Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-02 / 257. szám

NÉPÚJSÁG 1990. november 2., péntek fl Magyar Agrárkamara segil Magángazdaságoknak is enyhítik az aszálykárt A vállalkozások szabadságfát és serkentését hirdetjük, de még a régi mechanizmusok működnek. A mezőgazdaságban nincs esélyegyenlőség; szavakban a magángazdaságok élve­zik az előnyt, tettekben viszont a nagyüzemeké az elsőbb­ség. A Magyar Agrárkamara hívta (el az ellentmondásra az agrárkormányzat figyelmét a közelmúltban: az aszályká­rokat rendező kormányhatározat ugyanis kihagyta a magán- gazdálkodókat a kedvezmények köréből. Polgármesterek tanfolyama Békéscsabán „A döntéshozók élvezzék az emberek bizalmát!” Közismert, hogy aszályká­rosultnak az a termelő ne­vezhető, akinek a szántóföl­di növénytermesztésből szár­mazó hozama az előző há­rom év átlagához képest leg­alább 15 százalékkal csök­ken. Több száz nagyüzem és több ezer magángazda tar­tozik a károsultakhoz. A Ma­gyar-Agrárkamara közbenjá­rására a magángazdaságok is kaphatnak célhiteleket, és az aszálykár miatt a földhasz­nálati adó is csökkenthető. A központi pénzügyi prog­ram a vállalkozási nyereség­adóval osztotta ketté a ter­melőket: A mezőgazdasági nagyüzemek és a nagyobb magángazdaságok fizetik ezt az adót, így közvetlenül és eleve részesednek az aszály­kár rendezését szolgáló pénz­ügyi kedvezményekből. A kistermelők és a magángaz­daságok többsége azonban nem fizet nyereségadót, így rájuk az intézkedések csak külön szabályok szerint ér­vényesek. Célhitelt kaphatnak azok a nem adóalany magángaz­dálkodók is. akiknek aszály­kárát a helyi önkormányza­ti szerv igazolja. E bizony­lat beszerzése után nyújthat­ják be hitelkérelmeiket a ke­reskedelmi bankok helyi fi­ókjaihoz november közepé­ig. Azok a kistermelők, akik­nek aszálykárát az önkor­mányzat igazolta, kérhetik a földhasználati adó ötven szá­zalékának elengedését is. A kérelmekről ugyancsak az önkormányzat dönt, de az elengedett adókat a pénzügyi kormányzat utólag megtéríti a községi kasszáknak. A ká­rok felmérésében, a kérel­mek benyújtásában a terü­leti agrárkamarák segítséget nyújthatnak a magángaz­dálkodóknak. Az agrárkamara kezdemé­nyezte a földművelésügyi kormányzatnál a közvetett aszálykárok mérséklését is. A kormányhatározat ugyan­is a szántóföldi növényter­mesztés veszteségeit rendezi csak, így a többségében ál­lattartással foglalkozó gazda­ságok és kistermelők a kár­vallottak között maradnak. Hátrányuk pedig nem vitat­ható, hiszen a tartós száraz­ság miatt kevesebb takar­mány termett, s az ára az „egekbe szökött”. A kukori­ca ára egyetlen év alatt csaknem megduplázódott, s ezt a költségnövekedést alig lehet érvényesíteni a hízó állatok értékesítési áraiban. Az aszálykár — ha köz­vetetten is — sújtja az ál­lattartókat. A tapasztalatból és a statisztikákból^ egyaránt ismert, hogy a hízó állatok­nak megközelítően a fele a kisgazdaságokban nevelke­dik, s a termelők nagyobb részben vásárolt takarmá­nyokra alapozzák a hizlalást. Erre alapozva sürgette az ag­rárkamara a közvetett aszály­károk elismerését és rende­zését, melyet azonban a föld­művelésügyi kormányzat, a szűkös anyagi forrásokra hi­vatkozva, elutasított. F. J. A Békés Megyei Tanács személyzeti és oktatási osz­tálya, a megyei tanács to­vábbképző intézete a Bel­ügyminisztérium felhatal­mazása alapján ötnapos pol­gármesteri továbbképző tan­folyamot indított. A részt­vevők a nagyközségek és a kistelepülések polgármeste­rei, összesen 64-en. (A tizen­két városi polgármester to­vábbképzése a közeljövőben Szolnokon lesz.) Kérésünkre Fazekas Imre, a tanfolyam vezetője el­mondta, hogy a továbbkép­zés célja a polgármesteri feladatok ellátásához szüksé­ges alapozó, rendszerező is­meretek adása az önkor­mányzati és a hozzá kapcso­lódó egyéb törvényekről. A tanfolyam beindításáról ko­rábban (május 15-i végre­hajtó bizottsági ülésen) dön­töttek, vállalva a polgármes­terek és jegyzők elméleti felkészítését. Az anyagi költ­ségekre mintegy 200 ezer fo­rintot tartalékoltak. A tematikáról szólva Fa­zekas Imre így szólt: — Egyelőre az ötnapos képzésből három napot tar­tunk meg. Arra várunk, hogy a Parlament jóváhagy­ja azokat a kiegészítő tör­vényeket, amelyek az ön- kormányzatok munkájának tervezéséhez elengedhetetle­nek. Neves előadókkal, így dr. Kolláth György alkot­EIső benyomásaim pozitívak Fotó: Gát Edit mányjogásszal és megyei igazgatási szakemberekkel szerveztük az előadásokat, és a konzultációkat. A foglal­kozásokon szó lesz az ön- kormányzat és az alkotmá­nyosság összefüggéseiről, az önkormányzati törvény egyes jogintézményeinek elemzésé­ről. Kikérjük a résztvevők véleményét a közoktatással és a közművelődéssel kap­csolatos önkormányzati fel­adatokat szabályozó törvény- tervezetről. Szót ejtünk az önkormányzati tulajdonról és a , települések pénzügyi gazdálkodási feladatairól. A polgármesteri tanfolya­mon előadást tart Helmut Stanglmayr bajorországi ön- kormányzati szakértő, jo­gász, aki készséggel állt ren­delkezésünkre és válaszolt a kérdéseinkre. — Milyen előzmények után érkezett Békéscsabára? — A magyarországi Bel­ügyminisztérium és a Hans Seidl-alapítvány közös meg­egyezése alapján kerültem ide. Münchenben dolgozom önkormányzati szakértőként. Referensként vagyok jelen a polgármesterek tanfolyamán. Vállaltam, hogy az első két nap előadásain ismertetem a résztvevőkkel tartományunk közigazgatási rendszerét. — A Hans Seidl-alapít­vány milyen célokat tűzött maga elé? — Az alapítók elsődleges feladatuknak tekintették a külföldi államok demokrati­kus intézményrendszerének kiépítésében való közremű­ködést. Tapasztalataink át­adásával kívánunk segíteni a demokratikus és jogálla­mi gondolatok terjesztésé­ben, illetve gyakorlati meg­honosításában. — A segítségnyújtásuk mennyire anyagi és meny­nyire gyakorlati vonatkozá­sú? — Az alapítvány a sze­mélyes tapasztalatok átvite­lében közvetít. Arról nincs tudomásom, hogy a Belügy­minisztériummal kötöttek-e anyagi megállapodást. — Mezőberényböl érkezett a délutáni előadásra. Milyen benyomásokat szerzett az itt töltött néhány óra alatt? — Várakozással érkeztem Magyarországra, s külön örömömre szolgál, hogy az első benyomásaim pozitívak. Barátságos, szívélyes fogad­tatásban részesültem és nagy segítőkészségről szereztem tanúbizonyságot. Nagyon jól elbeszélgettem a mezőberé- nyi német gimnázium veze­tőivel és tanulóival. — Ha néhány mondatban meg lehet fogalmazni, mi az, amit a magyar polgármeste­reknek a figyelmébe ajánl? — Rendkívül fontosnak tartom, hogy az Önök tele­püléseinek élén demokrati­kus és legitim képviselők álljanak. A problémákat helyben azok oldják meg, akik ott élnek, s akik élve­zik a polgárok bizalmát.' A bajor önkormányzat műkö­désének néhány tapasztala­tát kívánom átadni, vélhető­en lesz közöttük olyan mód­szer, s bevált gyakorlat, ame­lyet Önök is alkalmazhat­nak. Szintén helyi döntés függvénye, mi az, amit hasz­nosítani lehet és mi az, amit nem. Szeretnék felvázolni néhány olyan városi hatás­körbe tartozó feladatot, amelyet helyileg meg lehet oldani és helyileg lehet fi­nanszírozni is. Papp János Nem lesz gond a libamájjal? Korszerű szárnyasfeldolgozó - új munkahelyek - júl fizető piaci kapcsolatok Mezőkovácsházán „Sok a munkáskéz, kevés a gyár” — szoktuk mondogat­ni, s ez sajnos egyre jobban illik a valóságra. A pénzügyi nehézségek miatt egyre kevesebb település mer és bír új beruházásba kezdeni. Sok helyen még a tervekről is lemon­danak, vagy az elkezdett fejlesztésekkel leállnak. A mun­kahelyteremtés a gazdasági élethez hasonlóan stagnál. An­nál inkább örömteli, ha egy beruházás sikeréről hallunk. Mezőkovácsházán régen várt áfész-beruházásként új üzem kezdte meg működését október elején. A próbaüzem ideje alatt kerestük fel Mezőkovácsházán a részvénytársasággá alakult, PANNONL1VER néven működd baromfifeldolgozót. Elöljáróban jegyezzük meg, hogy a közel félmilli­árdos beruházás kezdete és befejezése közti idő, sajnos, nem volt problémamentes. A kezdet kezdetekor még úgy tűnt, az áfész önmaga is megbirkózik a feladattal. Ké­sőbb azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ide bizony külföl­di tőke kell. A „színfalak mögött” többszöri és többirá­nyú tárgyalások folytak, amiről a kovácsházi polgá­rok csak különféle mende­mondákat hallottak. Most mégis az új üzem irodájá­ban beszélgethettünk. Bein­dult a próbagyártás és sze­rencsére nem a pesszimista jósoknak lett igazuk. S hogy ma mit is jelent a kisváros életében egy új munkahely, azt nem kell magyarázni. Az üzem nagysága, termelési volumene több környező te­lepülés ellátását segíti és je­lentős munkaerőt vesz fel. A részvénytársaság vezér­igazgatója, Szilvásy Ferenc tájékoztat a részletekről: — A részvénytársaságot a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ, a Magyar Hitelbank Rt. és a CEIC Holdings Li­mited Kanada alapította. Ez évben mintegy 250 ezer li­ba feldolgozását tervezzük, januártól pedig évi 1,2 mil­lió darab feldolgozásával számolunk. — A volumenek egyben azt is jelentik, hogy a város és körzet tekintetében eny­hülnek a libaértékesítési gondok, illetve lesznek új munkalehetőségek is? — Az -rt. megvásárolta az áfész mezőkovácsházi kelte­tőüzemét és ezzel együtt mintegy 370 dolgozónak ad munkahelyet. Ezen felül 7— 800 kistermelő részére nyújt értékesítési lehetőséget. Az áfész már szerződést kötött a 400 régi termelőjével és még legalább ennyi új szer­ződést szeretnénk kötni. Ok­tóbertől a termelő nekünk fizeti az előleget, ide szállít­ja a libát, és mi .intézzük ezzel kapcsolatos problémáit is. A folyamatos termeléssel remélhetőleg a libatartás kö­rüli zűrzavarok is megszűn­nek. — A dolgozók kapnak-e valami kedvezményt? — A korszerű munkafel­tételekkel járó előírásokat betartjuk (munkaköpeny, vé­dőfelszerelés stb.) és jövő évtől minden dolgozónak alanyi jogon jár egy 13. ha­vi fizetés karácsony előtt. Az alapítók és a társaság dol­gozói ez év végéig összesen ötezer darab, tízezer forin­tos címletű részvényt vásá­rolhatnak, amellyel egyben a társaság tulajdonosai is lesznek. — A mezőkovácsházi áfésznek működött Kunágo- tán egy baromfivágó és -fel­dolgozó kisüzeme. Mi lett vele? — A kunágotai üzemet be kellett zárni. Az előírások­nak és a piaci követelmé­nyeknek már nem felelt meg. Az épület tovább- hasznosításáról gondosko­dunk. Az ott dolgozókat át­vettük, saját buszjárattal ol­dottuk meg az átjárást. Egyébként a fizetésük itt 30 százalékkal magasabb, a munkakörülmények pedig összehasonlíthatatlanul job­bak. Nem hiszem, hogy bár­ki is rosszul járt volna. Itt említem meg, hogy a többi községből is négy közvetlen buszjáratunk segíti a bejá­rást. Ezután, a higiéniai elő­írást betartva, fehér vendég- köpenyt' kapunk, hogy kör­bejárhassuk az üzemet: a látványnak sem mindennapi hatalmas csarnokba érkezik be az élő liba. Lemérik és felfüggesztik egy folyamatos pályára. Elektromos kábítás következik, majd egyetlen késszúrással a vágás. A to­vábbi folyamat a háziasszo­nyi munkamenet szerinti forrázás, kopasztás. Ezt kö­veti a parafinozás (szőrszá­lak eltávolítására), zsigere- lés, apróléktisztítás, előhű- tés, darabolás, csomagolás és fagyasztás. A végső célpont a raktár, de remélik, hogv itt minél kevesebb időt tölt majd az áru. A technológiai folyamatot kiszolgálják a karbantartók, valamint egy nagy teljesítményű hűtőgép­ház, kazánház, vízműtelep, szennyvíztisztító. A dolgo­zóknak fekete-fehér rend­szerű fürdő áll rendelkezé­sükre, melegítőkonyha, étte­rem és büfé. Ezenkívül biz­tosított még üzemorvosi el­Exportra készül a libamáj látás és saját mosoda. Út­közben a dolgozók vélemé­nyét is megkérdeztük: el­mondták, hogy szigorúak, szokatlanok, a követelmé­nyek, és meg kell szokni az újfajta munkafegyelmet. Kezdetben akadt néhány probléma a munka- és a ru­haelosztásnál, ami az első lépéseket példázza. — A mezőkovácsházi üzem Európa egyik legkorszerűbb üzemeihez hasonló víziszár- nyas-feldolgozó. A hazai be­rendezések mellett korszerű holland, német és svéd tech­nológiai hűtőberendezések­kel felszerelt. Megfelel a szigorú nemzetközi higiéniai előírásoknak. A létszámból Fotó: Kovács Erzsébet csak 30-35 fő a klasszikus értelemben vett irodai al­kalmazott. A fizikai állo­mánnyal ' együtt zömében termelésirányítók dolgoznak *— mondja az igazgató. — ( Milyen termékeket gyártanak, és ebből mit lát­hat, illetve vásárolhat a ha­zai közönség? — A jövő évtől a libafé­lék mellett tervezzük a ka­csa feldolgozását is. Termé­keink jelentős része (liba­máj, libatest) exportra ke­rül, de nem mondunk le a belföldi piacokról sem. Rö­videsen mintaboltot nyitunk, ahol bárki vásárolhat. Halasi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents