Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-12 / 240. szám
1990. október U, péntek Az élet más munkakörbe kényszerítette őket Nem otthon, nem is segélyhely A varrónők többsége itt tanulta meg a szakmát — Tud varrni? — Valamikor tudtam, de már kiestem a gyakorlatból. — Sajnos, csak varrónőt vehetünk fel. De tudja mit? Próbálkozzon meg vele... A fenti párbeszéd a gyulai szociális foglalkoztató igazgatói irodájában^ játszódott le. Helm László' igazgatót egy középkorú hölgy kereste fel, akinek a helyi családsegítő központban tanácsolták, forduljon ide munkáért. A gyulai foglalkoztató egyike az országban működő 36 intézménynek. Békés megyében egyedülálló kezdeményezés. A városban korábban is voltak próbálkozások a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, például a kötőipari vállalatnál, ahol fonalvagdo- sásra alkalmaztak néhány embert. Ám az 1987-ben megnyílt szociális foglalkoztató kicsit más. Más, mert többeknek ad munkát és műhelyeiben valódi termelés folyik. Nyolcvanan dolgozhatnak Mint Helm László mondja, a városi tanács akkori egészségügyi osztályvezetőjének, dr. Perjési Klárának érdeme, hogy megalakulhatott az intézmény. Az épületet a tanács vásárolta, kaptak jelentős központi támogatást is a beruházáshoz, s innen-onnan segítséget az eszközök beszerzéséhez. Többféle termékkel próbálkoztak — a tervek között szerepelt nyomda- és asztalosipari üzem felállítása is. Végül maradtak a piacon kelendő áruk, a polietilén- tasak és a textilkonfekció gyártásánál. Jelenleg mintegy 80 embernek ad ez munkát. A foglalkoztató pontos minősítése: termelő tevékenységet végző tanácsi költség- vetési intézmény; azaz nem pusztán valamiféle szociális szolgáltatás, hanem olyan egység, ahol gazdálkodás folyik. Ez azt jelenti, hogy a központi bértámogatást megkapják, ám működésükhöz egyéb segítséget nem. A dolgozók zöme részfoglalkozású, napi négy-öt órában, vagy bedolgozó. Átlagbérük 3700 forint, ami az igazgató szerint, gyulai mércével, jónak mondható. Hogy kiket alkalmazhatnak egy szociális foglalkoztatóban, azt jogszabály mondja ki: mindenekelőtt megváltozott munkaképességűeket, akik el tudják végezni az itteni munkát, az alacsony nyugdíjban részesülőket és más, szociálisan rászorulókat, például a gyesen lévő, gyermekeit egyedül nevelő anyát. A rész- munkaidőket azért alakították ki, mert a dolgozók egészségi állapotúiknál, körülményeiknél fogva többel nem terhelhetők, másrészt így többek juthatnak rendszeres jövedelemhez. A szakképzettség itt nem követelmény — nem is lehet —, ám senki ne gondolja, hogy a dolgozók keze alól csupa gyenge minőségű holmi kerül ki. A főfoglalkozású szakemberek betanítanak, s aki elboldogul, az marad. A belső statisztika azt mutatja, csak kevesen mennek el. A termelés versenyképes, az eredmények növekednek: tavaly 13 millió forintnyi értéket állítottak elő, most 20 millió forintnál tartanak... B csabaiak is szeretnék Azért a szociális foglalkoztatók létjogosultságának igazi próbaköve a jelentkezők száma és a megrendelés. Rászoruló munkavállaló lenne — Csabáról is többször kérték már, létesítsenek a megyeszékhelyen kihelyezett üzemet —, nagyobb volumenű gyártásra azonban pillanatnyilag nincs igény. Helm László sehogyan sem érti, miért nem figyelnek jobban a szociális foglalkoztatók létesítésére? Épületet kellene biztosítani, mint Gyulán, és megszervezni, hogy legalább az egészség- ügyi intézmények innen rendeljék meg a lepedőt, a paplanhuzatot, a munkaköpenyt. A minőségre bizonyíték, hogy a Fiume Szálló is több jelentkező közül őket választotta ... Fotó: Gál Edit Zavarba ejtő a sok termelési mutató: piac, eredményesség, olcsóság. Mintha nem is szociális célú intézményről lenne szó. Az igazgató szerint itt meg kell dolgozni a jövedelemért. És ha több lenne az állami támogatás? Akkor bizony többféle, egyszerűbb munkát lehetne biztosítani, ám a foglalkoztatókkal valahogy a hivatalos szervek is zavarban vannak. Nemrégiben az igazgatók nagykanizsai tanácskozásán derült ki, vannak olyan helyek, ahová négy-öt millió forintos támogatás is kerül. A fenntartók nem mindenütt tudják, hová kell fordulniuk és a pénz magától nem jön. \ fl jövő még körvonalazatlan A fő kérdés: támogatás, vagy eredmény érdekeltség? Akárhogy is lesz, az ilyen foglalkoztatókra szükség van, hisz a megváltozott képességű embereknek éppúgy joguk van a munkához, mint a szerencsésebb egészségeseknek. Ök nem segélyért folyamodnak hanem dolgozni szeretnének. Ezért tanult meg az egykori bérszámfejtő varrni, ezért gyárt a darukezelő nylontasakot. A nap is másként telik egy jó kollektívában. Az egyik, újdonsült varrónő így fogalmaz: j „Mi vagyunk azok, akiket az élet más munkakörbe kényszeritett.” Szőke Margit Mintegy 56 ezer regisztrált munkanélküli Elkészültek az augusztusi havi területi adatok feldolgozásával az Országos Munkaerőpiaci Központnál; ezek szerint augusztus végén 45 ezer 518 regisztrált munkanélkülit tartottak nyilván. A munkanélküliség aránya Így országosan eléri az 1,2 százalékot. Néhány megyében azonban ennél Jóval magasabb : így például Borsod-Aba- új-Zempién megyében 3,4 százalék, Nógrádban 3, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében 2,8, Heves megyében 2,2, Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében 1,8 százalék. A bejelentett betöltetlen álláshelyek száma ugyanakkor augusztus végén 33 ezer 732 volt. Még nem végleges adatok szerint szeptember végéig mintegy 11 ezer munkanélkUU pályakezdő is Jelentkezett regisztrálásra a szolgálati Irodáknál. Közülük várhatóan jóval többen találnak majd munkát, mert könnyebben elfogadják az alacsonyabb kereseteket, a kedvezőtlenebb munkakörülményeket. A fiatalok között az átlagnál többen rendelkeznek megfelelő szak- képzettséggel - is. Elhelyezkedésüket a magyar kormányzat mintegy 200 millió forintos külön alappal is támogatja. Ebből a pénzből a fiatalok részt vehetnek különféle át- és továbbképző tanfolyamokon, valamint közhasznú foglalkoztatásra jelentkezhetnek. Mindez — a gyakornoki foglalkoztatással együtt — az eddig elfogadott pályázatok alapján mintegy 6500 fiatalnak nyújthat az idén segítséget. A múlt év végén mintegy 25 ezer munkanélkülit tartottak nyilván (ez 0,5 százalék), idén az év végén 80-100 ezer lehet a munkanélküliek száma (ez 2 százalék), a Munkaügyi Minisztérium szerint néhány év múlva a munkanélküliek száma meghaladhatja a 400 ezret is, ami 8 százaléknak felelne meg. (MTI) Törvény kellene! v A muzeális emlékek védelmében Eddig hol bővebben, hol szűkebben, de azért mindig is csűr ránt, cseppent a központi költségvetésből kultúrára és a kulturális intézmények fenntartására, a tudományos és közművelődési feladatokat is ellátó múzeumokra. A jelenben és a közeljövőben ezek a központi pénzek alaposan megcsappannak. Miközben nálunk nem vált gyakorlattá a vállalati, banki, egyéni mecenatúra, amely nyugaton és a tengeren túl a kultúra finanszírozását sikeresen felvállalta. (Nálunk nem ösztönzi például az adópolitika a műtárgygyűjtést, -vásárlást.) Az idegenforgalommal sincs „jó viszonyban” a múzeumügy. Mert bár a hazai és a külföldi turizmus szervezői gyakran élnek propagandájukban múzeumi ajánlatokkal, s meglehetős idegenforgalmi vonzerőt jelent is egy-egy múzeum, kiállítás, tudomásunk szerint az egyetlen Budapesti Tavaszi Fesztivál kivételével egy múzeum sem kap támogatást idegenforgalmi, vendéglátóipari bevételekből (legfeljebb infrastrukturális célokra). Most, hogy á szakmai célokra fordítható pénz is egyre kevesebb, a múzeumoknak el kell hagyniuk mindazokat a tevékenységeket, amelyek nem klasszikusan múzeumi feladatok. Vagyis mindazt, ami nem a gyűjteményszerzéssel, -gyarapítással, tudományos feldolgozással, és kiállítási tevékenységgel kapcsolatos. Le kell mondaniuk például a szakmai, népművészeti, diáktáborok szervezéséről. Lényegük, sőt intézményi létük megkérdőjelezéséig is eljut a múzeumféltő feltételezés. És nem is alaptalanul. Érthető az aggodalom, a városi, községi önkormányzati kezelésbe kerülő múzeumok, tájházak, emlékhelyek, kiállítóhelyek sorsát illetően. Az már valószínű, hogy az ötszáz körüli kiállítóhelyek egy része meg fog szűnni. S az emlékhelyek, tájházak száma is csökken majd az elkövetkező években, mert az önkormányzat képtelen lesz fenntartásukra. A múzeumok feladata ekkor éppen az, hogy a megszűnt gyűjtemény tárgyi anyagát megmentsék: Veszélyes változást hozhat, ha az önkormányzat megtartja ugyan a falu, a város múzeumát, de a mostani, többnyire mostoha körülményeknél is rosz- szabbakat biztosít csak számukra. Várható, hogy lesznek városok, települések, amelyek az eddiginél több pénzt adnak múzeumi, kiállítási célokra. A társadalomban megvan az igény a nemzeti identitástudatot erősítő, a múlt emlékeit felvonultató, gyűjtő intézmény iránt. De törvényes úton is célszerű lenne szabályozni a muzeális emlékek védelmét, éppen az önkormányzati törvény kapcsán. 1963-ban érte az első decentralizáció a magyar múzeumügyet. Egy, a szakterületet szabályozó törvény erejű rendelet kimondta, hogy az addig központi, minisztériumi fenntartásban működő vidéki múzeumok a 19 megyei tanács hatáskörébe kerülnek, azzal a céllal, hogy kialakuljanak a gazdaságilag és szakmailag integrált megyei szervezetek. A feltámadt egészséges lokálpatriotizmus múzeumalapító igyekezetben nyilvánult meg, bővült a vidéki múzeumok régészeti, néprajzi, helytörténeti művészeti anyaga. Tájházak, képtárak, regionális és országos gyűjtőkörű múzeumok alakultak ki. Volt, ahol kiemelten kezelték a múzeumi, művészeti gyűjteményeket, másutt művésztelepeket, alkotótáborokat, szimpóziumokat létesítettek, honosították meg. A mecenatúra egyes helyeken látványos és értékes eredményeket mutathat fel. És most ezek a vélt vagy valós igényre, de mégis megteremtett, létező múzeumok, közgyűjtemények sorsa o tét. Azoké a múzeumoké, amelyek a legtöbb településen a humán műveltség terjesztői, a környezet, a táj, a hagyomány ápolói. Félő, hogy a sok napi gond aránytévesztést eredményez, és elvonja a figyelmet a művészetektől, a múzeumoktól. Kádár Márta I Revüsztárból hercegné Mit csinál Medveczky Ilona? Legutóbb, több mint öt éve, a Thália Színházban a Jóból is megárt a kevés című darabban és a Belvárosi Kávéház Lido varietéjében lépett fel. Azóta sehol. — Nem hívtak, vagy te nem akartál fellépni? — Hát, részben azért ala- > kult így, mert én az utóbbi években a házam építem, ami nagyon sokba kerül, és amit a fellépéseimért fizetnének, az nem tenné ki azt, amit veszítenék a kőművesekkel, ha nem lennék a sarkukban ... Másrészről pedig, miivel az egész szórakoztató- revű műfaj a pénzen alapszik, de most hihetetlen pénzhiány van, szóval a színháznak egyszerűen nem volt pénze. A Tháliában minden kellékemet, ruhámat én adtam! Pedig igen nagy sikerrel ment a darab, állandóan telt házzal, mégis levették a műsorról. — De neked igazi nagy sikered külföldön volt. Ott lettél revüsztár. — Ami az anyagiakat és a nevet illeti, feltétlenül. De azért én sokszor léptem' fel itthon is, a Lidóban. a Maximban, a Békében, a Mou- lenben. Nagyon szegény családból származom, a kőbányai MÁV-telepen egy szc- ba-konyhában nőttem fel, s bár hercegné lettem, azt egy pillanatra sem felejtem el, hogy honnan jöttem ... — Mikor szerződtél először külföldre és hova? — Huszonegy évesen mentem ld először; Frankfurtban, egy revükabaréban kezdtem. Este tíztől reggel négyig mindennap fel kellett lépnünk. Nagyon kemény munka volt. de én azt mondtam: egy évig dolgozok és hazahozok egy olyan autót, amilyen Magyarországon senkinek sincs! És haza is hoztam. Bár azt mondták, hogy kurválkodásból szedtem össze, de az a tizenkét ember, akivel kint együtt táncoltam, pontosan tudja, hogyan éltem, és hogyan spóroltam össze. — Nagy sztár, világhírű sztár lettél, amilyen azóta sincs a magyar revükben... — Erről nem én tehetek. Mások előtt is megvolt a lehetőség! Csinálja valaki utánam. Elárulom a titkot is: szerencse, tehetség, kitartás, szorgalom, lemondás. — Menedzser? Befolyásos barát? — Dehogy! Engem senki sem menedzselt, és nem voltam senki kitartottja sem ... MHliomosok, milliárdosok / nevét viselhetném, de én meg akartam mutatni, hogy a magam lábán álloa. A hivatásomba voltam és vagyok szerelmes. Ezért föladtam a gyerekszülést, föladtam kapcsolatokat, föladtam a gazdagságot ... Dolgoztam, valóban keményen. Mindig saját magamat tartottam el,és soha senkitől nem kértem ... — A házasságod sem volt mindennapi ... összevissza pletykáltak... — Tizenhat évvel ezelőtt mentem férjhez az osztrák Wilhelm Alexander von Thum und Taxis herceghez, ő tizennyolc évvel idősebb nálam, nem gazdag és Bécs- ben él. Évente néhányszor találkozunk. Nála'sokkal nagyobb neveket is ismertem, igaz, azoknak nem volt hercegi titulusuk, de volt sokkal több pénzük. De én úgy választottam, ahogy nekem jó. — Akkor szerencsés embernek tarthatod magad! — Feltétlenül! Az életemre visszanézve, semmit sem csinálnék másképp. Talán a gyereket vállalnám. Eöry Éva Medveczky Ilonával 1981-ben készített ötvenperces műsort a televízió
