Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-14 / 293. szám

o 1990. december 14., péntek-KHU'JKT-ltj SPORT SPORT SPORT SPORT Diákok sportja a főiskolán A Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálko­dási Karán, Szarvason, az idei tanévben változtattak az eddigi testnevelés-oktatás rendszerén. Hogy miért: arra Szirony Pál, a tanszék vezetője adta meg a választ: — Mivel az elmúlt évben a hallgatók szinte kényszerből látogatták a testnevelé­sé órákat, kollégámmal, Koltai Lajossal úgy döntöttünk, hogy szeptembertől, az áp­rilisban megalakult és őszre már három­száz tagot számláló Universitas Diáksport Egyesület keretein belül végzett bármelyik sportfoglalkozáson való részvételt elfogad­juk, azaz a hallgatók ily módon is telje­síthetik tantervi kötelezettségeiket. Az egyesületben működnek kispályás labdarú­gó-, női, férfi kosárlabda-, úszó-, tenisz-, karate-, aerobikszakosztályok, de lehetőség van kocogásra, súlyemelésre, nyáron kaja­kozásra, kenuzásra, míg télen síelésre is. A foglalkozások lebonyolítására rendelkezé­sünkre áll a városi sporttelep, az uszoda, a főiskola tornaterme, és most már az új sportcsarnok is, valamint jó időben a csó­nakházunk. — Az említett sportágak közül a kispá­lyás labdarúgás a legnépszerűbb — vette át a szót Koltai Lajos. — Az első alkalom­mal kiírt Universitas Kupán tíz csapatban, az elmúlt két hónapban mintegy száz hall­gató lépett rendszeresen pályára. A máso­dik helyen a sportágak „toplistáján” a lányok részére szervezett aerobik-órák sze­repelnek. Hétfőn, szerdán és pénteken leg­alább negyvenen vesznek részt a foglalko­zásokon. i F. R. Békéscsabai Konzerv SE asztaliteniszezői: Félidőben veretlenül A Békéscsabai Konzerv SE már huszonöt éve a megye- székhely asztaliteniszsportjának egyik — az utóbbi időben egyetlen — fellegvára. Életükben az 1990—91-es bajnokság döntő fordulatot hozhat, hiszen — történetük során először — az NB I B-s bajnokság félidejében veretlenül állnak cso­portjuk élén. Azt pedig tudni kell, hogy végelszámoláskor az első két helyezett jogot nyer a legmagasabb osztályban való szereplésre. — Körülbelül hat évvel ezelőrtt kezdett felfele ívelni a pályánk, amikor megnyer­tük az NB lll-as bajnoksá­got — kezdte értékelő visz- szatekintéeét dr. Ancsin György, az egyesület elnöke. — Azóta, évente mindig egy- gyel magasabb osztályba léptünk, és tavalyi negyedik helyezésünk után reális esé­lyünk van arra, hogy jövő­re a legjobbak között játsz­hassunk. Vállalatunk már eddig is sokat áldozott a csapatra, de jó reklámlehe­tőséget látunk benne, ezért erre a jövőben is hajlandó­ak leszünk. Azt pedig, hogy komolyan gondoljuk az elő­relépést, bizonyítja az is, hogy meglévő játékosaink mellé a nyáron leigazoltuk Krenhardt Andrást a BVSC- től, aki ötven mérkőzéséből negyvenhetet megnyerve, ki­lencvennégy százalékos telje­sítményt nyújtva a legered­ményesebb játékosunknak bizonyult. — Rajta kívttl kik alkot­ják az együttest, és hogyan szerepeltek külön-külön a versenyzők? — A bajnoki rendszer olyan, hogy négy felnőtt mel­lett minden csapatnak köte­lező egy ifjúsági játékos sze­repeltetése is — vette át a szót Botyánszki András ve­zető edző. — Nálunk a fel­nőttek kivétel nélkül „ide­genlégiósok”, mindannyian a BVSC-től kerültek hozzánk. Hét közben Budapesten a vasutasokkal együtt edzenek, és csak a mérkőzéseken ta­lálkozunk. Gyermekkoruk óta figyelemmel kísérem va- lamennyiőjük pályafutását, ismerem erényeiket és gyen­ge pontjaikat is. A mérkő­zéseik előtt azután együtt ál­lítjuk össze az ellenfélre sza­bott taktikát. Megbízható, jó versenyzők. Veretlenségün­kön túl azt tartom az elmúlt szezon legnagyobb sikeré­nek, hogy ifistáirak, Balogh József és Lipták Gábor, at­tól függően, hogy fci került csapatba, valamennyi együt­tes hasonló korú játékosát megverte, így biztos pont­szerzőként számíthattam rá­juk. Tehát kiváló szezont zár­tak a csabai asztalitenisze­zők. Ha a tavaszi fordulók­ban is folytatják nagyszerű menetelésüket, akkor a vég- elszámoláskor arról adha­tunk hírt, hogy a tabellán „konzerválódott” a helyzet, és újabb, a legmagasabb osztályban játszó együttessel gazdagodott városunk. Hall­gatva az egyesület elnökét — ha csak a patronáló kon­zervgyár nem sínyli meg nagyon a gazdasági változá­sokat — az anyagiak, és ez nagyon fontos, , mert pénz nélkül az élsport elképzelhe­tetlen, a felső házban is ren­delkezésére állnak majd a szakosztálynak. Azonban nemcsak a baj­nokságban szerepeltek kivá­lóan a konzerves „pingpom­A többiek, a már em­lített Krenhardton kívül a következő eredménye­ket érték el: Tóth János 50/44, 88%. Danku Tibor 50/34, 68 százalék. Seres Árpád 50/34 68%. (Az első szám a mérkő­zések számát, a második a nyert találkozókat, a harmadik a százalékban kifejezett eredményt je­lenti). gosok”. Ifj. Balogh József korosztályában toronymaga­san vezeti az országos rang­listát, és így természetes, hogy bekerült a serdülő ma­gyar válogatottba is. Ugyanakkor felkerült az európai ranglistára is, ahol a 12. helyen áll. De kiváló­an szerepelt a II. Magyar Asztalitenisz Világfesztivá­lon is, ahol 17 ország, 175 versenyzője között egyéni­ben legjobb magyarként, a negyeddöntőbe került. Páros­ban azonban, a bolgár Kos- _ tadin Langerov oldalán már nem találtak legyőzőre, és az első helyen végezitek. (ferencz) Az NB I B-s asztalitenisz-baj­nokság Sszi végeredménye: 1. Bcs. Konzerv 2. Kaposplast 3. KSI 4. PEAC-Zöldért 5. H. Szondy SE 6. BVSC U. 7. Eger 8. GYAÉV 9. Duna SE 10. Kecskemét 11. Szolnok 10 10 - 183 10 9 1 178 10 7 3 133 10 7 3 136; 10 8 4 128 10 4 C 112 10 4 6 115 10 3 7 98 10 3 7 99 10 2 8 107 10 - 10 84 : 67 20 72 18 :115 14 114 14 :122 12 :138 8 :135 8 :152 6 : 151 6 :143 4 :166 ­Az őszi szezon sikercsapata (balról): dr. Ancsin György, az egyesület elnöke, Danku Ti­bor, Seres Árpád, Krenhardt András, Tóth János, Balogh József, Lipták Gábor, Botyánsz­ki András vezető edző, Balogh József edző Fotó: Gál Edit Fabulya, a cottbusi szervezi! Gólpasszal vannak, de nem üt eléggé... Emlékkép a Kórház utcából. A sötétmezes Fabulya a ferencvárosi Simonnal csatázik Fotó: Fazekas Teremő Hiába, a rémhír mindig gyorsabb, mint a szenzáció- nélküli. A rémektől mentes. „Biztos hazaküldték, azért látni megint olyan gyakran a szürke Renaultban Csa­bán. Még tart a bajnokság odakint...” Körülbelül eny- nyi volt a futótűzszerűen loholó információ Fabulya Györgyről, a békéscsabaiak nyár óta Cottbusban játszó labdarúgójáról. A lakótelepi lakásban a lehető legkellemesebb csalá­di idill fogad. A hároméves Gyurika mesevideózással üti el az időt, Gabriella asszony a konyhában foglalatoskodik. Ezek után több mint illet­lenség lenne azzal kezdeni a beszélgetésit, amiről az utca beszél. Kivált, amikor a csa­ládfő megköszöni az érdek­lődést, s mesélni kezd arról, mi is történt vele nyár óta? — Nagyon jól kezdtünk, egészen a hatodik fordulóig egyre-miásra arattuk győzel­meinket, az elnök alig győz­te kifizetni a prémiumot. Ott ugyanis alapvetően attól függ a Ikülöndotálás, hogy hányadik helyen áll a csapat a tabellán. Az idén pedig különösen nagy a tét, hiszen az első-második egyből a Bundesliga tagja, a 3-6. he­lyezett a szintén tekintélyes második vonalba jut, de ugyanezért a hetedik-nyol­cadik is osztályozót játszhat. Szóval minden idillinek lát­szott, engem is dicsértek az újságokban, amikor váratla­nul 3—0-ra kikaptunk az erfurtiaktól, később pedig az Eisenhütterstadter vert meg berliniünket, és ez valahogy felborított mindent. Fritz Bohla edző kiabálni kezdett, a meccs másnapján ötkilo- métereket futottunk felmé­rés címén. A főnök, Hartmut Ohlig sem azért bosszanko­dott már csupán, hogy a Kicker magazin színes csa­patképén összekeverték a masszőrrel... Miniket, közép­pályásokat kitett a csapat­ból Bohla, főképp, miután felépültek addig sérült ked­venced. Miután akkor is be­jött egy vereség, újra ját­szottunk egyszer, de csak 0—0-t Az őszi hajrában az­tán én csak a juniorok közt szerepeltem, s az őszi sze­zonzáró, a Jéna elleni meccs előtt egy nappal haza is jöt­tünk, de nemcsak én, ha­nem a többi tartalék is ko­rábban kezdte a szabadsá­gát. Január 14-én azonban ott folytatódik minden, ahol abbamaradt, illetve szeret­nék ismét fix csapattag lenni! wwwwwww* • Azért más is történt még, nem? — Ja, igen, Bohlát me­nesztették és az utolsó két fordulóban már az Eintrach Frankfurt volt pályaedzője, Timo Zahuleiter ült a kdspa- don. ö azonban már nem akart nagyon változtatni a másodedzőnk által összeállí­tott csapaton. Timóval azon­ban leültünk beszélgetni: fel­tétlenül számít rám, ő Dé- tári révén respektálja a magyarokat, és látta az én játékomat is, igaz videóról. • És korábban Bohlával nem tisztázták, miért elége­detlen? — Természetesen beszél­gettünk, Petróczy Gabi is volt kinn, nehogy félreért­sük egymást. Fritz azt mond­ta, főleg az elején, hogy minden rendben, nagyon örül annak, hogy gólpasszo­kat adok — mellesleg nyolc ilyen volt —, de nem ütök eléggé, vagyis nem vagyok eléggé kemény. Hát, nem tudom, mit gondolnak most a szurkolók, de azt hiszem, itthon sem kellett szégyen­keznem. Csak fantázia kér­dése ezek után, kint mit vár­nak el keménységben egy játékostól. • Ez újdonságként hat. Az egyemberes szélsöhátvédből szervező középpályást farag_ tak? — Pontosan. Ezen én is csodálkoztam kissé, de úgy érzem, megbarátkoztam az új feladatkörrel is, ahogy mondtam, jó passzokat ad­tam ... CsÁ hát a kemény­ség. Mellesleg az első kinti edzésen akkorát kaptam az arcomba a játék hevében, hogy alig tudok enni, most, itthon fogom megcsináltatni a fogaimat. wwwww: • Pedig itt a disznótorok ideje, jönnek az ünnepek. — Az új edzőtől azzal vál­tunk el, hogy lazítsak, pi­henjek, készüljek a tavasz­ra. Az én dolgom, hogy mi­ként tudom tartani a 75 kilós versenysúlyomat. Ha, fél kilóval több leszek, fi­zetek száz márkát! Erről oda­kint nem szoktak többet be­szélni. • Rendben van tehát min­den, jöhet a reményteljesebb tavaszi folytatás. — Igen, úgy érzem befo­gadtak a társaik, a klub ve­zetői, szép háromszobás la­kásunk van. Amikor a két másik vendégmunkással, Alexandrovval és a fantasz­tikusan jó kapus, Ananiev- val szóltunk, hogy ez és ez kellene a lakásba, azonnal a legjobb árüházba küldtek, úgyhogy én nem éreztem azt, hogy valami nincs rend­ben. A csapatot összeállíta­ni viszont nem az én dol­gom. Az Energie Cottbus vezetői természetesen most azon fáradoznak, hogy min­denképp feljussunk, legalább az osztályozóra jogosultak közé. Mi történik, ha ez nem sikerülne? Mindenesetre kaptam a közelmúltban bel­ga ajánlatot is, de erről fö­lösleges most beszélni. Az a dolgom, hogy jól játszana Cottbusban, és kész. Beszéltünk dr. Petróczy Gáborral, aki — ismert — közvetítője volt Fabulya átigazolásának, most is jól tá­jékozott a német csapat körüli dolgokról. Szerinte sem ildomos „ügyet” fabrikálni Fabulya őszi gondjáiból. A kisebb-nagyobb problémák minden klubban megvan­nak. Természetes, hogy a legtöbbet a társainál lényege­sen jobban megfizetett, külföldről szerződtetett játéko­soktól várják. Fabulya György szerinte is jó profi akar lenni, bár nyilván nehezebb megfelelni új feladatkörének. Hát ennyi, ahogy szokták mondani. Fábián István BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: seleszt Ferenc. Megbízott igazgatóhelyettes; Raáb Sándomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó Címe: Békéscsaba, Munkácsy utca 4. szám. Pf.: m. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-39S. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlapkézbesítö postahivataloknál éa a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 145 forint, egy évre 1740 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents