Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-06 / 235. szám

1990. október 6., szombat TALLÓZÓ ■kÖRÖSTÁJ „Itt az óriási tévedés, kérem!” Mátyás király -a zsarnok? (A Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Nemzetközi Karikatúra Fesztivál és Kiállítás müveiből: Kapu) Alsónémedin olcsó a választási malac Nem éri meg vesződni ... A televízió vasárnap éjsza­kai adásában megszólalt jó né­hány olyan kispesti, kaposvári, balmazújvárosi polgár, aki nem élt választási jogával. Többsé­gük arra hivatkozott: azért nem ment szavazni, mert nem lát vál­tozást, folytatódnak az áremelé­sek, nem bízik a pártokban, az ő szava úgyse számít... Itt az óriási tévedés, kérem! Ezek a kiábrán­dult emberek nyilván úgy vélik, majd a „felelősség” — a kor­mány, netán a megye — meg­oldja a helyi kormányzás akut kérdéseit, a fejük felett megvá­lasztja — magyarán: kinevezi — a polgármestert és a tisztség- viselőket. Mint a tanácsrend­szerben. Csakhogy erre a tör­vény értelmében a kormányzat­nak nincs joga, minden helybéli ügy megoldása csak és kizáró­lag a választók és képviselőtes­tület hatáskörébe tartozik. Ön- kormányzatok nékül tehát kor- mányozhatatlan az ország. A parlament hozhat jogszabályo­kat, a miniszterelnök elrendel­... Az egyéni életben természe­tesen állandóan mentségeket ke­resünk hazugságaink igazolására. Ilyenek például: a hazugság baga- tellizálása (csak vicc volt, társa­sági jópofaság); a megtévesztett személy lebecsülése (félreértette volna az igazságot, még nem érett rá, például gyerekek gyakori bec­sapása esetében); az igazmondás aránytalanul nagy anyagi, vagy lelki kárt okozott volna, a hazug­ság pedig hasznos (a hazugságnak ezzel az indoklásával gyakran ta­lálkozunk a kereskedelemben, a szolgáltatásban, de ide tartozik például az úgynevezett kegyes hazugság súlyos betegek eseté­ben) stb. Mindezek az érvek ese­tenként még elfogadhatók is le­hetnek, mégsem árt számolni az alábbi következményekkel. Egy- egy hazugságból könnyen lesz hazugság sorozat — egyik hazug­ság kikényszeríti a másikat, s ak­kor már megteremtődött az őszin- tétlenség, a bizalmatlanság, a gyanakvás légköre. Például a ke­gyes hazugság nemcsak kímélhe­ti a beteget, de súlyos magányba is döntheti, rákényszeríthetjük egy szerep eljátszására, miköz­ben félelmeit nem oszthatja meg senkivel. A hazugság következ­ményei tehát nem mindig kiszá­míthatóak. Mások becsapása mö­gött nem egyszer az önmagunk­nak való hazugság áll. Látszólag mást kímélünk, de tulajdonkép­pen saját presztízsünket védjük, saját szégyenünktől akarunk me­nekülni. S végül a hazugságok mindig és mindenkor visszahat­nak ránk — bármi legyen is a mentség vagy indok — a hazudo- zás elkerülhetetlenül zülleszti az embert. Szólni kell a társadalmi méretű heti a végrehajtást, de mi lesz, ha nincs felelős testület, amely az adott településen értelmezze, kritizálja — és a helyi viszo­nyoknak megfelelően végre­hajtsa a döntést?... A második fordulóban, ami­kor már nincs részvételi limit, horribile dictu az is elégséges, ha maguk az érintettek, a jelöl­tek és a pártok képviselői elmen­nek szavazni — önmagukra. Uram, ments meg minket az ilyen önkormányzatoktól! És ments meg az újabb kam­pány eldurvulásaitól! Hogy aje­löltek és a szervezetek melletti agitálás ne merüljön ki az ellen­fél ócsárlásában; ki-ki a maga programját propagálja, s ne a másik gyengeségeit keresse. A legrangosabb — vagy leg­hangosabb? — szószéken sze­rencsére két hétig még kam­pánycsend honol. A parlament csak október 15-én ül össze... (Bálint B. András; Magyar Nemzet) hazugságokról is, amelyekkel el­sősorban az ideológiák és a politi­ka területén találkozunk, bár elő­fordulnak csalások, hazug 'érté­kekkel dobálózó divatok a tudo­mány és a művészet vidékein is. A társadalmi hazugság leginkább az erőszakos hatalom, a diktatúra talaján tenyészik. A valódi de­mokrácia nem tűri a hazugságot. „Az őszinteség minden közös vállalkozás feltétele. Érdekes megfigyelni, milyen mértékben növekszik a nyilvánosság szük­séglete mindenütt, ahol a demok­ratikus intézmények győzedel­meskednek. A titkosság egyfajta árulásnak számít.” — írja R. Per­ry... Ám a demokrácia lassan for­málódik ki. Sok társadalmi ha­zugság torlaszolhatja el útját. A hazugságok indokai persze min­dig tetszetősek: válságtól menti meg a népet; ellenségnek nem bűn hazudni; szolidárisnak kell lenni az azonos nézetűekkel; s egyáltalán a politikai hazugság mindig a közjó érdekében törté­nik. Valóban? Szent Ágoston éle­sen elveti a hazugságot, a becsa­pást, mint az eretnekek elleni harc eszközét, mondván: „A kereszté­nyek, akik büszkék a maguk őszinteségére, nem hazudhatnak az eretnekeknek, akikről úgy hi­szik, hogy a hamisság és a megté­vesztés mocsarában élnek; hiszen ez azt jelentené, hogy elmossák a legfőbb különbséget kettejük kö­zött”... Úgy tűnik tehát, hogy a hazug­ság hozhat pillanatnyi sikereket, de hosszú távon soha nem kifize­tődő. Az idő eddig még mindig egyaránt leleplezte a magánélet és a közélet hazugságait. (Dr. Popper Péter; Elet és tudomány). ... Mátyásról írok most... Azaz a zsarnokról — mi­ként a legújabb kutatások ki­mutatják. „Még egy mítosszal keve­sebb”, barátom. Megjött egy történész Ame­rikából, megérkezett Los An­gelesből Birnbaum Marian professzomő, aki Ránki Júlia újságírónőnek „nagy történel­mi személyiségünk korábbi­aknál hitelesebbnek tetsző alakját rajzolta fel”. Milyen az a Hunyadi Má­tyás, akiről nemrégA jégenvá- lasztott király címmel törté­nelmi regényt írtál? (Az „El nem küldendő levél a szívkór­házba” című írás címzettje Kiss Dénes — a szerk.) Nem olyan, mint amilyen­nek több esztendei kutatómun­ka után te vélted, barátom. Nem bizony. A professzomő cáfol téged. „Egészen más Mátyás-kép élt a köztudatban, mint amilyenre egy újonnan felszabadult országnak szük­sége van.” Az országnak nincs szüksé­ge a te Mátyásodra, a tudósra, a látóra, a küzdőre, az övéiért mindent áldozóra, a tévedései ellenére is zseniálisra. A két, három vagy öt évszázadon­ként csak egyszer jelentkező rendkívülire. „Az arc talán majd jobban közelít a középkori despotáé- hoz, mint a felvilágosult ural­kodóéhoz.” Igen, barátom. Es a 15. századbeli Magyar- országot is tévésen képzelted el könyvedben. Te tucatnyi történész művét forgattad, ám nem találkoztál időben á Los Angeles-i professzomővel. Ha találkozol vele, tudtad volna, hogy Magyarország már akkor sem tartozott Euró­pához, azaz a „centrumhoz”. Periféria voltunk, legdicsőbb­nek vélt korszakunkban is. Mucsai ország. Azonkívül: „Magyaror­szágnak, sajnos, egyetlen ere­deti gondolkodója nem volt abban az időben. Itt legfeljebb át tudták venni, fel tudták is­merni a másutt zseniálisan ki­gondolt gondolatokat.” Mit is hittél te, barátom, Vi­téz Jánosról? Európai elme? Zivatarok idején néha szaba­don mozgó, fényes, többnyire a gömbhöz hasonló alakú tüne­mény — gömbvillám — figyel­hető meg. De nyugodt időjárási körülmények között is láttak már gömbvillámot. A tünemény mindig váratanul jelenik meg, ezért a róla szóló beszámolók véletlen megfigyeléseken ala­pulnak. A gömbvillámot a legtöbben gömbnek látták, amelyet gya­kran halványan világitó korona vett körül. Mások a gömbből kinyúló sugarakról vagy abból kiugró szikrákról számoltak be. De megfigyeltek szabálytalan, leginkább a lánghoz hasonló fényjelenséget is. A mérete (az átmérője) — a legtöbb beszá­moló szerint — 20-30 centimé­ter. De van, aki 1 centiméter átmérőjű gömbvillámmal talál­kozott, s akad, aki 1-2 métereset látott. Színe sárga, vagy vörö­ses, de a leírásokban fényesen És Csezmiczei János, vagy Janus Pannonius? Korszakos költő? Vitéz János tanítvá­nyai, a fiatal humanisták, Ga­rázda Péter, Váradi Péter... Nem is szólva a korabeli Európa egyik csodájáról, a két és fél ezer kötetes Corvina­könyvtárról — annak megte­remtőitől... Ezt a Mátyást, ezt tartottad te a tiédnek. Akinek példaképe volt Julius Ceasar és Nagy Sándor is. Róluk Birnbaum profesz- szomő elfeledkezett, ő haza­térve Amerikából csak a hun Attilát rója fel Hunyadi Má­tyásnak. A király „ambicio­nálta Attilával való összeha­sonlítását. Ez annak idején külföldön nem festhetett na­gyon hízelgő képet róla.” A zsarnok, persze, rá se rántott a külföldre: „Számára az ural­kodás nemcsak felvilágosult gondolkodás volt, hanem olyan uralom is, amelytől egész Európa remeg.” Aki Isten ostoráért rajong, mit szólhatott ahhoz Európa? Mit is? Hiszen, mint a riporter rávilágít, Mátyás „lényegében személyi kultuszt akart terem­teni önmagának”... „Akik azonban munkálko­dunk — vallja Birnbaum Ma­rian —, hogy a kultúrát min­den formájában és rétegében megismertessük az emberek­kel, egyetlen kötelességünk az igazság keresése.” Tollat véve a kezünkbe, es­küdni mi is erre esküdtünk fel. Töprengek napok óta: tehát nem az igazságra leltél rá, ba­rátom, amikor’Horváth János, Dümmerth Dezső, Kisfaludy Katalin, Fügedi Erik., Tardy Lajos stb. munkáit forgattad forrásként? Ok ugyanis nem találták zsarnoknak Hunyadi Mátyást. Ok országépítőnek látták, aki lehetőséget terem­tett arra, amire csak a legna­gyobb Árpádok nyitottak utat. A kérdést talán innen is néz­hetnénk. Ahogy a professzor­nő is megpendíti azért: „kér­dés, hogy mi marad a nagy nemzeti király mítoszából, ha ezt is szétszedjük, erre is ráta­posunk...” Mi maradna? Semmi... (Kása Csaba; Népszava) ragyogó fehér, zöld, kék és lila tünemény is előfordul. Az előb­biek inkább átlátszatlan, izzó testhez vagy lánghoz hasonlítot­tak, az utóbbiak ködszerűek vol­tak. A gömbvillám meglehetősen lassú; sebessége a gyaloglló vagy futó emberének felel meg, de megfigyeltek már nagy se­bességű „rohanó” gömbvillá­mot is. Legtöbbször a föld köze­lében, vízszintesen haladt, de láttak olyat is, amelyik a felhő­ből ereszkedett le, illetőleg na­gyobb magasságban lebegett vagy ott vízszintesen mozgott (felfelé mozgó gömbvillámról nemigen számoltak be, pedig ha az forró gázgömb volna, felfelé igyekezne). A gömbvillám, ha vezetékhez vagy hosszú fém­tárgyhoz ért, többnyire ahhoz tapadva folytatta útját. Több szemtanú állítja, hogy a gömb­villám az ablakon át bement a szobába, ott körbejárt, majd vele ... — Aligha írható a véletlen számlájára, hogy a gazdák évek óta az ország legtávolabbi pont­járól is az alsónémedi törzste­nyészetből szerzik be a tenyész­tésbe fogható kedvelt fajtát. Most viszont úgy tűnik, hogy alaposan megcsappant a keres­let a sertés iránt... Amíg kora tavasszal még kétezer-kétezer ötszáz forintot fizettek egy vá­lasztási malacért, addig ma jó, ha hatszáz-hétszáz forintot ad­nak érte a vásáron. — Ezen nem is lehet csodál­kozni. Szinte pánikszerűen sza­badulnak az emberek a disznó­tól, mert nem éri meg vesződni vele. Mi is érzékeljük a száz- nyolcvan fokos fordulatot. Ta­valy szabályosan megrohantak bennünket a süldőkért a kiste- nyésztők, ma meg elvétve kere­sik a tenyészsertést. — A gyökeres változás oka, sajnos, kézzelfogható... — Úgy bizony. Elsőként a takarmányár drasztikus növeke­dését kell említeni. De hason­lóan súlyosan érintette a gazdá­kat az aszály által keletkezett takarmánykár a saját földjeiken. A szovjet és az NDK-piac széte­sésével alaposan csökkent az export. Idehaza szintén gondok vannak a piacon, hiszen nincs ahogy jött, távozott. Sokszor hallani, hogy a kéményen ke­resztül hatolt be az épületbe. Mások arról számoltak be, hogy teljesen zárt helyiségben jelent meg: a falból vagy a konnektor­ból lépett ki... A gömb villám élettartama ál­talában 10 másodpercnél rövi- debb, de néhányan több percig létező gömbvillámot figyeltek meg. Ennyi idő elteltével a gömbvillám robbanásszerűen szétpukkant vagy lassabban- gyorsabban elsorvadt — dörre­nés, vagy sistergő, sziszegő, pattogó hang kíséretében, Eltű­nésekor — néha a jelenség köz­ben is — kellemetlen szagot éreztek, amely leginkább az ózonéra, a kénes gázokéra^ ille­tőleg a nitrogén-oxidokéra em­lékeztetett. Az utóbbiak jelenlé­tére utal az olykor tapasztalt sár­gásbarna füst is. Hőhatásáról is sokan beszámoltak; megpörköl­te a textíliákat és a festett falfelü­fizetőképes kereslet. Mindez odavezetett, hogy lassan .senki sem akar sertést hizlalni. A nagy szakértelemmel felnevelt te­nyészállatokat jobb híján kény­telenek leszünk a vágóhídra szállítani. Hacsak... — Miben reménykednek? — Abban, hogy a kormány sürgősen intézkedik. Nem sza­bad elfelejteni, hogy az ország­ban a vágósertés-mennyiség több mint felét a kistermelők, a háztáji gazdaságok adják. Nem mondhatunk le az emberek ser­téshúsellátásáról. Tavaly nem kellett tartani attól, hogy fenn­akadás lesz a húsellátásban. A kistermelők tenyésztési kedvét jól érzékelhettük. És nem is volt baj. Most meg éppen az ellenke­zője várható. Más kérdés, hogy még nincs hiány sertéshúsból, hiszen a magas ár miatt-nem mindenki számára elérhető. Azt is tudomásul kell venni, hogy az ingadozó kistermelői tenyésztés csak a nagyüzemek által biztosí­tott sertésállománnyal kompen­zálható. Alsónémedi a súlyos gondok ellenére is bízik a gyors változásban. A törzstenyészet kapuja változatlanul nyitva áll a vállalkozók előtt. (Pálfalvi Gá­bor; Szabad Föld). leteket, az ablaküveg szélét megolvasztotta, az ott tartózko­dók bőrét pedig olykor pirosra égette, akárcsak a nyári nap­fény. Mások „hideg” gömbvil­lámmal találkoztak..! ... Ami-pedig a gömbvillám elméleti magyarázatait illeti, azok valahol mind korlátokba ütköznek. Valószínűleg azért, mert többféle gömbvillám van, és ami igaz az egyikre, nem vo­natkoztatható a másikra. Ezt. egyébként megerősíti, hogy a megfigyelt gömbvillámok mé­rete, színe, megjelenésének módja stb. között nagy különb­ségeket tapasztaltak. Azt azonban láthattuk, hogy a tudomány a jelenség magyará­zatául mindig olyan elméletek­kel állt elő, amelyek nincsenek ellentétben az ismert fizikai tör­vényekkel. (Mellesleg az új felfedezések általában nem érvénytelenítet­ték, csupán módosították az ad­dig megszerzett ismereteket.) Egy másik fontos tanulság, hogy a tudomány, amint megalkotott egy új elméletet, azonnal kereste érvényességének korlátáit, s a benne esetleg meglévő ellentmondásokat. (Dr. Horváth Tibor műegyetemi tanár; Elet és Tudomány) <s> Q QT —Na, és még egy legutolsó kérdés: ön melyik pártnak a tagja... ?! (A Magyar Nemzet karikatúrája) (Brenner György rajza) Igazságok a hazugságokról ... és kilépett a konnektorból Lám, ilyen a gömbvillám?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents