Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-24 / 276. szám
1990. november 24., szombat TALLÓZÓ ■kÖRÖSTÁJ Nevelés, gondozás, törődés Mit tud elvállalni az egyház? Mi kell a jó színházhoz? Ami megfizethetetlen, ami elengedhetetlen (Picasso — Irvin Penn fotója; Filmvilág) „erre jó volt a börtön” ...A társadalom jelentős része (a hatvan év alattiak többsége) a kereszténységről igen keveset tud, műveltségéből hiányzik a kereszténység, holott az szervesen hozzátartozik az európai hagyományokhoz. Európaiságunk megköveteli, hogy az iskolákban, egyetemeken nyíljék lehetőség a vallásokkal, közelebbről a kereszténységgel kapcsolatos alapvető információk megszerzésére. A vallási ismeretek oktatása az európai műveltségeszményhez tartozik hozzá, tehát nem az egyházak, vallások'térítési akciója. Igen sokan az egyháztól várják a fiatalok nevelésének, az alapvető etikai értékeknek a megismertetését és kellő motívumokkal való elfogadtatásának megoldását. Szem elől tévesztik az egyház lényegét, akik csupán valamiféle erkölcscsőszt látnak benne a keresztény ember erkölcsi magatartása, cselekvésrendszere, az Istenhez fűződő szeretetkapcsolatának következménye. Mégsem térhetünk ki az ifjúság nevelésének nemzeti feladata elől. A nevelés feladata persze számtalan gyakorlati kérdést vet föl: Nyissanak a szerzetesrendek újra iskolákat? Alakuljanak keresztény pedagógusokból álló önálló katolikus iskolák? A keresztény pedagógusok tanítsanak továbbra is állami iskolákban, de merjék a gyakorlatban is megvallani hitüket? Valószínű, hogy egyik megoldást sem volna szabad kizárólagosan alkalmazni a többiek rovására, itt is egészséges, de összehangolt ...Zrínyi és Frangepán. Az egykori összeesküvés két vértanú áldozata. Ráadásul Zrínyi Péter, Zrínyi Ilona apja, Rákóczi Ferenc nagyatyja. Töprengve állhatunk a csúf feledés bizonysága előtt. Talán mert Zrínyi és Frangepán hor- váth származású főurak voltak? Ámbátor Aulich, Damjanich úgyszintén nem volt tőzsgyöke- res magyar. Avagy, mert a Habsburgokkal szemben, idegen, nyugati érdekekkel szemben súgtak, hajoltak össze, s ez a gyürkőzés, tájékozódás manapság éppen — nem időszerű? Pántlikák, zászlók, szónoklatok. Valaki mindig kiemeli a képzeletbeli nagy kosárból tévékapluralizmusnak kellene kialakulnia. Óriási feladat várna az egyházra a szociális gondoskodás területén. Az állami szociális hálózat töredék részét sem tudja ellátni a feladatoknak: működnek ugyan szociális otthonok, de -a gondozás nékül maradt tehetetlen öregek,, betegek száma ijesztően nő. Van ugyan néhány otthon a hajléktalanok számára, de többségükről nem történik gondoskodás. A testi és szellemi fogyatékosok ellátása is alig megoldott, a menhelyeken élő állami gondozottak szinte predesztináltak arra, hogy felnőttként önállósulva bűnözővé legyenek. Az alkoholistákkal, drogosokkal, fiatalkorú bűnözőkkel gyakorlatilag senki nem törődik javító-nevelő célzattal. — Mit tud elvállalni ebből az egyház? Vagy inkább: mit tudnak elvállalni ebből a keresztények, az egyházközségek, az újonnan vagy újraalakuló szerzetesrendék? — Nem is statisztikailag kimutatható eredmények volnának itt a legfontosabbak, hanem az a felismerés, új lelkűiét, hogy mindnyájan felelősek vagyunk testvéreinkért: hittestvéreinkért, de a nem hívőkért is, elsősorban a szükséget szenvedőkért. Kairosz, kegyelmi idő ez a magyar egyház számára. Vajon „kihasználjuk-e az alkalmas időt”, s helyesen, egész szívvel, odaadóan válaszoluk-e a hívásra? A történelem és a mindenható Isten egyaránt számon fogja tőlünk kérni, mit tettünk meg abból, ami ma megtehetővé vált. (Lukácsi László; Vigília) merákkal és sugározzák az ünnepet; meghatottan az aktuális történelmi hőst. Aradra igen: összegyűlve, néztem én is. Tekirdagba (Rodostó) még elvezérlik a bundavásárlókat a lelkesebb idegenvezetők. Bécsújhely messze van? Messzebb? Frangepán és Zrínyi? Nekigyűr- kőzéseink, vereségeink többsége? Marad az aktuálpolitikai zászló, hirdetett vagy elhallgatott nemzeti büszkeségünk, szóvirág. Zrínyinek és Frangepán- nak ezen az őszön sem került virág. Tényleg elmúlik mind az e világi dicsőség? (Szabó József Jenő; Vasárnapi Hírek) ...Mondják, a kultúra nem áru. Próbálnák csak elvenni e gondolat hangoztatóitól járandóságukat, lenne macskazene ugyancsak! Óvakodjatok! Bizony szükségetek van most ránk! Csak tudnánk, hogy hívjuk fel magunkra a figyelmet? Higgyétek el, urak, ma már olcsóbbak volnánk! Ajándékba persze nem adhatunk verset meg képet nektek! — gúnyolódik Brecht az Eörsi fordította versben (A lírikus dala). Mostan se pénz, se posztó. Rossz is dacosan a színház. Csakugyan rossz? A színikritikák sírbeszédek. Bemutatónként nekrológokat közölnek a lapok. Sír a gyászoló rokonság: a színészek jajgatnak keservesen. Amikor már hibátlanul reménytelennek érződik a színházügy: kijön Töröcsik a színpadra egy regénydramatizálás ürügyén, megszólítja a nézőket, és négyszemközt maradnak egész estére, bensőségesen, őszintén, megkapóan. Mellette Garas ironikus gyónást rendez gyermeteg hitekről, újratermelődő fantazmagóriákról és meghatottság nélkül elhaldokolja a saját halálát, a mi halálunkat. És úgy érezzük: rendben megy a dolog! És amikor már sápadtra untattak bennünket nagyképűen szél...Az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség éppen annak felderítésére vállalkozott, vajon milyen mértékben sértik a KGST-piacok és eladóik — a fogyasztók érdekeit? A kereskedelmi felügyelők mindenekelőtt a piacok országos hálózatának számbavételét kísérelték meg. Felmérésük szerint 230 KGST-piac működik, izeken kívül — alkalmi jelleggel — még legalább négyszáz helyen terítik ki portékáikat a nemzetközi bolhapiac kufárai. Az ámsok többsége lengyel, román vagy jugoszláv állampolgár, viszonylag kevesebb a csehszlovák és vietnami, az ország keleti határa mentén és a fővárosban pedig egyre több a Szovjetunióból átruccanó árus. A kereskedelmi felügyelők számításai szerint egy-egy piacon általában 100-500 külföldi kínálja portékáját, ez országosan naponta 30-40 ezer illegális kereskedőt jelent... A bolhapiacok népszerűsége az alacsony áraknak „köszönhető”. S talán annak, hogy itt szinte mindent lehet kapni... lelbélelt vállalkozásokkal: egy fapados szereposztásban színpadra lép Derzsi János, Pap Vera és Szarvas József három nem divatos, realista alakítással, szociodokumentarizmusból költészetet csinálva. És úgy érezzük: a színháznak újra vannak nagyjai, véres tudói lelkek titkainak. A társadalom rejtett zugaiba bevilágít tekintetük. És amikor hiába reménykedünk értéket találni mindazon helyeken, ahol lenniük kellene, ott lep meg minket, ahol igazán nem vártuk volna: Kapás Dezső leutazik főiskolai tanítványaival, egy osztálynyi végzős színi- tanonccal Veszprémbe Dosztojevszkijt játszani, és megszületik a szertartás. Tudniillik van valami, ami a jó színházhoz elengedhetetlen, égetőbb a pénznél, a hercegi, az állami és a bankok, nagyipari trösztök támogatásánál, nélkülözhetetlenebb, mint az olyany- nyira becses szabadság és még annál is szükségesebb, mint a cenzúra hiánya, mert ez a leg- éberebb és legszőrszálhasoga- tóbb cenzúrán is kifog, ez azután nem áru, mint maga a művészet, ez megfizethetetlen és úgy kell, mint egy falat kenyér, egy simo- gatás, egy lényegbe találó, jó szó. És ez: a tehetség. (Molnár Gál Péter; Népszabadság) A kereskedők—érthető okok miatt — egyre több helyen tiltakoznak e piacok működése ellen. Szerintük (is) rontják a szakma színvonalát, elcsábítják tőlük a vevőket, nem fizetnek sem adót, sem társadalombiztosítási járulékot. Ezért meglepő, hogy olykor az engedéllyel rendelkező kereskedők és a KGST- piacok eladói összefognak. A magyar kereskedők a külföldi árut felvásárolják, a külföldiek pedig feltehetően további üzletelés céljából, az illető kereskedőtől vesznek. A kereskedelmi felügyelők vizsgálatai is igazolják: a piacokon és közvetlen környékükön csaknem mindenütt romlott a közbiztonság, sok a lopás, megjelentek a szerencsejátékosok (Itt a piros, hol a piros?), és alapos a gyanú, hogy a lopott áruk «gy része is ezeken a helyeken cserél gazdát. Szinte nem is fel- tünőzfekete valutaváltás (mostanában ismét a német márka és az osztrák schilling a kelendő), a KGST-piac negatív kísérőjelenségévé vált a prostitúció is... (Osváth Sarolta; Népszava) ÉJ. 16 éves. Miért kerültél Tökölre? — Csoportos rablásért, meg aztán megvertem egy embert. Meg lakásbetörés is volt. Az IKV-nál dolgoztam, tudtam, hová kell menni. A legnagyobb fogás 300 ezer forint volt készpénzben. Négy év négy hónapot kaptam. — Mivel foglalkoztál a bűncselekmények előtt? — Két évet dolgoztam kőművesként, szakmán annyi, hogy ezt tanultam két évig. Aztán otthagytam. A szülők elváltak, a testvéremnél laktam, szabaduláskor oda megyek vissza. — Milyen itt az élet? — Alig várom a végét. Egyébként meg kemény, de most már vannak enyhítések. Lehet nálunk pomóújság, engedik. Amikor nem engedték, több volt... Sokat segít, nincs az ember rákényszerítve az erőszakra, ott a keze lényegében. — Gyakori volt az erőszakos homoszexualistás? — Volt, de már ez is kevesebb. Meg vigyázni kell, hiszen Szégyen Egy egyesület meghívására néhány napot töltöttem három barátommal a Szovjetunióban. Sok mindent tapasztaltunk, ami egyáltalán nem ért váratlanul, viszont voltak olyan jelenségek, amelyekre erősen rácsodálkoztunk. Ezekből állt össze a soron következő mozaik, amely talán hasznos adalék a mai Szovjetunióról bennünk élő képhez. Hallottuk, láttuk, hogy puszták az üzletek, hogy jegyre, hogy még jegyre se, hogy még kenyér se... Mi pedig most paprikás hangulatban vagyunk, mert mennénk, de jegy híján nem indulhatunk haza. S mintha csak egy régi vár hajdani elszánt lakói lennénk, akik a töröknek ha erőszakosan történt, bűnvádi eljárás volt utána, ha mindkét fél beleegyezett, három nap fogda járt. Pénzbírság, elmaradt a beszélő, kevesebbet spájzolhattak meg minden. — Voltál kint a négy év alatt? — Egyszer mehettem volna, de a munkamegtagadás miatt elúszott. — Mihez kezdesz a szabadulásod után? — Olyan munkát akarok csinálni, ami elég a megélhetéshez. Kell egy szállás is, meg egy barátnő. Félek a bizonytalanságtól, a mai helyzetben nem biztos, hogy jó kimenni a börtönből. Egy dologhoz biztosan értek, erre jó volt a börtön. Mindent megtanultam itt. Tudom, hogyan kell egy jó stricinek dolgozni: hogy kell egy nőt elindítani, tartani, lepasszolni. Tudom a legbiztonságosabb betörési módszereket, ismerek taxis és butikos tippeket. Profi bűnöző lehetnék kint... (Csontos Tibor és Urbán Tamás; Ifjúsági Magazin) bizonyítani akarnák — bor, kenyér, hús nálunk bőviben —, előszedjük a csabait, a császár- szalonnát, a négynaposán is ehető kenyeret, a paprikát, a paradicsomot, a grillcsirkét, a téli szalámit, a pálinkát... És a váróterem közepén diadalittasan zabálni kezdünk. Közben félszemmel figyeljük a hatást, ami természetesen nem marad el. Elismerő mosolyok, meg-megcsettenő nyelvek... Aztán szemben feláll egy „anyám lehetne”, kemény, kérges tenyerű asszony. Egyenes derékkal, emelt fővel átvonul a terem másik végébe. És mi egy kissé szégyenkezve csomagolni kezdünk. Mert valójában miről is tehetnek ők?! S szabad-e rajtuk ilyen bosszút állnunk?... (L.; Határőr Magazin)- Ha megszűnnek a megyék, más sorompókat kell kitalálnunk.. (A Magyar Nemzet karikatúrája) ATS: 6,70-7,20 forint DEM: 46-48 forint USD: 70-72 forint A schilling fekete árfolyama emelkedik, mivel a karácsony előtti bevásárlások miatt megnőtt iránta a kereslet. A márka árfolyama gyengén emelkedik, a most kevéssé keresett dolláré viszont marad a viszonylag alacsony szinten. (Magyar Hírlap) Fekete-árfolyam Csak vicc Méghogy nincsenek manapság vérbeli pesti viccek... George Bush felmegy Szent Péterhez, és megkérdi: —Mondd, atyám, mikor lesz az én országom gazdag és boldog? —Húsz év múlva—válaszol Szent Péter. Bush elfordul és sír. Gorbacsov is odaér, szintén megkérdi: —Mondd, atyám, mikor lesz az én országom gazdag és boldog? —Otven év múlva! Gorbacsov elfordul és sír. Most Antall József következik: —Mondd, atyám, mikor lesz az én országom gazdag és boldog? Szent Péter elfordul és sír. , , (Uj Ludas) Bécsújhely messze van? Zrínyi és Frangepán Városi vezetés Különféle koalíciók ...Nagykoalíciós típusú városi vezetés a már említett Nyíregyházán kívül eddig csupán Veszprémben és Békéscsabán jött létre. Igaz, három további városban (Zalaegerszeg, Kecskemét, Szekszárd) a helyi politikai erők pártonkívüliek polgármesterré választásával igyekeznek garantálni a pártsemlegességet. A bizarr öszetételű (SZDSZ-MSZMP-MDF) salgótarjáni városvezetés mellett Kaposvárott jött létre a legkülönösebb koalíció, ahol is az MDF-es polgár- mester mellett a Magyarországi Zöld Párt helyi képviselője kapta meg az alpolgármesteri széket. Nem kétséges, a hazai környezetvédő pártnak eddig ez a legnagyobb politikai sikere. (HVG) Bolhapiac és környéke
