Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
1990. október 6., szombat ) T Vezetői válság után Korszerű alapokon a megyei ismeretterjesztés „Ez egy szűk csoport” Kik és hányán követelnek tisztújítást az egyházban? A Tv-híradóban nemrég bemutatott parlamenti sajtótájékoztató, valamint az ennek alapján, a Népszabadságban, ,,Tisztújítást az egyházban” címmel közreadott írás nyomán fogott tollat Szarvason Misik Lajos presbiter, az egyház- megyei zsinatelőkészítő bizottság tagja. Az üggyel kapcsolatos írását a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában, szeptember 30-án olvasták fel. Misik Lajos lapunk számára a következőkben fejtette ki nézetét: Tekintélyes pápírhalom az asztalon. Meghívók, melyek rendszeresen érkeznek szerkesztőségünkbe a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés Megyei Szervezetétől, új tanfolyamok indításáról. Csak néhány a sok közül: targoncavezetői, adó- tanácsadói szakvizsgára előkészítő, közép- és felsőfokú raktározási, nemzetközi szállítmányozási, vámügyi, menedzser-asszisztensképző tanfolyam, kisvállalkozók akadémiája. És ez még csak a kezdet. Tervezik kazánkezelői, liftszerelői és -karbantartói, méregkezelői, tűz- és munkavédelmi tanfolyamok indítását a közeljövőben, hogy az „önkormányzati rendszer Magyarországon” elnevezésű egynapos konzultációs tanfolyamról ne is beszéljünk. Utoljára akkor írtunk a megyei szervezetről, mikor egy rendezvényén vezetői válságról számolhattunk be. Hogy azóta „rendeződtek soraik”, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a sokszínű programkínálat. Mi történt hát azóta az ominózus megyei küldöttgyűlés óta? Erről kérdeztük Molnár Györgyöt. — A volt megyei titkár, dr. Krupa András korkedvezményes nyugdíjazását kérte július 1-gyel. Ezt követően, az átmeneti időszakra, amíg a megyei szervezet megyei egyesületté (vagy irodává?) válik, a megyei elnökség engem bízott meg a titkári teendők ellátásával. — Mikorra várható, hogy a TIT megyei egyesülete létrejön? — A döntés úgy szólt, hogy a megyei szervezet december 31-ig marad változatlan. A megyei elnökség erre az időszakra meghosz- szabbította az ügyvezető elnökség mandátumát, így év végéig lesz időnk előkészíteni a szervezeti átalakulást. — Nyáron a megyében két TIT-egyesület vált önállóvá, a békéscsabai és az orosházi. Nem gondoltak arra, hogy más településeken is követik példájukat? — Szarvas és Gyula már jelezte önállósodási törekvéseit, döntésük január 1-jére várható. Másutt a megyei egyesület létrejöttét támogatják, mely összefogná az itt folyó ismeretterjesztő munkát. — Akkor hát csupán szervezeti átalakulásról beszélhetünk és egyébként minden marad a régiben? — Nem egészen. A tartalmi változás is elodázhatatlan. Elképzelésünk az, hogy az egész megyei ismeretter* jesztést új alapokra helyezzük. Titkárságunk, mint programjainkból is kitűnik, máris azon fáradozik, hogy megyei karaktert öltsön, s a jövőben lépjen túl a Városi igények kielégítésén. Itt nemcsak a tanfolyamokra gondolok, hanem arra, hogy elsősorban szolgáltató iroda kívánunk lenni. Felvállaljuk az adminisztratív, ügyviteli feladatokat, s emellett szeretnénk az át- és továbbképzés, valamint a különböző aktuális, célirányos tanfolyami ismeretterjesztés megyei központjává válni, önmagunk fenntartása csakis így képzelhető el a jövőben. — Ennek ellenére lehet, hogy a helyi önkormányzatok egyszer úgy döntenek, nincs szükségük megyei egyesületre, irodára ... — A megye felemelkedése elképzelhetetlen az itt élő értelmiség nélkül. A nélkül az értelmiség nélkül, mely a változásoknak nem lehet és nem is lesz puszta szemlélője. E törekvéseknek adunk keretet mi, a megyei szervezet, 6 ennek utódegyesülete. Még mindig 1300 tagunk van, ők, biztos vagyok benne, részesei lesznek a szemléletváltozásnak, és akkor, úgy hiszem, már nem vitás létjogosultságunk. Különösen, ha a megújulásra mindig készek, más szervek, szervezetek felé pedig nyitottak leszünk. — Mondana erre konkrét példát? — Az aktualitásra és a kapcsolatteremtésre egyaránt jó példa a menedzser-asz- szisztensképző tanfolyamunk, melyet a JATE-sza- badegyetemmel karöltve szervezünk. A Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Vállalattal valutapénztárosi és ügyintézői tanfolyamot hirdetünk meg. A Budapesti Oktatási Továbbképző Vállalat is nem egy szakképesítő tanfolyam indításában segít. —: Csak megyén kívül kereskednek? — Természetesen nem, hiszen együttműködünk például a megyei munkaügyi hivatallal, mely vállalta tanfolyamaink propagálását. Természetesen a hagyományos feladatokról sem feledkezünk meg, nem mondunk le az oktatás segítéséről, az egészségügyi ismeretterjesztésről, a vállalkozásokkal kapcsolatos tudnivalók népszerűsítéséről, a politikai kultúra fejlesztését szolgáló szabad oktatásról, a nőnevelésről ... Hadd ne soroljam tovább! — Szavaiból ítélve társadalmi életünk összes neuralgikus kérdését fel kívánják karolni. Nincsenek ehhez egy kissé kevesen? — Itt a megyei szervezetnél két szakember dolgozik, de ez nem kevés. Ügy hiszem, nekünk csupán a kereteket kell megadnunk az ismeretterjesztő munkához. Egy szervezet olyan, amilyenné a tagjai teszik. Ezért számítunk a jövőben is — alakuljon bármiképpen is a sorsunk — elsősorban a TIT- tagságra. Nagy Ágnes Fel kell tenni a kérdést: — kik és hányán követelnek tisztújítást az egyházban? — hány hívő véleményére alapozzák a lelkész-képviselők saját véleményüket? — kik bízták meg hogy ilyen nyilatkozatot tegyenek? — miért tették ezt a Parlamentben, amikor a kormány. eltökélt szándéka az állam és az egyház különválasztása? Roszik Gábor gödöllői lelkész. de mások is többször hangoztatták szóban és írásban, hogy új, hiteles vezetőkre van szüksége az evangélikus egyháznak, pedig van hiteles és méltó vezetősége az evangélikus egyháznak, és nem is régiek. Az egyik nüspöküket 3 éve, a másikat 4-5 hónapja választot— Ez azért talán túlzás. Es felelőtlenség is lenne. Nem lehet, hogy előbb-utóbb ne győzzön az igazság! — Ön, Asszonyom, nagyon naiv! És ha nem lenne ityen tragikus a helyzetem, talán kacagnék is. „Talán tűrnöm kellett volna” — fme, itt a Legfelsőbb Bíróság ítélete a Magyar Köztársaság nevében! Olvasson bele — lobogtatja a papírt Liptákné. — Nem elég, hogy az öt év alatt súlyos százezreket fizettem ki albérletre, a bíróság azt írja indoklásában, kissé leegyszerűsítve, hogy ez. az én bajom! Miért nem költöztem bele abba a lakrészbe, amit kijelöltek számunkra. Vissza, ahonnan télvíz idején, hónom alatt a két kicsivel, el kellett, hogy meneküljünk! Igaz is, miért nem mentem bele, hogy tovább üssön-ver- jen a volt férjem?? Igaz is, ták, illetve választottuk meg úgy, hogy abban benne volt minden egyházközség, gyülekezet véleménye. Kétségbe vonják a püspökök, esperesek legitimitását, mivel a vezető tisztségeket még mindig az Állami Egyházügyi Hivatal-garnitúra emberei töltik be, de elfelejtik azt. hogy az ÁEH. megszűnéséig minden lelkész — alkalmazásakor — letette a hivatali esküt a volt Magyar Népköztársaságra, és így az ÁEH és a pártállam hozzájárulásával lettek gyülekezeti lelkészek. Az elmúlt időben másként senki nem végezhetett lelkészi szolgálatot. Emiatt most a püspökök vagv esperesek törvényességének kétségbe vonása egyenlő a realitások tagadásával. érthetetlen, rosszindulatú megnyilvánulás, amely a gyerekek kedvéért tűrnöm kellett volna! Csakhogy a fiaim, annakidején, amikor elmenekültünk, dadogtak, és elnézést, hogy így fogalmazok, összepisilték magukat a félelemtől még hónapokig. Ezt kapták örökül az apjuktól. Alig nyiladozott az értelmük, már át kellett élniük, hogy az apjuk kést szorít az anyjuk nyakára. Hogy porcelán tányérok, kristálypoharak röpködtek a levegőben, hegy aztán a végcélnál, a fejemen törjenek szét. Mert így hozta az apjuk úri kedve. Folytatom. Az igen tisztelt bíróság arra kötelez, hogy a volt férjem által öt éve fizetett OTP-kölcsön felét én törlesszem. Én, aki öt éve nem lakom a lakást, én, akinek a ház árából fura számítások alapján csak 33 százalék jár, hadd ne részletezzem miért, mert ez megint egy regény lenne! Én, aki tűröm az albérleteket, amiken nem egyszer egerekkel kellett megosztoznunk, ahol a széntüzelésű kályha a íüscsak a teológiai ifjúság, vagy a tényeket nem ismerők félrevezetésére alkalmas. A lelkész-képviselők azt is állították, hogy a közelmúltban egy végzős hittudományi akadémiai hallgatót egyháza vezetőihez intézett nyílt levele miatt eltiltottak tanulmánya folytatásától. Ez nem így van! Az az ötödéves hallgató nem tett eleget vizsgakötelezettségének az 1989' 90-es tanév első félévében, ezért nem iratkozott be a II. félévre. Ezzel saját magát zárta ki az érvényes szabályok szerint. Diktatórikus intézkedés az oktatási fegyelem betartása? Külső szemlélők részéről szépnek tűnhet az. hogy teológiai hallgatók. egyes tanárok és lelkészek is kiálltak mellette, de ettől még nem mentesül a vizsgakötelezettséget előíró szabály alól. Nyílt levélben vádolta az egyház püspökeit. az akadémia tanárait. sőt kijelentette, hogy őket egyházi felsőbbségnek nem tekinti. Ilyen kijelentés elhangzott a sajtótájékoztatón is. Az tény, hogy néhány lelkész szembehelyezkedik az egvházvezetőséggel, és szeretnék leváltani. De a május töt ontotta és nem a meleget. Sírva gondolok nem egyszer a két kezem munkájával felépített, minden kényelemmel ellátott lakásomra. ahol nem volt maradásunk. Megérti-e, hogy sokszor gondoltam a legrosz- szabbra, megérti-e, hogy már kiszáradtak a könnyeim is? R volt féri „nagylelkűsége” Lipták Károlyné valóban elsírta a könnyeit, öt kemény éve volt rá. Pedig valamikor hitt az igazságban. Ma már nincs miben hinnie. Hogy Lipták Károlvnak mindezekről mi a véleménye? Nem tudom. Találkozóra hívtam. Arra sem méltatott, hogy válaszoljon a levelemre. Előttem a legfelsőbb Bíróság ítélete. Olvasom, hogy annak idején az első és a másodfokú bíróság is szerette volna megosztani a lakást A felek között. Igenám, csak a szakértő egyértelműen megállapította: a lakás nem megosztható. Liptákné pedig kijelentette, a lakásba nem hajlandó visszaköltözni, amíg abban a férje tartózkodik élettársával és annak fiával. (Nem értem, ezen miért csodálkozik a T. Bíróság? Tessenek nekem mutatni egy anyát, aki nem a gyermekei nyugalmát választja? Tessenek mutatni olyat, aki összeköltözik férje barátnőjével és annak fiával. Azokkal, akik elköltözése után egy hónappal már elfoglalták a helyét a lakásban?) Azt is olvasom, hogy a volt férj nagylelkűen kijelentette meg akarja vásárolni a házat, s a több mint száz négyzetméteres, két ga- razsos lakásért felajánl feleségének 260 ezer forintot, elsején Budapesten, a Fasori Gimnáziumban megtar# tott lelkészfórumon bebizo* nyosodott. hogy ez egy szűk csoport, a lelkészek 5 százalékát sem teszi ki. A lelkészi hivatás és képviselői munka közti ellentmondás feloldása nem olyan egyszerű, ez elsősorban mupkajo- gi kérdés. A képviselőséget nyert lelkészek elsősorban gyülekezeti lelkészek, és tudniuk kellett már a jelölésnél, hogy mit vállalnak. Mivel főállású képviselők lettek, idejük nagy részét az Országgyűlésben töltik, ezért képtelenek ellátni azt a szolgálatot, amit a ..Díjlevél” aláírásakor vállaltak. Az, hogy képviselők lettek, nem probléma, szabad választáson nyertek mandátumot, ezt el kell fogadnunk. Nekik pedig azt, hogy a főállást jelentő képviselőségük idejére a papi palástot félre kell tenni, mert a gyülekezetei csak szabadidőben — másodállásként — szolgálni nem lehet és nem is illendő. A gyülekezetek pedig elvárják az egvházvezetőségtől, hogy ennek érvényt is szerezzenek. Az egyházi tisztségviselők választását a parlamenti képviselők választásával hasonló módon lebonyolítani lehetetlen. De a rendszerváltozás kell. hogy az egyház részére biztosítsa és helyreállítsa az évszázados, évezredes folyamatosságot. Az evangélikus és református egyházak rendje is már több, mint 450 éves. semmiképpen nem lehet párhuzamba állítani a néhány éves pártokkal, a tavaszi ország- gyűlési, vagy az önkormányzati választásokkal. A sajtótájékoztató hallgatóinak az ezt publikáló újságok olvasóinak és a tv nézőinek a fentieket is tudomásukra kellene hozni. mert a számítások szerint a több milliót érő lakásból ennyi jár neki! (Valljuk be, ez aztán a „nagyvonalúság”!) Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az öt éve tartó bírósági ügy lényegében Lipták Károly örökké tartó fellebbezései miatt húzódott. A békéscsabai és a gyulai bíróság ugyanis kizáróiigos használóként (és ez a humánus döntés!) a feleséget nevezte meg. Kötelezte Lipták Károlyt, hogy hagyja el a lakást. Csakhogy Lipták Ká- rolynak soha esze ágában sem volt a bírósági határozatokat respektálni. Ö mindig csak fellebbezett. Volt rá ideje és pénze. Ugyan ki téved? Visszatérek a korábbi ítéletekre. A bíróság megítélte, hogy Liptákné 1986. április 1-jétől 1989. július 31-ig havi 1250 forint lakáshasználati díjra és havi 400 forint garázshasználati díjra jogosult a lakásban maradt férjtől. Ez ugyan egy szép lakásért nem pénz, de szorult helyzetben minden fillér jól jött. Igenám, de a Legfelsőbb Bíróság szerint ez a bírói ítélet tévedés! (?) Nem jár az albérletben élő Liptáknénak semmi! Sőt! Vissza kell fizetnie 70 ezer forintot a férjének. Merthogy, miért, nem ment vissza? Az ű baja! Ha ő inkább albérletben lakik, minthogy elszenvedje a kiszolgáltatott helyzetet, akkor fizessen! Tehát a fentiekből következik, hogy Lipták Károlynét a közös lakás után használati díj nem illeti meg! És még mindig nincs vége. Az óvás folytán Legfelsőbb Bíróságra került ügyben Liptákné a fentieken felül még 17 ezer 013 forintos illetéket is köteles kifizetni. (Vajon miből?) Mindenesetre a Békéscsaba, Szőlő utcai lakás árverezésére (értékét a szakértő 1 millió 400 ezer forintban állapította meg) október 16- án kerül sor. Annak kimeneteléről olvasóinkat tájékoztatni fogjuk. Béla Vali Békéscsabán a városi televízió három területen közvetítette az elmúlt vasárnap, a kora esti óráktól késő éjszakáig a választás eseményeit és végeredményét. A központ a városi tanács elnökhelyettesi irodájában volt. Fotó: Kovács Erzsébet Árverezés a Szőlő utcában, avagy csabai „22-es” csapda Már azt sem tudom, a két porontyommal hányadszor kell költözködnöm az öt év alatt?! A főbérlőnek szüksége van a lakásra. Mennünk kell. De amikor másik albérletet keresve bejelentem, hogy van két kisfiam, már nem is kiadó az a lakás. Nekünk legalábbis nem. Azt mondja, van Magyarországon anya- és gyerekvédelem? Hazugság. Amikor azt tapasztalom, hogy többszörösen börtönviselt férjem élvezi a kétszintes lakásunkat. Hogy a gyerekeimmel albérletből albérletbe járok? Hogy kisemmiz- nek abból, ami megillet? Hogy a vagyonmegosztásnál a fiáimat úgy veszik, mintha nem léteznének ... Hogy packáznak velünk ötödik éve! Elegem van! De hát nincs se időm, se energiám arra, hogy a tanács, vagy a bíróság elé üljek. Akkor ugyan ki tartja el a gyerekeimet? A két szép fiamat, akiket az apjuk az öt év alatt egyetlenegyszer sem látogatott meg, mert nem is akarta látni őket! Hogy most elárverezik a fejünk fölül a lakást, amiért éjt nappallá téve dolgoztam. Például egyetlen napig nem voltam gyesen! Higgye el, nem egyszer gondoltam arra, hogy fogom a két porontyomat, és önyilkos leszek velük együtt!
