Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-10 / 264. szám
1990. november 10., szombat Van-lesz-rakctastart—Házalásból üzletház Ha egy üzlet beindul „Van-lesz” — hirdeti a szembeötlő tábla Gyula és Békéscsaba között, a 44-es főút mellett, a Póstelekj bekötő- úttal szemben. A Van-lesz Betéti Társaság augusztus elsején nyitotta meg 360 négyzetméter alapterületű üzletházát, néhány méternyire a korábbi, csöppnyi bérelt boltjuktól. A két tulajdonossal, Altorjay Zsolttal cs Ri- tók Lajossal a vállalkozásukról beszélgettünk. A szóvivői szerepet Ritók Lajos vállalta, aki a történetük, kezdetéről mondta: — 1988 nyarán támadt az ötletünk, hogy felújított gépjárműalkatrészeket kellene árulni, hiszen óriási a kereslet. Jómagam az ország különböző helyeire szállítottam alkatrészeket, személyes tapasztalataim mind erőteljesebben ösztönöztek a vállalkozásra. A startunkat tulajdonképpen Gál Gyula, kun- ágotai iparosnak köszönhetjük, aki 100 ezer forint értékű anyagot adott át nekünk értékesítésre, bizományosként. Jártuk a cégeket, intézményeket, maszekokat, egyszóval ' házaltunk, hogy eladhassunk mindent. Közben újabb és újabb iparosokat ismertünk meg. mindinkább tisztábban láttuk az igényeket és persze igyekeztünk beszerezni a kért termékeket. — Ha belegondolok, hogy mindez két éve volt, és már áll az új épület, akkor az indulás rakétagyorsaságú'nak nevezhető. Gondolom, a tapasztalatokon kívül pénzre is szükségük volt mindehhez. Lépésről lépésre — Mi valóban elenyésző saját pénzzel kezdtük, majd lépésről lépésre haladva gyarapodtunk, az építkezéshez pedig hitelt vettünk fel. Készletezésre egyszerűen nem futotta a pénzből, rákényszerültünk a néhány napos, egyhetes forgási sebességre. A hasznot mindig visszafordítjuk az üzletbe. A nyereséget nem osztjuk szét magunk között,, befektetjük. — Ahogyan a jó kereskedők teszik. Hol ianultík a szakmát? — A kereskedelembe kívülről csöppentünk, de any- nyit tudtunk, hogy gépjárműalkatrészekre .— különösen a haszon gépjárműalkatrészekre — nagy szükség van. kielégítetlen a kereslet. Az állami boltokban pedig sokszor pont az nincs, amire a vevőnek szüksége lenne. — Önök honnan szerzik be az áruikat? — Nyolcvan százalékban állami nagykereskedelmi vállalatoktól, a többit pedig maszekoktól. Van olyan cikkünk is, amit mi gyártatunk le. Például Dac-hüvelydugó garnitúra előállítására mi kértünk fel egy iparost. — Ez idáig gépjárműalkatrészekről beszéltünk, de szétnézve az üzletben mezőgazdasági gépeket, eszközöket, berendezéseket, háztartási vegyi árukat, csöveket, idomokat, zártszelvényeket, gumiárukat, haszongépjármű fődarabokat, hordókat, fóliát, zsineget, egyszóval ezer mást is kínálnak. A vállalkozók általában arról beszélnek, hogy megfojtja őket az adózás, a pénzügyi hurok és Önök mégis fantasztikusnak nevezhető fejlődést produkáltak. Árulják el a titku~ kát! — Egyszerű dolgokról van szó: ha többet forgalmazunk, több lesz az árrésünk. Az így megkeresett pluszpénzért újabb árukat veszünk. S ha adva van a fizetőképes kereslet, akkor már nincs is olyan nagy szükség további titokkeresésre. Azaz egy dolgot elfelejtettem: édesapám 38 évig volt főkönyvelő, a könyvelést, az adminisztrációt ő készíti. Otthonosan mozog a ránk vonatkozó jogszabályok