Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

1990. november 10., szombat TALLÓZÓ 'Köröstáj Kiszorítósdi ... Akkor hát mi van, mi lehet ilyen esetben? Egyfe­lől- ugye, létezik az az or­szágosan hangoztatott alap­elv, miszerint ne legyenek pártharcok színterei az ön- kormányzatok. Ezt a külön­böző pártközpontok előszere­tettel hangsúlyozzák. Ez tisz­ta beszéd, világos állásfog­lalás. Csakhogy bökkenő ak­kor van, ha ez az egyébként nagyon is ígéretes szándék helyenként — enyhén szólva — eltorzul. Ilyenkor aztán nem győznek a „pártközpon­tok’’ telefonálni és futkosni a helyszínre, megkísérelvén tiszta vizet önteni a pohár­ba, ha ebben a helyzetben lehet pohárról, sőt, tiszta vízről beszélni... Helyenként tehát máris tknúi lehetünk a kiszorítós­dinak. Annak ellenére, hogy a választópolgárok szavazat­Lehet, nagyobb lesz a füst­je, mint a lángja annak az új, diákspór elnevezésű ösz­töndíj-kiegészítő hitelkonst­rukciónak, amelyet a Ma­gyar Hitel Bank debreceni igazgatóságán találtak ki- és jövő februárban szándékoz­nak — kizárólag ott — kí­sérletileg bevezetni. Így az­után arra is lesz remélhető­leg idő, hogy a javaslattevők kiszámolják, egyáltalán je­lent-e segítséget ajánlatuk a majdani diplomásoknak, de főként beválik-e a bankosok abbeli számítása, hogy a pénzintézetekhez édesgetik a hallgatókat, akiknek, ha majd keresőként esetleg sok pénzük lesz, azt majd rájuk bízzák. A tervezet szerint hitel a harmadéves és idősebb hall­gatóknak nyújtható. Havi összege nem lehet magasabb, mint az ösztöndíjé, a diák­jóléti juttatásoké. Kamata arányára épülő helyi önkor­mányzatokat illik ugyan le­gitimnek nevezni, némely párt számára mégis megle­hetősen -,kínos” elismerni azt a helyzetet, amit a sza­vazólapok négy évre — fo­galmazzunk így — törvény­be iktattak. Mert mit kezd­hetünk például a salgótarjá­ni MDF-frakció kemény vé­leményével, miszerint: Sal­gótarjánban akkor lehet szó rendszerváltásról, ha az MSZMP-s képviselők nem kapnak szerepet a városi önkormányzat legfelső veze­tésében. Uraim, mintha eddig ar­ról lett volna szó, hogy min­denekelőtt, és mindenekfe- létt a népakaratot tiszteljük! Ha tetszik valakinek, ha nem... (Kis Gy. János; Ma­gyar Hírlap) viszont 26% lenne. Arról még nem döntöttek, hogy mindezt 5 vagy 7 évre nyújt­ják, de az biztos, hogy a hallgatónak a törlesztést nyomban meg kell kezdenie- amint diplomával a kezében elhelyezkedik. Mindez persze csak jám­bor óhaj. Ma ugyanis a di­ákjóléti juttatások összege átlagosan havi 3150 forint. Ha egy hallgató ennek meg­felelően az utolsó két egye­temi évre összesen 75 600 fo­rint kölcsönt kapna, akkor két év letelte után a tör­lesztés megkezdésekor már több mint 100 ezer forintot kezdhetne el törleszteni, s akkor még az öt-hétéves le­járat miatti kamatterhekkel nem is számoltunk. Félreér­tés ne essék, ez nem az MHB, hanem az infláció és az oktatási segélykeret szű­kösségének bűne ... (Heti Világgazdaság) DER SPIEGEL Mint arról a magyar sajtó tájékoztatta a közvéleményt, kemény kritika jelent mega németországi Der Spiegel ha­sábjain. A neves lap szerint a kormány hitele nagymér­tékben csökkent. Kíváncsiak voltunk, mi­ként reagálnak a cikkre a kormány tagjai, valamint a név szerint megcélzott kor­mánypárti képviselők? Horváth Balázs belügymi­niszter többszöri kísérlet után sem talált módot arra, hogy véleményét