Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-21 / 273. szám
NÉPÚJSÁG 1990. november 21., szerda flfész-válás, közös megegyezéssel Még a cipőt is Csorváson veszik Idén július elsejével önálló lett a Csorvási ÁFÉSZ. Akkor többen helyeselték, míg mások kétkedve figyelték a szövetkezet első lépéseit. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ, melynek kötelékében akkor tevékenykedtek, nem gördített akadályt a kiválás elé. Ügy tűnt, a közös megegyezéssel mindkét fél jól jár. Az önálló szövetkezet első negyedéve után beszélgettünk Komáromi Sándor elnök-igí^.gatóval: — A kezdeti időszakban nagyon óvatosak voltunk. Bíztunk saját erőnkben, miközben láttuk, hogy a régi szövetkezés elve szerint, a mai gazdasági körülmények között már nem lehet dolgozni, miközben mi is kíváncsiak voltunk: mire leszünk képesek? Teljes önállóságot adtunk a boltvezetőknek, bíztunk szakértelmükben, s csak akkor avatkoztunk be a munkájukba, ha ezt ők maguk kérték — tájékoztat az áfész elnöke. A csorvásiak mindenekelőtt bővítettek az árukészletükön, különösen a tartós fogyasztási cikkek kínálata gyarapodott. A vásárlókat semmilyen hátrány nem érte az átállás időszakában. Ha lehet egy kicsit humorizálni, azt mondanánk, hogy még a cipőt is Csorváson veszik, nem úgy, mint korábban, Orosházán vagy Csabán. ' — Két ABC látja el élelmiszerrel a helyieket, ezek az üzletek a tervet messze túlhaladóan teljesítették. Különösen kiemelkedő a piactéri kis ABC jövedelemtermelése. Feltételezhető, hogy a nagy forgalma miatt, utóbbit később célszerű lesz bővíteni. Vegyesboltjaink bérleti jogviszonyban üzemelnek, szintén kedvező eredménnyel. Sajnos a vendéglátás terén már szerényebb a mérleg. Felvásárlási rendszerünk az idén még az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ szerződései szerint dolgozik. Később a termeltetésre és a szerződéses fegyelmen alapuló felvásárlásra kívánunk áttérni. Csorváson nem emeltünk árat, sőt 2,5 százalékkal az átlagos szövetkezeti árrés alá tudtunk kerülni. A közelmúltban tartotta az áfész a III. negyedévet értékelő igazgatótanács-ülését. Ezen szerényen, de némi büszkeséggel megállapíthatták, hogy eredményeik a vártnál kedvezőbben alakulta^ Az általános költség mérséklődött és ez igaz a többi költségtípusokra is. Az 1 millió 29 ezer forint majdnem kétszerese a kiválásuk előtti, első féléves eredménynek. A szerződéses egységek nyeresége 535 ezer forint. A vezetők gondoltak a fejlesztés és a továbbhaladás jövőbeni kívánalmaira is. A gazdasági élet területén új jelenséggel kell megbirkózniuk, s ez a magánkereskedelem diktálta konkurencia. A kiváláskor eltervezték, hogy bért csak akkor fejlesztenek, ha annak a fedezetét megtermelik. Mivel ez sikerült, lehetőségük nyílt arra, hogy 13. havi bért fizessenek már novemberben! Űj érdekeltségi forma kidolgozását is tervezik; nagyobb egységeiknél a jövedelemben történő osztozkodás valamilyen formáját szeretnék bevezetni. Hatvankét nyugdíjasuk közül 41-nek 56 ezer forint támogatást adtak, természetesen differenciáltan. Mindent egybevetve: bíznak az önállóság létjogosultságában a Csorvási ÁFÉSZ-nél. Papp János Nem általános iskolás fokon... (Folytatás az 1. oldalról) hez egy korszerű, európai léptékű munkavédelmi törvény kell, amely nem nélkülözheti a Magyarországra jellemző sajátosságokat sem — hangsúlyozta dr. Adám Loránd, az Országos Munka- védelmi Főfelügyelőség vezetője, államtitkár-helyettes. A hazai munkavédelem színvonalát a következő találó mondattal jellemezte: — Befejeztük az általános iskolát, tehát az alapkövetelményeknek megfelelünk, ám ahhoz, hgoy Európát utolérjük, be kell iratkoznunk a középiskolába. Egyébként hazánk számára az International Labor Organization (ILO) — Nemzetközi Munkaügyi Szervezet —, már számos segítséget nyújtott. A jövőben egyre több munkavédelmi szakembernek nyílik lehetősége arra, hogy a Közös Piac országaiban szerezhessen tudást, tapasztalatot, de a nemzetközi szervezet is küld hazánkba szakembereket. Az országos rendezvény jó alkalmat ad arra is, hogy a legkülönbözőbb hazai és külföldi munkavédelmi eszközökből, műszaki berendezésekből rögtönzött kiállítást rendezzenek a művelődési központban. Valentinyi Márton, a GTE Békés Megyei Munkavédelmi Szakosztályának titkára többek között elmondta, hogy már az első napon jelentős üzletkötésekre került sor, illetve előzetes együttműködési szerződések aláírására, több gyár munkavédelmi szakembere és a forgalmazók között. Újdonság például a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nemzetközi szabványoknak megfelelő légtechnikai műszere, amelyet eddig tőkés importból kellett beszereznünk. A vándorgyűlés ma szekcióülésekkel folytatódik, majd a kora délutáni órákban ér véget. — rákőczi — Urad kapcsán az ünnepekről Az ünnep fogalmi meghatározása számomra valamiféle érzelmi és tudati azonosulást jelent kisebb-nagyobb közösségek számára, bizonyos események körül. Az idei év radikális politikai struktúra- váltásával egy időben, az értékvesztett ünnepeink helyett, hivatalos rangot kaptak az eddig tiltott, több helyen csak titokban ünnepelt események. Nemzeti azonosságtudatunk erősítésének mérföldköveinél megállva, mindenkor ügyelnünk kellene azonban arra, hogy az ünneplés módja méltó legyen az adott eseményhez, mert máskülönben groteszk helyzet áll elő. Ezt éreztem október 6-án, nemzeti gyásznapunkon, amikor is a tisztes megemlékezések mellett, szerte az országban, szüreti bálákat rendeztek. Sajnálatos az is, hogy az Aradon megtartott gyászszertartáson, román hivatalos körökből senki sem jelent meg, sőt nem győzték eleget hangsúlyozni, hogy számukra 1849. október 6-a nem ünnep. Az idén is azt tapasztaltuk, hogy Arad városa a magyar—román megbékélést keresők számára még mindig a felfokozott várakozások és keserű csalódások élő szimbóluma. Az igazsághoz tartozik, hogy napjaink Romániájában egyre inkább felfedezhetők azok a józanul gondolkodó demokratikus . erők, melyek a nemzetiségek teljes, valódi jogegyenlősége alapján képzelik el a párbeszédet az ott élő magyarokkal is. Jelenleg, a sok tekintetben hitelét vesztett hatalmi gépezet, a parlament megkerülésével, diktatórikus módszerekkel próbálja az életet a piacgazdálkodás útjára állítani. S ha a kisebbségeket ért, közelmúltbeli atrocitások megfékezésének hiányával való bátorításra gondolunk — meg kell fontolnunk, hogy milyen politikai erőkkel, hol és milyen alkalommal folytatunk párbeszédet! Az egyre sűrűsödő politikai és gazdasági feszültségek árnyékában a román társadalom két politikai esemény hivatalos ünneplésére készül. December első napján, az 1918-ban Gyulafehérvárott tartott gyűlésre emlékeznek, amikor az erdélyi románok kimondták csatlakozásukat a Román Királysághoz. Ez történelmi esemény, a tavaly letűnt, politikai érában mindig is erős nacionalista és soviniszta felhangokkal kísért, félhivatalos ünnep volt. Az új rendszerben pirossá ért nemzeti, „minden románok” ünnepe, szervesen kapcsolódik népünk — csak Mohácshoz hasonlítható! — gyásznapjához; 1920. június negyedikéhez. Ilyen összefüggések vetületiben, amikor a minap arról olvastam, hogy a gyulai önkormányzat három tagja Aradra utazik az ünnepre," nem igazán tudom, hogy milyen mértékben tudnak azonosulni és örülni az ünneplőkkel? A jó szándékot nem vitatom, s való igaz, ha csak a német—lengyel államhatár-szerződés megkötésére tekintünk is, hogy Európa a politikai realitások elismerésének időszakát éli. Ám a gyulafehérvári egyesülési határozat számunkra csak akkor válhat politikai valósággá, ha az ott elfogadott nemzetiségi elveket a jelenlegi román kormányzat törvényerőre emelné, és azt következetesen betartaná. A proklamáció- ban lefektetett, hangzatos, szép elvek megalkotásuk pillanatától napjainkig félrevezetésnek bizonyultak, s megvalósulásuk hiányában még mindig a magyar— román megbékélés sarkalatos alapkövének számítanak. Éppen ezért érdemes szó szerint idézni belőle: „... az új román állam ... a következőket proklamálja; 1. Teljes nemzeti szabadság az itt lakó nemzeteknek. Minden nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, a saját "kebeléből vett egyének által önmaga látja el közigazgatását és igazságszolgáltatását. Minden nemzet törvényhozási képviseletre, és az ország kormányzásában való részvételre népességének számarányában nyer jogot." A december elsejei román nemzeti ünnepen való magyar részvétel nem szerencsés, mert az mindkét oldalon nemkívánatos félreértések és félremagyarázások sorozatához vezethet. A magyar és a román néptömegek egymásra találásának ünnepe legyen a szeretet napján, karácsonykor, a kelet-közép-európai térség, s azon belül a románság újabb kori ébredésének mindenkori évfordulóján. Bálint Miklós Ki gyógyítja meg a kórházakat? Dr. Szentkereszty András (Folytatás az 1. oldalról) teni, többek között altatóorvos és kórboncnok kell. Hamarosan elmegy az egyetlen kiváló kardiológus szakemberünk. Nincs osztályvezető főorvosa a 2-es belgyógyászatnak. Intenzív osztályt szeretnénk kialakítani, legalább 50 millió forintba kerülne. Szóval, elképzeléseink vannak bőven: a számítógépes nyilvántartásról, a be- tegbeutalási rend változtatásairól, a bérrendezés kérdéseiről. Orvosokat nemigen tudunk idetelepíteni. Az újonnan érkezők vagy hónapokon belül elpályáznak, vagy végleg maradnak. Segítséget a kórházi alapítvány jelent, amelyet a környék vállalatai támogatnak. Hatalmas gátja a fejlődésnek, hogy június óta az egész ország egészségügye állóvíz, a betegforgalom pedig nem csökken. A belgyógyászat szent ügy Szeghalmon született. Békéscsabán érettségizett dr. Szentkereszty András. A család orvosdinasztiának mondható, apja a Köjál igazgatója volt, bátyja orvos, felesége fogorvos. Lánya középiskolás, mindannyiuk megkönnyebbülésére közgazdász szeretne lenni. Szentkereszty András 20 éve dolgozik a békéscsabai kórházban, 43 éves. Dr. Hampel Károly — Világéletemben belgyógyász ember voltam — magyarázza szinte kedélyes könnyedséggel —, és nem is vagyok hajlandó a szakmámtól megválni. Csak portásként nem dolgoztam még itt, de ségédor'vos, adjunktus, szeghalmi utókezelői kórházi orvos, békési körzeti orvos, véradós és helyettesítő egyaránt voltam már. A kórházat így mellékállásban csak akkor lehet igazgatni, ha minden osztályvezető főorvost felnőtt embernek tekintek. Jogot és felelősséget egyaránt kapnak a jövőben. Az ailkalmas- ságukat persze bizonyítaniuk kell. Én déli 12 órától 2-ig jelent, amelyet a környék vagyok igazgató, a fennmaradó időben gyógyítóik. A belgyógyászatot tekintem szent ügynek, nem hagyom ott az osztályomat. Hogy így mennyire sikerülhet az igazgatás, eldől a következő hó~ napokban. Nem vállalom a kézi vezérlést, csupán össze szeretném fogni a csapatmunkát. A kórházépítésről annyit, a Népjólétiek állásfoglalása szerint a megkezdett beruházásokat minél hamarabb be kell fejezni, újat nem lehet kezdeni. Ezért igyekszünk a további kórházi egységek építésével. Most még a napi dolgozói létszám körülbelül ezer, és 615 a betegágyunk. A színvonal csökken, a panaszáradat nó A pontos adatokért segítségül hívjuk az ügyeket folyamatosan kísérő gazdasági igazgatót, Szekeres Józsefet. Az országszerte megvalósításra váró 3. ütemű béremelésről is faggatjuk. Az ebbe a kategóriába tartozókra személyenként 3450 forint rendkívüli emelés osztható december 1-jétől, természetesen differenciáltan. Békéscsabán ez az emelés 370 embert érint. A többiek januártól átlagban 20 százalékos automatikus emelésre számíthatnak, ugyancsak differenciáltan. „146 orvosunk van — érvel Szekeres József —, kö - zülük — elsősorban a körzetekben — 50 közel áll a nyugdíjhoz. A bruttó fizetésük most 14 ezer 250 forint, ezt • átlagosan négyezerrel emeljük. A több évtizedes szakmai múlt után hivatalosan csupán ennyi a bérük. Ezek a személyi bérek, de a változó béreket — műszak- pótlék, ügyeleti díj — is szeretnénk emelni.” Az orvosigazgató-választás megtörtént, a gazdasági ezután következik. A dolgozóknak véleményezési joguk lesz. Ápolási igazgatót is pályázat útján választanak. Ezeket a személyi kérdéseket is minél hamarább rendezni szeretnék, hiszen csak megfelelően stabil igazgatással lehet a kórházat ve- * zetni. Az idei fenntartási költségekhez a minisztérium jövőre csupán 10 százalékot 6zámít, ez pedig mindenképpen színvonalcsökkenéshez, betegreklamációkhoz, az amúgy is lejáratott egészségügy további kritizálásá- hoz vezet. Számíthat a tömegkommunikáció is a lakossági panaszáradatra. A társadalombiztosításaikkal történt tárgyalásokon kide- dült, hogy a békéscsabai intézetet a múltban alulfinanszírozták. Kevesebb pénzt kaptak az előírtnál és a szükségesnél a . különböző nélkülözhetetlen kiadásokra. — A Népjóléti Minisztérium szerint jövőre addig juthatunk — kesereg az orvos-igazgató —, hogy szaporodnak azok az emberek, akiknek egyáltalán nem jut pénzük a társadalombiztosításra, munkanélküliek lesznek. Őket esetleg egy múltat idéző szegények kórházában gyógyíthatjuk. Előfordulhat, hogy pénz hiányában egyes osztályokat szüneteltetnünk kell. Melyiket zárjuk be? — tárja szét a karját. — Törvényszerű a színvonalcsökkenés a jósolt 30-40 százalékos inflációnál. A beteg az orvost hibáztatja majd. A hajléktalan bekerül a kórházba, és amikor meggyógyul, akkor hová küldhe- tem? Itt fog lakni? Nekünk kell megoldást találni? Szervezzük a vállalkozói kórházat, magánpatikát nyitunk, vérkonzerváló vegyszergyártást, üzleti tárgyalásokat folytatunk. A mi■ feladatunk pedig a gyógyítás, nem az üzletelés. _ Érthető, ha az asztal két oldalán ülő beszélgetőtársakkal együtt nem vagyunk túlzottan optimisták. Azért kellemesebb dolgokról is szó esik közöttünk: — Apám fix fizetésű orvosként dolgozott — emlékezik Szentkereszty doktor —, nem voltunk gazdagok, de könyvtől roskadoztak az otthoni polcok. Szellemi műveltséget kaptam örökségül. Mostanában nemigen van időm olvasni. Egyetlen pártnak vagyok tagja, a horgászokénak. Az is fő elvem, hogy asszony a halhoz nem nyúlhat, csak megeheti, ha már a férfi elkészítette. Nagyot nevetünk, és mindenki indul az útjára. Jó lenne tudni, hogy felfelé vezet... Bede Zsóka Fotó: Kovács Erzsébet
