Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

BÚ(L)VÁRKODÓ 1990. november 3., szombat ■kÖRÖSTÁJ Szabad szombaton, azaz szombaton szabad Tudják, hogyan készül az erdélyi húsostokány? Hagymát kell hozzá dinsztelni, arra disz­nóhúst rakunk (de a marha se rossz). Ezt jól összerotyogtat- juk, sóval, borssal, majoránná­val meghintjük, puliszkával tá­laljuk. Ja, azt sem főztek még? Nos, a kukoricadarát tíz percig sós vízben főzzük, és amikor el­válik az edény faláról, akkor le­vehetjük a tűzről. A kikavarás- ról se feledkezzünk meg, mert ez a puliszka lelke. Mindehhez sa­vanyúságnak paradicsompapri­kát tegyünk az asztalra... Meny- nyei lehet! „Lehet”, merte sorok írója bizony ilyet még nem evett. Bezzeg Fülöp Béla, az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója, akivel ez a „Szabad szombat...” készült. Már nem egyszer belekóstolt ebbe az er­délyi ételbe. Nemcsak hogy be­lekóstolt, de el is készíti, ha van rá ideje. — Ritkán jutok hozzá, hiszen így is annyi mindenre nem futja a nap 24 órájából. Olvasni még csak-csak tudok, de a versírásra már alig van időm. Pedig ennyi év után le kellett volna tennem már valamit az asztalra, de csak töredékekre, fél kötetekre futot­ta. — Elégedetlen magával? — Igen. Leginkább azért, mert nyugalmasabb életet kel­lett volna teremtenem magam körül. Persze bennem is hiba van, hisz nyugtalan természet vagyok, de a világ is ilyen. Nem egyszer elindítottam valamit azzal, hátha átveszik tőlem, az­tán maradt minden az én nyaka­mon. —A családra sem futja a türe­lemből? —Nem eléggé. Pedig nagyon fontos nekem a családi háttér. A nagyfiam, Csaba tanárember, mint én. Magyar—történelem szakos. Le akartam beszélni er­ről a pályáról, de nem sikerült. A lányom most nyolcadikos, őt a biológia és a nyelvek érdeklik. És van egy ötödikes kisfiam, aki egyszer mozdonyvezető, egy­szer kovboj akar lenni. Aztán hogy mi lesz végül, majd elvá­lik. És a felesége? — O a távközlési üzemben távbeszélő-kezelő, és természe­tesen a családi ügyek otthoni irá­nyítója. Az állatok is mindig rámaradnak, mert állatunk is van bőven. Van egy német ju­hász kölyökkutyánk — Dzseni —, és egy pici, öreg, ugatós jó­szág, Szandra, aki már öt éve hozzánk tartozik. De tartunk ka­nárit, díszhalat, teknőst... A hörcsög szerencsére márkimúlt. Nagy lelkesedéssel fogunk min­dig az „új lakók” gondozásához, aztán legtöbbször a nejemre maradnak. — Nagyjából érintettük az egyik hobbiját, a főzést. És be­széltünk a versírásról. Mivel foglalkozik még szívesen? — Szeretek autót vezetni és hobbiból — hobbiból? — házat építek a fiammal. Az övéké lesz. Mert — hogy el ne feledjem! — van egy menyem és egy óvodás korú unokám is, Anna, aki a csa­lád kedvence. — Egyéb kedvtelései? — A házépítéshez hasonlóan a kertészkedés is egyrészt idő­töltés, másrészt könnyítés a csa­lád anyagi helyzetén. És szíve­sen írok újságoknak. Valamikor újságíró szerettem volna lenni, volt idő, mikor Erdélyben (ahonnan származom) egy gyer­meklapnál dolgoztam. — Sportol valamit? És egyál­talán, érdeklik az egyes sport­ágak? — Azóta, mióta (ha jól em­lékszem) 1954-ben, a magyar csapat kikapott a nyugat-néme­tektől, a foci felé se nézek. Ad­dig nagyon lelkesedtem érte. — Van életének olyan terüle­te, melyért hasonló módon tud lelkesedni, mint a szurkolók a futballért? — Igen, a jó közösség. Sajnos egyre ritkábban jön össze. Volt egy ifjúsági klubom, de eljárt fölötte az idő. Most szeretnék egy nyolcosztályos gimnáziu­mot indítani, ha itt sikerül igazán jó közösséget létrehoznom, ezért érdemes lesz lelkesedni. — Szokott álmodni? — Többször visszatér ál­momban az a gyermekkori nyár. amikor Nagykároly környékén egy vadőrrel jártam a határt. A nyugalmat, a természet közelsé­gét már csak ezekben az álmok­ban élem át igazán. Álmodozni is szoktam. Álmodozni arról, hogy ki kellene vonni magam egy időre ebből a rohanó világ­ból, felülni egy kis hajóra és vi­lág körüli útra indulni. A Föld­közi-tengernél kezdeném, aztán jöhet Afrika, India... — Ki szállna a hajóra? — A család és a legjobb bará­taim. — Sokan lennének? — Az enyéimen kívül csak hat-hét emberről tudom elkép­zelni, hogy elviselnénk egymást akár kétéves összezártságban is. — Akkor hát értesítsen, ha indul a hajó! Elkészítjük a kö­vetkező riportot. — Feltétlen jelzem az ese­ményt... Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Csattanó a lexikonban! Az üdülni induló házaspár hatalmas bőröndökkel, kimerültén érkezik a pá­lyaudvarra. —Kár, hogy nem hoztuk magunkkal a lexikonokat—sóhajtja a fele ség. —Nagyon vicces—dörmögi a nem éppen tréfás kedvében levő férj. Mire az asszony:—Vízsz. J.,57.,függ. 31. Beküldendő: vízszintes 1. és 57., függőleges 31. sor. Beküldési határidő: 1990. november 12. Cím: Békés Megyei Népújság Szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, Pf.: 111. A megfejtése­ket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A megfejtők között 5 db 150 forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, melyet postán küldünk el. Az október 21 -i rejtvény megfejtése: Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, s vaskorláton hunyorog a dér. Nyertesek: Ratkai Lászlóné, Békéscsaba; Jakab József, Körösla- dány; Varga Pál, Magyarbánhegyes; Letavecz János, Nagyszénás; Stefancsik Pál, Szarvas. Vízszintes: 1. A csattanó első része (zárt betűk: Y, E). 14. Shindo Kaneto rendezte japán film. 15. Történelmi fo­lyó Libanonban. 16. Nógrád megyei község. 18. Apró szemcsék tömege. 19. Óír rovásírás. 20. Belgrad része! 21. Fed. 25. A hidrogén, az urán és az ittrium vegyjele. 27. Kovács egyik dol­ga. 30.... Hansson; svéd költő volt. 31. Messze van Jeruzsálemtől! 33. Sza­badcsapathoz tartozó ellenálló. 35. Kis Atanázia. 37. Számos. 38. Japán város Nagaszakitól északkeletre. 39. Ide- oda futkos. 42.... tarda; túzok. 43. Ide­gen Anna. 44. Nagy számban gyüleke­zik. 47. Ének. 48. A gerincesek egyik osztályába tartozik. 51. Tonnasúly, röv. 54. Generátor fejleszti. 55. Akoska. 57. A csattanó második ré­sze. 62. Áruválaszték. 63. Gyermekbe­tegség. Függőleges: 1. Görcsoldó gyógy­szer. 2.... Bearzot; olasz labdarúgóed­ző. 3. Mi okból? 4. A jód, abórés a szén vegyjele. 5. Sasszeg, tájszóval. 6. Jaj- veszékelő. 7. Skóciai grófság, Hamil­ton a székhelye. 8. Szörnyen kedves mesealak! 9. Német komponista, film­zeneszerző (Wilhelm). 10. Volumen, röviden. 11. Ajakos virágú szántóföldi gyomnövény. 12. A szén és a tantál vegyjele. 13. Sejttel kapcsolatos. 17. Hagymaszelet! 22. Idős bácsi. 23. Idom. 24. Napszállta utáni. 25. Ide­szállíttat. 26. Ingrid Thulin az egyik főszereplője e svéd filmnek. 28. Vaj­dasági székhely Lengyelországban. 29. Őzön. 31. A csattanó harmadik, befejező része (zárt betűk: A, J). 32. Utolsó egyede is elpusztul. 34. Falsze­rű sziklatörés a BUkkben. 36. Olasz távirati iroda. 37. Filmoperatőr, rende­ző (Sándor). 40. Igevégződés! 4L Bá­gyadt. 45. így is becézik Gergelyt. 46. Öroszországi tó Novgorod közelében. 49. Gazdaságáról ismert ókori ország­ból való. 50. Japán őslakók. 52. Járom­ba fogott. 53. Olasz autómárka. 54. Fél zsák! 56. Színész (András). 58. Spa­nyol exkirályné. 59. Az ittrium és a lutécium vegyjele. 60. Csak részben praktikus! 61. Középen ketyegő! Schmidt János Tes(zt)sék játszani! Szerény-e, avagy tud-e örülni az apró dolgoknak is? 1. Tornyot lát haranggal egy felvételen. Tetszenek Ön­nek az ilyen jellegű képek? a) Nem, unalmasnak tartom őket. b) Miért ne? c) Igen, mert gondolkodásra késztetnek. 2. Mit fejezhet ki ez a ha­rang? a) Veszélyhelyzetet. b) Nyugtalanító érzést. c) Elmélyült gondolkodásra ösztönöz. 3. Egy fotót raknak Ön elé az asztalra, mely cseresznye- fát ábrázol télen. Mi a vélemé­nye róla? a) Nagyon érdekes, de olyan, mintha meztelen lenne. b) Minden évszakban meg­van a maga varázsa. c) Virágba borultan jobban tetszene. 4. Mire gondol a téli tájkép láttán? a) Romantikus sétára hóban. b) Középkori téli üdülésre, pihenésre. c) Egy otthon töltött kellemes téli estére. 5. A fényképész egy diadalív lábához állt és úgy fényképez­te le az előtte magasodó épít­ményt. Mit találna kihívónak egy ilyen felvételen? a) Semmit, nem tesz rám sem­milyen benyomást. b) A kép egész hangulatát. c) Az épület perspektíváját. 6. Azok az emberek, akik drága képeket vásárolnak: a) legtöbbször értenek a mű­vészethez b) megtalálták a kulcsot az igazi élethez c) rendkívül sokat adnak a külső benyomásokra. Értékelés: Kérdés Felelet a b c 1 0 3 6 2 3 0 6 3 4 6 2 4 6 0 3 5 1 6 4 6 3 0 6 3-14 pont: Szerénysége bi­zonyos határok között mozog. Nem tud örülni az egészen kis dolgoknak. Az élet kellemes oldalát, a szerencsés körülmé­nyeket nem a megfelelő módon regisztrálja, lehet, hogy azért, mert reményeinek él és túlságo­san is nagyok az elvárásai. Pró­báljon meg örömet találni az „itt és most” történő eseményekben, s így idővel az apró-cseprő dol­gokban is felfedezheti a szépsé­get. 15-20 pont: Ön elég szerény ahhoz, hogy élvezni tudja az élet apró örömeit is. Ám időnként elveszíti ezt a tulajdonságát. Ez olyankor történik meg, ha kelle­metlenségei adódnak munkahe­lyén vagy az iskolában, ilyenkor mindent sötéten lát. De mihelyt helyreáll lelki egyensúlya, igyekszik pótolni, amit mulasz­tott. Ilyenkor megint örülni tud a látszólag jelentéktelen aprósá­goknak, például egy-egy baráti mosolynak is. 21-30 pont: Meggyőződése, hogy az élet tulajdonképpen apró dolgokból tevődik össze. Aki ezt nem tudja értékelni, az örökké elégedetlen. Épp ezért nyitott szemmel jár a világban, s még a szomorú pillanatokban is képes felfedezni olyan, látszó­lag mellékes apróságokat, ame­lyek jobb kedvre derítik. Ám a mindennapi örömökre nem úgy tekint, mint amelyek eleve adva vannak, ellenkezőleg: minden­nap megpróbálja újra felfedezni a világot. (Szivárvány) Az elnyűhetetlen Scarlett Az álompár: Clark Gable és Vivian Leigh A 26 éves Peggy Marsh le­esett a lóról, eltörte a lábát, és halálra untatta nyafogásával a férjét, John Marsh újságírót. Naponta újabb könyveket kért az atlantai könyvtárból. A férje egy napon vastag jegyzetfüzetet hozott neki: „Úgyis mindig könyvet akartál írni. Itt a jó alka­lom!” Peggy, lánykori nevén Mar­garet Mitchell, az Atlanta Jour­nal egykori újságírónője 1926 és 1936 között megírta az összes történetet, amelyet gyerekként a háború veteránjaitól a harcok­ról, sebesülésekről, a polgárhá­ború utáni felvirágzásról hallott. Mivel megszállottja volt a rész­leteknek, levéltárakban, múzeu­mokban és padlásokon folytatta - magánkutatását, és megszüle­tett a regény: Elfújta a szél. A Biblia után a második leg­népszerűbb könyvet már 1936- ban, megjelenése előtt 50 000 példányban megrendelték, és ma, 53 évvel később, évente 3000 00 példány kel el belőle vi­lágszerte. David Selznick holly­woodi producer az akkori pél­dátlan 50 000 dollárért megvá- • sárolta a regény filmváltozata elkészítésének jogát, és Marga­ret Mitchell háza a filmrajongók és turisták zarándokhelyévé vált. Az írónő soha többé nem írt mást, mint levelet, egyetlen re­génye mégis minden idők legna­gyobb filmjéhez szolgáltatta a témát. Selznick egész Amerikát bevonta Scarlett keresésébe, Katharine Hepburn is érdeklő­dött, de nem találták elég szexi­nek. Bette Davis is alulmaradt. A teljesen ismeretlen angol Vi­vien Leigh-re esett a választás. Atlantában nagy volt a felhördü­lés, Vivien egy csapásra un- szimpatikus lett mindenkinek. Scarlett akaratos, konok és lehetetlen lány, akit „rendszere­sen meg kellene verni”, ahogyan Vivien Leigh nyilatkozta élete nagy szerepéről. „Nagyon nehe­zemre esett eljátszani a jelene­tet, amikor Scarlett kiutasítja Rhett Butiért a hálószobájából.” Az Elfújta a szél filmbemuta­tóját 1939. december 15-én tar­tották meg, és 300 000 rajongó állt sorfalat a repülőtér és a Bilt- more Szálló közötti úton. Ott lakott a szupersztár, Clark Gable a feleségével, Carole Lombard- ral, Vivien Leigh a szeretőjével, Laurence Olivier-vel, és Olivia de Havilland. Néger színésztár­saikat, Hattie McDanielt (Mam­my) és Buterfly McQueent (Prissy) valahol máshol szállá­solták el. „A forgatás közben is volt faji megkülönböztetés” — emlék­szik még ma is a 78 éves McQueen. Nyugdíjának kiegé­szítéséért rabszolgaruhában „szerepel” nagyáruházakban. A filmbemutató után hajnalig ünnepelték a Georgien Terrace Hotel báltermében. Ötven év múltán Atlantában megünne­pelték az Elfújta a szél jubileu­mát is. Ez a jelszó az egész vá­rosra ráillik, mert 50 év alatt valóban kevés maradt az akkori Atlantából. Nincs meg sem a moziterem, sem az akkori szál­loda. Mitchell asszony kéteme­letes faházából, amelyet ő már életében „a lyuk”-nak nevezett, rom maradt. Most vitatkoznak róla a városatyák, hogy érde­mes-e kétmillió dollárt beleölni a „talpra állításába”. Az őrület újult erővel tört ki: naponta telt ház előtt vetítik a filmet, csokoládét, fagylaltot és álarcokat árulnak a filmalakok nevével. A turistairodák ültet- vénykörutakat és hasonló nosz­talgiatúrákat szerveznek, és Georgia egykori elnöknéje par- tykra adja ki a birtokát, mert sze­rinte az szolgált modellül a Twelve Oaks-hoz. Atlanta előkelő társasága bá­lát rendezett az évfordulóra. Nem a gyapot városa többé ez a déli főváros, hanem a CNN, a Delta és a Coca-Cola metropoli­sa, és a film főszereplői sincse­nek már, csak a „második gár­da”. Butierek talán sosem voltak a Délen, de a Scarlettek ma is ugyanolyanok: szemforgatás, nyafogó hang és kötelező első bálas hölgyek, Miss megszólí­tás, csupa csipke és fodor a ki­menőruha. És jaj annak a fiúnak, aki azt hiszi, hogy ő lesz az úr a saját házában, ha megnősül. És senkinek sem tetszik a virginiai Alexandra Ripley vállalkozása, hogy továbbírja az Elfújta a szél történetét...

Next

/
Thumbnails
Contents