Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-08 / 236. szám
NÉPÚJSÁG 1990. október 8„ hétfő A valódi történéseket bemutatni — A következtetéseket bízzák a tanárra Történelemtankönyvek alulnézetben „Nemzeti tragédia: veszni látszik a földprogram” (Folytatás az 1. oldalról) n párt nevében elhatárolom magam — Mint a független kisgazdapárt országos elnöke szükségesnek tartom kijelenteni, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése után indított helyi kezdeményezések ellentétesek a pártvezetés és a képviselőcsoport állásfoglalásával. A vitás kérdéseket, elveink fenntartása mellett, koalíción belül kívánjuk törvényesen megoldani, szélsőséges indulatoktól mentesen. A Hajdú-Bihar megyei kezdeményezés és Cseh Sándor alelnök nyilatkozata ezzel ellentétes, önkényes és fegyelemsértő, melyektől a párt nevében elhatárolom magamat. Nagy Ferenc József Iskolában tanult történelem, otthon hallott történelem, értékzavar, értékválság, feszültség, bizonytalanság — mindezeket sokszor halljuk hangoztatná napjaink történelemtanításáról. Nem köny- ■nyű feladatra vállalkozik szerző és kiadó, ha századunkról szóló történelemtankönyvet kíván adni a tanulók és a tanárok kezébe. — Ilyen körülmények között mit lehet tenni? Hogyan készült a Tankönyvkiadó az új tanévre? — kérdeztük Dürr Bélát, a Tankönyvkiadó igazgatóhelyettesét. — Mivel a tankönyv jut el a legszélesebb tömegekhez, és nem csak oktatási eszköz, hanem az erkölcsi nevelésben is fontos szerep>e van, ezért a tankönyv iránti érdeklődés világszerte nagy és nem egyedül magyar sajátosság. Alkalmas arra is, hogy motiválja a tanulók szociális magatartását. A tankönyv egy-egy korszák hű tükre, a legkézzelfoghatóbban mutatja be, mit és hogyan tanít az iskola. Ismeretanyagát, metodikai felépítését és használatát a mindenkori társadalmi igények szabják meg. Ez önmagában is indokolja a tankönyvek időnkénti felülvizsgálatát, változtatásának szükségességét. — Mindez milyen mértékben vonatkozik a történelemtankönyvekre? — Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben viharos gyorsasággal bekövetkezett politikai-társadalmi változásokat, a közelmúlt eseményeivel foglalkozó történelemtankönyvek képtelenek lépést tartani. Ennek ellenére az utóbbi időben felszínre került új tények alapján munkatársaink rekordgyorsasággal átdolgoztatták a gimnáziumi IV. osztályos tankönyvet, ugyanakkor párhuzamosan két szerző új szemléletű tör„A lábak sohasem — Veszélybe került a magyar néptáncmozgalom! — hangzott el a megállapítás október 6-án Szarvason, ahová a nemrég megalakult Magyar Néptáncszövetség vezetői és az Amatőr Néptánccsoportok Békés Megyei Szövetségének képviselői egy félnapos baráti megbeszélésre gyűltek össze. A találkozó célja a jelenlegi válságos helyzet felmérésén túl a megoldáskeresés volt. Novák Ferenc, a Magyar Néptáncszövetség elnöke meghatottan vette át a Békés megyei szövetség által átnyújtott dossziét, amely a megyei szövetség tagjainak névsorát, az összeszedett tagdíjakat és a Magyar Néptáncszövetségbe való belépés nyilatkozatát tartalmazta. — Fogadjátok őszinte elismerésemet, hogy ti itt a magatok kis Viharsarkában már ennyire "szervezettek vagytok — mondta Novák Ferenc —, és vegyétek úgy, hogy én most a mások nevében el vagyok süllyedve... Ugyanis ez a szervezettség az ország semelyik másik sarkára sem jellemző. A megyei néptáncmozgalomból ismert Born Miklós, ténelemtankönyvet írt az általános iskola 8. osztályosai számára. Az új tankönyvek kiegészítéseként a tanév második felére kiadunk egy új történelmi szemelvény- gyűjteményt, egy olyan forrásanyagot, amely a tengernyi új anyagból a legfontosabbakat illusztrálja, s dokumentálja az 1945 utáni történelmi események fő vonalait.' Ezeket a munkálato- •kat az 1988 áprilisában tartott országos történelemtanári tanácskozáson elhangzottak alapján kezdtük meg, és folytatjuk az új tantervek elkészülte után is. — Mennyiben más az átdolgozott tankönyvek történelemszemlélete? — Az elmúlt négy évtized alatt lényegében három, frontálisan végrehajtott tan- könyvreform zajlott le: az ’50-es évek elején, a ’60-as években és a ’70-es évek végétől. A imég mindig érvényben lévő történelem- tanterv alapjait tekintve ráépült a korábbi két tantervre, de már jobban hangsúlyozza az egyéniség szerepét. Az előttünk álló tanév átdolgozott történelemtankönyvei új megvilágításba helyezik az állam és az egyház szerepét, kiemelik szervezői, közösségformáló funkcióit. Különösen századunk eseményeinek megítélésében adnak újat a tankönyvek. Megpróbálják pl. objektiven értékelni Trianon tragédiáját; hogy a történelmi régió nem azonos a földrajzi régióval, hogy a sztálinizmus nem azonos a munkásság történetével. Űj történelem- tankönyveink már nem kötődnek a formációelmélet kanonizált fogalomrendszeréhez, oldják a szemléleti merevségeket, a gazdaság- és politikatörténet túlsúlyát megszüntetve, s megkísérlik a valódi történéseket bemutatni — tanulóközeiben, de nem „tankönyvszagúan”. akit egyébként a Magyar Néptáncszövetség alelnöké- vé választottak, hasonlóképpen vélekedett: — Mi is azt érezzük, hogy a magyar néptáncmozgalmat valamiféle közöny jellemzi. Szerettük volna felvenni • a kapcsolatot a nyugat-dunántúli néptáncszövetségekkel, ám leveleinkre még csak nem is válaszoltak... Novák Ferenc mindezt a bizonytalan politikai és gazdasági helyzettel magyarázta. Mint mondta, az előző hatalom a néptáncot politikailag a legveszélytelenebb kulturális műfajnak tartotta, így még ha pénzbe is került, támogatta is azt, sőt, igen gyakran, főleg külföldiek előtti reprezentálásra használta. A „felkapott” néptáncegyüttesek a régi hatalom eltűnésével nem véletlen tehát, hogy elbizonytalanodtak ... A másik sajnálatos tény pedig az, hogy az amatőr néptánccsoportokat fenntartó művelődési házak költségvetése egyre csökken, aminek egyenes következménye lehet e csoportok felszámolódása. Persze ezt egyetlen valamirevaló magyarországi né— Mindezek a törekvések mennyiben felelnek meg a mai társadalmi igényeknek, elvárásoknak? — A tankönyvkészítés során az igények kielégítése csak időleges kompromisszumok árán lehetséges. A tankönyvelméleti kutatások ugyanis több száz ilyen igényt vettek számba, egyidejűleg valamennyit teljesíteni lehetetlen. Pl. csak egyet lehet érteni azzal az alapvető követelménnyel, hogy a tankönyv tartson lépést a tudomány fejlődésével. Ugyanakkor az is társadalmi elvárás, hogy ne változtatgassák szüntelen a tankönyveket és a tudományos tartalmat vulgarizálás nélkül transzformálják. Véleményem szerint mindenekelőtt annak az elvárásnak kell eleget tenni, ami szerint kapjanak helyet a tankönyvekben az állandó, maradandó tudományos értékek, vagyis a megcáfolhatatlan tények, jelenségek, események. A hipotéziseket, következtetéseket pedig bízzák a tanárra, a tanulóra. Igaz, hogy az ismeretek napjainkban gyorsan megduplázódnak, de az általános ismeretek mennyisége nem, s ezért nem szabad tovább növelni a tankönyvek terjedelmét. Azok viszont, akik csak egyetlen vagy néhány önkényesen kiragadott igény figyelembevételére hajlandók, igencsak elvetik a sulykot egy-egy tankönyv felszínes, de a közvélemény előtt hatásosnak tűnő bírálatánál. Beporosodott tankönyveink védelmében emlékeztetni szeretnék arra a bölcs mondásra, mely szerint „nem kívánható meg az elődöktől, hogy az utódok szemléletével rendelkezzenek” — mondja befejezésül Dürr Béla, a Tankönyvkiadó általános igazgatóhelyettese. pitáncos sem hagyhatja any- nyiban! Ezért van tehát szükség arra, hogy minél több megyei néptáncszövetség vagy szövetségbe nem tartozó néptánccsoport kövesse Békés megye példáját. — Meg lehet nézni Hollandiát vagy Portugáliát! — mondta Novák Ferenc. — Ezekben az államokban a különböző néptánccsoportok egyetlen országos szövetségbe tömörültek, és nincs az a kormány vagy helyhatóság, amely ezt az erőt megkerül- ,hetné! Bőm Miklós javaslatára az egybegyűltek felhívást szö- vegeztek Magyarország valamennyi néptánccsoportjához, illetve a néptáncmozgalomért felelősséget érző állampolgárokhoz, hogy minél többen lépjenek be a Magyar Néptáncszövetségbe, amely még most gyermekcipőben jár ugyan, de ahogy Novák Ferenc fogalmazott, a Lakitelken összegyűltekről se lehetett annak idején tudni, hogy kormányzópárt lesz belőlük... L- önmagunkban kell bíznunk, abban, hogy ez a több tízezer láb még sohasem hazudott ... M. M. korábban egyeztetett földtörvénytervezetet haladéktalanul terjessze a Parlament elé. Nem vagyunk hajlandóak fizetés nélkül távozni a koalícióból — hangoztatták —, de. ha ezt a kormány nem teszi meg, felkérik a debreceni demokratikus ellenzék pártjait: együttesen gyűjtsenek össze százezer aláírást, és kezdeményezzék új parlamenti választások kiírását. Az országban ugyanis nem történt meg a rendszerváltás, és gazdasági zűrzavar uralkodik. A törvény- hozás tevékenysége a hatalomerősítésre korlátozódott, amihez felhasználták a kisgazdapárti képviselőket is. Ez utóbbival kapcsolatban a debreceni szervezet kezdeményezte: a kisgazdapárt elveivel. álláspontjával ellentétes kormányzati előterjesztések esetén a párt parlamenti csoportja ne vegyen részt a szavazásban. Többen élesen bírálták a gyűlésen Torgyán József főügyészt, a parlamenti frakció vezetőjét, akinek közszereplése — az egyik hozzászóló szerint — négy-ötezer szimpatizánst tart távol a párttól. A debreceni kisgazdagyűlés résztvevői végezetül felhívást intéztek az európai Csökkenthetik az aszálykárokat? A szárazság és annak következményei országszerte nagyon erősen foglalkoztatják a termelőket, a feldolgozókat és a vásárlókat egyaránt. A szövetségnek az a véleménye, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedések meglehetősen nehézkesen születtek meg, és bizonytalanság mutatkozik abban a tekintetben is, hogy elégségesek lesznek-e a termés- kiesés áthidalására, az aszály következményeinek ellensúlyozására. A tsz-ekben végzett újabb elemzések azt bizonyítják, hogy mintegy 2-2,5 millió tonna kukorica esett ki, és minimálisan másfél millió tonna takarmány importjára lenne szükség ahhoz, hogy az állatállományt tarthassák, a szaporulatát fölnevelhessék, még há csökkentett szinten is. A szövetség nem tartja elegendőnek a kormány által tervezett 600 ezer tonna importot, és nem biztosak afelől sem, hogy a takarmánypiacon nem szabadulnak-e el — ellenőrizhetetlen mértékben — az árak. A piacon ugyanis egyértelműen takarmányhiány mutatkozik, és ennek következményei tovább gyűrűznek az állattartókhoz. Emiatt — a szövetség szerint — sürgősen dönteni kellene az import növeléséről. A szövetség továbbra is magasnak tartja a 10 milliárd forintos kedvezményes hitel kamatát, bár kétségkívül alacsonyabb, mint az egyéb gazdasági hiteleké, ám a mezőgazdaság jövedelmi viszonyai között és az aszály ismeretében még ennél is nagyobb méltányosságra lenne szükség. Az viszont feltétlenül eredménynek tűnik, hogy a magántermelő is kaphat a hitelkeretből. A társadalombiztosítási járulék késedelmes befizetését sújtó büntetés „elengedése” meglehetős vitát kavart termelőszövetkezeti körökben, lévén, hogy ez korábban 2 százalék volt, majd további 2 százalékkal emelték, és most ezt az emelést engedték el; az eredeti 2 százalékos büntetést tehát továbbra is fizetniük kell a szövetkezeti gazdaságoknak, amit az adott körülmények között szintén méltánytalannak tartanak. nemzetek parlamentjeihez, kormányaihoz, a magyar közvéleményhez. A felhívás szerint a Magyar Köztársaság Parlamentje és kormánya azzal, hogy nem törölte el a kommunista törvény- hozás alkotta alkotmányt, és nem hozta létre születő polgári demokráciánk alkotmányát. törvényhozási csapdába sodorta önmagát. A meghozott privatizációs törvény — folytatódik a felhívás — ellenkezik az európai jogrend gyakorlatával, szentesítette a kommunista jogtip- rásokat. megfosztotta a polgárokat annak lehetőségétől, hogy elrablóit javaikat birtokba vegyék. A napokban meghozott alkotmánybírósági döntés pedig előkészíti és teljessé teszi a magyar parasztság jogfosztását. A Független Kisgazdapárt debreceni szervezete ezért követeli a nemzetellenes kommunista törvények azonnali eltörlését és a demokratikus jogrend megteremtését. Kérik ehhez a magyar és a nemzetközi közvélemény. a parlamentek és a kormányok támogatását. Felhívják a nemzeteket, hogy a Magyar Köztársaság kormányát csak oly mértékben támogassák. amilyeri mértékben a törvényhozási munkája nem a kommunista tulajdonhasználat módját akarja konzerválni, mint teszi ezt napjainkban — fogalmaz a Független Kisgazdapárt debreceni felhívása. Semmibe sem kerül Igen, erősítette meg kávézás közben a társaság egyik hölgytagja, semmibe sem kerül mosolyogni, s hogy ez mit jelent, pláne a kettő együtt, a „fapofák” fel sem tudják mérni. Aki a mosolyt kapja, annál inkább, legyen az utcai ismerős, beosztott vagy főnök, netán családtag., rokon, vagy bárki gyermeke. Szavaira pezsgő vita indult új irányba, mert eddig csak a gyermekvédők oly csekély sikerrel járó kísérleteiről volt szó. Az egész apropóját pedig Ranschburg Jenő, a Magyar Gyermekvédő Társaság elnökének a minapi rádiós nyilatkozata adta. Az, hogy például nálunk is el lehetne végezni minden olyan életmentő műtétet, amit külföldön, ha az ahhoz szükséges eszközeink megvolnának. Mert az orvosok rendelkezésre állnak. És sorolt még más nagyon lényeges, ám anyagiakon múló dolgokat. S azok mindegyike bizony nem semmibe kerül, hanem súlyos összegekbe. * A hölgy pergőtűzbe került, milliók, milliárdok repültek feléje, mint amiket nem lehet mosollyal pótolni. De állta a sarat, sőt lassan több támogatója akadt. S már közösen érveltek, valahogy így. Igaz, tele van gonddal az ország, a megoldások kulcsa a pénz volna, ami nincs. Szörnyű helyzet. Azonban az acsarkodások, az egymás ellen irányuló rosszakarat, vagy a puszta kétségbeesés semmit sem segítenek a rideg tényeken. Igaz, hogy a mosoly vagy a kedves simogatás sem teremt nagyobb nyugdíjat, olcsóbb árakat, több lakást, kevesebb adósságot, de mégis hallatlan nagy az értéke. Szeretetet, együttérzést, megbecsülést közvetít még szavak nélkül is. S ha csak egy cseppet is jobb kedvre deríti a másikat, ha csak egy rövid időre is, már nem volt hiábavaló. A mosoly a bizakodást, biztatást jelenti, és azt az érzést, hogy összetartozunk, becsüljük egymást, s a hitet abban, lesz még jobb itt is. Lesz, mert tudjuk, hogy az élet egyszeri, s ezért itt és most a tőlünk telhetőt meg fogjuk tenni. Nem engedjük — nem engedhetjük meg magunknak —, hogy pánikba essünk, vagy részvétlenné, közömbössé váljunk. Inkább tartjuk magunkat az emberi kapcsolatok íratlan, ám elemi szabályait rögzítő modorhoz, illemhez, mely valaha oly jól működött minden társadalmi rétegben. S lényege az egymás iránti tisztelet volt. Ma is egy mentőövvel ér fel ez a magatartás, hogy végleg ne adjuk föl emberi értékünket. Ez még a bibliai időkből származó követelmény, a mosoly hozzá akkor is, most is, valami többlet. Annak a jele, hogy mindezt jó szívvel tesszük. Olyan jótett ez, ami nem kerül semmibe: ingyen beruházás. Mindig is az volt a mosoly. Meg az anyai simogatás, vagy a pedagógusi a kis buksi fejeken. Az a szeretet, amelyet így kap az ember pici gyermekkorától, hegyeket képes megmozgatni, s ami nem kevesebb ennél: további szeretetet szül. Összekötő kapocs, s olyan út- ravaló, amely semmi mással nem pótolható. Akinek ebben része volt, van és lesz, az igazi ajándékkal dicsekedhet, mert valóban azt kapott szüleitől, testvéreitől, tanítóitól vagy még idegenektől is. Ez védi és óvja az élet legnehezebb idején, ez ad erőt a bajok leküzdésében. Embersége megőrzésének is tartóoszlopa. S' ami mindezeknél nem kevésbé fontos: aki kap, az ad is. Aki csöppkorától kezdve szeretetben nőtt fel, maga is szeretetet kíván adni. Egy életre szükségletévé váük. Ilyen messzire jutott a beszélgetés, az egyszerű, mondhatni konvencionális mosolytól, mely részben természet dolga, attól függően, ki milyen lelki alkatot örökölt. 'Ám azt sem lehet tagadni, hogy nagy igazság rejlik a híres amerikai — Mosolyogj! — jelszóban. A felszólító jelleg ugyanis nem véletlen, arra utal, hogy akarjunk is mosolyogni, űzzük el a pesszimizmust, törjünk át rajta. Még ha eleinte nehezen megy is, de biztosak lehetünk benne, sikerülni fog. A mosoly, az optimizmus, mint annyi^más, lehet született adottság, de tanulható is. És még pénzbe sem kerül, „csak” akaratba. Vass Márta R. Zs. Veszélyben a magyar néptáncmozgalom! hazudnak”
