Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-13 / 266. szám

1990. november 13., kedd

o

Kínai vadászdelegáció megyénkben

A csabai IKV megingathatatlan

Békés megye történelmében először fordult elő, hogy kínai vadászati delegáció tanulmányozza vadgazdálkodásunkat. A vendégek tegnap a megyei vadászszövetség székházában kaptak tájékoztatót Nagy Sándor elnökhelyettes, megyei fővadásztól, majd a körösladányi vadász- társasághoz utaztak, azt követően pedig a dévaványai túzokrezervátumba látogattak el. (A program szerint holnap a DEFAG gyulai erdészetét és az árpádhalmi vadgazdaságot tekintik meg a messze földről érkezett szakemberek.)

A küldöttség kíséretében lévő Rácz Fodor Gábor biológus, a Földművelésügyi Minisztérium képviselője többek között a következőt mondta: kínai partnereinket különösen érdekli a magyar vadásztársaságok szervezete, gazdálkodása és működése. Náluk őshonos' a fácán, de a mesterséges neveléssel nem foglalkoznak. A delegáció Kína északkeleti részén lévő Jilin tartományból jött, ez a megye Magyarországnál tízszer nagyobb. A külföldi bérvadászat épp hogy elkezdődött náluk, tulajdonképpen Jilinben eddig csak 2-3 próbavadászat volt, amerikai vendégekkel. A kínai

szakemberek szeretnék hasznosítani a magyarországi fizető bérvadászat tapasztalatait.

Az öttagú küldöttség vezetője Shi Guo-xin, Jilin tartomány mezőgazdasági minisztériumának természet- védelmi és vadgazdálkodási államtitkára (képünkön jobbról a második) lapunknak a következőket nyilatkozta:

— Tavasszal járt Magyar- országon a Kínai Népköz- társaság mezőgazdasági minisztere, és akkor született a tárcaközi megállapodás,

amely eredményeként létrejöhetett mostani utunk. Vannak közöttünk természetvédelmi, vadgazdálkodási, erdő- és mezőgazdasági szakemberek, hogy a vadgazdálkodás magyar gyakorlatát minél szélesebb összefüggésében tekinthessük át. Jilin tartomány adottságai jelentősen eltérnek Békés megyétől, de a ' vadgazdálkodás szinte iparszerű gyakorlata számunkra szintén hasznosítható lehet. (lovász)

Fotó: Kovács Erzsébet

A tőkés piacon is helytállnak

Nyugdijastalálkozó az Unicon Ruházati Vállalatnál

Az Unicon Ruházati Vállalat a napokban rendezte meg a hagyományos nyugdí- jastalálkozót. A Bella Itália szépen felújított éttermében ízlésesen terített asztalok várták az érkezőket. A várva várt eseményre 370 idős ember.— többségében nő — érkezett. Ott voltak a vállalat nyugdíjas igazgatói és a jelenlegi vezetők is. Az Uni- kon — az egykori ruhagyár — negyven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, háztartásból, mezőgazdaságból, a tanyavilágból jöttek lányok, asszonyok, hogy varrni tanuljanak. Az alapító tagok kitörő örömmel üdvözölték egymást, s mindjárt megkezdődött az emlékezés: hogy volt, amikor férfialsónemű varrását tanulták, fokozatosan tértek át férfiingek, női blúzok, köpenyek, divatos szoknyák varrására, s ma már a világ minden táján szívesen viselik az Unicon gyönyörű kelméből varrt női ruházati divatcikkeit.

Az ünnepeiteket Hatos Istvánná igazgató szeretettel és tisztelettel köszöntötte. Elmondotta többek között: a vállalat jól sáfárkodott a 40 éve létrehozott gyár vagyonával, a megteremtett szakmai kultúrájával, azzal az örökséggel, melyet az alapítók hagytak az utódokra. Nem volt könnyű a munkájuk, de akkor még fiatalok voltak. Tiszteletet érdemelnek áldozatkész tevékenységükért. Ma sem könnyű, hiszen az infláció része, az elszegényedés a ruházati ipart is fenyegeti, egyre kevesebb a vásárló erő. Ezért joggal büszkék arra, hogy az Unicon termékeit nemcsak atő- -kés és a szocialista országokban, de hazánk minden táján is szívesen vásárolják, keresik. Bölcsen gondolkodtak az elődök, amikor a fér- fifehérnemű-gyártásról áttértek a. vegyes profilú, női ruha, szoknya, blúz, blézer gyártására. Vállalták a nehéz feladatot, ezáltal köny- nyebb a mostaniaknak, hiszen a hölgyek szeretnek divatosan, szépen öltözködni,

mégiscsak szerencsés szakma a szabás-varrás.

Annak ellenére, hogy telített a ruházati piac, az Unicon termékeiből 40 százalékkal nőtt a belföldi forgalom. A bérmunkáltató partnerek is ragaszkodnak a szépen, határidőre dolgozó gyár

munkájához, és ez nagy

megnyugvás. Szívesen bővítenék a megrendelést, de egyelőre nem áll módjában a vállalatnak a kívánságokat teljesíteni. Szabadkígyóson 50 fős varrodát vettek át, Bi- harugrán és Kunágotán olasz cégnek dolgoznak az Unicon

üzemében. Dobozon kft.-t

alakítanak a tsz-szel közösen, hogy gyarapodjék a kapacitás. Ha kell, túlóráznak, de a határidőket tartják, így maradnak talpon a tőkés piacon.

A jó vacsorához szólt a nóta, a hódmezővásárhelyi magyarnóta-énekesek teremtettek kitűnő hangulatot. Az ismerős régi dalokat szívesen énekelték a vendégek is.

Ary Róza

Az ötlet a színházban született: egész évre szóló belépőt adnak a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet békéscsabai otthonának, hogy a fiatalok rendszeresen ellátogathassanak a Jókai Színház előadásainak nyilvános főpróbáira. Mindig annyian jöhetnek, ahányan éppen ráérnek, vagy érdeklődnek a darab iránt. Az intézet képviselőjének, Kovács Péternének Csányj Tibor gazdasági igazgató A kékszakállú herceg várának múlt heti előadása előtt nyújtotta át a korlátlan létszámra szóló belépőt (képünkön). „Mindig őröm, ha a kultúra pártolásának új embereket nyerünk meg, s különösen öröm, ba olyan fiatalokat, akiknek talán az átlagosnál kevesebb lehetőségük volt eddig a szórakozásra, és akik megnyerhetek közönségnek a jövőre vonatkozóan is” mondta többek között Csányi Tibor.

Fotó: Gál Edit

Sok hűhó semmiért?

Jön a tél, és aggódnak Békéscsabán a Tulipán utca 2. szám alatti, még az 1950-es évek elején épült — téglagyári szolgálati lakásokat magában foglaló —, állami tulajdonban lévő tömbház lakói. Attól tartanak, hahó- esés lesz, rájuk szakad a tető.

Eltört

egy cserép...

Hogy baj van vele, egy 1983-as beadvánnyal is bizonyítják, melyre a következő választ kapták egy hét múltán a Békéscsabai Ingatlan- kezelő Vállalattól: „T. Cím. 1983. szeptember 9-én kelt levelében tett bejelentését kivizsgáltuk. A padlástérben és a tetőn kívül a posta hálózatszerelési munkát végzett, mely során egy cserép eltört. A pótlásról gondoskodtunk*’ Sárközi Gyula lakó és Hrabovszky Tamásné volt közös képviselő viszont azt állítja:’ a tetőszerkezet felújításra szorul,' így méltánytalan, sőt, törvénysértő az, hogy indokolatlanul magas áron, a forgalmi érték 75 százalékán adják el a lakásokat. De magát a forgalmi érték megállapítását is „ötletszerűnek” tartják, mivel a 40 évvel ezelőtt épült lakások akkori. értékét, véleményük szerint, lakbér formájában már kifizették. Azt sem értik, Budapesttől, Szolnoktól, Miskolcitól és más városoktól eltérően miért akarják a megyeszékhelyen az ott megállapított vételárak többszöröséért értékesíteni a Tulipán u. 2. régi lakásait? Aztán arra a kérdésükre is szeretnének egyszer választ kapni, hogy a tanács két évvel ezelőtt — amikor még nem volt tömeges elszegényedés, s a házban lakó idős, kispénzű embereknek lehetőségük lett volna a felújítási munkák elvégeztetésére — miért nem járult hozzá az értékesítéshez?

Ezért a lakók most — Eddie Murphyvel szólva (lásd mozi, Megint 48 óra című amerikai krimi-filanvígjá- ték) — „baromi morcosak”,

jobb híján az IKV-val hu- zakodnak — meg kell mondani, vajmi kevés eredménynyel. Ez év szeptember 20- án beadott kérelmükre még mindig nem kaptak választ, sőt... Október 30-án, lemondó levelében Hrabovszky Tamásné közölte velük: ,bár Jambrik Mihály igazgató egy telefonbeszélgetés során kijelentette, hogy a válaszleveleket már megírták, Mazuláné dr. Vaskó Ilona, az ingatlanközvetítési osztály vezetője úgy nyilatkozott, nem foglalkoznak az üggyel, mindenki döntse el, megveszi-e a felajánlott áron a lakást, vagy sem. Az osztályvezető még azt is elmondta, a padlásteret már felújították, amit hivatalos okmányokkal is tud igazolni.

„...hátha

magának

válaszolnak!”

„Kérdezze már meg az IKV-t, hátha magának válaszolnak!" — kért meg a minap Hrabovszky Tamásné. Először az igazgatót kerestem, de azt mondták, hogy Veszprémben van. Mazuláné dr. Vaskó Ilonát viszont sikerült telefonon elérnem.

— Én a lakások elosztásával foglalkozom," nem pedig azok állapotának felmérésével — mondta egy szuszra —; az a műszaki osztály dolga. Egyébként nem akarom lebeszélni a cikkről, de nem hiszem, hogy különösebben ... Na mindegy, azért csak kérdezzen.

— Mikor vizsgálta meg az IKV a Tulipán u. 2. szám alatti lakóház műszaki állagát?

— őszintén megmondom, nem tudom. Valószínűleg ebben az évben. Várjon csak! Ez év január 25-én történt a felmérés.

— A lakók azt mondják, fel kellene újítani a tető- szerkezetet.

— Uram, most fordítsunk egyet a dolgon! Ki fog manapság nagy felújításokat

beütemezni? Ugyanúgy tudja, mint én, hogy eddig is azért maradtak el, mert nem volt rájuk pénz. A lakbérekből nem futotta erre. Nem tudom megérteni, hogy az újságírók miért fetisizálják ezt a kérdést.

— S ha beszakad a tető?...

— Nem az ön dolga, hogy eldöntse, fennáll-e ez a veszély. Mellesleg nem úgy néz ki, mintha be akarna omlani. Megnézte már egyáltalán azt a házat közelebbről?

— Nem.

— Na látja. Az egy magas tetős ház. Attól tartok, nem egészen okos gondolat, hogy ebbe a dologba beleártja magát egy újsigíró. De hát őn tudja, mit csinál. S jobb lenne, ha a műszaki osztály vezetőjét kérdezné ez ügyben.

Azt az IKV által 1983-ban kiküldött hivatalos levelet, melyet fentebb ismertettünk, Sztankó Andrásné, a műszaki előkészítési és ellenőrzési osztály vezetője írta alá. Ma is ő áll az osztály élén, így a legilletékesebb személyhez fordulhattunk. Azzal kezdte mondandóját, hogy azóta már kétszer újították fel az épületet. Még azt is kijelentette: „Személyes felelősséget vállalok arra vonatkozóan, hogy a tetőszerkezet ép”.

— Akkor ön szerint a lakók miért háborognak?

— Megmondom, miről van szó. Az újság révén szeretnék elintézni azt, hogy alakások vételára valamilyen módon csökkenjen. De hát nem- is az IKV, hanem a városi tanács végrehajtó bizottsága döntötte el, melyik épületet a forgalmi érték hány százalékán kell értékesíteni. Egészen biztos, hogy a vállalat nem változtat a meghatározott pénzösszegen. Minden hozzánk érkező beadványra ezt válaszoljuk.

* * *

A tél, persze, egy cseppet sem törődik a tények fennforgásával. Csak közelít. Hisz az a dolga, hogy jöjjön.

De mi lesz, ha „Hull a hó és hózik...?” Akkor ki fázik?

Dányi László

II gázvezeték 8 kilométerre van — Hirdetőtábla a posta előtt

Mit ígér a bucsai önkormányzat?

Mint az egyes embereknek, úgy a településeknek is lételemük, hogy valamilyen jövőképet kialakítsanak továbbélésükhöz. Milyen jövőbeni reményeket táplál és ígér választóinak a megye északi csücskében Bucsa képviselő-testülete? A kérdéssel Földest György polgármestert kerestük meg, akinek közel tízéves tanács- elnöki megbízatássá után újra bizalmat szavaznak a falu lakosai.

— Testületünk szinte valamennyi tagja helyi születésű — kezdte válaszát Földes! György. — Képviselőink között található pedagógus, állatorvos, téeszelnök,

művelődésiház-igazgató, áfész-dolgozó, magánfuvarozó és nyugdíjas is. Tehát a testület foglalkozását és fel- készültségét tekintve reprezentálja a község lakosságát. A választások idején harsány ígéreteket nem tettünk, hiszen anyagi lehetőségeink gátat szabnak elképzeléseinknek. Ezeket figyelembe véve, fontosnak tartjuk a lakosság szélesebb körű tájékoztatását az önkormányzat munkájáról. Üzemeltetjük a már meglévő hangosbemondót és napokon belül hirdetőtáblát állítunk fel a posta előtt, a község egyik legforgalmasabb pontján. Fölvetődött a helyi újság megjelentetésének gondolata is. Ebben már nemcsak az önkormányzat döntéseit tárnánk a lakosság elé, hanem az egész falu eseményeiről tájékoztatnánk az olvasókat. A népesség megtartása, és egyáltalán a falu jövője érdekében segíteni szeretnénk a vállalkozásokat. Ezekben épülettel, telekkel, mint tárgyi vagyonnal az önkormányzat maga is részt venne, így folyamatos bevételhez jutna. Ha a helyzetünk lehetővé teszi, az induló vállalkozásoknak néhány éves adókedvezményt biztosítunk, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy csak gazdag lakosság tehet egy falut gazdaggá.

— A bucsaiak — folytatja a megoldandó problémák felsorolását a falu polgármestere — a közrend és a közbiztonság javítását várják tőlünk. Ülésünkön felvetődött, hogy 'egyetlen körzeti megbízottunk erősítésére önkormányzati rendőrt kellene foglalkoztatnunk. Sajnos, erre elegendő pénze

nincs az önkormányzatnak, másrészt úgy véljük, a közrend biztosítása -elsősorban a rendőrség feladata. Anyagi lehetőségeinket számba véve, vagyonvédő és bűnmegelőző társadalmi egyesület alakítását tartjuk reális elgondolásnak.

Mint azt Földesi György elmondta, a falu fejlődésének legfőbb akadálya az infrastruktúra hiánya. Néhány héttel ezelőtt Ecsegfal- ván elkészült a gázátadó állomás, ezzel 8 kilométerre közelítette meg a falut a vezetékes gáz. Ez azonban — a költségeket figyelembe véve — mégis nagy távolság, hiszen egy kilométer vezeték megépítése 8-10 millió forintba kerül. A feladattal az önkormányzat egyedül képtelen megbirkózni. Ma a vállalkozások létfeltétele a telefon, és ez — hasonlóan más településekhez — Bu- icsán is alig pár állomás. És persze, jó lenne végre már tudni, hogy az önkormányzat milyen vagyonnal rendelkezik majd. Így, mindezek hiányában, a legfőbb feladatnak az intézmények fenntartását tartják.

m. I,