Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-19 / 271. szám

1990. november 19., hétfő e i „Magyar Műhely Európában” (Folytatás az 1. oldalról) — Köztudott, hogy nálunk új, a társulat által megvá­lasztott igazgató áll a szín­ház élén. Hogy mégis elé­gedetlenek vagyunk? Való­ban. A vezetésben sajnos maradtak emberek, akik a diktatúra szellemében, an­nak módszereivel próbálják akaratukat érvényesíteni. Ez zavart szül bennünk. Tisz­tázatlan helyzetben, anar­chiában pedig nem lehet dolgozni. Nem vagyunk ké­pesek maximálisan jót nyúj­tani — mint szeretnénk —, mert azzal vagyunk elfog­lalva, milyen hátsó gondola­tai vannak a másiknak? — Nem lehetne nevesíteni az imént elmondottakat? Mindez igen általánosan hangzik. — Sajnos, valóban általá­nosnak mondható e jelenség, hiszen nem egy alkotó kö­zösség dolgozik hasonló kö­rülmények között. Már ezért 6em tartom szükségesnek, hogy neveket mondjak. Egyébként is a társulat min­den tagja tudja, kire gondo­lok és az érintett vezetők is magukra ismerhetnek. Álta­lános jelenségről van 6zó, mondtam az imént. Hogy miért mi tesszük szóvá? Mert komolyan gondoljuk a színház' tükörszerepét, mely­ben a társadalom önmagát láthatia. Ha mi nem tudunk rendet tenni a saját portán­kon, hogyan is várhatnánk el ezt másoktól? — Megszületett ez a fo­galmazvány, mely ha az ed­digi beszélgetésből jól értel­mezem, nemcsak a saját vé­leményét tartalmazza. Hol kívánnak mindennek hangot adni? — Hétfőn rendezik meg Budapesten a színházművé­szeti közgyűlést, melyen — ha nem teszik meg mások — elmondjuk mindazt, amit ebben, az önökhöz is eljut­tatott írásban kollégáim vé­leményére támaszkodva ösz- szegeztem. — írásában elégedetlensé­gük okát ragadta meg, ám arról nem szólt, hogyan képzelik el itt helyben a megoldást. — Előbb lássuk talán: kik­ből áll a színház vezetése? Van főrendezőnk, gazdasági igazgatónk és menedzserünk is van már, a volt igazgató személyében ... Azt gondo­lom, amennyiben ezek ' az emberek nem tudnak alap­vetően megváltozni a jövő­ben, az összegért, amennyit keresnek, nem egy tehetsé­ges embert felvehetnénk. — És ki látná el a vezetői munkaköröket ? — Létezik nálunk jogok­kal, felelősséggel és persze kötelességekkel felruházott színházi tanács. Csak egy jó főkönyvelő kell (aki adott), s a tanács átveheti mind a gazdasági, mind a művészeti feladatköröket. Az állandó és vendégrendezői kar mel­lett, véleményünk szerint, nincs szükség főrendezőre sem. Ez lenne az ára egy jó hangulatú, szellemileg jól kondicionált társulatnak. — Azt tudja, hogy ha ne­vet nem is mondott, immár kilépett az általánosítás kö­réből? — Előbb-utóbb úgyis meg kell tennünk ezt a lépést. Nemcsak a saját érdekűnk­ben, ugyanis ha elfogadjuk, hogy a színház ízlésformáló, közhangulat-alakító kulturá­lis intézmény, akkor léte maximálisan közüggyé emel­kedik. — írásában egy új színhá­zi fogalmat is felvetett. A „Magyar Műhely Európá­ban” színházi eszmére gon­dolok. Szólna néhány szót erről is? — Mindennek hagyomá­nyai vannak. Korábban is voltak rendezők, akik pró­bálkoztak ellenállni mind­azoknak, akik nemzetközi, európai kapcsolódásunkat akarták (akarják) visszatar­tani. A Magyar Nemzet ha­sábjain többen figyelemmel kísérjük az erről szóló vi­tát és úgy hisszük, vélemé­nyünknek hangot kell ad­junk a hétfői közgyűlésen. Mert vészhelyzetben nem se­gítség a hallgatás! — „Magyar Műhely Euró­pában.” Nagybetűkkel írva, egy gondolati füzérbe fogva, amit gondolnak... — Nagybetűsen, mert azt gondoljuk, a magyar kultú­ra minden ágának joga van csatlakozni hozzánk. Hogy véleményünk egy gondolati füzérben fogalmazódott meg? Valóban, mert egyik pont kapcsolódik a másik­hoz. Nem is tudnám meg­mondani, melyik téma fon­tosabb és melyik kevésbé az. — Nem is kívánom, hogy ezt tegye. Színházi eszméjük ismérveit, ígérem, ha rövi­dítve is, de pontról pontra idézzük a lapban ... Íme: „(1.) A magyar színházi al­kotóművészék is átélhessék és felmutathassák Aiagyar- ságukat történelmi, irodalmi, kulturális és filozófiai té­ren, mert (2.) ezek által is ezer szállal kötődünk Euró­pához, és kifejezhetjük óha­junkat, miszerint (3.) az egyesült Európa gondolatá­nak megvalósításában min­den szellemi, lelki energi­ánkkal részt kívánunk ven­ni, mert (4.) emberhez méltó életet érdemel minden em­ber ezen a Földön az egy­szeri és megismételhetetlen Élet jogán. (5.) A »-Magyar Műhely Európában« színhá­zi eszméje semmiféle közös­séget nem vállal a gyűlölet­keltéssel más népek vagy egyének kárára, sem faji, sem vallásos ..alapon. (6.) Magyarok, európaiak és Em­berek óhajtunk lenni annak a felismerésnek alapján, hogy a magyar nép nem ár­tatlanabb egyetlen népnél sem, viszont egyetlen nép sem ártatlanabb a magyar népnél...” Harkányi Jánossal beszélgetett: Nagy Ágnes Stratégiaváltás az energiaellátásban Energiastratégiai Tárcakö­zi Bizottságot hozott létre a kormány az ország távlati érdekeivel összhangban álló energiastratégia kialakításá­ra és az energiaellátási fel­adatok koordinálására. A bizottság feladata első­sorban a kőolaj, földgáz, benzin és villamos energia beszerzési stratégiájának ki­dolgozása, a piaci diverzifi­káció lehetőségeinek feltárá­sa, javaslattétel a nemzet­közi együttműködés irányai­ra. Az egyik legfontosabb fel­adat az egyoldalú szovjet energiafüggőség megszünte­tése. Jelenleg ugyanis a kő­olaj- és a földgázszükséglet több mint 50 százalékát, a villamosenergia-felha6zná- lási igény 27 százalékát szov­jet import fedezi. A kőolaj­beszerzés diverzifikálása nem jelent különösebb gon­dot, mert az Adria kőolaj- vezetéken keresztül akár évi 10 millió tonna kőolaj is érkezhet az országba a me­diterrán térségből. (A teljes magyar importigény 6,5 mil­lió tonna.) Az import viHa­rn osenergia-szükséglet is csak részben fedezhető Csehszlovákia, illetve Auszt­ria irányából; többre nem elegendő a vezetékek kapa­citása. A Vénusz bolygó felszíne. A számítógép szerint jelentős hasonlóságokat mutat a Vénusz bolygó felszíne a Földével. A komputerbe az amerikai Pioneer és a szovjet Venyera űr­szondától nyert adatokat táplálták be. A sötétebb foltok a mélyebben fekvő részeket jelölik MTI-ftrtó Újítás a fiókban Sok gépkocsivezető töri azon a fejét manapság, ho­gyan közlekedhetne minél olcsóbban, s bizony, a meg­növekedett üzemanyagárak a nagyüzemek zsebét is érzé­kenyen érintik. Két kézzel kellene kapni minden olyan ötlet után. amely csökkent- heti ezeket a költségeket. Ám úgy tűnik, a jó gondo­latot még ezekben az ener­giaszegény időkben sem dí­jazzák igazán. Legalábbis ezt bizonyítja az okányi Kin­cses István és Papp Sándor esete. A két fiatalember néhány éve készített egy újítást, melyre azóta sem figyelt fel senki. Akkor még mindket­ten az Okányi Haladás Tsz gépkocsiyezetői voltak, sÁr- tándról hordták a sódert bil­lenős IFA'-val. Megfigyelték, hogy ezeken az összkerék- meghajtású tehergépkocsikon a túlterhelés jelentős üzem­anyag-túlfogyasztással jár. Azon kezdték törni a fejü­ket, hogyan lehetne elérni, hogy minél kevesebb gáz­olajat fogyasszon a jármű. Kiötlötték, hogy a gyorsító­áttételek egy karmantyú se­gítségével kiküszöbölhetők. Nosza, el is készítették a mintadarabot a szeghalmi Péter András Gimnázium tanműhelyében, kipróbálták, és pár száz kilométer után megbizonyosodhattak arról, hogy ily módon jelentős üzemanyag takarítható meg. Hogy mennyi? — Megfigyelésünk és szá­mításaink szerint 100 kilo­méteren 3-4 literrel fogyaszt kevesebb gázolajat a gépko­csi ezzel a módszerrel. Ügy tudom, az országban száz­ezer IFA működik, s ha na­ponta csak 100 kilométert mennek, az már 3-400 ezer liter gázolaj-megtakarítást eredményez. Ez beszorozva a gázolaj egységárával, körül­belül napi tízmillió forintot jelentene — számolgat Kin­cses István, aki jelenleg az okányi szociális otthon gép­kocsivezetője. Bár nem vagyok műszaki szakember, ez a szám min­denképpen gondolkodásra késztet. Nyilván a két fiatal­ember is remélte, hogy öt­letüket legalább megfontolás tárgyává teszik. Am nem így történt. Először a helyi ter­tatja a motort, és sok üzem­anyag vész kárba. Ez az elektromos vízmelegítő, ami olyan, mint egy kis villany- bojler, a motorra szerelve, pillanatok alatt indít. Egy darabig használtuk — reme­kül működött —, de aztán nem engedték. Később, ami­kor a gyomaendrődiek le­gyártották, vett ilyet a tsz is. No, akkor adtak 600 fo­rint újítási díjat — meséli Kincses István. Kincses István: „Amíg nincs valami, hogy lehet eladni?” Fotó: Gál Edit melőszövetkezetbe adták be újítási javaslatukat, de ott elutasították, mondván, hogy ez az eljárás megszünteti a kilométeróra működését. No­sza. nekiláttak, és ■ készítet­tek egy elektromos kilomé­terórát ami szintén újítás­nak tekinthető. De ötletüket így sem fogadták kitörő örömmel, harmadik találmá­nyuk. a vízmelegítő haszná­latát pedig egyenesen meg­tiltották. Ha már helyben nem se­gítették újításaik gyakorlati hasznosítását, próbálkoztak máshol. Nem sok eredmény­nyel ... — A karmantyúra nem ta­láltunk gyártót, illetve talál­tunk volna, ha nagy tétel­ben megveszik. De amíg nincs valami, hogy lehet el­adni? Ez a 22-es csapdája. Jó néhány magánvállalkozót végigjártunk — még Pintér úrnál is voltunk —, de szó­ba se álltak velünk. Végső elkeseredésünkben írtunk a tévé Felkínálom című műso­rának. A szakemberek meg­vizsgálták, és jónak találták az ötletünket. A tévések ki­jöttek, felvették a filmet — azóta semmi. Még adásba sem kerültünk. Nemrég volt itt egy férfi a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemről, s érdeklődött: bejegyeztettük-e a Találmányi Hivatalnál az újításunkat? De ilyesmi még csak eszünkbe sem jutott. Az üzemanyag-csökkentő berendezés már öt éve ott rozsdásodik Kincses István műhelyében. Számolni se merek: ha valóban jó az öt­let, mennyit takaríthatott volna meg gazdagnak, éppen­séggel nem mondható orszá­gunk? Nem beszélve a fe­jekben rejlő, kiaknázatlan kincsekről, melyeket — úgy — Télen nagyon nehezeR—_4%jnik — egyelőre senki sem ndulnak az IFA-k, hiszen , _ , , , á nn állnak a szabadban. A akar a felszi re ho ' Dévaványa — önállóság pénz nélkül Meddig nyújtózkodj, ha takaród sincs? Abszurd helyzetbe kerültek az új önkormányzatok. Annak idején a tanácsok, központi ígéretekben bízva, elkezdték be­ruházásaikat, és ma már a hajdani segítséget ígérők nin­csenek a helyükön. Mi lesz a félbehagyott építkezésekkel? A kérdésen Pap Tibor, Dévaványa polgármestere töpreng: — Sajnos, nem ismerhet­jük azt a jogi és gazdasági környezetet, amelyben tevé­kenykednünk kell. A mosta­ni, keretjellegű törvény ak­kor nyújthat valódi cselek­vési teret, ha a későbbi tör­vényalkotásban az önkor­mányzatokat segítő, újabb jogszabályok születnek. A jelenlegi tudathasadásos helyzetben új rendszert épí­tünk a régi jogszabályok korlátái között. A konkrét gondokra térve Pap Tibor elmondta, hogy ez év végére — egy nagyobb beruházás első ütemeként — elkészül a szennyvíztisztító telep és a községközpont csatornázása, a jövő év má­jusában helyezik üzembe azokat. Az idei munkák épí­tési költsége ötvenmillió fo­rint, ebből 15 milliót még idén, a többit jövőre kell ki­fizetniük. De miiből? Több mint egy esztendővel ez­előtt a vízügyi alap biztató ígéretével kezdték el a mun­kát. A gázellátás érdekében — bízva a területfejlesztési, il­letve a gazdaságilag elmara­dottabb térségek fejlesztésé­re szánt támogatásban — az észak-békési térség hat tele­pülése nagyobb beruházásba kezdett. Elképzelésük alap­ján október második felére elkészült az ecsegfalvi gáz­átadó állomás, és a község már bekapcsolódott a szol­gáltatásba. Hogy a többi öt településnek mikor lesz eb­ben része? Erre ma a leg­jobb képzelőerővel megál­dott jós sem tudna válaszol­ni. A lakások gázra, az alsó tagozatos tanulók egy ki­sebb méretű tornateremre várnak. Ez év elején, a Kö- rösladányi úti iskola udva­rán a tornaterem építéséhez már hozzá is láttak. Egy­millió forintból elkészült a vázszerkezet. A mostani el­képzelések szerint a befeje­zéshez további öt és fél mil­lió kellene. A munkát a Művelődési Minisztérium tá­mogatásával kezdték el. Az önkormányzat újabb segít­ség nélkül a tornatermet nem tudja az eredeti terv szerint felépíteni. Ha lehetőségük engedné, tovább folytatnák a strand­fürdő felújítását. A növekvő idegenforgalomra számítva, bővíteni szeretnék a fürdőt. A tervek szerint gazdasági társaságot alakítanak, a dé- vaványai tájvédelmi körzet vonzerejét, a környék vadá­szati adottságait így haszno­síthatják legeredményeseb­ben a vendégek fogadására. A félbehagyott beruházások felsorolásának még nincs vége: Tavaly kezdték él a művelődési ház felújítását Aiz ifjúsági klub tagjai so­kat segítettek, de még min­dig sok a tennivaló. A kü­lönböző felújítások és fej­lesztések fontosak a falu életében, azonban a lakos­ság ellátását szolgáló intéz­mények fenntartása az első­rendű feladat. A dévaványaiak a már meglévő egyesületek és klu­bok mellett újabb kisközös­ségek szervezésével igyekez­nek segíteni magukon. Ala­kulóban a Szabad Polgárok Háza, amely majd különbö­ző szakköröket- működtet Szociális hálózat kialakítá­sán és eseti családsegítésen is gondolkodik az új közös­ség. Az önkormányzat térí­tés nélkül helyet adott ne­kik a Széchenyi utcai üres iskolaépületben. A régi ol­vasókörök mintájára szeret­nék feleleveníteni a hasonló érdeklődésű emberek kis csoportjainak hagyományait Jó példát ad erre az ipar­testület, amely az iparosok házát közösségük otthona­ként működteti. Ezek az ön­szervező csoportok, dacolva minden gazdasági nehézség­gel, színesítik, gazdagítják a település arculatát. Most úgy tűnik, az állam feladatainak egy részét át­adta az önkormányzatoknak, de hozzá pénzt nem bizto­sít. Jobb esetben addig nyúj­tózkodnának, amíg a taka­rójuk ér, csak sajnos, taka­rójuk sincs. (molná,)

Next

/
Thumbnails
Contents