Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-20 / 272. szám
1990. november 20., kedd r Várakozók a városháza előtt Lakni, élni kell! — Négy otthon után a szükséglakásba... — Mi lesz az igazán rászorultakkal ? (Folytatás az 1. oldalról) így jutottunk a Bocskai utcai szükséglakásba azzal, hogy majd lesz valami jobb megoldás. Ennek már két éve. A szobákat nem lehet fűteni, mert leomlott a kémény. Pedig már ötvenezer forintot költöttem a lakásra, hogy elfogadható legyen. — Gondolja, hc$y ez a megoldás? Kiállni az utcára gyerekestől, és majd leakasztanak önöknek a semmiből egy „luxuslakást"? — Már ne haragudjon, de meguntam, hogy vödörbe végezzük a kis- és nagydolgunkat. A WC hátul van az udvaron, 14-en vagyunk rá. Annyi igényünk mégiscsak lehet, hogy normális lakást kapjunk. Tudjuk, tucatszám áll az üres lakás Békéscsabán! Csak pont nekünk nem jut? G arainé Kanalas Margit nehezen türtőzteti magát: — A két gyerekemmel, meg a rokkantnyugdíjammal élek együtt. 4200 forintból pedig, ugye elhiszi, nem lehet dúskálni! 39 éves vagyok, és már három éve, hogy leszázalékoltak. — Ez az első lakása? — Nem. A férjemmel vettünk égy kertes házat, de időközben elváltunk. Egyikünk sem tudta elvállalni a házat terhelő kölcsönt. Leadtuk. Így kaptam 40 ezer forintot. Ebből fizettük jó darabig az albérletet. Nem bírtuk tovább. Lakni, élni kell, és emberi körülmények között. Szabó Pálné magához szorítja négyéves gyermekét. A többi három körülállja, merthogy négynek az édesanyja. Szabóné mindössze 33 éves. Életében nem volt még saját lakása: — öt éve lakunk szükség- lakásban. Azt reméltem, sokkal hamarabb beköltözhetünk egy emberhez méltó hajlékba. Mert most, még vízért is az udvarra kell menni. Télen befagy a kút, és legfeljebb ha meleg vízzel öntöm nyakon a csövet, akkor tudom belőle kicsalogatni a vizet. A gyerekeket lavórban mosdatom, nem könnyű ... Egyébként én is elváltam a férjemtől. — Melyikük Ötlete volt, hogy kiálljanak az utcára? Garainé jelzi, ő találta ki! — Pénteken bent voltunk Szentesinénél, a lakáshivatalban. ö mondta, hogy 70 üres lakás is van a megye- székhelyén. Hát akkor, adjanak! Kijött ide hozzánk a polgármester is azzal, hogy csütörtökön majd tárgyalnak ebben az ügyben. Remélem, hogy segítenek, mert addig innen sehova nem megyünk! Lesz, ami lesz! * * * Ám lássuk, milyen körülmények között élnek a „sztrájkolók”? A Bocskai utca 40-es ház eléggé lepusztultalak látszik kívülről is. Garainé lakása vizes. Az ajtófélfa korhadt. A szobát csak a konyhából tudja szénnel fűteni. Mosogatni viszont lehet, a víz bent van a lakásban. Szikszai Rózsa otthona jobb állapotban van. Látszik, hogy a benne laki} költött rá. A konyhában elegáns sarokgarnitúra. A mélyhűtővel ellátott hűtőszekrény mellett a legkorszerűbb mikrohullámú sütő! A szobában elegáns bútorok. Láttam már jobb • lakást, de sokkal-sok- kal rosszabbat is. Szabó Pálné lakása valóban a legrogy- gyantabb. Egy szoba, egy konyha, és egy kis főzőfülkeszerűség. A meleg lakásban az elvált férj, pizsamában, éppen televíziót Inéz. — Ügy tudom, önök elváltak ... —. Elváltunk. De látja, in- szalagszakadásom van. Addig, amíg meg nem gyógyulok, itt lakom én is. * * * Hogy a történet kerek legyen, megkérdeztük az ügyben illetékes lakásügyi előadót, Szentesi Mifclósnét is. Jól ismeri történetünk főszereplőit. • — Garainé összesen két hónapja lakik a Bocskai utcában. Előtte négy lakása volt. Az egyiket háromszoros lelépési díjért adta visz- sza. 180 ezret 'kapott. Ezt a mostanit úgy könyörögte ki: adjuk oda, mert nem bírja a magas albérleti díjat. Ez év december 31-ig meg is kapta... Szikszai Rózsa Garainé bátyjának a volt felesége, ö két éve lakik a Bocskai utcában. Neki is volt lakása. 1980-ban kapott egy kétszobás OTP-lakást. Amikor elváltak, eladták. Utána albérletben lakott. Azt nem bírta fizetni, így került a szükséglakásba. Szabóék 1986 óta laknak a Bocskai utcában. Akkor adták be a lakásigényüket is. Időközben a férj börtönbe került, szemérem elleni erőszakért, amit 10 éves kislánya sérelmére követett el. (Ha apának lehet nevezni, akkor ő az, akit a lakásban láttunk.) Szabóéknak soha nem volt még induló tőkéjük lakásvásárlásra. — Békéscsabán valóban sok üresen álló bérlakás található? — Igaz. Csakhogy azok nem tanácsi rendeltetésű, hanem honvédségi lakások. Legalább 30 ilyen üres lakásról tudok én magam is. * * * Az ügyről Pap János polgármester elmondta: ezek a módszerek nem célravezető- ek! Felelőtlenségre vall kiskorú gyermekeket kitenni az időjárás viszontagságainak, és az is, hogy nem engedik őket az iskolába. Mellesleg, csütörtökén tárgyalják a lakásokkal kapcsolatos tervezetet. A polgármester már tájékoztatást kapott arról, hányán várnak lakásra olyanok, akiknek még soha nem volt, akik becsülettel, tisztességgel sorban állnak, hogy kiutalást kapjanak. Ha azonban egyszer engednek az ilyen módszernek, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. Íme, az érem két oldala. Vannak tehát követelődzők, és — a meztelen igazság. Van, aki lakáshoz jut, de ilyen-olyan okkal visszaadja, hogy pénzre váltsa. Aztán — miután ez most módi —, gondol egy nagyot és merészet, kiáll tiltakozni, hogy megsajnálják, és ismét lakáshoz juttassák. Nem rossz módszer. Csakhogy egyszer már ennek is véget kell vetni, és az Igazán rászorulókon segíteni. Azokon is, akik hallgatnak. Akik tisztességgel kivárják, amíg sorra kerülnek... Béla Vali „Sztrájkolók” a városháza előtt Visszaadni Gyulának a szellemi rangot! Beszélgetés Pocsay Gábor polgármesterrel Dr. Pocsay Gábort október 29-én választották meg Gyulán a város polgármesterévé. Egy hét múlva meg is tartotta első fogadóóráját. — Ennyire fontosnak érzi a személyes kapcsolatot a lakossággal? — Ez természetes, legalábbis annak kellene lennie. Máshonnan is kaphatnék információt a város hangulatáról, de szerintem a találkozók a leghitelesebbek, és ezt nem szabad kihagyni. — Panasznap volt? —Részben. Főleg szociális problémákkal jöttek, lakásügyekkel, segélyezéssel, kölcsönkérelemmel lakásépítéshez. de a város fejlődése érdekében sokan kezdeményezésekkel, javaslatokkal is felkerestek. Egy ügyfél a vállalkozások élénkítésére szeretne irodát létrehozni, s volt itt pedagógus is, aki a német Ditzingen várossal kötött kapcsolat szorosabbá tételéhez javasolta: szeretnének cserét szervezni a két város iskoláinak tanulói között — Ha már a vállalkozásról esett szó, tudvalévőén ön orvos, belgyógyász ... — Ne is folytassa, tudom, azt akarja kérdezni, értek-e a gazdasághoz? Persze, hogy nem, de úgy gondolom, nem is az a feladatom, hanem, Ilogy az adott témához legjobban értő szakemberek véleményét kikérjem. — Egy nemrégiben megjelent interjújában olvastam, nagyon fontosnak tartja a szegényekkel való törődést. — Akiben él az emberszeretet, annak életbevágóan fontos felvállalni a szegények támogatását. Az orvosi egyetem elvégzése óta, 20 éve, gyakorló orvosként dolgozom. Sok nyomorúsággal találkoztam, átéltem az emberi szenvedéseket, a hátrányos helyzetűek sanyarúsá- gát. Az biztos, hogy több a baj, mint a segítség. Nem kergetünk illúziókat: a gazdasági életre kell koncentrálnunk! Néhány év alatt fellendülést kell elérnünk, kiindulva abból, hogy a vállalkozások segítése és egy jól prosperáló gazdaság a legjobb védőháló. Sajnos, jövőre semmivel sem lesz könnyebb a helyzetünk, sőt, számolnunk kell azzal, hogy csökken az életszínvonal. — Félő, hogy nem lesz több pénz jövőre sem! — A város terhei egyre növekszenek. Éppen ezért fontosnak tartom feléleszteni a régen oly jól alkalmazott karitatív mozgalmakat, adományok gyűjtését, alapítványok tételét, hogy a szegények ne kerüljenek kilátástalan helyzetbe. Tervezem a szociális segélyrendszer módosítását, amelyet mielőbb egységesíteni kell, hiszen most több kézben van, és ez szétforgácsolja az erőket. — Milyen irányú lesz a — most még készülő — programja? — Gyula szempontjából döntőnek tartom, hogy a turizmus, a gyógy-idegenfor- galom a fontosságának megfelelő hangsúlyt kapja. Nyugati és belföldi üzletemberek véleménye, hogy a város maradjon meg mai formájában, csinosítsuk, szépítsük tovább, váljék az Alföld Szentendréjévé. Elsősorban kulturális rendezvényeink jelentősek, szeretnénk kialakítani egy szellemi centrumot is. Mindenki tudja, hogy a városon mély sebet ejtettek 1949-ben, amikor a megyeszékhelyi státuszt elvitték innen. A történelem arra tanítja az emberiséget, ami egyszer elmúlt, a? a história menetében még egyszer nem tér vissza. Másfajta választ kell adni erre a kihívásra, és vissza kell adni a szellemi rangot Gyulának .Szeretnénk elérni azt is, hogy a megyei önkormányzati testület székhelye esetleg Gyula legyen. Erre vannak is némi reményeink. Béla Ottó Öt perc Zsiros Gézával II kisgazdák előre Tisztelet a középkor művésze előtt Dürer Társaság alakult Gyulán kátrálnak (Folytatás az 1. oldalról) és 1947 közötti kialakult földbirtokviszonyokat kell alapul venni. — Most bekerült a köztudatba az elsősorban az MDF által szorgalmazott vagyonjegy is. Mit jelentene ennek életbe léptetése? — Ugyanarra törekszünk, mint eddig, csak indirekt módszerekkel is próbálkozunk. Ha majd elfogadják a javaslatot, akkor az állampolgárok szabad akarata lesz a döntő tényező. Amennyiben földet akar, akkor azt kap, de például, ha távol él a jussától, annak sem lesz akadálya, hogy vagyonjegyre tegyen szert, s így az állami tulajdonból megkapja az őt megillető értékhányados részt. — Hogyan jellemezné a délelőtti tárgyalást? — Aláírtunk egy szándék- nyilatkozatot, mely arra hivatott. hogy a jelenlegi gazdasági és politikai helyzetben elősegítse a törvényhozói munka gyorsítását. ((lányi) Szűk körben bár, ám az értelmiségi réteg támogatásét élvezve megalakult tegnap Gyulán, a Mogyoróssy Könyvtárban az Albrecht Dürer nevét viselő társaság. A középkor meghatározó művésze, a festő és grafikus Dürer Nürnbergben született, 1471-ben, de családja, pontosabban a nagyszülei a Gyula melletti Ajtósról vándoroltak ki. Az új társaság nem minden előzmény nélkül alakult meg. 1928-ban Albrecht Dürer halálának 400. évfordulóján együtt ünnepelt Nürnberg és Gyula, 1971-ben. a művész születésének 500. évfordulóján kétnapos emlékülés volt Gyulán. Ekkor nevezték el az Erkel Múzeum mellett lévő kiállítóhelyet Dürer-teremnek, s avatták fel a művész szobrát a Kossuth utcán. A társaság a hagyományokra építve úl lendületet szeretne adni az ügynek. Célul tűzték ki a festő és grafikus munkásságának megismertetését, újbóli kapcsolatteremtésre törekednek Nümberggel, elsősorban a két város képző- művészeti életének szorosabbra fonását tartva szem előtt. A háború óta nincs olyan szervezet, amely a magyarországi^ Dürer-kutatáso- kat és a dokumentumok gyűjtését, közreadását felvállalta volna — a. társaság mindenekelőtt e téren szeretné megtenni az első lépéseket, valamint, hogy Ajtósfalva a nemzet tudatában az őt megillető helyre kerüljön, hisz nagyon kevesen tudják, Dürer innen származik. A tegnap megalakult társaság szerepét elsősorban abban látja} hogy ajánlásokat, javaslatokat tegyen. A feladatból, amely újabb lépés Európa felé, a jelenlévők szívesen vállaltak részt. Az ügyet elősegítendő, titkárság alakult. A társaság főtitká-. rának dr. Nérnedi Endre nyugalmazott könyvtárigazgatót, Dürer-kutatót választotta, egyik titkárává pedig Koszta Rozália festőművészt. A másik titkár helye még betöltetlen maradt. Sz. M.