elmondja. A gazdasági kérdésekben különösen érintett tárca, az ipari és kereskedelmi mi­niszter, Bőd Péter Ákos megdöbbenésének adott han­got: — Meggyőződésem, hogy a Der Spiegel felszínes infor­mációk alapján publikálta a lesújtó értékelést. Nem a mai kormány hibája, hogy az ország ilyen állapotban van. tehát az elégedetlenség okait sem a mi ténykedé­sünkben kell keresnünk. Furcsállom, hogy a német lap ezt nem látja át. A munkaügyi tárca veze­tője, Győriványi Sándor el­hárította, hogy véleményt formáljon a kritikáról. — Magam csak az újság­ban közölt szemelvényt is­merem. Látnom kellene az eredeti német szöveget. Ha pontos a fordítás, akkor is azt mondom, hogy hemzseg a rosszindulatú csúsztatástól. Emiatt inkább nem mondok véleményt. A közlekedési minj szter, Siklós Csaba csupán a rádió déli krónikájából ismerte a cikk tartalmát. — Lehet, hogy megérdemli az alapos elemzést, lehet, hogy nem. Egyben biztos vagyok. Ez a kormány még mindig számíthat az ország lakossága többségének bizal­mára. Az igazságügy-miniszter, Balsai István még ennyi ér­tékelésre sem vállalkozott: — A kormánynak nem kö­telessége reagálni sem nyu­gati, sem keleti, sem a ,ket­-cikkről. tő között álló lapok értéke­lésére. Egyébként természe­tesen tiszteletben tartjuk or­szágon belül és kívül a saj­tószabadságot. Bízunk ben­ne, hogy a tények mellet­tünk szólnak. Az MDF frakcióvezetőjét, Kónya Imrét a Der Spiegel amiatt kritizálta, mert — in­formációi szerint — Kónya Imre a televízió stúdiójából cenzúrázta a Híradó műso­rát. — Ez a legteljesebb torzí­tás— minősítette Kónya Im­re a Spiegel állítását. — Már nyilatkoztam erről. Ná­lunk a parlamenti demok­ráciát komolyan vesszük, a kormány nem adhat utasí­tást nekem, mint frakcióve­zetőnek. Ezt tudnia kell a német lapnak is. Ha annyira nagy hatalmam lenne a mé­dia fölött, aznap este meg­szólaltam volna, a televízió­ban. Tehát, ha rólam eny- nyire téves információkat ad­nak közre, valószínűnek tar­tom, hogy a kormány tény­kedésének megítélése ugyan­ennyire pontatlan. Csutka István képviselő ennél határozottabban uta­sította vissza a Der Spiegel vádjait: — Hogy én az MDF uszító antiszemitája lennék, egy­szerűen becsületsértés. Emi­att nemcsak a Der Spiegelt fogom beperelni, hanem azo­kat a magyar lapokat is, amelyek kommentár nélkül vették át a német újság szö­vegét. Ilyen rágalmat nem lehet leírni a mai Európá­ban senkiről sem, ha nincs semmiféle alapja. Nem tu­dom, mivel tudják a német urak bizonyítani valótlan ál­lításukat. írásaimban ilyen állítást, amit nekem tulajdo­nítanak, sehol nem találhat­tak. Egyébként magam is azt mondtam, hogy a blokád idején kialakult helyzetért felelős a kormány, de sem­miképpen nem mondott cső­döt, és semmi oka nem volt rá, hogy meghátráljon, le­mondjon, miként azt néhány százan kiabálva Követelték. I(szendrei); Magyar Nemzet] Diákspór Ösztöndíj-kiegészítő hitel Ingyenkonyhák Budapesten Két újabb népkonyha nyílt Budapesten hétfőn: Kőbányán, a Bihari út 15. (képünkön) és a VII. kerület, Damjanich ut­ca 50. szám alatt. Az előbbit a Klapka GmbH — a Német­országban élő Klapka György és felesége, Mary Zsuzsa — hozta létre, s 250-en kaphatnak meleg ételt. A helyiség ki­alakításában a kerületi tanács segített, az ételt a honvédség egy alakulatánál készítik... (Prohászka Imre felvétele) Megismételhetetlen A látvány kétségkívül meghökkentő, szinte gro­teszk: a terem egyik sarká­ban Púja Frigyes beszélget, a másikban Kónya Imre. Várkonyi Péter és Torgyán József, Kádár János legkö­zelebbi munkatársainak egyike és Bethlen István. Tegnapi PB-tagok, KB-tit- károk, és mai miniszterek, államtitkárok, pártvezérek, egyházi méltóságok, tábor­nokok ... Újdonsült hatal­masságok és éppen állásta­lanok .. . Fura egy társaság, annyi szent. Ami összehoz­ta: fogadás a Szovjetunió nagykövetségén november 7. alkalmából. Az alkalom különlegessége megismételhe tétlenségéből is fakad. Ezek az emberek so­ha többé nem jönnek így össze. Mert lesznek, akik végképp eltűnnek a meghí­vásra érdemesek köréből, he­lyettük újak jönnek — vál­tozik a kaleidoszkóp. S egy­általán: lesz-e jövőre Szov­jetunió? (Balogh Ernő; Nép- szabadság) Hol a Sátán? Időről időre felröppen a hír, hogy titkos szekták te­vékenykednek a lakosság kö­rében, a Gonosz eszméit hir­detik, s gyilkosságra vagy öngyilkosságra buzdítanak, főképp gyermekeket. Efféle hírek nyomán nyugtalanság támad az emberekben, so­kan hatósági vizsgálatot és fellépést sürgetnek. Napja­inkban a tragikus mezőko­vácsházi gyermekgyilkosság esete szítja a félelmet, né­hány ■ évvel ezelőtt a nagy­kovácsi gyermeköngyilkossá­gok keltettek hasonló gya­nút. Hiszik, mondják, sőt hirdetik, hogy valakik igye­keznek megrontani, sötét eszmék szolgálatába állítani a gyermekeinket, vagy a gyenge, ingatag jellemű em­bereket. Nehéz megmondani, mi az igazság ezekben a híreszte­lésekben és félelmekben. Megbolydult világunkban, sajnos, minden elképzelhe­tő: számos példa van arra, hogy valóságosan léteznek erőszakot és gyilkolást hir­dető csoportok, s vannak torz ideológiák, amelyek a pusztítást magasztalják fel. Tény, hogy Charles Mason hippicsoportja a rituális gyilkosságban lelte örömét, s az is valóság, hogy bizo­nyos bűnöző galerik szinte kultusszá emelik a minden­fajta emberi és emberiessé­gi értékekkel való szembe­szállást. Nem tudhatjuk, nem üti-e föl a fejét ilyen­fajta jelenség nálunk is .,. A mod«rn kor racionális embere is rászorul arra, hogy a cselekvések motivá­ciós világából valamiképpen kívülre helyezze a Gonoszt, s erre nagyon alkalmas az ördögi megszállottság, vagy a sátáni kultusz hiedelme . . . így valamiképpen föl . is menthető a cselekményt el­követő ember, ha az indíték a sátáni szektában kereshe­tő, nyilván maga a tettes is áldozat, de felmentődik a család és az elkövető kör­nyezete is. Megkönnyíti a (Az OJ Ludas-ból) Tanügy „...hogy a tanuló elinduljon saját világnézete kialakításának útján” Mármost: lehet-e az isko­la politikamentes — illetve világnézetileg semleges? A kérdésnek nagy vitairo­dalma van, onnan kezdve, hogy már Mária Terézia po­litikumnak tekintette a tan­ügyet. A XIX. század politi­kai liberalizmusa pedig meg­alkotta a világnézetileg in- differens, semleges, közöm­bös, ún. laikus iskola eszmé­nyét, amelyet az 1945 utáni hazai koalíciós kormányzat az Országos Közoktatási Ta­nácsra (Sík Sándor, Szent- pyörgyi, Kiss Árpád stb.) tá­maszkodva igyekezett a va­lóságba átültetni, elhatárol­va magát minden „egyirá­nyú’’ neveléstől, világnézeti kényszertől, ideológiai dik­tátumtól. Ideáljuk a szigo­rúan tárgyi ismereteket ala­pozó, eszmerendszereket is ismertető, de semmilyen irányba el nem kötelezett is­kola volt. Úgy tűnik; mos­tanában ennek a sajátos re­neszánszát éljük, különös te­kintettel a magunk mögött hagyott 40 év marxista dokt- rínerségére, türelmetlenségre, bizalmatlanságra, a lelkiis­mereti szabadság gyakorlati negligálására. Mégis — ha népszerűtlen vagy éppenséggel „korszerűt­helyzet ilyenfajta értelmezé­sét az, hogy maga a gonosz •cselekmény végrehajtója szintén szívesen hivatkozik ördögi sugallatra ... Különösen a megbomlóel- jjie választja le szívesen él­ményvilágában a pusztító motivációt, s vetíti ki vala­mi létező vagy nem létező személyre, külső erőre. Va­lószínű, hogy a középkori boszorkányüldözés és meg­szállottság esetei szintén ilyenfajta lelki zavarokra ve­zethetők vissza, ezek adták a mintáit a sátán uralma alá került magatartásmódoknak. Hozzájárult ehhez, hogy a szenvedő emberek időnként átkozzák az Istent, megta­gadják a -keresztény erköl- csiség értékeit, s mintegy a sátáni értékekre szavaznak, a pusztítást hirdetik. Ezek­ben a pillanatokban szinte azt mondhatjuk, hogy a go­nosz uralma alá kerültek... A sok formában és tág körben elterjedt erőszak, pusztító kedv önmagában is lépten-nyomon kitör, s a sátáni erőkre vonatkozó ki­vetítési készségnek a múlt­ból itt rekedt hagyománya párosul a tébolyult agy rémlátomásaival, s az erő­ien” is — meg kell állapí­tanunk azt, amit az 1945 előtti hazai elméleti peda­gógusok — mint Fináczy Er­nő, Weszely Ödön, Prohászka Lajos és mások — többszö­rösen is leszögeztek, neveze­tesen, hogy a pedagógia — lényegéből fakadóan — nem lehet meg célok kitűzése, ér­tékek preferálása nélkül... Disztingváljunk; világné­zetet az iskola a gyermekre nem oktrojálhat, de az is­kolának ,a tudományos is­meretek oktatása, az azzal együttes képzés és nevelés oldaláról is meg kell adnia a reális lehetőségét annak, hogy a tanuló elinduljon sa­ját világnézete kialakításá­nak útján, hogy tudjon kö­vetkeztetni, ítélni, választa­ni, dönteni. Egyáltalán; gon­dolkodni. Hogy az életben melyik oldalra áll — az már az ő dolga lesz. A mi dol­gunk, hogy erre a döntésre magas színvonalon és felelő­sen, minden sürgetés és nyo­más nélkül felkészítsük. Ha ehhez még hozzáte­szünk valamit, az az, hogy az iskola ugyanakkor, ami­kor toleráns, a haladás, a demokrácia, a humanizmus oldalán elkötelezett. Erre kö­telezi a tolerancia elve is. (Faludi Szilárd; Kritika) szak és az ártás magyaráza- * tára kitermeli a megrontó szekta hiedelmét. Mindez az egész jelenséget ésszerűvé, rendőrileg megközelíthetővé teszi, hiszen a sátáni szek­ták aktivistái ellen nyomo­zás indítható, ők le is tar­tóztathatok, bíróság elé ál­líthatók. Csakhogy a Gonosz a valóságban általában nem válik megfoghatóvá, a ször­nyű események értelmezésé­re csak a lélektani és az el- mekórtani magyarázatok maradnak, ezek pedig az át­lagember számára hozzáfér­hetetlenek, s a jelenség meg­marad irracionálisán féle­lemkeltőnek és nyugtalaní­tónak, olyasminek, ami akár velünk is előfordulhat. így tehát nem a sátánban, hanem nagyon is világi kö­rülményekben kell keres­nünk ezeknek a tragikus eseményeknek az okait: ma­gában az ember személyisé­gében, amely általában a vallás, a kulturális hagyo­mány, esetleg a kivetítő, fe­szültséglevezető rítusok ré­vén általában kordában tud­ja tartani romboló készteté­seit, jóllehet azok néha mégis .tébolyulton elszaba­dulnak . . . (Dr. Buda Béla; Élet és Tudomány)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents