Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-11 / 239. szám

1990. október 11., csütörtök ________________________________________ V édőbeszéd egy képviselőtestület elé A könyvtár kell a Bekötnek, a Béköt kell a falunak... — vagy mégsem ilyen egyszerű a képlet? Móroczné: „Hiába mondtam, hogy mi egy információs központ vagyunk...” Fotó: Gál Edit Eddig csak filmekben volt szerencsém védőbeszédet hallani. Az esetek többségé­ben — így izgalmas igazán a történet — vesztésre állt az ügy, aztán jött a fordu­lat, s győzött az igazság. Amikor meghallottam, hogy a dobozi könyvtár sorsa vál­ságosra fordult, mindenre elszánva ültem gépkocsiba, hogy anyagot gyűjtsék a magam védőbeszédéhez. Ha­mar kiderült, nem kell so­ká kutatnom, ha meg aka­rom szólaltatni mindazokat, akik a könyvtár mellé áll­nak. Sőt! Éppen azokat ke­restem hiába, akik a tanács elképzelését támogatnák. Az akkori tanács elképzelését, mert kétszer jártam Dobo­zon. Először az önkormány­zati választások előtt... „Megfagyott a légkör” körülöttük Kiss László vb-titkár kész­séggel felajánlja, hogy má­solatot készíttet arról a vb- ülésről, melyen szóba került a helyi könyvtár ügye. Idé­zet az augusztus 14-1 ülés jegyzőkönyvéből: „Szatmári János tanácselnök tájékoz­tatta a jelenlévőket, hogy a 35-40 főt foglalkoztató Bé- köt-telephely bővítésével kapcsolatban a holland cég képviselője igénybe venné a könyvtár helyiségét. Ezzel kb. még hatvan-hetven -fő­nek tudnának a községben munkát biztosítani... El­mondta, hogy amennyiben az üzlet létrejön, a könyv­tárat a művelődési ház eme­leti termébe telepítenék át.” Az elképzelést Kiss László is támogatja (a vb végül úgy határozott: „A döntést meg­hagyja a következő képvise­lőtestületi ülésnek.”), mond­ván, az új önkormányzat nemcsak foglalkoztatási, de Szemmel láthatóan egyre rövidebbek a nappalok. A Nap hó elején majdnem 12 órát, hó végén pedig alig 10 és fél órát tartózkodik a horizont felett. Október 11- én hajnalban a Hold utolsó negyed fázisba kerül — az­az C formájúnak látszik. Egy hét múlva, 18-án új­hold fázisa lesz, de néhány nap múlva már ismét meg­figyelhető az esti égen a pénzügyi szempontból is meg kell tegye ezt a lépést. A tanács ugyanis azon túl, hogy évi 300 ezer forint bér­leti díjat kap az épületért, a könyvtár dolgozói létszá­mát is csökkentheti az új helyen. (És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a könyvtár jelenlegi épülete bizony megért a felújítás­ra.) Nézzük, mi a véleménye minderről a könyvtár veze­tőjének, Móroczné Bányai Magdolnának, akit furcsa módon meg sem hívtak arra a bizonyos vb-ülésre. Egy időben sokat dicsérték őket — emlékezik a szebb napok­ra —, aztán két esztendeje „megfagyott a légkör” kö­rülöttük. Egy éve a tanács­ülésen már nyíltan kimond­ták, ;,hd elfogy a pénz, be­zárják a könyvtárat”. A helyzet egyre nyugtalanítóbb lett. Egyszer, titokzatos lá­togatók érkeztek — máig sem tudja, kik voltak —, akik leltározás idején top­pantak be. Fényképezték a helyiségeket, a raktárajtót... S ahogy jöttek, szótlanul el is távoztak. Eztán követke­zett a telefon leszerelése. „Hiába mondtam, hogy mi egy információs központ lennénk, és ha nincs telefo­nunk, nincs kapcsolatunk a külvilággal. Kifizettek azzal, hogy kell a vonal az ügye­letes orvosnak, és hogy leg­alább nem lesz ezerforintos telefonszámlánk.” Telt-múlt az idő, a vb el­napolta ugyan a döntést, de a tanács régi vezetőiből új vezetők lettek és Móroczné már aludni sem tud a létbi­zonytalanságtól. A - művelő­dési házból nekik szánt alapterület jóval kisebb a mostaninál, ráadásul az ut­cai falrészhez (padlástérről van szó) polcokat sem tehet­nek. „És a lépcsőzés! A gye­rekek még feljönnének, de a Hold vékonyka sarlója, 26- án este pedig első negyed­ben látszik — éppen D for­mája lesz. 8-án a vöröses Mars boly­gó 4 fokkal a Hold alatt lát­szik. Este 8 óra előtt kel fel a Bika csillagképben. A Mars jóval fényesebb, mint ,az esti égbolt csillagai. Tőle 15 fokra látszik a Fiastyúk, amely egy fiatal csillagok­ból álló halmaz. Szabad nénik, innen a szemközti piacról...” Csak adalékként tesszük hozzá: Komlósi Mátyás, a művelődési ház igazgatója sincs elragadtatva az ötlet­től, hogy a nemrég átadott emeleti részt a könyvtár foglalja el. Miért hatvanf ha húsz? És a lakosság? A fiatal- asszony, akit találomra szó­lítok meg az utcán, tiltako­zik: „Hogy a művelődési házba teszik a könyvtárat? Még csak az kéne! így is le­hetne nagyobb.” Ábrahám Györgyné vezető óvónővel is az utcán váltunk szót. „Minden településen szükség van egy megfelelő könyvtárra. Doboz sem ki­vétel ez alól.” Az iskola igazgatónője, Váradi Mihály- né — őt is megkérdezzük — sem tartaná szerencsésnek ezt a visszalépést. Barcsay Andrásné, mint vb-tag volt jelen a könyvtár ügyét napirendre tűző vb- ülésen. Ott is elmondta: „Kell a munkahely, de nem ilyen áron. Eddig mindig mindent megszüntettek. így lesz a könyvtárral is? Aztán négy-öt év múlva ismét eszükbe jut, hogy újraépít­sék? Találjanak más megol­dást, ha hely kell a Béköt- nek.” Komáromi Lajos, aki a kisgazdapárt színeit kép­viselte a- vb-ülésen, hason­lóképpen nyilatkozik: „Ha már van egy ilyen könyvtá­runk, sok pénzt öltünk bele, kár lenne most egyik napról a másikra felrúgni.” Lám csak! Talán mégis el­hamarkodott lett volna a la­kosság megkérdezése nélkül dönteni? Talán van más le­hetőség? A vb-titkár szerint konkrét javaslattal keresték fel a Béköt képviselői a do­szemmel 7 csillagát láthat­juk. A Marsot nagyobb táv­csövén keresztül megfigyel­ve. 110-szeres nagyítással tű­nik akkorának, mint szabad szemmel a Holdunk. A va­lóságban 6800 km átmérőjű. Mozgását heteken keresztül követve, kirajzolódik pályá­jának hurok vetülete. A Hold 12-én éjfélkor 3 fokkal ha­lad el Naprendszerünk leg­nagyobb bolygója, a Jupiter alatt, amely a Rák csillag­képben található. Távcsőben lapult korongja csíkosnak látszik, több sötét sávból és bozi tanács illetékeseit: a könyvtár kell nekik. Prisz- tavok Pálné, a Béköt terme­lésirányítója más megvilágí­tásban mondta el az esemé­nyeket: „Szerettük volna bő­víteni Dobozon az üzemün­ket, ehhez kerestünk helyi­séget. Nem mondok önnek sem nevet, sem személyt, hogy kitől hangzott el ez az ötlet: a könyvtár megfelelne erre a célra. Húsz (nem hat­van, mint a vb-ülésen el­hangzott) asszony foglalkoz­tatásáról lenne szó, ha nem itt, hát másutt, de minden­képp közel a mostani Béköt- épülethez.” Előkelő helyen a rangsorban Mióta ez ügyben először Dobozőn jártam, egyre azon töröm a fejem, miért éppen a könyvtárat áldozták fel az illetékesek? És egyáltalán! Biztos, hogy kell ez az ál­dozat? E kérdést már csak azért is érdemes feltenni, mert Csobai László, a me­gyei könyvtár igazgatóhe­lyettese nőm akármilyen adatokkal támasztotta alá az intézmény létjogosultságát. Kapcsoljuk hát szavait is e „védőbeszéd” dossziéjához. „A község új vezetőinek is köszönhető, hogy Dobozon a könyvtár alapterülete meg­állja a helyét, akár nemzet­közi összehasonlításban is. Forgalmi eredményét tekint­ve az önálló községi könyv­tárak sorában — rossz ellá­tottsága ellenére — a me­gyében a második helyen áll. A könyvek forgási se­bessége eléri a legjobb ered­ményt felmutató városét, Szarvasét is. Ha a beiratko­zott lakosság százalékát néz­zük, a 45 településből a ti­zenkilencedik helyen van Doboz. Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az egy olvasóra jutó, évente köl­csönzött kötetek száma 38, míg a legjobb eredményt felmutató városban évente átlag 31 kötetet kölcsönöz­nek ki.” Az adatok önmagukért be­szélnek. S hogy a kép még teljesebb legyen, Csobai László hozzáteszi, hogy az állomány gyarapítására for­dítható összeg tekintetében viszont a 27. (!) helyen áll Doboz. (Amíg — mondjuk — Geszten 21 forint jut egy la­kosra egy évben könyvbe­szerzésre, addig itt Dobo­zon, 8 forint 30 fillér.) Hogy mindezt miért írtuk meg most, még mielőtt á döntés megszületik? Az ok kézen­fekvő: valóban védőbeszéd­nek szánjuk a fentieket. E tények ismeretében döntsön a majdan összeülő új önkor­mányzat. S ha ezek után is a költözés mellett döntenek, hadd hívjuk fel a figyelmet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium állásfoglalásá­ra, mely a közművelődési in­tézmények eladásával kap­csolatban a Művelődési Köz­löny idei, augusztus 9-i szá­mában így fogalmaz: „A mi­nisztérium javasolja, hogy mind a fenntartók, mind a megyei tanács illetékesei vizsgálják meg, hogy egy- égy településen — amennyi­ben a fenntartásra és mű­ködtetésre már semmilyen lehetőség nincs — a műve­lődési intézmények eladása helyett milyen egyéb lehető­ség kívánkozik arra, hogy kulturális egyesületek, kö­zösségek, népfőiskolák stb. kezelésébe 'adják át ezeket az intézményeket.” Nagy Ágnes fényes zónából áll a légköre. Időnként Nagy Vörös Foltja is feltűnik. A Nyilas csillag­képben a gyűrűs Szaturnusz 25-én este alig 2 fokkal lát­szik a Hold felett. Október 21-e körül több hullócsillag — meteorfelvil­lanás — szemtanúi lehetünk. Ilyenkor a Földünk pályáját keresztező Orionidák mete­orraj parányi tagjai a nagy sebesség miatt a légkörben felizzanak, és fényjelenség mellett általában teljesen el­égnek. Zajácz György Csillagos ég, 1990. október Mi lenne, ha jönne? Kisstílű rosszakaróim nem szeretik, ha bármely buká­saink okán Mohács körülményeivel hozakodom edő. Azt sem, ha nem rejtem véka alá: szeretem Marcus Auréliust. Lelkűk rajta, hogy miért, de attól még a római katona- császár és filozófus Marcus Aurelius marad. Nem tagadom: mostan megint M. A. következik. Éj­szakai órákon, amikor olvasgattam és olvasom, meg­egyeztünk; hogy bármikor, bármi nemes célból hívhatom bölcselmeit, hogy segítsenek, és ez ügyben nem tesz sem­mit sajtószabadságom korlátozására ... De hát ideje a lényegre térnem! Történt, hogy egy Comet 1990 .nevű kisbolygó (meteorit?) térített ki unal­mas hétköznapjaimból, hiszen életünk manapság igencsak eseménytelen, sehol egy vaskos pletyka, mocskolódás, szi­tok; rablás és gyilkosság csak a tévében; egyszóval sem­miféle nemezis. Iszonyat, kaptam fel a fejem a szóra és gyorsan megerősítettem lexikális tudásomat, miszerint a nemezis = „bosszúálló sors”, „büntető igazság". Innen már csak egy gondolati lépésre volt az igazi Nemezis, a Nap állítólagos kísérőcsfflaga, mely 65 millió évvel ez­előtt kipusztította a földi élet háromnegyedét. Aztán to- vábbált, hogy majd újra visszatérjen. Jön is, és itt lesz 13 millió év múlva. Csekélység, dobbant nagyot a szívem, hiszen (valamilyen formában) én is ott leszek!... A Co­met azonban hamaribb vendég. Már tudja az egész vi­lág, hogy két év múlva keresztezi a Föld röppályáját és az összeütközés sem kizárt. Miért is lenne? Nem az első, és nem is az ötvenedik. Nyolcvanhét látható meteorkrá­tert (ütközést) számoltak már össze a Földön, ezek kö­zül a szibériai, a Tunguz volt a legagresszívebb 1908 nyarán; ezer atombomba erejével robbant a tajgán. De ha nem a tajgán? Hanem (teszem azt) Moszkva, Párizs, Osló vagy Békéscsaba felett, felszínén robban? Nem rémálom, valóság! És itt következik M. A., a csá­szár és bölcs. Forgatva agyamban a Comet 1990 érkezé­sét, egyáltalán nem vagyok nyugodt a tudósok „veszély­ei elhárító hadműveletétől”, hogy atomtöltetet lőnek ki és a Cometet szétrobbantják. Mielőtt nekünk rohanna. Igen, észrevettem, hogy valóságos tényként sorakoztatom itt a dolgokat, de hát a Tunguz is valóságos volt, és azóta a csillagászok is okosabbak. Makacsul hiszem mégis, hogy az emberiség kivédi, ha támad a Comét, és tovább élünk majd boldogan, eseménytelenül, jöhetnek az újabb plety­kák, mocsikolódások, szitkok, rablás és gyilkosság; meg­szokás szerint. Vagy mégsem? Vagy az sem ártana, amire M. A. figyelmeztet? Hogy „Ha nagyon haragszol és méltatlankodói, ne felejtsd el: ■ az emberi élet röpke pillanat, és nemsokára mindnyá­junkat kiterítenek". Nem is tudom, mi lenne, ha M. A. szavait sokan meg­hallanák? Ha módjuk lenne, hogy meghallják, felfogják. Lenne-e annyiféle vad parádé parlamentek üléstermében? Baráti (?) körökben? Munkahelyeken? Az utcán? A ka­pualjakban? Ha M. A. azt is elmondhatná kivagyisá­gainknak, hogy „Maholnap hamu és csontváz vagy, pusz­ta név, vagy még név sem. S az életnek oly sokra be­csült javai? Üresség, rothadás, kicsinyesség, kutyák ma­rakodása, majd síró gyermekek perpatvara. A hűség, a szemérem, az igazságosság és igazság: tágas földünkről elszálltak a büszke Olympra. S téged mi tart még visz- sza? ... Ilyen emberek között híresnek lenni — micsoda üres semmiség!” Ha ezt is elmondhatná, ha valaki sok­szor elmondaná, talán változna valamit a világ. Vagy, ha félne, netán félné a világnak és az emberi életnek végét a nagyszájú szóművész, az érdekember, a csak a jelenbe látó; változna-e? / Jön a Comet 1990, mondják a tudósok. Két év és itt lesz. Nem hiszek benne, hogy belénk rohan, habár a tu­domány nem a Íriszemre és nem hiszemre alapoz. Még­sem hiszek. Csak azt szeretném, ha megborzongana a háta kissé az éppen soros Kivagyinak: hahó, öreg, te is bevégzed egyszer! Nem lenne jobb úgy élni, ahogy M. A. int téged is: „No lám, most a tömeg tapsait hajszolod szónoki emelvényen. Ember, elfelejtetted-e, milyen di­csőség ez?” ... Kisstílű rosszakaróim tombolhatnak: már megint Marcus Aurelius! Pár éve azt mondták volna erre a cikkre: pánikkeltés, ön mit mond, tisztelt olvasóm? Sass Ervin HOL VAN AZ A NYÁR ... Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents