Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-14 / 267. szám
1990. november 14., szerda Csak rémhír, hogy felszámolják a moziüzemi vállalatot? Hz igazgató a jövőről beszól Gyuláról, egy nem létező utcából kaptunk nemrég levelet. Mivel a címzésnek nem vettük hasznát, és mivel a levél befejező részé, ben ez állt: „Nem írom meg a nevemet, mert még nem igazán bízom Önökben” —, hogy a bizalmatlanságra miként szolgáltunk rá, ez rejtély maradt —. így a leírtaknak csupán egyetlen részéről győződhettünk meg: a Kontúr Moziüzemeltető Vállalat a videotékáit valóban bérbe adta. Hogy hányat, kiknek, s miként —, mivel névtelen levélírónk informátorait sem nevezte meg, s mivel a gyulai videotéka vezetője nem kívánt nyilatkozni (?) —Major Istvánnét kérdeztük, aki a vállalat videocsoportját vezeti. — Hat éve kezdtük videokölcsönző hálózatunkat kiépíteni. Előbb tíz kölcsönzőt alakítottunk ki, ám ebből hármat, a dévavá- nyait, a tótkomlósit és a mezőberényit, nem tudtunk fenntartani. Maradt hét, melyet a múlt évben igyekeztünk felfuttatni. — E mit jelent? — Év elején minden számottevő új filmet megvásároltunk, ám hamar kiderült, ' f a kisebb kölcsönzők nem tudják megtermelni azt a pénzt, amit az új filmek vásárlásába öltünk. Ráadásul több településen megjelent a konkurencia, szóval gondolkodni kezdtünk, érdemes-e fenntartani ennyi kölcsönzőt, vagy sem ... — Az eredmény: felajánlották őket bérletes üzemeltetésre. — Az ott dolgozók dönthettek, elfogadják-e feltételeinket, vagy sem. Szeghalom, Gyomaendrőd, Mező- kovácsháza és Szarvas feladta, Orosháza, Gyula viszont „felvette a kesztyűt”. A szarvasi művelődési központnál előbb telefonon érdeklődtünk, beszélhetnénk-e az ott működő videókölcsönző vezetőjével. Mivel — sajnálattal közölték (!) — a kölcsönző már nem üzemel, csak a közvetítést vállalták: megbeszélik, mikor „randevúzhatunk” Hadadiné Faragó Erikával. A ' fiatal- asszony a helyi mozi vezetőjével (édesapjával), Faragó Györggyel jött el a találkozóra. „Három évig működött a kölcsönző — mondta —, évente 6-8 százezer forintos bevétellel. Mivel az utóbbi időben a nyereség nullára esett, kénytelenek voltak megszüntetni az üzletet. Igaz, felajánlották, hogy bérbe adják nekem, de a szerződést nem kötöttük meg, mivel a feltételek elfogadhatatlanok voltak számomra. Fiatal házasok vagyunk, a férjemnek jelenleg sincs munkahelye, a kölcsönző meg csak további beruházással lehetett volna nyereséges ... Szóval nem mertem belevágni.” — Maradt tehát Orosháza és Gyula. Érthető, hiszen a két üzlet nyereségesen működött eddig is. Miért érte meg mégis Önöknek, hogy bérbe adják őket? — Vállalatunk nagy nehézségekkel küzd. A mozipark fenntartása változatlanul minket terhel, de erről úgy hiszem, nem az én hatásköröm beszélni. A videótékák bevételei egy-két embernek biztosíthatják ugyan A békéscsabai Montázs boltot a megélhetést, de nagy vállalati nyereséget nem remélhetünk tőlük. — Békéscsabán mi a helyzet? —i A Millenium! és a Lencsési lakótelepen új kölcsönzőt nyitottunk. — Tervezik a Montázs bolt bérbe adását is? — iNincs szó arról, hogy valami hasonló döntés szülessen Békéscsabán. * ** Ha már egy levél kapcsán a vállalat központjában érdeklődtünk ... Annyi -minden mást is hall az ember manapság! Mondják azt is, hogy a Kontúr Moziüzemeltető Vállalat felett már megkongatták a lélekharangot ... Dankó Pál igazgató nem éppen indulat- mentesen fogadja a rémhírt, s az ehhez kapcsolódó kérdéseket, de mégis rááll a beszélgetésre... Mi hát az igazság? — Kezdjük a videotékákkal! Kettőt bérbe adtak, holott nyereségesek voltak ... — A bérleti szerződés sem ráfizetéses. — Nagyobb a nyereség, ha az önöké marad az üzlet... — Nem feltétlenül. — A filmszínházaknál már elindult egy hasonló folyamat hónapokkal ezelőtt... — Valóban. A keskeny- és a normál mozik üzemeltetését az elmúlt hónapokban, években magánkézbe, illetve más, helyi intézmények kezébe adtuk. E folyamatot év -közben lelassítottuk. Ha ilyen igénnyel jelentkeztek, partnerek voltunk, de magunk nem szorgalmaztuk, kezdeményeztük tovább e folyamat keresztülvitelét. Épp a várható változások miatt... — Ezek szerint megvolt a „főpróba”. Ha a mozik fele már nem az önök üzemeltetésében van, nagyjából tudják, milyen feladatok várnak a vállalatra a jövőben ... — Nem kívánok találgatni ebben a kérdésben, hisz jövőnkről annyit tudunk, amennyit az önkormányzati törvény megfogalmaz. Egy biztos, mi felkészültünk a változásokra. Időben megtettük az intézkedéseket, melyek biztosítékot jelentenek nem tervezik bérbe adni Fotó: Gál Edit a vállalatra nézve. Az persze más kérdés, hogy ezek az intézkedések nem találtak egyértelmű fogadtatásra. — Fogalmazna konkrétabban? — A gazdaságosság erősítése érdekében a mozi iránti igényeket vettük alapul, ami érzékelhető eltolódást jelentett a könnyű műfaj irányában. A politikai, ideológiai tartalmú munkák viszont háttérbe szorultak. — Egyéb változások? — Rendkívül felértékeltük a mozik szerepét a vállalat életében, mind a személyi feltételek megteremtésében, mind a feladatok önálló meghatározásában, a felelősség növelésében, de bérben, elismerésben is. — És milyen változás járt ezzel önöknél, a központban? — Az irápyftó, feladatmeghatározó, döntéshozó mechanizmust szolgáltató, együttműködő, menedzselő jellegű feladatok váltották fel. Ehhez szervezetben s létszámban is igazodtunk. Mindezek logikus -következménye, hogy a vállalat léte a ma már minimálisra mérséklődött állami támogatás mellett elsősorban nem pénzkérdés. Jövőnk attól függ, hogy a folyamatban lévő változásokat hogyan tudjuk a vállalat működésében érvényesíteni. — Tehát, mi a közvetlen teendő? — Az elmúlt évben a tanácsok jelentős részével megállapodást kötöttünk a mozik működtetésére. Ezt az ajánlatunkat a napokban a polgármesteri hivatalokban is megújítjuk. Mindabból, amit eddig elmondtam, kiderül: tőlünk nem idegen a moziműködtetés átadása, még csak a vagyonhoz sem ragaszkodunk. Az ésszerűség azt diktálja, hogy ennek a vagyonnak a hasznosítása, a mozik működtetése, szervezeti struktúrában történjen. — És ha a mozik teljes önállóságra törekszenek? Ha nincs szükségük az önök szolgáltatásaira? — Meggyőződésem, hogy a jelenlegi filmterjesztési gyakorlatban nem képesek teljesen önálló, a rendszerből -kiszakított működésre. Mi a rendszer működéséhez teszünk javaslatot a polgár- mesteri hivataloknak, ebben kívánunk partnerként dolgozná. — És ha az új önkormányzatok a gazdaságosságra, a pénzhiányra hivat-, kozva bezárják a mozikat? — Ettől a lépéstől azért nem félek, mert bár a fizetőképes kereslet csökkent, azért érzékelhető az igény napjainkban is a mozira. Minden település lakosságának fűződik olyan érdeke a mozikhoz, hogy azt az ön- kormányzatok figyelembe veszik. A magunk részéről szeretnénk megóvni az új üzemeltetőket attól, hogy kritikussá, vagy lehetetlenné váljon mozi működtetése. — Tehát szó nincs arról, hogy megszűnt vagy megszűnik a vállalat? — Nincs. — Eszközök, berendezések eladásáról, selejtezéséről beszélnek. Akkor hát nem a vállalat felszámolása az indíték? — Az imént említettem, hogy létszámban is próbáltunk a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók száma az előző évek átlagához képest harmadára csökkent. Természetes velejárója mindennek, hogy fölöslegessé váltak íróasztalok és egyéb berendezési tárgyak. A veszteséges videotékák fölöslegessé vált berendezéseivel hasonló a helyzet. Mindezt annak rendje, módja szerint becsüs közreműködésével, meghir- = detve a dolgozók körében, eladtuk. Selejtezést nem először csináltunk, hiszen természetes elhasználódási folyamat nálunk is van. Mindez nem jelent semmiféle felszámolást. — Akkor hát egyelőre marad a mozik kulcsa az önök kezében? — Az önkormányzati törvény megvalósításához egy sor más törvény is hiányzik. Ha tisztázódik minden kérdés, a kulcsokat természetesen átadjuk. Addig is szeretnénk megkeresni a mozik további működtetésével kapcsolatos javaslatainkkal a polgármesteri hivatalokat. Kőrútunkat pénteken, Gyomaendrődön kezdjük, aztán sorra járunk minden települést. — Tapasztalataikat összegezhetnék ismét egy beszélgetésben? — Természetesen. — Köszönöm, előre is... , Nagy Agnes A BÉKÉSCSABAI MEZÖKER KFT. MEGKEZDTE A DÉLIGYÜMÖLCS, BAB, MÄK ÉS MOGYORÓ FORGALMAZÁSÁT, Békéscsaba, Orosházi u. 32. sz. alatt, (a SKÁLA diszkont áruház területén, a volt téglagyárban). A dióbél-felvásárlást 1990. november 19-től kezdjük. Felvásárlási ár: 220 Ft,kg. (Export-minőség!) Kiadási, illetve felvásárlási napok: szerda, csütörtök, péntek, szombat 7—13 óráig. Bővebb felvilágosítás: (66) 23-431 sz. telefonon. Pinokkió a Zenés mesejáték: * Pinokklóról, a fabábúból lett kisfiúról szól a mese. Emlékszem, az én gyerekkoromban is divatos volt, nem én tehettem róla. hogy nekem nem volt Pinokkió bábum, mert az ára (bizonyára) meghaladta a családi költségvetésből rám fordítható összeget. A könyv azonban (már nem tudom, hogyan) kezembe került, és szívesen olvastam a „Palika és Marika a Balatonon”, valamint a „Három lós malac” társaságában. Aztán Finok- kiót elfelejtettem, és úgy látszik, a magyar mesekiadás is elfelejtette, netán az utóbbi negyven évben nyugati eredete okozta a „legitimitás" hiányát, tény, hogy a fából lett kisfiú története nem vetekedhetett más mesehősökével. Mígnem felfedezte a Jókat Színház, és zenés változatát az Ifjúsági Színpad műsorára tűzte. Lehet, hogy felesleges újból és újból visszatérni arra, hogy a békéscsabai színház legnemesebb és több évtizedes hagyományai közé tartozik a gyermekeknek szóló előadások szerve- zése-bemutatása, és azokban a színház legrangosabb művészei is közreműködnek. Volt idő, amikor okos és hasznos együttműködés alakult ki a televízió és a színház között, és egyre-másra hozták színre „közös produkcióban” a mesedarabokat. Ezek aztán (igaz, sokszor egy év után) a televízió műsorába is bekerültek, és országvilág láthatta, értesülhetett róla: a csabai színházban ilyen is van! Később, hegy a televízió segítőkészsége (és pénze) csökkent, mintha a békéscsabai gyermekelőadások színvonala is csökkent volna, pár éve már nem jutott annyi (művészi) erő ezekre, mint ahogyan az ígéretes induláskor megfogalmazták. Pinokkió, úgy érzem, megnyerte a kis nézők szívét és tapsos kedvét. Hogy jó előadás volt, az is jelezte: a színházat zsúfolásig megtöltő gyereksereg figyelni is tudott, nem rajcsúro- zott, nem engedte el magát, hanem érdeklődéssel engedte át magát a színházi varázslatnak, a színészi játék gyönyörűségeinek, amit — íme, ez is jó példa! — nem pótolhat sem a mozi, sem színpadon Jókai Színházban a televízió. Habár volt egy - kis néző, aki megjegyezte: rókát a tévében is látlam! — de semmi^ több, ez csak a felismerés, 'és az azonosítás pár szava volt, hogy utána lelkesen kiabálja a többiekkel: „Pinokkió, gyere vissza!” Mert Pinokkió a mese szerint bizony elkalandozott erre-arra. hiszen el is énekelte párszor, hogy „szeret egy kicsit csavarogni”, jó szíve és gyermeki tisztasága azonban határtalan. Megérzi azért, ki a rossz és ki a jó, és mint általában a tiszták, védtelen a ravasz gonoszság ellen, mert azt hiszi, mindenki olyan őszinte és nyílt, mint 5 ynaga. A számos kalandozás után környezete — Gepettó mester, Táltos Tücsök, a Gazda és a Tündér — örömére helyre kisfiúvá változik, akit csak . szeretni lehet, és akivel jót ' lehet játszani... Dariday Róbert rendezte az előadást és vállalt benne két szerepet is (Meggyesorrú, Gazda). Érezhette, hogy jó színészei segítségével arra kell töre- klednie: le he álljon a cselekmény, hogy a kis nézők figyelmét mindig bírhassa. Nem volt könnyű ezt annyi színváltozás közepette megoldani, mégis sikerült. Mint fentebb is említettem, a gyereksereg figyelme nem lankadt, minden színpadi szó lekötötte érdeklődésüket. A címszerepet a rendező egy fiatal színésznőre, Csizmadia Évára bízta. Nagy a feladat és minősíti a színészi munkát. hogy az előadás leg- élőbb emléke maga Pinokkió. A színház egyik vezető művésze, Felkai Eszter vállalta a Róka szerepét, valóságos karakterrajz, amit produkált. Jó volt Kalapos László Gepettó, az öreg asztalos. Kovács Edit mint Táltos Tücsök, s Mészáros Mihály vagy féltucatnyi szerepében, közöttük Macskaként elsőrangú. Lócskái Andrea (Tündér) talán egy kissé halványabb, de hát mit lehet nyújtani többet egy ilyen, egészen kis szerepben? A díszletet Dani Tibor tervezte, a jelmezeket Va- lach Mária, a zenei vezető Hajdú Sándor volt, maszkmester Lakatos Károly, a koreográfus Felkai Eszter és a hangeffektusok mestere Kohári Imre. Sass Ervin A ravasz Róka éppen Pinokkió aranyait szeretné megszerezni... (Felkai Eszter és Csizmadia Éva) Fotó: Gát Edit
