoknak, mint éppen két évvel ezelőtt. Tudniillik: megfontolt reformok helyett egyetlen tollvonással a művelődési kormányzat keretein kívülre került a szakképzés. És most ismét csupán bérrendezésről van szó, és nem arról, hogy ne növekedjenek tovább a már amúgy is elviselhetetlen területi bérfeszültségek. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete kidolgozta bérkoncepcióját, de a minisztériuméról még mindig senki sem tud. Arról volt szó, hogy igazgatóválasztási és visszahívási jogot kapnak a tantestületek, de jog helyett ma is csak joghézag van. Hadd idézzem végezetül szó szerint Pokorni Zoltán tanárt, a PDSZ ügyvivőjét, mert pontosan fogalmazza meg a tegnapi demonstráció okát: „Mi, tanárok nem vagyunk a nemzet napszámosai, sem lámpások, és a legkevésbé fáklyák. Nem vagyunk a magyar kultúra letéteményesei vagy vezércsillagai — csupán egy szakma képviselői, és a szakma szabályait, lehetőségeit és eredményeit mi ismerjük és mi tudjuk. Mit lehet a mai körülmények között elvégezni, tudjuk mit kellene tennünk, és mit tanítanunk ahhoz, hogy néhány év múlva ne segédmunkása, ne gyarmata legyünk a fejlett országoknak, hanem tagjai.” (Medve Imola; Magyar Hírlap)
