Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-07 / 261. szám

NÉPÚJSÁG 1990. november 7., szerda II szolgáltatás megmarad A békéscsabai Videoton túléli Napjaink zaklatott gazda­sági életében egyre gyakrab­ban röppennek fel hírek, hol kisebb, hol nagyobb vállala­tok kilátástalan jövőjéről. Ezen gazdálkodó egységek pénzügyi válságából a me­nekülést a régóta áhított szerkezet-, illetve szervezet­váltás, a piacérdekeltség és a privatizáció jelentheti. Ám egy ilyen megújulási lehető­ség mögött gyakran súlyos foglalkoztatási gondok me­rülhetnek fel. Ez történik hazánk egyik legnagyobb hír­adástechnikai és elektroni­kai gyárában, a Videoton­ban is, ahol több mint öt­ezer ember elbocsátását la­tolgatják a hadiipar leépü­lése miatt, s ezen intézkedé­si tervükkel igencsak a köz­vélemény figyelmének kö­zéppontjába kerültek. Itt, Békés megyében is «— távol a székesfehérvári gyár távol a székesfehérvári gyár­óriástól — megindultak a mendemondák. Vajon mi lesz a megyeszékhelyen üze­melő Videoton Vevőszolgá­lattal? Az ott dolgozók az állásukat, a lakosság pedig a márkabolt garanciális és szervizszolgáltatásait látja bizonytalannak. Szűcs, Ist­ván, a Videoton békéscsabai képviseletének vezetője mindkét félnek megnyugta­tó válaszokkal szolgál: — Területi egységünk a Videoton Vállalatcsoport egyik önálló kft.-jeként mű­ködik, önálló gazdasági egy­ségként, önelszámolással. Így a központban zajló esemé­nyek csak áttételesen érinte­nek bennünket. Ami pedig a szerviztevékenységünket il­leti, nemhogy megszüntetni, hanem éppen bővíteni sze­retnénk. Az utóbbi években a különböző nyugati termé­kek térhódítása ellenére mégiscsak szép számban ta­láltak gazdára a hazai, Vi- deoton-készülékek is. Külö­nösen a színes tv-k iránt nőtt meg a kereslet. A ter­mékválasztásnál feltehetően meghatározó szerepe van an­nak is, hogy a Videoton ren­delkezik a legkiterjedtebb szervizhálózattal. E hálózat Békés megyei láncszeme szintén igyekszik biztonság- érzetet nyújtani a vásárlók­nak a készülékek garanciá­lis, valamint az átalánydíj- szerződéses javításához. E körülmények miatt tehát nem kívánunk lemondani szolgáltatói tevékenységünk­ről, bár meg kell vallani, ez nem a legjövedelmezőbb profilunk. — A gazdaságos működés­hez, önfenntartásunkhoz a kereskedelmi tevékenységün­ket is be kellett vetni. A már harmadik éve működő kiskereskedelmi áruforgal­munkat kibővítettük a nagy­kereskedelmi értékesítéssel. Külön specializálódtunk- az egyedi műholdvevő antennák árusítására. A kft.-nek köz­vetlen kapcsolata van a fran­cia Thomson céggel, s ezért az országban egyedüli nagy­kereskedelmi forgalmazóivá váltunk az ilyen típusú ké­szülékeknek. Ezek ugyan ..borsos” áron kerülnek a pol­cokra, de a többletszolgálta­tást nyújtó termékekért vi­lágszerte magasabb árat kér­nek a gyártók. — Ami pe­dig az itt dolgozókat illeti, elsődleges szempontunk a precíz munka. Nincs lét­számfeleslegünk, sőt néha még kevesen is vagyunk. Amióta szerelőink teljesít­ménybérben dolgoznak, a ke­resetük is növekedett, b. a. Sötét folt a mezőgazdaság jövője? A nyereséges BÁG a startvonalon vár Mint ahogy nekünk, egyszerű állampolgároknak nincs el­képzelésűnk a holnapról, a holnaputánról, legalább ennyire bizonytalanok a jövőt illetően a mezőgazdasági üzemek és a kistermelők is. A kérdés persze már rég nem akörül fo­rog, hogy maradjon-e az elmúlt évtizedek szocialista típusú gazdasági szerkezete avagy sem. Hiszen, ha cél a piacgaz­daság, akkor tulajdonos kerestetik, és mindenekelőtt olyan közgazdasági feltételrendszer, amely valóban teret ad a gazdálkodásnak, a versenynek. • Egyelőre viszont még a jól prosperáló gazdaságok sem tudják merre induljanak. Sötét folt a jövő. A rendkí­vüli aszály ellenére ismét százmilliós nyereséggel zárja az 1990-es gazdasági évét a Békéscsabai Állami Gazda­ság ... A lehetőség is lehetetlenség — De vajon mit mondjunk a jövőről a gazdaság dolgo­zóinak? Hogyan tervezzük a következő évet? Milyen pénzügyi politikát köves­sünk? — teszi fel a kérdé­sek sorozatát dr. Megyeri Zsolt, a BÁG vezérigazgató­helyettese mintegy bizonyí-; tékául annak, hogy konkrét kormányzati információk hiánya miatt a stabil pénz­alapokkal rendelkező üze­mek sem tudják merre in­duljanak el. — Pedig mi igazán lelkes hívei vagyunk a privatizá­ciónak. De ha az ágazat jö­vedelmezősége továbbra is a kritikus mélyponton marad, akkor nincs az a tulajdonos, nincs az az új gazdasági vagy szövetkezési közösség, amely talpon tudna maradni — ér­vel a vezérigazgató-helyet­tes, s indokait a bizonytalan gazdasági jövőről kénytelen vagyok elfogadni. Azt a megállapítását sem tudom cáfolni, hogy á privatizáció lehetősége önmagában még kevés a boldogulásra akkor, ha a tulajdonláshoz igénybe vehető hitelrendszer önma­gában a lehetetlenség. Mert való igaz, hogy a mezőgaz­dasági ágazatban 20-35 szá­zalékos kamatozású egzisz­tenciális hitellel tulajdont vásárolni, már önmagában is túlontúl kockázatos. Nem beszélve arról, hogy a ter­melés folyamatos kiadásait szintén hitelből kénytelen az új tulajdonos fedezni. Ennek viszont pillanatnyilag har­minc-negyven százalék kö­zött mozog a kamatköltsége. S akkor még az adópolitika ellentmondásairól nem is be­széltünk. Mindent összevet­ve: egy rendkívül kedvező termelési év esetén is leg­alább két biológiai ciklus extra nyeresége fedezné a kamatköltségeket. Mi éz, ha nem egy folyamatos eladó­sodás lehetősége privatizáció után is? Ki vállalja a kockázatot? — Egyáltalán ki vállal ek­kora kockázatot? Rábeszél - hetjük-e dolgozóinkat fele­lősséggel a tulajdonlásra? Semmiképpen! Egyelőre kénytelen-kelletlen, de vára­kozó állásponton vagyunk. Reméljük, talán mégis össze­áll egy olyan kormányprog­ram az agrárgazdaság szá­mára, amely alapján kidol­gozhatjuk vállalati straté­giánkat, privatizációs prog­ramokat egy versenyorien­tált makrógazdaságra ma­gyarázza a vezérigazgató-he­lyettes, majd azt is kifejti: a vállalatok, üzemek, a ter­meli őszövetkezetek gyors részvénytársasággá alakulá­sa véleménye szerint nem más, mint egyszerű divat­hullám. Hiszen nincsenek va­lódi tulajdonosok, akik a vál­lalati menedzsment elé szi­gorú osztalék követelménye­ket állítanának. A külföldi tőkebevonás lehetősége pedig sajnos, egyre inkább lehető­ség marad. Az iraki olajvál­ság, a hazai belső zűrzavaros állapotok egyelőre riasztób­ban hatnak, mint hónapok­kal korábban. Gazdasági dieneret! — Mi hát a megoldás? A nemzetgazdaság pénzügyi kényszerhelyzetét is figye­lembe véve milyen gazdasá­gi élettér adna lehetőséget a továbblépésre? Egyáltalán, melyek azok az alapvető közgazdasági feltételek, ame­lyek lehetőséget adnak üze­mi szinten a racionális gaz­dasági döntésekhez? — Mindenekelőtt a priva­tizáció — véli dr. Megyeri Zsolt. — De mi, akik az ál­lami gazdaságok közül a jók körébe tartozunk, sajnos, ál­lunk a startvonalnál. Egye­lőre csak a veszteségeseket indította el a kormány a rajtvonalról. Miért? Ezek szerint azt feltételezik, hogy a legjobb menedzsmentek a legrosszabbul gazdálkodók­nál vannak? Ök azok, akik képesek majd talpon marad­ni egy kemény európai ver­senyben? Az agrár ágazat jövőjére népgazdasági szin­ten nem tudok választ adni. De ez nem is az én gon­dom. Viszont aini vállalati szintről elmondható, az a következő: — Az utóbbi év felvásár­lási ármozgásai a növényter­mesztés jövedelempozícióját javították, közelítünk a vi­lágpiaci árak felé. Ugyanak­kor az állattenyésztés ~ nyére­sége tragikus mélypontra zu­hant. Azt tudom, hogy a hús­árakban messze a világpiaci ár alatt vagyunk. Tehát itt lenne még lehetőség árnö­velésre. Viszont, ha marad a pillanatnyi felvásárlási árarány-eltolódás a két ága­zat között, akkor a hús- és tejtermelés hihetetlenül le­csökken.. Hogy jó ez nekünk, vagy sem, azt természetesen népgazdasági szinten kell el­döntenie a kormánynak. Mindenesetre, a felvásárlási árnövelésnél a világpiaci ár­korlátokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Visszatérve a privatizációra: kellene egy biztos kiindulópont számunk­ra itt üzemi szinten. Mert nem tudjuk, hogy mi lesz? Megszűnik teljesen a gazda­ság? Kisebb egységekre bom­lik le? Vagy marad a pil­lanatnyi méreteiben, s egy 14-15 százalékos osztalékér­dekeltségű társaságként mű­ködhetünk tovább? Tudnunk kell. s törvénybe deklarált garanciákkal azt is, hogy milyen adó- és hitelpolitika várható az agrárágazatban hosszú távon. Milyen ked­vezmények illetik meg? Mert egy felvásárlási árrobbanást véleményem szerint célsze­rű elkerülni. Rákóczi Gabriella jamina 4%C/q HA HOLLAND TETÖCSEREPET SZERETNE, HA VÄZKERÄMIA FÖDÉMBÉLÉSTESTRE VAN SZÜKSÉGÉ, HA KÜRÖS-FALAZÖRENDSZERBÖL KlVÄNJA HAZAT FELÉPÍTENI, AKKOR RENDELJE MEG NÁLUNK! DTCSV • • zCgjv jamina tlhr&Jj&l Tégla- és Cserépipari Leányvállalat ■ 1891 Békéscsaba Címünk: 5600 Békéscsaba, Orosházi út 88., 5601 Békéscsaba, PL: 287. Telefon: (66) 26-211, (66) 28-059. Telefax: (66) 27-961. Telex: 83-653. Készpénzes vásárlás esetén ingyenes házhoz szállítást vállalunk! AMÍG A KÉSZLET TART! NYITVA TARTÁS: HÉTFŐTŐL SZOMBATIG 7.00—12.00-IG. jamina Tetőtől falig! Exportból visszamaradt LÁBBELIK VASÁRAT rendezzük, CSAK EGY NAPIG, november 8-án, csütörtökön 10—18 óráig, OROSHÁZÁN, a művelődési központban 150 és 1100 Ft közötti árakon. A rockrajongók Mekkája a POLIFON HANGLEMEZBOLT! Közel ezerféle, zömében nyugati rocklemez, CD és kazetta állandóan kapható! AMERIKAI HEAVY METAL LEMEZEK MÁR 500 FT-TÓL! Nyugati szín vonalú választék: — hazai áraikon! Békéscsabai* Taniácsiközt.áinsaság' útja 8. “Állattartók; FIGYELEM! A Szeghalmi Állami Gazdaság megvételre kínál 1990. évi termésű, körbálás réti szénát. Értékesítési ár: 5000 Ft/t. Érdeklődni: munkanapokon a gazdaság töviskesi kerületében: a (66) 71-622-es telefonszámon. Meghívjuk Önt és kedves családját a TELEKI CSÁRDÁBA 1990. november 9-én, 19 órakor kezdődő műsoros, zenés VACSORAESTRE. A műsorban fellép LISZTER SÁNDOR előadóművész és a tánckar. Asztalfoglalás az üzletvezetőnél, Telekgerendás, Teleld Csárda. Telefon: 26-377. Akció! KÖZÜLETEKNEK, LAKOSSÁGNAK engedményes vásár november 8-tól, amíg a készlet tart! a békéscsabai vadász-horgász boltban. (István király tér 8.) Ajánlatunk: Vadásznadrág ~>«<c Vadászkalap Vadászdzseki Kínai matrac * Gyermekmatrac '— —­Várjuk kedves vásárlóinkat!

Next

/
Thumbnails
Contents