Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-21 / 248. szám

© 1990. október 21., vasárnap TALLÓZÓ Mai tallózónkat az „ 1956 a sajtó tükrében” című kötetben szereplő lapok írásaiból válogattuk össze Az utca embere mondta--------------------kÖRÖSTÁJ „ Ki érti ezt, ki hiszi ezt?" Március 15 Kör Az egyetemi fellépése Hétfőn délután mintegy 400 hallgató részvételével az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészeti karán megalakult a Március 15 Kör. A gyűlés a kör megalakulása után nyomban át is alakult vitafórummá, amelyen a felszólalók sorra hangot adtak az egyetemi ifjúságot érintő sa­játos egyetemi problémáknak, s hangsúlyozták, hogy ezeken túl­menően az egyetemi ifjúságnak hasonló aktivitással kell az or­szágos politika kérdései felé is fordulniok. A vita során szó esett arról, hogy az egyetemista ifjúság fel­lépéseinek máris vannak bizo­nyos konkrét, kézzelfogható eredményei. Ilyenek például az oktatás rendjében végbemenő változások. Az egyetemi refor­mot azonban folytatni kell — hangsúlyozták. Meg kell oldani a diákok szociális problémáit, rendet kell teremteni a nem szaktárgyak tanítása körül, biz­tosítani kell az egyetemisták külföldi utaztatásának problé­máit, meg kell oldani, biztosíta­ni kell az olvasás szabadságát. Egyes követeléseket (mint pl. azt a javaslatot, hogy a kezdő pedagógusok fizetését emeljék 1300 Ft-ra), utalva az ország nehéz gazdasági helyzetére, a gyűlés hallgatósága elvetette. ...A délelőtt folyamán egy­másután érkeztek a hírek a fia­talság felvonulásra készülődé­séről. A Petőfi-kör vezetősége úgy határozott, támogatja a fel­vonulást. Közben az egyeteme­ken több helyen gyűlést tartottak a fiatalok s vitára bocsátották a délutáni felvonulás jelszavait. Ezek között szerepelt a többi között március 15 pirosbetűs ünneppé nyilvánítása, Nagy Imre visszahelyezése a korábbi állami funkciójába, új vezetés megválasztása a pártban és a kormányban. Az egyetemi ifjú­ság követeléseihez csatlakozott a Petőfi katonai akadémia kol­lektívája, a Zrínyi Miklós kato­nai akadémia nyílt gyűlése. Közben mindenütt folyt a gyű­lésre készülődés, melyet azon­ban megzavart az a közlemény, mely szerint a belügyminiszter minden felvonulást és gyűlést megtiltott. A DISZ Központi Ve­zetőségének intéző bizottsága és a Petőfi-kör, valamint más szer­vek közbenjárására ezt a gyűlé­stilalmat feloldották. ... A Petőfi-szobomál eléne­kelték a Kossuth-nótát, Sinko- vits Imre elszavalta a Talpra magyart és felolvasta a tanulóif­júság követeléseit, néhány perc­cel később Veres Péter az írós­zövetség kiáltványát ismertette. Ezután a közben többtízez­resre gyarapodott menet a Bem- szoborhoz vonult, s a tábornok szobra körül csakhamar hatal­mas tömeg hallgatta végig az írók kiáltványát és énekelte el együtt a Himnuszt és a Szózatot. Körös-körül minden épületre ki­tűzték a nemzeti zászlót, közte a Bem József-laktanyára is. Bes­senyei Ferenc Kossuth-díjas színművész a Szózatot szavalta, a Lengyel írószövetség küldötte köszöntötte a demokratikus jo­ifjúság Szó esett a vitán az egyetemi ifjúság szervezeti útjának kérdé­seiről. Lényegében két álláspont alakult ki. Az egyik javasolta az egyetemi ifjúság saját szerveze­tének, a MEFESZ-nek a megala­kítását. A másik: az egyetemi ifjúság a DISZ keretében küzd­jön a DISZ jelenlegi arculatának megváltoztatásáért. A gyűlés hallgatósága egységesen hang­súlyozta, hogy az egyetemi fia­talságnak együtt kell haladnia a munkás- és parasztfiatalsággal, s ezért sürgősen küldöttségeket kell meneszteni egyes budapesti üzemekbe, hogy az együttműkö­dés konkrét formáiról szót vált­sanak a munkásfiatalokkal. „Annál is inkább szükség van — hangsúlyozták többen is — a kapcsolat közvetlen formáinak kialakítására is, mivel egyes üzemekben bizonyos hírek ter- jengenek, hogy az egyetemi if­júság körében burzsoá, mun­kásellenes nézetek kaptak láb­ra. Ezt tettekkel is meg kell cá­folnunk, mint rágalmat vissza kelt utasítanunk.” A vita során több hozzászóló foglalkozott az országos politi­ka kérdéseivel is. így elhangzott az a követelés, hogy Farkas Mi­hály s a szocialista törvényesség megsértőinek az ügyét tárgyal­ják nyilvánosan... (Szabad Nép, 1956. október 23.) gokért harcoló magyar dolgozókat, Déry Tibor író arra kérte a tömeget, vonuljon zárt rendben, fegyelmezetten a par­lament elé. . ...Az esti órákban, a parla­ment előtt összegyűlt egye­temisták és hozzájuk csatlako­zott dolgozó tömegek kívánsá­gára megjelent Nagy Imre. Az egybegyűltekhez rövid beszédet intézett... A késő esti órákban a tüntető tömeg — több tízezer ember — ledöntötte a Városliget peremén álló Sztálin szobrot... Az esti tüntetés sajnálatos következményeként a Rádió épülete körül és másutt is lövöl­dözésre került sor, amelynek sajnos több halott és sebesült áldozata van. Vidéki értesüléseink szerint Pécsett a szegedi MEFESZ-kül- döttség is megjelent az egyete­men. A fiatalok hangsúlyozták, hogy MEFESZ-szervezetük megalakítása után az eddiginél még szorosabbá akarják fűzni a kapcsolatot a munkás.—, és pa­rasztfiatalokkal. Sopronban a tüntető egyetemisták megko­szorúzták az 1848-as hősök em­lékművét. Itt is megalakult a MEFESZ, s úgy döntött, kap­csolatot teremt a lengyel ifjúság­gal. A miskolci Műszaki Egye­tem diákparlamentje állástfog- lalt a halogatás ellen és felszólí­totta a diósgyőri üzemek fiatal­jait, csatlakozzon a követe­lésekhez. Debrecenben három­ezer diák vonult a megyei PB elé. És itt küldöttségük ismertet­te követeléseit. Elérték, hogy a helyi Néplap szerkesztősége különkiadásban ismertette kö­veteléseiket. Veszprém vegyi­pari egyetemistái a fentiekhez hasonló követelésekért álltak ki. (Népszava, 1956. október 24, szerda) 1956. október 23-án déli 12 órától éjjel fél háromig vonul­tam együtt a Budapest utcáin tüntető tömeggel Tizennégy és fél óra leforgá­sa alatt nem hallottam egyetlen olyan mondatot, amely a bur­zsoá restauráció bármilyen for­máját óhajtotta volna. Nem hallottam egyetlen an­tiszemita, vagy soviniszta kije­lentést. Ezzel szemben ezt hallottam: Idős bácsi a Sztálin-szobor előtt: — Istennek hála, nyáron nem vitt el a szívroham. Csakhogy ezt is megértem! Tessék már mondani, kik döntögetik ezt a szobrot? ■ Egy apa a kétéves gyereké­hez: — Ezt nézd meg jól, fiam! Aztán majd, ha nagy leszel, me­séld el mindenkinek, hogy nem akármilyen szemét nép a ma­gyar! BÉKÉSCSABA: a szombat délelőtti órákban alakultak meg békéscsabai üzemekben a mun­kástanácsok. Élső ülésüket dél­előtt 11 órakor tartották. A vá­rosban rend van. A középületek és az üzemek védelmére polgár­őrségeket szerveznek. Sorra alakulnak a munkásta­BÉKÉSCSABA: sok ezer ember vett részt a békéscsabai forradalmi tanács szombati ala­kuló gyűlésén. A tanács 15 tagú elnökséget választott, amelyben katonák, vasutasok, üzemi mun­kások, orvos, pedagógus vesz­nek részt. A tanács ideiglenes elnöke Kávási Ferenc, aki eddig a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese volt. A tanács segíti az üzemi mun­BÉKÉSCSABÁN is megala­kult a Forradalmi Tanács. Tag­jainak és a lakosságnak egyön­tetű véleménye, hogy Apró An­tal, Molnár Érik, Erdei Ferenc, akik híven kiszolgálták Rákosit, távozzanak a kormányból. A vá­A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének, valamint a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa elnökségének javaslatára megválasztotta a Magyar Nép- köztársaság új kormányát. A kormány összetétele a követke­ző: Minisztertanács elnöke: NAGYIMRE Helyettesei: APRÓ ANTAL, BOGNÁR JÓZSEF, ERDEI FERENC Államminiszter: TILDY ZOLTÁN Belügyminiszter: MÜNNICH FERENC Honvédelmi miniszter: JANZA KÁROLY Pénzügyminiszter: KÓSSA ISTVÁN Igazságügyminiszter: Dr. MOLNÁR ERIK Kohó- és gépipari miniszter: CSERGOJÁNOS Bánya­és energiaügyi miniszter: CZOTTNER SÁNDOR Középkorú munkásasszo­ny: — Vajon hányán ujjonganak most itt olyanok, akik akkor is tapsoltak és szájaltak, amikor ezt a szobrot felállították?! Hivatalnok külsejű férfi: — Ne piszkáljuk egymást, kérem! Mindenki féltette a ke­nyerét. Csak a gyilkosokat bün­tessük meg, hogy ki mit mon­dott, az most már nem érdekes. Fiatal munkás: — Igaza van! Mindig is az volt ennek a népnek az átka, hogy nem tudott összefogni. Legyen végre összefogás. Hangok a tömegből: — Úgy van! — Fogjunk ösz- sze! — Hurrá, de szép nap ez! Éljen a nemzeti összefogás! — Éljen Nagy Imre! — Éljen az egységes, független Magyaror­szág! (Népszava, 1956. október 26, péntek) nácsok a békéscsabai üzemek­ben is. A munkástanácsokat fel­keresik a honvédség és a rendőr­ség képviselői és javaslatot tesz­nek a népőrség felállítására. A népőrség a közbiztonság fenn­tartásához nyújt segítséget a rendőrségnek. (Szabad Ifjúság, 1956. október 27.) kástanácsok megalakítását, in­tézkedéseket hoz a közellátás megszervezésére. De nem fe­ledkeznek meg Budapestről sem: már eddig is küldtek ke­nyeret a budapesti lakosságnak és az elkövetkező napokban is további szállítmányokat indíta­nak útnak. A forradalmi tanács Kossuth Népe címmel lapot in­dított. (Szabad Nép, 1956. október 29.) rosban egyébként elég zavaros a helyzet. Sem újságot, sem röpla­pot nem engednek indítani. A Forradalmi Tanács vezetője Fekete Pál tanító. (Függetlenség, 1956, októ­ber 30.) Vegyipari miniszter: SZABÓ GERGELY Könnyűipari miniszter: NAGY JÓZSEFNÉ Város- és községgazdálkodási miniszter: NEZVÁLFERENC Földművelésügyi miniszter: KOVÁCS BÉLA(a Független Kisgazdapárt volt főtitkára) Állami gazdaságok minisztere: RIBIANSZKY MIKLÓS Külkereskedelmi miniszter: BOGNÁR JÓZSEF Belkereskedelmi miniszter: » TAUSZ JÁNOS Élelmiszeripari miniszter: NYERS REZSŐ Begyűjtési miniszter: GYÉNES ANTAL Építésügy miniszter APRÓ ANTAL Közlekedésügyi miniszter: CSANÁDI GYÖRGY Népművelésügyi miniszter: LUKÁCS GYÖRGY (egyete­mi tanár) Oktatásügyi miniszter: KÓNYA ALBERT Tegnap hősök voltunk, ma ismét ellenforradalmárok, fa­siszták? Ki érti ezt, ki hisz ezt? Az ellenforradalmi kísérleti harc nem kezdődhetett csak Nagy Imre, Maiéter Pál és más forra­dalmi vezetők felszámolásával. Ki érti ezt, ki hiszi ezt? Ünnepélyesen kijelentjük, hogy Budapesten a rend hely­reállítása vasárnap hajnalig jó ütemben haladt. Megalakult az egységes karhatalom. Eredmé­nyesen akadályoztuk a forrada­lom salakjának felszínre kerülé­sét. Eredményesen gátoltuk az egyéni leszámolásokat, az em­bertelen utcai ítéleteket. Folya­matban volt a fegyverek kiütése a forradalomtól és elsősorban annak proletár vagy diáktöme­geitől idegen egyedek, kisebb csoportok kezéből. Harcolók szava szól. ...Szétlőtt szovjet tank az Akácfa utca sarkán. Igen... még határozottan emlékeztet arra, hogy ez tank lehetett. Rajta kré­tával felirat: Átalakítás miatt zárva. Két pesti beszélget: — Hallottad?! Itt az új KRESZ. Új közlekedési szabály lépett érvénybe. __?! — Az országutakon egyirá­nyú a közlekedés. Csak kifelé mennek... ... Autónk robog a harcokban megviselt város utcáin. Csak pillanatokra állunk meg. Mire riportkörutunkról a nyomdához érünk, megtelik az autó önkén­tes segítőkkel. Ördög tudja hon­nan „szagolták meg”, hogy mit Egészségügyi miniszter: BABITS ANTAL (egyetemi tanár) Országos Tervhivatal elnöke: KISS ÁRPÁD Az új nemzeti kormány eskü­tétel után azonnal hivatalba lé­pett. Budapest, 1956. október 27. *** Végre megalakult az új nem­zeti kormány. Feladata: kon­szolidálni a ma még mindig fel­zaklatott állapotokat, megindí­tani a békés termelő, alkotó munkát. Az utolsó percben ala­kult meg, s csak kis híja, hogy nem későn. Az ország, a megye dolgozó népe azzal az érzéssel fogadta az új kormányt, amellyel az új rend kezdetét fogadják az em­berek. Ebben a többség egyet ért. Egyet ért, hogy most már a rend jöjjön, az a rend, amely megfe­lel a magyar nép jogos igényei­nek, s amelyekért csaknem egy hétig dörögtek a fegyverek. Más kérdés a kormány össze­tétele. Ezt már nem fogadták a Ma a rendet ismét feldúlták a szovjet tankok, melyeknek ágyúi, géppuskái a védtelen la­kosságot és minket, a Kilián, VII. kerület, Széna tér stb. sza­badságharcosait lövik. Ezek az ágyúk és géppuskák ma Vörös Csepel, Kispest, Kőbánya, a Váci út és Újpest munkásainak vérét ontják. Ki ad majd arról számot a nemzetnek és a történelemnek? A megtépázott szovjet tekin­tély és külpolitika, a varsói szer­ződésben való magyar részvé­telnek kétségbeesett mentési kísérleteként kell ismét magyar vérnek folynia. A szolnoki kormány gondol­ja, hogy számot adhat majd erről a nemzetnek és a történelem­nek? A mi szavunk ma is, mint két hét óta állandóan: mindhalálig a magyar sza­badságért és függetlenségért! (Igazság, 1956. november 5.) akarunk. Egy grafikus szállt fel valahol — egész éjjel velünk együtt dolgozott. Két katona el­vállalta teherautónk védelmét. Gépkocsivezetőnk — és kocsi­kísérője, a törékeny martfűi ta­nítónő, akik hajnalban Szol­nokról élelmiszerrel indultak Pestre — pihenés helyett a nyomdászok összeszedésére in­dultak, hogy mielőbb az olvasók kezében legyen a Szabad Ma­gyar Rádió lapja... Köszönet érte. ... Közérdekű felhívás! Kér­jük az üzemek Forradalmi Mun­kástanácsait, ha lehet, küldje­nek ablaküveget, mert a műsor­adás megindulásához a stúdió­kat feltétlenül üvegablakokkal kell hangszigetelnünk. (Szabad Magyar Rádió) tömegek ilyen egyöntetűséggel. Nem véletlen, hogy a győri és más megyék forradalmi önkor­mányzati szervei fenntartások­kal fogadták a kormány összeté­telét. Kell erről beszélni, mert a tömegek beszélnek erről, s mert a jövő kibontakozásának egyik sarkalatos kérdése: kik azok, akik a legfontosabb vezetőpozi- ciókban kötelesek a népért dol­gozni. Csergő János kohó- és gépipari miniszter például a he­lyén maradt. Közismert, hogy az utóbbi évek folyamán az ő minisztériumában volt a leg­több szervezetlenség, ebből a minisztériumból tettek legin­kább kötőféket a vállalatok önállóságára stb. kevés a va­lószínűsége annak, hogy a jövő­ben másként tud dolgozni. Felmerül Nagy Józsefné könnyűipari, Nezvál Ferenc la­kás- és községgazdálkodási mi­niszter, és mások neve is, akik­ből hiányzik a megfelelő ráter­mettség, képzettség ilyen fontos irány ítszerv vezetéséhez... (Cs.G.; Valóság, 1956. októ­ber 30.) Október 23, Budapest „A városban rend van” Kenyér a fővárosnak Millió gyerta fénye lobogott tegnap este Budapest ablakaiban. Millió és millió gyertya világított a sötét utcákon és így adózott kegyelettel Budapest népe halottak napján régi és új halottainak.Megható látvány volt ez. Lobogtak a gyertyalángok Budapest utcáin. Lobogtak és az emberek emlékeztek a közelmúlt napok harcai­ra, a fegyverek dörgésére; volt aki a gyertyák lángjaiban apja, testvére képét idézte keserű szívvel. De elhatározást is gyújtot­tak ezek az apró lángok az emberi szívekben. Akaratot, mely mindvégig azt kívánja, hogy csak szabadságban éljünk, akara­tot, mely azt kívánja, hogy az elesett hősök vére örökké emlé­keztesse az embereket legféltettebb kincsükre: a nép igazi sza­badságára. A gyertyák lobogásában megfogadtuk, megőrizzük híven szabadságunkat, amelyet magunknak vívtunk ki és megőriz­zük elesett hőseink emlékét. (Új Magyarország, 1956. novem­beri.) Kormánylista — fenntartásokkal fogadták Kiszolgálták Rákosit, távozzanak „Küldjenek ablaküveget!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents