Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-06 / 235. szám

1990. október 6., szombat ) T Vezetői válság után Korszerű alapokon a megyei ismeretterjesztés „Ez egy szűk csoport” Kik és hányán követelnek tisztújítást az egyházban? A Tv-híradóban nemrég bemutatott parlamenti sajtótájé­koztató, valamint az ennek alapján, a Népszabadságban, ,,Tisztújítást az egyházban” címmel közreadott írás nyomán fogott tollat Szarvason Misik Lajos presbiter, az egyház- megyei zsinatelőkészítő bizottság tagja. Az üggyel kapcso­latos írását a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műso­rában, szeptember 30-án olvasták fel. Misik Lajos lapunk számára a következőkben fejtette ki nézetét: Tekintélyes pápírhalom az asztalon. Meghívók, melyek rendszeresen érkeznek szer­kesztőségünkbe a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat Békés Megyei Szerveze­tétől, új tanfolyamok indí­tásáról. Csak néhány a sok közül: targoncavezetői, adó- tanácsadói szakvizsgára elő­készítő, közép- és felsőfokú raktározási, nemzetközi szál­lítmányozási, vámügyi, me­nedzser-asszisztensképző tanfolyam, kisvállalkozók akadémiája. És ez még csak a kezdet. Tervezik kazánke­zelői, liftszerelői és -karban­tartói, méregkezelői, tűz- és munkavédelmi tanfolyamok indítását a közeljövőben, hogy az „önkormányzati rendszer Magyarországon” elnevezésű egynapos konzul­tációs tanfolyamról ne is beszéljünk. Utoljára akkor írtunk a megyei szervezetről, mikor egy rendezvényén vezetői válságról számolhattunk be. Hogy azóta „rendeződtek so­raik”, mi sem bizonyítja job­ban, mint ez a sokszínű programkínálat. Mi történt hát azóta az ominózus me­gyei küldöttgyűlés óta? Er­ről kérdeztük Molnár Györ­gyöt. — A volt megyei titkár, dr. Krupa András korked­vezményes nyugdíjazását kérte július 1-gyel. Ezt kö­vetően, az átmeneti időszak­ra, amíg a megyei szervezet megyei egyesületté (vagy irodává?) válik, a megyei elnökség engem bízott meg a titkári teendők ellátásával. — Mikorra várható, hogy a TIT megyei egyesülete lét­rejön? — A döntés úgy szólt, hogy a megyei szervezet de­cember 31-ig marad válto­zatlan. A megyei elnökség erre az időszakra meghosz- szabbította az ügyvezető el­nökség mandátumát, így év végéig lesz időnk előkészí­teni a szervezeti átalakulást. — Nyáron a megyében két TIT-egyesület vált önállóvá, a békéscsabai és az oroshá­zi. Nem gondoltak arra, hogy más településeken is követik példájukat? — Szarvas és Gyula már jelezte önállósodási törekvé­seit, döntésük január 1-jére várható. Másutt a megyei egyesület létrejöttét támo­gatják, mely összefogná az itt folyó ismeretterjesztő munkát. — Akkor hát csupán szer­vezeti átalakulásról beszél­hetünk és egyébként min­den marad a régiben? ­— Nem egészen. A tartal­mi változás is elodázhatat­lan. Elképzelésünk az, hogy az egész megyei ismeretter­* jesztést új alapokra helyez­zük. Titkárságunk, mint programjainkból is kitűnik, máris azon fáradozik, hogy megyei karaktert öltsön, s a jövőben lépjen túl a Városi igények kielégítésén. Itt nemcsak a tanfolyamokra gondolok, hanem arra, hogy elsősorban szolgáltató iroda kívánunk lenni. Felvállaljuk az adminisztratív, ügyviteli feladatokat, s emellett sze­retnénk az át- és tovább­képzés, valamint a különbö­ző aktuális, célirányos tan­folyami ismeretterjesztés megyei központjává válni, önmagunk fenntartása csak­is így képzelhető el a jövő­ben. — Ennek ellenére lehet, hogy a helyi önkormányza­tok egyszer úgy döntenek, nincs szükségük megyei egyesületre, irodára ... — A megye felemelkedé­se elképzelhetetlen az itt élő értelmiség nélkül. A nélkül az értelmiség nélkül, mely a változásoknak nem lehet és nem is lesz puszta szemlélő­je. E törekvéseknek adunk keretet mi, a megyei szerve­zet, 6 ennek utódegyesülete. Még mindig 1300 tagunk van, ők, biztos vagyok ben­ne, részesei lesznek a szem­léletváltozásnak, és akkor, úgy hiszem, már nem vitás létjogosultságunk. Különö­sen, ha a megújulásra min­dig készek, más szervek, szervezetek felé pedig nyi­tottak leszünk. — Mondana erre konkrét példát? — Az aktualitásra és a kapcsolatteremtésre egyaránt jó példa a menedzser-asz- szisztensképző tanfolya­munk, melyet a JATE-sza- badegyetemmel karöltve szervezünk. A Perfekt Pénz­ügyi Szakoktató és Kiadó Vállalattal valutapénztárosi és ügyintézői tanfolyamot hirdetünk meg. A Budapesti Oktatási Továbbképző Vál­lalat is nem egy szakképesí­tő tanfolyam indításában se­gít. —: Csak megyén kívül ke­reskednek? — Természetesen nem, hi­szen együttműködünk példá­ul a megyei munkaügyi hi­vatallal, mely vállalta tan­folyamaink propagálását. Természetesen a hagyomá­nyos feladatokról sem feled­kezünk meg, nem mondunk le az oktatás segítéséről, az egészségügyi ismeretterjesz­tésről, a vállalkozásokkal kapcsolatos tudnivalók nép­szerűsítéséről, a politikai kultúra fejlesztését szolgáló szabad oktatásról, a nőne­velésről ... Hadd ne sorol­jam tovább! — Szavaiból ítélve társa­dalmi életünk összes neural­gikus kérdését fel kívánják karolni. Nincsenek ehhez egy kissé kevesen? — Itt a megyei szervezet­nél két szakember dolgozik, de ez nem kevés. Ügy hi­szem, nekünk csupán a ke­reteket kell megadnunk az ismeretterjesztő munkához. Egy szervezet olyan, ami­lyenné a tagjai teszik. Ezért számítunk a jövőben is — alakuljon bármiképpen is a sorsunk — elsősorban a TIT- tagságra. Nagy Ágnes Fel kell tenni a kérdést: — kik és hányán követel­nek tisztújítást az egyház­ban? — hány hívő véleményére alapozzák a lelkész-képvise­lők saját véleményüket? — kik bízták meg hogy ilyen nyilatkozatot tegye­nek? — miért tették ezt a Par­lamentben, amikor a kor­mány. eltökélt szándéka az állam és az egyház külön­választása? Roszik Gábor gödöllői lel­kész. de mások is többször hangoztatták szóban és írás­ban, hogy új, hiteles veze­tőkre van szüksége az evan­gélikus egyháznak, pedig van hiteles és méltó vezetősége az evangélikus egyháznak, és nem is régiek. Az egyik nüspöküket 3 éve, a mási­kat 4-5 hónapja választot­— Ez azért talán túlzás. Es felelőtlenség is lenne. Nem lehet, hogy előbb-utóbb ne győzzön az igazság! — Ön, Asszonyom, nagyon naiv! És ha nem lenne ityen tragikus a helyzetem, talán kacagnék is. „Talán tűrnöm kellett volna” — fme, itt a Legfelsőbb Bíróság ítélete a Magyar Köztársaság nevében! Olvas­son bele — lobogtatja a pa­pírt Liptákné. — Nem elég, hogy az öt év alatt súlyos százezreket fizettem ki al­bérletre, a bíróság azt írja indoklásában, kissé leegy­szerűsítve, hogy ez. az én bajom! Miért nem költöztem bele abba a lakrészbe, amit kijelöltek számunkra. Vissza, ahonnan télvíz idején, hó­nom alatt a két kicsivel, el kellett, hogy meneküljünk! Igaz is, miért nem mentem bele, hogy tovább üssön-ver- jen a volt férjem?? Igaz is, ták, illetve választottuk meg úgy, hogy abban benne volt minden egyházközség, gyü­lekezet véleménye. Kétségbe vonják a püspökök, espere­sek legitimitását, mivel a vezető tisztségeket még mindig az Állami Egyház­ügyi Hivatal-garnitúra em­berei töltik be, de elfelejtik azt. hogy az ÁEH. megszű­néséig minden lelkész — al­kalmazásakor — letette a hivatali esküt a volt Magyar Népköztársaságra, és így az ÁEH és a pártállam hozzá­járulásával lettek gyülekeze­ti lelkészek. Az elmúlt idő­ben másként senki nem vé­gezhetett lelkészi szolgálatot. Emiatt most a püspökök vagv esperesek törvényessé­gének kétségbe vonása egyenlő a realitások tagadá­sával. érthetetlen, rosszindu­latú megnyilvánulás, amely a gyerekek kedvéért tűrnöm kellett volna! Csakhogy a fiaim, annak­idején, amikor elmenekül­tünk, dadogtak, és elnézést, hogy így fogalmazok, össze­pisilték magukat a félelem­től még hónapokig. Ezt kap­ták örökül az apjuktól. Alig nyiladozott az értelmük, már át kellett élniük, hogy az apjuk kést szorít az anyjuk nyakára. Hogy porcelán tá­nyérok, kristálypoharak röp­ködtek a levegőben, hegy aztán a végcélnál, a feje­men törjenek szét. Mert így hozta az apjuk úri kedve. Folytatom. Az igen tisztelt bíróság arra kötelez, hogy a volt férjem által öt éve fize­tett OTP-kölcsön felét én törlesszem. Én, aki öt éve nem lakom a lakást, én, aki­nek a ház árából fura szá­mítások alapján csak 33 szá­zalék jár, hadd ne részletez­zem miért, mert ez megint egy regény lenne! Én, aki tűröm az albérleteket, ami­ken nem egyszer egerekkel kellett megosztoznunk, ahol a széntüzelésű kályha a íüs­csak a teológiai ifjúság, vagy a tényeket nem isme­rők félrevezetésére alkal­mas. A lelkész-képviselők azt is állították, hogy a közel­múltban egy végzős hittudo­mányi akadémiai hallgatót egyháza vezetőihez intézett nyílt levele miatt eltiltottak tanulmánya folytatásától. Ez nem így van! Az az ötödéves hallgató nem tett eleget vizs­gakötelezettségének az 1989' 90-es tanév első félévében, ezért nem iratkozott be a II. félévre. Ezzel saját magát zárta ki az érvényes szabá­lyok szerint. Diktatórikus in­tézkedés az oktatási fegye­lem betartása? Külső szem­lélők részéről szépnek tűn­het az. hogy teológiai hall­gatók. egyes tanárok és lel­készek is kiálltak mellette, de ettől még nem mentesül a vizsgakötelezettséget elő­író szabály alól. Nyílt levél­ben vádolta az egyház püs­pökeit. az akadémia tanára­it. sőt kijelentette, hogy őket egyházi felsőbbségnek nem tekinti. Ilyen kijelentés el­hangzott a sajtótájékoztatón is. Az tény, hogy néhány lel­kész szembehelyezkedik az egvházvezetőséggel, és sze­retnék leváltani. De a május töt ontotta és nem a mele­get. Sírva gondolok nem egy­szer a két kezem munkájá­val felépített, minden ké­nyelemmel ellátott lakásom­ra. ahol nem volt maradá­sunk. Megérti-e, hogy sok­szor gondoltam a legrosz- szabbra, megérti-e, hogy már kiszáradtak a könnyeim is? R volt féri „nagylelkűsége” Lipták Károlyné valóban elsírta a könnyeit, öt ke­mény éve volt rá. Pedig va­lamikor hitt az igazságban. Ma már nincs miben hin­nie. Hogy Lipták Károlvnak mindezekről mi a vélemé­nye? Nem tudom. Találko­zóra hívtam. Arra sem mél­tatott, hogy válaszoljon a levelemre. Előttem a legfelsőbb Bí­róság ítélete. Olvasom, hogy annak idején az első és a másodfokú bíróság is szeret­te volna megosztani a lakást A felek között. Igenám, csak a szakértő egyértelműen megállapította: a lakás nem megosztható. Liptákné pe­dig kijelentette, a lakásba nem hajlandó visszaköltözni, amíg abban a férje tartóz­kodik élettársával és annak fiával. (Nem értem, ezen mi­ért csodálkozik a T. Bíró­ság? Tessenek nekem mu­tatni egy anyát, aki nem a gyermekei nyugalmát vá­lasztja? Tessenek mutatni olyat, aki összeköltözik fér­je barátnőjével és annak fiával. Azokkal, akik elköl­tözése után egy hónappal már elfoglalták a helyét a lakásban?) Azt is olvasom, hogy a volt férj nagylelkűen kije­lentette meg akarja vásá­rolni a házat, s a több mint száz négyzetméteres, két ga- razsos lakásért felajánl fe­leségének 260 ezer forintot, elsején Budapesten, a Fa­sori Gimnáziumban megtar­# tott lelkészfórumon bebizo­* nyosodott. hogy ez egy szűk csoport, a lelkészek 5 szá­zalékát sem teszi ki. A lel­készi hivatás és képviselői munka közti ellentmondás feloldása nem olyan egysze­rű, ez elsősorban mupkajo- gi kérdés. A képviselőséget nyert lel­készek elsősorban gyüleke­zeti lelkészek, és tudniuk kellett már a jelölésnél, hogy mit vállalnak. Mivel főállá­sú képviselők lettek, idejük nagy részét az Országgyűlés­ben töltik, ezért képtelenek ellátni azt a szolgálatot, amit a ..Díjlevél” aláírásakor vál­laltak. Az, hogy képviselők lettek, nem probléma, sza­bad választáson nyertek mandátumot, ezt el kell fo­gadnunk. Nekik pedig azt, hogy a főállást jelentő kép­viselőségük idejére a papi palástot félre kell tenni, mert a gyülekezetei csak szabadidőben — másodállás­ként — szolgálni nem lehet és nem is illendő. A gyüle­kezetek pedig elvárják az egvházvezetőségtől, hogy en­nek érvényt is szerezzenek. Az egyházi tisztségviselők választását a parlamenti képviselők választásával ha­sonló módon lebonyolítani lehetetlen. De a rendszervál­tozás kell. hogy az egyház részére biztosítsa és helyre­állítsa az évszázados, évez­redes folyamatosságot. Az evangélikus és református egyházak rendje is már több, mint 450 éves. semmi­képpen nem lehet párhuzam­ba állítani a néhány éves pártokkal, a tavaszi ország- gyűlési, vagy az önkormány­zati választásokkal. A sajtótájékoztató hallga­tóinak az ezt publikáló új­ságok olvasóinak és a tv né­zőinek a fentieket is tudo­másukra kellene hozni. mert a számítások szerint a több milliót érő lakásból ennyi jár neki! (Valljuk be, ez aztán a „nagyvonalú­ság”!) Hozzátartozik az igazság­hoz, hogy az öt éve tartó bí­rósági ügy lényegében Lip­ták Károly örökké tartó fel­lebbezései miatt húzódott. A békéscsabai és a gyulai bí­róság ugyanis kizáróiigos használóként (és ez a humá­nus döntés!) a feleséget ne­vezte meg. Kötelezte Lipták Károlyt, hogy hagyja el a lakást. Csakhogy Lipták Ká- rolynak soha esze ágában sem volt a bírósági határo­zatokat respektálni. Ö min­dig csak fellebbezett. Volt rá ideje és pénze. Ugyan ki téved? Visszatérek a korábbi íté­letekre. A bíróság megítélte, hogy Liptákné 1986. április 1-jétől 1989. július 31-ig havi 1250 forint lakáshasználati díjra és havi 400 forint ga­rázshasználati díjra jogosult a lakásban maradt férjtől. Ez ugyan egy szép lakásért nem pénz, de szorult hely­zetben minden fillér jól jött. Igenám, de a Legfelsőbb Bí­róság szerint ez a bírói ítélet tévedés! (?) Nem jár az al­bérletben élő Liptáknénak semmi! Sőt! Vissza kell fi­zetnie 70 ezer forintot a férjének. Merthogy, miért, nem ment vissza? Az ű ba­ja! Ha ő inkább albérletben lakik, minthogy elszenvedje a kiszolgáltatott helyzetet, akkor fizessen! Tehát a fen­tiekből következik, hogy Lip­ták Károlynét a közös lakás után használati díj nem il­leti meg! És még mindig nincs vége. Az óvás folytán Legfel­sőbb Bíróságra került ügy­ben Liptákné a fentieken felül még 17 ezer 013 fo­rintos illetéket is köteles ki­fizetni. (Vajon miből?) Mindenesetre a Békéscsa­ba, Szőlő utcai lakás árve­rezésére (értékét a szakértő 1 millió 400 ezer forintban állapította meg) október 16- án kerül sor. Annak kime­neteléről olvasóinkat tájé­koztatni fogjuk. Béla Vali Békéscsabán a városi televízió három területen közvetítette az elmúlt vasárnap, a kora esti óráktól késő éjszakáig a vá­lasztás eseményeit és végeredményét. A központ a városi tanács elnökhelyettesi irodájában volt. Fotó: Kovács Erzsébet Árverezés a Szőlő utcában, avagy csabai „22-es” csapda Már azt sem tudom, a két porontyommal hányadszor kell költözködnöm az öt év alatt?! A főbérlőnek szüksége van a lakásra. Mennünk kell. De amikor másik albérletet keres­ve bejelentem, hogy van két kisfiam, már nem is kiadó az a lakás. Nekünk legalábbis nem. Azt mondja, van Magyarországon anya- és gyerekvéde­lem? Hazugság. Amikor azt tapasztalom, hogy többszörösen börtönviselt férjem élvezi a kétszintes lakásunkat. Hogy a gyerekeimmel albérletből albérletbe járok? Hogy kisemmiz- nek abból, ami megillet? Hogy a vagyonmegosztásnál a fiái­mat úgy veszik, mintha nem léteznének ... Hogy packáznak velünk ötödik éve! Elegem van! De hát nincs se időm, se energiám arra, hogy a tanács, vagy a bíróság elé üljek. Ak­kor ugyan ki tartja el a gyerekeimet? A két szép fiamat, akiket az apjuk az öt év alatt egyetlenegyszer sem látoga­tott meg, mert nem is akarta látni őket! Hogy most elárve­rezik a fejünk fölül a lakást, amiért éjt nappallá téve dol­goztam. Például egyetlen napig nem voltam gyesen! Higgye el, nem egyszer gondoltam arra, hogy fogom a két porontyo­mat, és önyilkos leszek velük együtt!

Next

/
Thumbnails
Contents