között, így ilyen szempontból sem vagyunk kiszolgáltatottak. „Nem nagy...” — Ha most azt mondják, hogy a jelenlegi hitelkamatok sem okoznak fejtörést, akkor engem igen „erőteljes meglepetés fog érni” ... Harminc százalék fölötti kamatot visszafizetni, hogy még nyereség is maradjon, az már a varázslattal kezd hasonlatos lenni. — Pillanatnyilag 34 százalékos kamatot fizetünk, de ha ezt érvényesíteni tudjuk az árainkban, akkor niég megérheti. A 34 százalék egy évre értendő, de mi a felvett pénzt ennyi idő alatt 15—16-szor megforgatjuk! Tehát az átlagos 20 százalékos árrésünket sem kell jelen körülmények között növelni. — Megmondanák, hogy mennyi hitelük van? — Sok. Az építkezésre kaptunk öt évre bankkölcsönt. Rövid lejáratú hitelből akár havi több sízázezer forintunk is lehet, ha az üzletmenet megkívánja. Például hűtőfolyadék beszerzésére felvettünk félmilliót — ennek éves kamata 170 ezer forint lenne —, de a pénzt egy hónap alatt kétszer forgatjuk meg, így még megéri. — Nem erősségem a becslés, de nyilvánvaló, hogy a Van-lesz két év alatt nulláról több milliós forgalomra futott fel. December végéig Önök mire számítanak? — El kell érjük a 20 milliós forgalmat. — Ez a nagyságrend az Önök kategóriájában kicsi, nagy, avagy „csak” közepes? — Nem nagy. hiszen van olyan vállalkozás, amelyik 100 milliónál nagyobb forgalmat tudhat magának. — önök megcélozzák a következő nagyságrendet? — Tovább akarunk lépni. Szeretnénk építeni egy másik csarnokot a mostani mellé. Kacérkodunk a volumenbővítés gondolatával és bővítjük szolgáltatásainkat. Be- szerzünk egy korszerű festékkeverő berendezést, hogy minden kért színt előállíthassunk, vállalunk gumiszerelést, de nem sorolom tovább. Bizarr álmok — A‘ tervek, álmok mikor érik el a földet? — Reméljük, nem is olyan soká. Várunk az új földtörvényre, és arra, hogy a polgármesterek, új Vezetők hogyan viszonyulnak a vállalkozásokhoz. A harmadik példa: van egy ötletem, amellyel megszabadítanám Gyulát és Békéscsabát a - KGST-piactól. Ha meg tudunk-egyezni a városokkal, ez is meglesz. De másban szintén elkelne a különböző hivatalok, intézmények irányítóinak munkát segítő támogatása. Jó lenne, ha elérnénk végre, ha az első hallásra bizalmak tetsző ötleteket felkarolnák, és nem az lenne az első válasz, hogy „miért nein sikerülhet”. Mondja meg őszintén: két éve, induláskor, ki merte volna megjósolni a mostani helyzetünket? — Mindezek után engem megbotoznának az olvaóink, ha nem kérdezném meg, hogy Önök milyen gazdag emberekké váltak. — Bérházban lakunk mindketten. Nincs nyugati autónk. életvitelünk sem változott semmit. Mint már mondtam, mindenünk a vállalkozásban van, ha eladnánk és elosztanánk a pénzt, valóban szép summa ütné a markunkat. De egy vállalkozó sohasem így gondolkodik. Mi sem két évre tervezünk. Lovász Sándor „Nem cégtábla kérdése” Kié az elmeotthon? Ki felügyelje az elmebetegek szociális otthonát? A kérdés már hosszabb ideje döntésre vár. Jelenleg a szakmai Vezetés és felügyelet a megyéhez, míg a gazdasági irányítás a helyi ön- kormányzathoz tartozik. A megyei tanács határozata ezerint a dévaványai, azele- ki, a füzesgyarmati, a kö- rösladányi és a vésztői szakosított, illetve elmeottho- noik a jövő év januárjától megyei irányítás alá kerülnek. Hogyan vélekednek minderről a körösladányi intézményben dolgozók? Erről beszélgettünk a napokban Nagy Istvánná megbízott vezetővel és Szabó Istvánná vezető nővérrel. PÉNZ NÉLKÜL NINCS GONDOZÁS Megtudtuk, hogy ez évben összesen tizenhárom és fél milliót költhetnek el. Az állami támogatásból másfél millió az önkormányzatnál marad. A hiányzó összeget saját bevételükből pótolják: sertést hizlalnak, földet művelnek és étkeztetik az .idősek klubja tagjait. A konyhájuk sajnos korszerűtlen, az étkező szűkös. Korszerűsítésre és bővítésre a megyétől 1988-ban kettő’-, a következő esztendőben pedig hárommilliót kaptak. A szak- vélemény szerint a munka tizenkétmillióba kerülne. A tervek elkészítése után megmaradt több mint négy és fél millió, azóta ezt á pénzt a helyi tanács kezeli. Működésükben fennakadás sohasem fordult elő, a helyi tanács más intézményei mellett rájuk is mindig odafigyelt. Valamennyi férőhelyük betöltött. Jelenleg a megye 119 betegét gondozzák, közülük csupán három a helybeli. A szakmai feladatokat 15 dolgozó látja el. Dr. Gaál Erzsébet, megyei ideggyógyász havonta meglátogatja a gondozottakat. Gyógyszereket ír fel, ha szükséges, kórházba utalja a rászorulókat, az ápolókkal megbeszéli a terápiás foglalkoztatásukat. A helybéli körzeti főorvos hetente kétszer kétórás rendelést tart, és ezentúl szükség esetén bármikor hívható. Véleményüket úgy foglalták össze, egyedüli felügyelőnek egyaránt készek a megyét és az önkormányzatot is elfogadni, csak tartozzanak már valahová. Ugyanakkor nem tartják szerencsésnek a szakmai és a gazdasági irányítás szétválasztását. A kettő szorosan ösz- szetartozik, mert pénz nélkül nincs gondozás. AZ ÖNKORMÁNYZAT NEM MOND LE RÓLA Berki Imre polgármester, a körösladányi önkormányzat a megyétől eltérő álláspontot fogalmazott meg: — A testület úgy döntött, hogy egyetlen intézményéről sem hajlandó lemondani, nem hagyja kifosztani a falut. Természetesen továbbra is szakmai segítséget várunk a megyei kórháztól, de ez nem indokolja az ilyen centralizációt. Berki Imre a konyha felújítására adott állami támogatásról elmondta, hogy az összeg testületi döntés alapján az önkormányzat fejlesztési tervét szolgálja. Ha az otthon a 15 millió forintos munkához hozzá tud fogni, akikor ezt a pénzt azonnal visszaadják. Hangai Istvánná gazdasági csoport- vezető elmagyarázta, hogy az idei 13 millió 685 ezres állami támogatásból az intézményhez 11 millió 135 ezer jutott el. Az önkormányzatnál 2 millió 550 ezer maradt. Miért? Mert a 30 százalékos infláció mellett nemcsak az elmeotthonról, hanem a bölcsődéről, az óvodáról, az iskoláról és a napköziről is gondoskodniuk kellett. Az áremelések ellensúlyozására egy fillért sem kaptak. A szociális otthon 11 millió 135 ezer forintos állami támogatással, a másfél millió saját bevétellel és a 846 ezer forintos előző évi pénzmaradványnyal összesen 13 millió 449 ezer forintból így is reális költségvetést tudott 'készíteni. A MEGOLDÁS — ÖNÁLLÓSÁG A megyei önkormányzat véleményéről dr. Rácz László megyei főorvost és dr. Domo ki Irént, a szociálpolitikai csoport vezetőjét kérdeztük. — Az élmeotthonoknak szakmailag és gazdaságilag is önállóakká kell válniuk. Nem irányításra, hanem leginkább segítő felelősre van szükségük. Hogy hová kerüljenek? A gondozási munka eredményessége legyen a szempont — kezdte beszélgetésünket dr. Rácz László. Dr. Domoki Irén segítségül hívta a közlönyöket, kifejtette, hogy a jelenlegi törvény szerint — amely úgymond keret jellegű — a települések önkormányzatainak csupán a helyi érdekű közügyekben kell önállóan eljárniuk. A helyi érdeknél szélesebb szolgáltátásokra nem terjeszthetik ki hatáskörüket. Ugyanakkor kötelező megyei feladatnak számítanak azok a szolgáltatások, amelyeknél az igénybevevők többsége nem az adott település lakosa. Hogy milyen ma Békés megye elmebeteg-gondozása, -ellátása? Egyetlen szóval kifejezve: kritikus. Elmondták: a mai széteső családok képtelenek a betegeket ápolni, eltartani. A megye 321 kórházi ágyán tavaly több mint háromezer elmebeteget ápoltak. Mindazok, akik kórházi kezelést nem igényelnek, de önálló életvitelre alkalmatlanok, elmeotthonba kerülnek. A három intézményben — Körösla- dánvban, Mezőkovácsházán és Eleken — 373 rászorulót képesek befogadni. Kevés a férőhely, 68-an várnak beutalásra. és sajnos egyre több a beteg. Az egyéb szociális intézmények között megyénkben az elmeotthonok a legelhanyagoltabbak. Három évvel ezelőtt elkezdtek egy felújítási 'programot, de az erre szánt pénz nagyrészt csak a helyi tanácsokig jutott el. Az állam jelenleg évente egy-egv gondozottra 127 ezer forintot ad. ez a pénz csak a legszükségesebbekre elegendő. Mégis ebből a helyi önkormányzatok sorozatosan „lecsippentenek”. Ilyen körülmények között az intézmények legfeljebb csupán a betegek fizikai szükségleteit biztosíthatják. A meleg étel ugyan elébük kerül, de épp oly fontos lenne a lelki gondozás és a megfelelő szociális környezet kialakítása is. „NEM ELMEBETEG-TÁROLÓ HELY” Hogy kié legyen a szociális otthon? Erre dr. Rácz László így válaszolt: — Ez nem lehet cégtábla kérdése. .Legyen a gondozottaké, azoké, akik itt élik le életük 20-30 esztendejét, így valóban ez az otthonuk. Felügyeljék azok, akik jobb körülmények között fenn tudják tartani. — Ez az intézmény nem elmebetegek tárolóhelye — fogalmazott sarkítva dr. Domoki Irén. — Gyógyszereket kell beszerezni, foglalkoztatni kell őket, ehhez megfelelő higiéniás körülmények szükségesek. Az épületek felújítása, sőt újabbak építése sürgető feladat. Kifejtették, ha az intézmények a megye felügyelete alatt maradnak, valószínű, hogy valamennyi állatni pénz eljut a rendeltetési helyére. Ugyanakkor \ senki sem tekintheti céljának, hogy az otthonokat a településektől elszigetelje, hiszen a gondozottak ott élik napjaikat. Véleményük szerint valamennyi érdekelt bevonásával megfelelő együttműködést kellene kialakítani. Az intézmények, munkahelyek teremtésével és különféle szolgáltatásokkal a települések javát is szolgálják. Vészesen közeledik a január, de az érintettek még semmit sem tudnak arról, hogy mi lesz a helyi önkormányzatok szociális feladata. Kinek a gondja, felelőssége lesz vajon az elmeott- 'honok fenntartása? Ma még talány. 1 (molnár) Körösladányban a foglalkoztatható gondozottak a Budapesti Kézműipari Vállalat selejt villanykábeleit válogatják az újrahasznosításhoz Fotó: Fazekas Ferenc Fotó: Fazekas Fereno Gyula és Békéscsaba között a Van-lesz-csarnok egyik részlete
