Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

1990. november 1., csütörtök Nem volt nehéz dolga a válogatottnak Magyarország—Ciprus 4-2 (3-1) Európa-bajnoki selejtező, 3. csoport. Hungária körút, 4000 néző. V.: Kotherja (albán). MAGYARORSZÁG: Petry Zsolt — Dlsztl László — Garaba Imre, Limperger Zsolt — Mónos Tamás, Kozma István, Bognár György, Lőrincz Emil, Szalma József — Kiprich József, Kovács Kálmán. CIPRUS: Mariosz Onisziforu — Avraam Szokratusz _ George Hrisztodulu, Szpirosz Kasztanasz, Kosztasz Konsztantinu, Kosztasz Miamiliotisz — Jiannosz Kaloteu, Jiannaklsz Jiangudakisz, Pavlosz Szavva — Nikosz Kantilosz, Panajiotisz Hsziuruppasz. Gólszerzők: Lőrincz (1. p.), Hrisztodulu (19. — öngól), Kiprich (21., 66. — mindkettőt büntetőből), illetve Hsziuruppasz (14.), Tszo- lakisz (89.). Csere: Kozma helyett Fischer Pál (56.), Kiprich helyett Rugo- vics Vendel (75.), illetve Kantilosz helyett Angelosz Tszolakisz (59.), Konsztantinu helyett Panajiotisz Orfanidesz (72.). Sárga lap: Hsziuruppasz (69.). Pillanatokkal a középkez­dés Után bebizonyosodott, hogy a vendégek nem alap­talanul féltek a csúszós pá­lyától: rögtön az első ma­gyar támadás eredményesen végződött. Bognár bal oldali szögletét Lőrincz a védőket megelőzve, öt méterről a ka­pu bal oldalába fejelte, 1-0. A váratlan előny birtokában felbátorodott a hazai együt­tes, sorra vezették veszélyes akcióikat. A 10. percben Bog­nár végezhetett el szabad­rúgást 25 méterről, s lövése nem sokkal kerülte el a bal felső sarkot. A 14. percben a csúszkáló magyar védők között Hsziuruppasz megta­lálta a rést, s 10 méterről, Petry felett emelt a hálóba, 1-1. Csak pár percig tartott a dermedtség, s az, hogy a ke­délyek hamar lecsillapodtak, elsősorban az egyetlen cip­rusi idegenlégiósnak, Hrisz- todulunak köszönhetően. A görög Olympiakos Pireusvé-" dője ugyanis előbb Lőrincz fejesébe ért szerencsétlenül, s lábáról a labda a hálóba pattant, 2-1. A vendégek még az öngól miatt bánkódtak, amikor Hrisztodulu újabb szarvashibát vétett, ezúttal a veszélyesen betörő Kovácsot vágta fel a büntetőterületen belül. A tizenegyest Kiprich a jobbra vetődő Onisziforu mellett a bal sarokba he­lyezte, 3-1. Meglepő, de a csúszós pá­lyán is látványos játékot produkált a magyar váloga­tott. A 23. percben akár to­vább növelhette volna elő­nyét, Mónos kitűnő beadását azonban Onisziforu látvá­nyos repüléssel ütötte ki a jó ütemben érkező Limper­ger elől. Nem sokkal később Kozma ugratta ki .nagysze­rűen Kiprichet, a magyar csatár viszont kissé kisodró­dott, egyensúlyát veszítette, s így labdája épp hogy a bal kapufa mellé gurult. Az 53. percben Kovács pa­zarul fordult le őrzőjéről, dé lapcs, 14 méteres lövését az eléje kifutó ciprusi kapus hárítani tudta. Ha lehet, még tovább fokozódott a magya­rok nyomása, több trükkös, egyérintéses akció melenget­te tovább a szurkolókat. Oly­kor kifejezetten egyirányú játék folyt a vendégek ka­puja felé, akik — ha ez a sportágban lehetséges lenne — bizonyosan többször is időt kértek volna... A 65. percben Bognár harcosan megszerzett egy labdát a 16- oson, egyedül ugrott ki, de szépségdíjas gólt akart sze­rezni, és a kifutó kapus lá­bát találta el. Egy perc múlva Kiprich rakétaként indult el, a 16-oson belül Miamiliotisz csak elkaszálni tudta. Erre a szabálytalan­ságra — nem úgy, mint az első félidő hajrájában — az albán bíró igent bólintott, újabb tizenegyest adott. Kip­rich ezúttal is könnyedén vágta a labdát a kapu bal oldalába, 4-1. A 75. percben Bognár óriási erejű lövése a kapu jobb oldalában kötött ki, de a bíró úgy látta, hogy Kovács testén megpattant a labda, márpedig szerinte Ko­vács lesen állt. Lehet, hogy igaza volt. Alig egy perc volt hátra, amikor a kicsit önfeledt mámorba „feledke­zett” magyar védelmen Tszolakisz átkígyózott, és a kapu bal oldalába helyezett, 4-2. A 3. csoport állása: 1. Magyarország 2. Szovjetunió 3. Olaszország 4. Norvégia 5. Ciprus * * * 3 12-5-34 1 1 - - 2-0 2 1-1-1-11 2-110-21 1 - - 12-4­Ifjúsági Európa-bajnoki mérkő­zésen: Magyarország—Ciprus 0-1 (0-0). Csabanett és Csaba Mirelité Kupa November 2-án, pénteken délután 15.00 órakor, a ser­dülő női tőrözők versenyé­vel kezdődik, és november 4-én 14.00 órakor lebonyolí­tásra kerülő ifjúsági férfi tőr csapatverseny döntőjével ér véget hétvégén Békéscsa­bán az országos serdülő és ifjúsági vívó vidékbajnokság. A versenyeket szúrófegyver­nemekben a 2. Számú Álta­lános Iskolában, míg a kar- dozók küzdelmeit a Belvá­rosi Általános Iskolában bo­nyolítják le. A szervezők — Békés Megyei Vívó Szakszö­vetség és a Békéscsabai Elő­re Spartacus vívószakosztá­lya — az előzetes nevezések szerint, mintegy 5-600 részt­vevőre számítanak. A csa­patversenyeken elért helye­zések alapján számítva, a legjobb teljesítményt elérő egyesület — az idén első íz­ben — elnyeri a Csabanett Kupát is. A Csaba Mirelité Kupáért immár harmadik alkalommal versenghetnek a szakosztályok. Az elmúlt két évben mindig a hazaiak végeztek az élen, ezért ők a legesélyesebbek arra, hogy végleg elnyerjék a trófeát. A Csaba Mirelité Kupa állása: 1. Békéscsabai Előre Spartacus 142 pont, 2 Diósgyőri VTK 87 3. Szolnoki MAV-MTE 52, 4. Ika­rus SE 48 Kézilabdás forradalom? Szabó Károly helyett Csulikné a kispadon Napok óta beszédtéma Békéscsaba-szerte, hogy vala­mi nincsen rendben az Előre Spartacus női kézilabda­csapatának háza táján. Telefonjelzések érkeztek például arról, hogy edzések maradnak el, sztrájkállapotszerű hangulat uralkodik. Sőt arról is suttognak a városban, hogy összekaptak a sportolók Szabó Károly edzővel, s mondhatni: „Fejét követelik”. Hogy milyen alapja van a szóbeszédnek, ma még nem tudni, egy azonban tény, a kedd délelőtti edzést Hankóné Jakab Gabriella csapatka­pitány vezényelte le, míg tegnap a reggeli edzést az egyébként sérült és járógipszbe „bújtatott” Csulikné Bozó Eva, a csapat néhány esztendővel ezelőtti ásza tartotta. Megkértük Miklya Jánost, az egyesület megbízott el­nökét, hogy tájékoztassa olvasóinkat a tényekről. Az ügy­ről Miklya János a következőket mondta: — Tény, hogy' feszült a hangulat a női kézilabda-szakosztály körül egy ideje. Végül oda jutottunk ki, hogy Szabó Károly meg­növekedett, más irányú elfoglaltsága miatt november l-> jétől nem foglalkozik a felnőtt csapattal. Helyét ideigle­nesen, december 31-ig Csulikné Bozó Éva veszi át. E ha­tározatot hozta a hétfői- rendkívüli elnökségi ülés ... (jávor) Spanyol túrák kilátásban? Diego 30 Harmincadik születésnapján kö­szöntötték Diego Maradonát, az olasz SSC Napoli labdarúgó­együttesének argentin csillagát. A kiváló futballista kijelentet­te: nagyon sokat köszönhet az olasz városnak, a helyi klubnak, és 1993-ig mindenképpen marad Itáliában. Utána tartja adott sza­vát, és a Boca Juniorshoz tér vissza, argentin földre. Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy Jesus Arieta spa­nyol vállalkozó fantáziát lát abban, hogy támogatja a megye legnagyobb egyesüle­tét, a Békéscsabai Előre Spairtacust. Nos, mindinkább kézzelfogható jeleket tapasz­talni a spanyol úr részéről — legalábbis erről számol­tak be a klub vezetői. E szerint meghívást kapott az NB I-es labdarúgócsapat egy Bilbao melletti település pá­lyaavatójára, de az is szóba került, hogy egy ugyanek­kor rendezendő tornán is pályára lépne a lila-fehér gárda. A tervek szerint erre december második felében kerülne sor. Ugyancsak meghívást ka­pott a férfi kézilabdacsapat is. Hasonlóképpen egy torna keretében mutatkoznának be, s ugyancsak december második felében. Minden olyan volt, mint régen, csak teljesen más! Hétvégén a televízió jóvoltából az egész ország láthatta a békéscsabai „légikisasszony”, Ónodi Henrietta újabb világ­raszóló sikerét a brüsszeli torna Világ Kupa döntőjében. Azonban nemcsak ő, hanem még egy csabai tornászlány is tagja volt a magyar küldöttségnek. Igaz ezúttal nem ver­senyzőként, hanem a Magyar Olimpiai Bizottság vendége­ként, mint néző vehetett részt a gálán az a Kovács Krisz­tina, aki — lassan egy éve tartó, krónikus sérülése miatt — már nagyon régen szerzett örömet a sportág híveinek. Pénteken, október 26-án, a Csaba-expresszel kelt útra. A dátum azért fontos, mert az­napra már Ferihegy — ta­xisdemonstráció miatt — nagyon „messze” került a fővárostól, és ezért — Ta­kács Gyulával együtt, akivel eddigi pályafutásuk elisme­réseként ezt a jutalomutat megkapták — majdnem le­késte a 14.15 órakor induló brüsszeli járatot. Szerencsé­re nem így történt, bár amíg Kőbánya-Kispestről (a metró végállomásától) mintegy kát­éra alatt eljutottak Ferihegy Il-re, az út nagyon sokba került — Körülbelül fél tizen­kettőkor indultunk el gya­log a repülőtérre. Akkor már a gyorsforgalmi úton le voltak zárva a fontosabb ke­reszteződések. Nem volt sok esélyünk arra, hogy nagy csomagjainkkal a gépet el­érjük. Persze megpróbáltunk stoppolni, és sikerült is vé­gül három autóval Ferihegy I-ig eljutnunk. Csakhogy az autósok nem önzetlenül se­gítettek ! Legnagyobb meg­döbbenésünkre, pénzért, és nem is kevésért vittek min­ket torlasztól torlaszig. Ilyenkor kiszálltunk, gyalog átkászálódtunk az akadályo­kon. majd a másik oldalról újra kocsival haladtunk to­vább. Amikor már a cél­egyenesben voltunk, és fenn ültünk azon az autóbuszon, amelyik a kifutópályákon keresztül átvitt minket egyik repülőtérről a másikra, meg­néztük, hogy mennyi pén­zünk maradt abból az ezer forintból, amelylel Kőbányá­ról elindultunk. Bizony, csak kettőszáz... De akkor ez sem nagyon számított, hi­szen elértük a repülőt, és nekem ez volt a legfonto­sabb, mert tudtam, hogy az esti kezdésre ott leszünk a versenyen — kezdett hozzá élményei elmeséléséhez Krisztina. „Ettem a papírt!” • Ez volt az első olyan világverseny, amelyen csak nézőként vettél részt. Hogy érezted magad, amikor be­léptél a sportcsarnokba? — „Ettem a papírt!” Bor­zasztó versenylázam volt! Nagyon izgultam, és szorí-_ tottam Henniért! Tudtam,’ hogy jó formában van, biz­tosak a gyakorlatai, de egy versenyen minden lehetsé­ges. Olimpiai sorrendben, ugrás, korlát, gerenda és talaj következtek egymás után a szerek. Most - aztán megtanultam, hogy csinálni sokkal könnyebb, mint néz­ni. önkéntelenül kiabáltam: Fogd! Állj! Hajtsad! Persze drukkolásommal biztos, hogy nem segítettem neki, de nagyszerű „gyakikat” csinált. Ugrása levegős, nagy ívű, szép tartású volt, és úgy be- leállt mint a cövek. A kor­láton könnyedén, folyamato­san, látványosan tornázott, és a leérkezése is pontos volt. A gerendán két nagyobb megingása miatt súlyos tize­deket vesztett, de a talajon lendületesen, pergő ritmus­ban dolgozott, és nem is maradt el az eredmény sem. Óriási bravúr volt az ösz- szetettben elért harmadik helyezése. Néhány műhelytitok • Vasárnap a szerenkén- ti döntőket, mint azt Rózsa György, a közvetítés riporte­re elmondta, a közvetítőfül­kéből nézted végig. Nyilván most láttál először ilyen új~ ságírói munkahelyet közel­ről. Meséld el, milyen egy ilyen riporterállás? — Olyan, mintha itthon a nyelvi laboratóriumban Vet­tem volna. Gyuri bácsi előtt volt egy monitor, amelyen a közvetítést néztük, és így mindig tudtuk, hogy mikor mit lassítanak. Természete­sen az élő képet is jól lát­hattuk. A sarokban egy szá­mítógép állt, amelyből min­den gyakorlat után előhív­ható volt a verseny pilla­natnyi állása. Még két fej­hallgató tartozott a berende­zéshez, az egyiken keresztül Gyuri bácsi tartotta a kap­csolatot a pesti stúdióval, a másik Gyula fején volt, aki a gyakorlatokat is kommen­tálta. Én a számítógépet ke­zeltem. Most tudtam meg azt is, hogy mire használják azokat a kérdőíveket, ame­lyeket annak idején általá­ban ki kellett töltenünk egy- egy verseny előtt. A ripor­ter ezék alapján mesél a versenyzőkről. Nagyon iz­galmas, érdekes volt min­den. „Szép volt, Henni!” • A te világod azonban azt hiszem, mégis inkább a torna. Onnan a riporterál­lásból, hogyan láttad a sze- renkénti döntőket? — A verseny előtt Misa bá’, miközben nagyon izgult, azt mondta, hogy meglátjá­tok. Henni megnyeri az ug­rást. Amikor aztán az ered­ményhirdetéskor ott állt a dobogó tetején, és egy pil­lanatra csend lett a terem­ben, felhangzott a Rózsa, Ta­kács, Kovács kórus: „Szép volt, Henni!”. Szerintem a korlátja az összetettben pi­civel jobb volt. A gerendá­ról azért esett le, mert a hármas ugrtáskombináció második eleme, a szuplé, sajnos már „ferde” volt, és nem tudott korrigálni. A ta­lajon látsz’ott, hogy nagyon élvezi, amit csinál. Gyönyö­rű is volt! Méltán tombolt a közönség. A verseny vé­gén rohantam le az edzőte­rembe, ahol nagy volt a bol­dogság. Rengetegen tolong­tak Henni aláírásáért. Alig bírtunk elvergődíná az autó­buszig. Az utolsó métereket már futva tettük meg. Nagy­szerű volt az egész, jólesett, hogy a versenyzők megis­mertek. kérdezték: mi van velem? Ugyanakkor, klassz dolog az is, így önállóan, kö­töttségek nélkül eltölteni né­hány napot külföldön, de én azért sokkal jobban szeret­nék még egyelőre városnézés helyett az edzőterembe men­ni. Szóval, majdnem min­den olyan volt mint régen... csak azért mégis teljesen más! Ferencz Rezső A felvétel a békéscsabai IBV-n készült. Ekkor még Kriszta is számolatlanul osztotta az autogrammokat... BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raáb Sándomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy utca 4. szám, Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents