Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-24 / 276. szám

NÉPÚJSÁG „Én vagyok a titkos szerető” 1990. november 24., szombat Országos konferencia Békéscsabán Erkölcsi értékek az iskolában Érvényesek a szentlőrinci értékek Sajtótájékoztatót tartottak szerdán Budapesten, a szentlörinci—sarkad! oktatási kísérletben részt vevő Is­kolák pedagógusai. Amint a nevelési rendszer létreho­zójától, dr. Gáspár Lászlótól, a sarkad! Ady Endre Gim­názium igazgatójától megtudtuk, élénk eszmecsere ala­kult ki a szakma és a szaksajtó képviselői, az érdek­lődő újságírók között. (Folytatás az 1. oldalról) megtudják a férjem munka­helyén, nekünk végünk van' — mondja búcsúzóul, én hi­szek neki, hogy most hir­telen pénzt kerítenek, és több éves adósságukat kifi­zetik ... Zalai Margit a csengetés­re kitárja a lakás ajtaját a Vécsey u. 34-ben. Nem mondhatnám, hogy invitál bennünket. Sipiczkiné udva­riasan kérdezi: — Ugye be­mehetünk Grétike? Grétike ikét mezítlába és nyelve össze-összegabalyo- dik. Szó nélkül végighall­gatja a tényeket: Három éve nem fizet, a tartozása 66 ezer forint. * — Oké — mondja a jól „betintázott” hölgy — mikor fizessek? (A költői kérdésre kérdés következik?) — Miért, mikor akar? Válasz nem érkezik, mert nagy hirtelen kilép a sötét­ből egy magas, vékony fér­fi, és katonásan lekezel ve­lünk: — Én vagyok a titkos szerető — mondja nemes egyszerűséggel, akadozó sza­vakkal. Szóval, zsák a foltját, ál­lapítom meg magamban. Csakis magamban, mert Grétike kérdéseimnek ha­mar elejét veszi: — Az nem tartozik ide .. — (mármint, az én kérdé­seimre a válasza). Bele kéll nyugodnom. Grétike nem nyilatkozik. — önben kit tisztelhetek? Milyen minőségben lakik itt? A kérdést Sipiczki Fri- gyesné teszi fel a „titkos szeretőnek”. — Ha már így összeho­zott minket a sors — hát, együtt élünk — mondja. — Van Jaminában egy házam, eladom és fizetek minden adósságot. (íme, egy ma­napság „hiánycikknek” szá­mító gráíll-lovag.) Magunk mögött ezzel az ígérettel elhagyjuk az amúgy rendes, tiszta lakást... Nincs szerencsénk Hessz Attilával, az ör utca 3-ban. — Soha nincs itthon, ami­kor keressük •— tájékoztat Deák János. — Lemondott a lakásbérleti jogviszonyról és felvette a 114 ezer forint használatbavételi díjat. Jú­nius 15-ig el kellett volna hagynia a lakást. PerSZe, esze-ágában sincs, sőt, azóta „kitermelt” 30 500 forintos lakbérhátrálékot is. Deák Ferencné Kondacs Zsuzsannához sem könnyű bejutni a Kulich Gyula la­kótelep 11-ben. Azt mond­ják, legtöbbször nem nyit ajtót, csak a megbeszéltjei­re. Ügy látszik, eltaláltuk, mert nyílik az ajtó. Ahhoz képest, hogy be sincs jelentve a lakásba, és öt éve lakja, igazán „cse­kély” a tartozása, mindösz- sze 17 ezer 877 forint. Van a számláján még közel 9 ezer forintos telefondíj-tar­tozás, és ki tudja, hány ezer forintos gázszámla. — Dolgozik valahol? — Nem tudok. Elvágtam az ujjam! Nem túl meggyőző ez az érv, mert Kondacs Zsuzsan­na otthon kézimunkázással jut némi pénzhez, ami talán éppen-éppen fedezi az ő és alkalmi vendégei italfo­gyasztását. Évek óta nincs nyugalom a lépcsőházban. A rendőrség, a tanács jól is­meri a témát. Tudnak Deák­né lakásában történő, sza­kadatlan csendháborítások- ról. A lakók félnek. Kétes egzisztenciájú népség jár so­rozatban Deákékhoz. Han­goskodásukkal megkeserítik az ottlakók életét, nyugal­mát. A lakás koszos, elhanya­golt. Látszik, hogy csak lakják, de nem gondozzák. — Ennek a nőnek min­dent lehet. Csak próbálnék én nem fizetni lakbért, azonnal repülnék! — -repli- kázik az egyik lakó. — A telefonra éveket kell várni. Ez meg használja anélkül, hogy fizetne érte. Érthetetlen, hogy a posta miért nem szereli le nála? (Hozzátartozik az igazság­hoz, hogy időközben a pos­ta kikapcsolta a telefont, és fontolgatja annak leszere­lését is... — A szerk.) Ve­rekednek, veszekednek, és hiába szólunk a rendőrök­nek is... Vajon meddig lehetünk humánusak azokkal, akikkel nem kellene? É6 vajon mi­kor leszünk humánusak azokkal, akik nagyon is rá­szorulnának? Béla Vali Erkölcsi értékek az isko­lai nevelésben címmel há­romnapos országos konfe­rencia rendezésére vállalko­zót^ az Országos Közoktatá­si es a. Békés Megyei Pe­dagógiai Intézet. A békéscsabai konferencia tegnapi nyitóelőadását flonti Mária, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium he­lyettes államtitkára tartotta. Ebben többek között szó esett arról, hogy az utóbbi évtizedekben felnövekvő ge­nerációk miért kerültek er­kölcsi értékválságba, s mit kell tennünk, hogy e ..labi­rintusból” megtaláljuk a ki­utat. Az előadó véleménye szerint a válság legfőbb oka az, hogy jó néhány értékpár — mint nemzeti és egyete­mes, hagyományos és új, in­dividuális és társadalmi, sza­badság és kötöttség — kö­zött megbillent az egyensúly, s „egészségtelenül” az egyik vagy a másik került előtér­be. Honti Mária példákkal is megvilágította az elmondot­takat: — Vegyük az individuálist és a társadalmit! Az elmúlt rendszer az utóbbit hangsú­lyozta, mint értéket, az indi­viduum kifejezetten „nem- kivánatos” tulajdonságnak számított. Így aztán nem csoda, ha manapság nincs kellő vállalkozási kedv és szellem Magyarországon ... Az elmúlt évtizedek hibá­jaként rótta fel azt is, hogy a materialista világnézet a legnemesebb erkölcsi értéke­ket kisajátította magának, holott — mint mondta —, tudomásul kell venni, hogy többféle világnézeti alapon is lehet erkölcsösen élni. A konferencia ma külön­böző felekezetek lelkészeinek előadásaival folytatódik. — ria — — Magyarországon jelen­leg mintegy 150-200 pedagó­giai kísérlet létezik. Kell ennyi és a szentlőrinci köz­tük mennyire elterjedt? — kérdeztük Gáspár Lászlót. — Véleményem szerint egy pluralista társadalom nem lehet kísérletellenes, de a közvéleményben előbb még vissza kell állítani a kutatás becsületét — mondta. — Az idő majd szelektál. Pedagó­giai programunk szerint '1969 óta tanítanak a szent­lőrinci általános iskolában, teljes adaptációját alkalmaz­zák a kaposvári Toldi utcai iskolában és itt, a megyé­ben, Mezőgyánban. Elemeit fogadták el Sarkadkeresztú- ron. Geszten és Zsadányban. Létezik önálló tantárgyi programként az úgynevezett Békés megyei anyanyelvta- nítási kísérlet és a Borsod- Abaűj-Zemplén megyei óvo­dapedagógiai kísérlet, ugyan­csak több intézmény részvé­telével. A program közép­iskolában is folytatódik: 1987-ben vezettük be Sarka­don, alkalmazzák a sz&ntlő- rinci és kaposvári, gimná­ziumokban. Az iskolakísérlet egy évvel az új gazdasági mechanizmus meghirdetése után indult és célja az ok­tatás radikális megújítása volt. Színes és tartalmas diákéletet, a tudományos vi­lágképre támaszkodó, in­tegrált tananyagkorszerűsí­tést, közösségi, egyéni vál­lalkozást, gazdálkodásra tö­rekvést fogalmazott meg. A diák-önkormányzati gondo­lat már akkor valóság volt ezekben az iskolákban, ami­kor a társadalomban még nem létezett az igény. A bu­dapesti hozzászólások több­ször kinyilvánították: a szentlőrinci iskolakísérlet maradandóságával, eredmé­nyeivel teljes jogú alterna­tíva a magyar pedagógiai in­novációban. — Most, a rendszerváltás után, milyen jövőt lát ben­ne a szakma? — A résztvevők megfogal­mazták, hogy sikeres és erő­sítendő eleme az iskolai ter­melés és gazdálkodás, még tovább kellene szaporítani a vállalkozási formákat, a tan­anyag pedig tartalmazza, minden ideológiától mente­sen, a korszerű társadalmi, gazdasági ismereteket. Hogy mennyire lehet a jogos kí­vánalmakat megvalósítani, nemcsak a pedagógusokon múlik. A hetvenes évek kö­zepén, a nyolcvanas évek elején a gazdasági-társadal­mi reformok megtorpanása nehezítette munkánkat, most az anyagiak. Szervezetünk­ben. a Kemény Gábor Isko­laszövetségben részt vevő in­tézmények vállalkozásaikból ezért némi gazdasági önál­lóságot is megcéloztak. Sar­kadon legalábbis egy kuta­tási alap létrehozásának ere­jéig, hogy a leszűrődött ta­pasztalatokat összefoglaló dokumentumokat közrebo­csáthassuk. Az érdeklődő is­koláknak minden szakmai segítséget megadunk. Keve­sen tudják a szülők közül is, hogy óráinkat bárki, bár­mikor látogathatja. A peda­gógiai program elterjedését segítő nyilvánosság mellett azért foglaltunk állást, mert úgy érezzük, iskoláink az új, születő demokráciában ér­téket jelentenek. Végső so­ron ugyanis az a célunk, hogy művelt, becsületes, al­kotó és kellő gyakorlati is­merettel rendelkező embere­ket neveljünk. Ezzel, úgy ér­zem, a jelenlévők közül min­denki egyetértett. Sz. M. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, mit tehet, mi­lyen jogosítványokkal bír az Ingatlankezelő Vállalat? A „jogkör” lehangoló: 1. A tartozás első hónapjában: felszólítás! 2. Ismételt felszólítás. 3. Peren kívüli eljárásban a bírósági végrehajtónál kezdeményezés a hátrálék behajtására. 4. A lakásbérlet felmondása. 5. Polgári peres eljárás a bíróságon, a felmondás ér­vényességének megállapítására, és- a bérlő szükséglakás­ba történő kiköltöztetésére. 6. Itt a 22-es csapdája, miután kevés a szükséglakás, nehéz érvényt szerezni a kiköltöztetésre. És mi lenne a megoldás? A szükséglakások számának növelése, ahova ki lehet tenni a notórius nemfizetőket. Ha nagyobb arányban történne kilakoltatás, talán ez javítaná a fizetési morált. Nem a cigánygyerek sok... Pontos számot nehéz lenne mondani, és általában a nép- számláláskor „bevallott” származási adatok sem tükrözik a teljes igazságot. Maradnak a rendelkezésünkre álló tanácsi felmérések és kimutatások; ezek szerint jelenleg pékés me­gyében 10-11 ezer cigány él, a legtöbben, körülbelül 1300-an Békésen, utána Sarkad, Mezőberény, Gyomaendrőd, Békés­csaba a sorrend. Ezekben a városokban 700-800 között mo­zog a cigány lakosság száma. Hogyan élnek ezek az embe­rek? Félő, hogy az "etnikai csoportot jobban sújtják a gaz­dasági és szociális problémák, miiif a társadalmi átlagot, így van-e valójában? S egyáltalán, kire számíthat a nem­zetiségi kisebbség a mai világban? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Hevesi József nemzetiségi titkárral. « Tiz-tizenegyezer ci­gányember él most me­gyénkben. Sok ez, vagy ke­vés, figyelembe véve az el­múlt évek adatait, illetve azt az állítást, hogy a ci­gánycsaládok jóval népeseb­bek, mint a magyarok? — Az utóbbi 10-15 eszten­dő tapasztalata alapján el­mondhatom: a születési szám a cigány lakosság körében stagnál, nem növekszik úgy, ahogyan azt esetleg a köz­vélemény gondolná, vagy ahogyan az ember eseten­ként észleli. Akadnak még 6-8-10 családosok közöttük, de nem ez a jellemző, ez már a múlté. Ma a 3-4 gye­rekes család a gyakori. Nem a cigányoknál sok a gyerek, hanem a nem cigányoknál kevés. Az életmódváltozás, a kényszerítő körülmények következtében ott is csök­kent a nagycsaládok száma, a társadalom többi részénél viszont tragikusan vissza­esett. O Békés megyében — a szlovákság és a románság után — lélekszámot tekint­ve a harmadik legnagyobb etnikai kisebbség a cigány­ság. Hogyan érintik ezt a népcsoportot a hazánkban zajló nagy társadalmi és helyhatósági változások? — Ilyen méretű átalaku­lásról egyetlen réteg sem tudja kivonni magát, ter­mészetesen a cigányság sem. A gazdasági és a szociális terhek fokozottan érintik ezeket az embereket. Első­sorban a múltból, a hagyo­mányból (kiindulva, sajnos nem olyan gazdasági alap­ról indult a cigányság, hogy a nehezedő életkörülmények ellenére talpon tudna ma­radni. Az utóbbi 15-20 év alatt kezdett egy része kon­szolidálttá válni, ám akon- szolidáltság többnyire a la­káskörülmények javulásá­ban mutatkozott meg, és ez mára megszűnt. A munkavállalási lehető­ségek az iskolázatlan, a szakképzetlen réteg számára — és a cigányok főleg ebbe, a segédmunkás kategóriába kerültek — beszűkültek. Nincs kereslet, leépítések vannak. Segédmunkát álta­lában cigányemberek vállal­nak, és a munkanélküliség jelentősen sújtja őket. Több százra tehető jelenleg a munkanélküli-segélyen lévők száma, még többen alkalmi munkából próbálnak jöve­delemhez jutni. A szociál­politikát nagyon terhelik ezek a gondok, s természe­tesen a munkanélküliség és az egyéb szociális problé­mák megoldásakor a rászo­rultság alapján igyekeznek segíteni a nehéz helyzetben lévőknek függetlenül a származásuktól. « Nincs abban némi el­lentmondás, hogy bár a túl népes családok ma már nem jellemzőek a cigányságra, a lakásokat mégis sok helyen „kinőtték"? — A zsúfoltság azért jel­lemző, mert korábban, 15- 20 évvel ezelőtt épültek pél­dául belvizes kölcsönnel, szociális jellegű kölcsönnel a lakások, kis alapterületűek, egy-másfél, maximum két­szobások. Akkor a szülőkkel a kicsi gyerekek még ren­desen elfértek, már azóta felnőttek, megházasodtak, unokák születtek, és több­ségük nem tudott annyi pénzt adni a fiataloknak, hogy saját otthont teremtse­nek. Tehát ott él egyetlen lakásban három generáció, esetleg még több ... — A politikai rendszer- váltással, a helyhatásági vá­lasztásokkal kapcsolatban örvendetes, hogy minden te­lepülésen van egy-két olyan ember, aki igyekszik felvál­lalni a cigányságát, s ezál­tal a (kisebbséggel való azo­nosulást, a ‘ hozzájuk tarto­zást és képviseletet. Az ön- kormányzati választások so­rán három-négy kisebbségi jelöltet választottak meg különböző településeken; ez kevés, de valójában nem ennyien dolgoznak közöt­tük, értük, hanem ennél jó­val többen. A megyében mű­ködik egy olyan aktivista­hálózat, amelyben nagyon 60 k értékes, társaiért fele­lősséggel gondolkodó és ténykedő ember van, és ez jó dolog. A korábbi idő­szakhoz képest alakul az a mag, réteg, amellyel — ha az önkormányzatok kapcso­latot teremtenek — a véle­ményeket figyelembe véve eredményesen tudnak együtt dolgozni. Békés megye ci­gánycsaládsegítő-hálózatá- ban 24 településen 27 segítő tevékenykedik, elsősorban az életmód megváltoztatásá­val kapcsolatos mindennapi problémákat igyekeznek megkönnyíteni. Ezek lehet­nek a gyerek óvodába járá­sával, napközijével kapcso­latos dolgok, a család szo­ciális, anyagi helyzetének észlelése, a munkába állás­sal kapcsolatos segítség, az önszerveződés támogatása. A nadrágszíj mindenütt szorul, pedig már-már úgy tűnik, nem is lehet szoro­sabbra venni. A romló élet­körülmények és a neheze­dő terhek sem az egyébként is hátrányos helyzetű réte­geknek, sem a közhangulat­nak -és az együttélésnek nem kedveznek. Ellenkezőleg. A nemzetiségi kisebbségek megosztottsága, kishitűsége, sértettsége belülről, a tár- ■ sadalmi előítéletek, a tole­rancia hiánya és a bizal­matlanság kívülről: csupa rossz tanácsadó. Hogy aszó-, ciálís hálót nagyon szorosra kell fonni, nem lehet kér­dés. Vitát nyitni kizárólag a módszerek felett érdemes. Niedzielsky Katalin A jómódú ház éppúgy megtal álható, mint a szegényes putri Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents