Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-05 / 234. szám
o A szeretet és az irgalom vezérelte éket Kiállítás a magyarországi szerzetesrendekről Paulik István: „Méltó emléket szeretnék állítani” (A szerző felvétele) Őszi virágbúcsú lesz vasárnap Gyulán. Október 7-e a Rózsafüzér Királynőjének ünnepe, egy a Mária-ünne- pek közül. A búcsúra más településről is rendszerint érkeznek zarándokok. Most az ünnepi mise után, 12 órakor az Apor tér 11. számú házban, ahol a Szűz Mária kegy- és emléktárgyak gyűjteménye található, új kiállítás nyílik, Weismahr Béla jezsuita atya ünnepi szónoklatával. A tárlat az 1950 előtt hazánkban működött szerzetesrendeket mutatja be. A gyűjtemény a gyulai Paulik István kezdeményezésére jött létre, s évek óta tartó, kiterjedt levelezéseinek eredménye. A ház első két kiállítási szobája 1988 óta várja látogatóit. A falakon és a tárlókon adományokból származó Mária- szobrokat, rózsafűzéreket, imakönyveket, kereszteket, szentképéket láthatunk. Nevezetes kegyhelyekről, illetve itthon és a távoli országokban szolgálatot tevő szerzetesektől származnak. Fakereszt Zairéből, rózsafűzé- rek a Szentföldről, de itt látható Mindszenthy bíboros olvasója is, amelyet egykor Kalocsán Grácia nővérnek ajándékozott... A gyűjtemény a népi vallásosság ereklyéinek felvoAddig is: olcsó áruk boltja fgy (is) élünk Hogy nincs pénz? Nem akadály! Színházat a mezöberényi gyerekeknek Sokan vannak Békéscsabán, akik az István király téri Csemege-bolt megszűnését követő nyilatkozatokból kiindulva, egyre várják, hogy egy ínyenceknek is kedvére való üzlet nyíljon a helyén. Erre már ígéretek is elhangzottak. Jelenleg azonban a Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dömpingboltot üzemeltet ott. Egyet a sok közül, illetve mégsem, hiszen itt a szegényesebb kiszolgálási körülmények ellensúlyozására lényegesen olcsóbban adják a portékát. A városközponti üzlethelyiség jövőjéről Haász Ferencet, a vállalat beruházási és üzemeltetési osztályvezetőjét kérdeztük. — Nem tisztázott még a' bolt profilja, hiszen nem ismerjük a privatizáció megoldását, így nem látjuk a legcélszerűbb üzemeltetési formát sem — mondta. — Ráadásul műemléki épületről van szó, melynek helyreállítási módjáról az új ön- kormányzatnak kell döntenie. Addig is indokoltnak A művelődési és közoktatási miniszter az Országos Pedagógiai Intézetet és a Nemzetközi Kulturális Intézetet 1990. október 1-jei hatállyal — jogutód nélkül — megszüntette. A közoktatás kutatási, fejlesztési és innovációs feladatainak ellátására Országos Közoktatási Intézetet létesített, melynek vezetésére — főigazgatói minőségben — Zsolnai Józsefet bízta meg. A munkaügyi miniszter és látjuk az ideiglenes üzemeltetést. A mellette lévő édességboltunk addig is segít a korábbi választék biztosításában. Ábrahám György, a vállalat igazgatója a bolt üzemeltetési körülményeiről tájékoztatott: — Az üzlet bérleti jogát kétmillió forintért vásároltuk meg a Csemegétől, ezen felül évente négyszázezer forintot meghaladó bérleti díjat fizetünk használóként az ingatlan kezelőjének. Speciális, küllemében, színvonalában is városközponti boltot kívánunk kialakítani. Amíg viszont erre sor kerülhet, addig a költségeket az árengedményes árusításból származó bevétellel kívánjuk kiegyenlíteni. Ami pedig az elektronikai cikkek — egyébként jogszerű — árusítását illeti: kísérletről van szó. Amennyiben eredményesnek bizonyul az ötlet, ezek a termékek más ABC-áruházainkban is megjelenhetnek. K. A. J. a művelődési és közoktatási miniszter a szakképzési rendszer fejlesztésére Nemzeti Szakképzési Intézetet létesített, melynek vezetésével — főigazgatói minőségben — Benedek Andrást bízták meg. Kozma Tamást, az Oktatásikutató Intézet tudományos tanácsadóját a művelődési és közoktatási miniszter megbízta az Oktatásikutató Intézet főigazgatói teendőinek ellátásával. nultatása után a magyarországi szerzetesrendek öltözékeinek bemutatására vállalkozott. A férfi- és női ruhák fényképek alapján készültek, az eredeti viseletek a rendek számára létrehozott otthonokban ma is megtalálhatók. A kiállítás legnagyobb értékei azonban a személyes iratok, köztük egy 35 évig lepratelepen dolgozott apáca nemzetközi Vöröskereszttől kapott kitüntetése. Hivatalos levelek nyújtanak betekintést arról, hogy a rendek 1950-es felszámolása előtt a szerzetesek mint éltek és dolgoztak. Réthy Istvántól, a gyulai római katolikus egyházközK. M.-né kisnyugdíjas. A férjével ketten élnek egy kétszobás lakásban. Aki ismeri, úgy emlegeti, mint a takarékosság bajnokát. — Mit szól a megtisztelő címhez? — Azt, hogy kétes dicsőség, szívesen lemondanék róla. — Mégis, hogy lehet „művészi” fokon spórolni? — Először is úgy, hogy annak idején otthon sem dobáltuk a pénzt. Anyám nagyon szegény lány volt, s amikor jól férjhez ment, akkor már nem tudott az alapvető szokásain változtatni. Örökre megmaradt benne például, hogy vajjal, tojással nagyon csínján kell bánni. Ettünk is annyi zsíros kenyeret, mint a zsegény gyerekek. S később is elborzadtam, ha egy süteményhez 10-12 tojás, meg egy csomó dió vagy mandula volt előírva. Ilyet csak karácsonykor reszkíroztam meg. — Szóval jó iskolát járt ki? — Meghiszem azt! A húgom már 14 éves volt, amikor föllázadt, hogy végre új télikabátot kapjon. Addig tőlem örökölte. És mennyi átalakítás volt! A nagylány- kori angol fazonú tavaszi kabátom 20 évet ért meg: hosszúból lett hétnyolcados és' háromnegyedes, majd félkabát. És így tovább, és Így tovább ... — De ezek már régen voltak ... — Persze, mint az is, hogy otthon mindennel az égvilágon spóroltunk, s később csak ség plébánosától megtudtuk, Magyarországon — így megyénkben is — igen sok rend működött. Szerzetesek \ tanítottak az iskolákban, dolgoztak szegényházakban, ápoltak a kórházakban. A társadalomban jelentkező égető bajokon próbáltak enyhíteni a szerzetesi eszmény, ,az irgalom és a szeretet jegyében. Hogy várható-e a rendek újbóii működése, Réthy István azt válaszolta, minden újraéledhet, ha hagyják. Mert az nem lehet kérdés, hogy hasznos-e a kenyér, a beteghez a jó szó,' hasznos-e az élet, amely a szeretet csodáját hirdeti. Gyulán már tervezik, hogy a működő rendeket is bemutatják. Most az 1950 előttieket sikerült újból életközeibe hozni. S hogy a bencéseknek, cisztercitáknak, jezsuitáknak, lazaristáknak, piaristáknak, karmelitáknak, az irgalmásóknak, az iskola- testvéreknek, az angol kisasszonyoknak, a franciskák- nak, a dominikáknak, a premontreieknek és a többi rendeknek, társaságoknak legalább az öltözékeit megismerhetjük, az elsősorban Paulik István kitartó munkájának köszönhető. A kiállítás méreteinél fogva sem vállalkozhatott teljességre, a szerzetesek életének, gazdag tevékenységének bemutatására, de így is hiányt pótol. A tárlat dr. Jároli Józsefnek, a Békés Megyei Levéltár igazgatóhelyettesének szakmai útmutatása alapján, a szegvári dekoratőr, Szabó Judit rendező munkájával valósult meg. A ruhák elkészüléséhez anyagi támogatást az Actio Catholica egyházi szervezet és a Soros Alapítvány biztosított, a helyiségeket a Pándy Kálmán Megyei Kórház alakította ki. Az Apor téri két új terem is — az október 7-i ünnepélyes megnyitó után — szombaton és vasárnap 9—12 óráig várja a látogatóit. A gyűjtemény kezelője, Paulik István azonban vállalja, hogy előre bejelentett csoportokat bármikor végigvezeti a kiállításon. Címe: Gyula, Réz József utca 20. Sz. M. elő kellett venni a „mintákat”. Például: soha sem dobtunk ki ételt. A maradékot este megettük, a kenyér héja mént a tyúkoknak, ha száraz kenyér maradt, abból morzsa lett. Tejet kiönteni? Isten őrizz, aludttejnek ment. — Jól jön most minden praktikus szokás, de ez vajon elég a jó gazda asszonynak? — önmagában nem. A vásárlás legalább ennyire fontos. Hol, mikor olcsóbb a zsír, a vaj, a baromfi, a dzsem és más. — S ha az unokák itt vannak? — Az többe kerül, mert akkor jobban főzök, s több gyümölcsöt veszek, de a méregdrága üdítőket akkor sem. Hideg tea, citromos limonádé járja. Még a strandra is azt vittünk, meg itthon készített szendvicset. És persze gyümölcsöt. A belépti díjon kívül egy fillért sem költöttünk. Mégis vidáman, jól telt az idő. — És az ajándékok? Arra szoktak sokat költeni a nagymamák. — A sok játéknak sohasem voltam híve, bár pár éve még több ajándékot vettem. Most karácsonykor viszont felnőtt, gyerek, mindenki könyvet kapott. Igaz, volt közte 400 forintos is. — Milyen lesz az idei karácsony? És jövőre? — Azt csak a jó Isten tudja ... Egy biztos: a téli délutánokat a férjemmel a jó meleg könyvtárban töltGondoltak egy nagyot és elhatározták, hogy megvalósítják. Érdeklődés, igény van, tehetség és rátermettség szintén, de ma már mindez kevés. Ma az kell, hogy az ötlethez, az álom realizálásához a pénzt, a gazdasági hátteret is előteremtse, aki olyan nagy fába vágja a fejszéjét, hogy gyermekszínházat ákar alapítani ott, ahol még nem volt. S éppen most, amikor a meglévőt fenntartani ugyancsak elismerésre méltó teljesítmény. — A Mezöberényi Szabadidő-szervezők Egyesülete azzal a céllal alakult, hogy a gyermekeinknek értékes, tartalmas kulturális programokat biztosítson, a gyermekeket olcsón szép helyekre vigye el — mondja Tóth Csaba ügyvezető elnök. — A közép- és általános iskolásoknak manapság nagyon kevés szabadidejük marad a tanulás mellett, ezért különösen fontos, hogy azt értelmesen töltsék el. Egyesületünk júliusban alakult meg, de már évek óta foglalkozunk szabadidő-szervezéssel. Tagjaink tanárok, sportcsarnok-igazgató, strandmester, iskolaigazgató, ifjúsági létesítmény vezetője, teníszelnök, jogász. — Mezőberénynek kiterjedt külföldi kapcsolatrendszere van Németországgal, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Jugoszláviával, és ez azt jelenti, hogy bővíteni tudjuk programjainkat. Lényeges szempont, hogy városunk éppen abban az időszakban indult fejlődésnek, jük, s közben az újságokat is elolvassuk. Mert haza már csak egy jár. M. Z.-ék nem küzdenek filléres gondokkal. Sőt, többet is megengedhetnének magúknak!, mint teszik. Szakmájukban beértek, befutottak, mindkettőjüknek jól jövedelmező állása vari. A szépen berendezett, nagy lakás mindennel ellátva. Körülöttük egy cseperedő gyermek. Itt ugyan spórolásról nincs m!it beszélni, de azt tudtomra adják, ők is megnézik, a pénzt, mire .költik. — Már csak azért is, mert nem lehet tudni, rrjí lesz holnap, holnapután ebben a mai világban — mondja Zoli. — A „mai világ” amolyan végszó: politika következik utána. Vagy nem? — Hát, mi más? — teszi föl a költői kérdést Anni —, egy pillanatig nem függetlenítheti tőle magát az ember. Minden ezen múlik, de egyébként is mindkettőnket érdekel. — Egyik pártba sem léptek be se most, se azelőtt. Miért? — Jobb kívül lenni — szól „bölcsen” a férj —, ezt már a szüléinktől megtanultuk, meg aztán egyik párttal sem tudunk teljesen egyetérteni. Én majdnem úgy vagyok, hogy egy párat össze kellene gyúrni: ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, mint Kabos mondta a für- dővízre-n Hyppalit-ban. De viccen kívül, tényleg, én valami olyanra vágyom, ami az MDF, az SZDSZ és a Fidesz keveréke. — Csak nem fúzióra gondol? — kérdem; s már kacagunk is, mert a tűz és víz enyhén szólva: nem illik össze,. Aztán megkomolyoamikor az ország gazdasága visszaesett. S most hasonló folyamatot figyelhetünk meg a kultúra területén. Miközben a gyerekek egyre jobban igényelnék a színházat, a város pénze egyre kevesebb. A szabadidő-szervezők azonban nem hagyták magukat lebeszélni tervükről azzal, hogy nincs pénz. Ha nincs, majd lesz, előteremtik maguknak, azaz a színháznak. Egész napos rendezvényt szerveznek október 7- én, megnyerték a diszkósokat, az amatőr tánccsoportokat, a piaccsamokban színpadra állítanak mindenkit, aki él és mozog. Lesz dzsesszbalett, néptánccsoport, gyermeknéptánc, tánc- zenekar, belépődíjak lesznek, és az egész rendezvény bevételét a gyermeke?. ín ház megalapítására ajánlják fel. A szándék világos, de egyben olyan merész, alig merem leírni: színházalapításról van szó, amihez induló tőke kell, hogy a helybeli gyerekeknek kőszínháza legyen, ahol évente legalább egy nagyobb lélegzetű színdarabot mutatnának be. Később természetesen jelmezek, díszletek kellenek, és a társulat utaztatása sem olcsó mulatság. A művészi vezető, főrendező pedagógus lenne, vele együtt két koreográfus és egy zenei vezető irányítaná a munkát. Valamennyien pedagógusok, műkedvelők, színjátszók. A város átjátszó televíziós rendszerét is szeretnék kihasználni. N. K. dunk, főleg a feleség szavára. — Tudja, mit nem értek? Azt, hogy ugyan miért ez a nagy tülekedés a hatalomért? Meg a ragaszkodás is hozzá. Mikor az üres kamrának bolond a gazdaasszonya. bárki legyen is az. Amit most mondok, abból megint nevetés lesz, de én ezt egész komolyan gondolom, a tavaszi győzelem után azonnal átadtam volna a kor- mányrudat az ellenzéknek. Előbb mutassák meg ők, hogy mit tudnak! — Ilyen a történelemben még elő nem fordult, s gondolom, nem is lesz rá példa, arra viszont már inkább, hogy mint most, mindent bevetnek a hatalom érdekében. — Pont a mindennel van baj — folytatja Zoli —, s már a 100 nappal kezdődött. Ez jól bejáratott, régi demokráciákra érvényes, ahol csak egy kormány, de nem a politikai és gazdasági rendszer bukott meg. Itt, nálunk — a Fidesznek volt igaza —, nagykoalíció kellett volna. Mert bár a két „nagypárt” együtt sem jelenti az egész országot, mégis a közös felelősség valami biztosítékot nyújtott volna. — Mire? — Hogy nagyobb bajt nem csinálnak annál, mint ami már úgy is van. Hiszen ellentétben az örökös, múltba nézéssel, (itt most a jövőről van szó. Mindnyájunkról. Meg az eztán születőkről is. Arról, hogy lesüllyediünk-e a harmadik világba, vagy tényleg elindulunk Európa boldogabbik. része felé. Aki ezt nem látja, aki erre nem fog össze a másikkal, az nincs tisztában a felelősségével. Enyhén szólva. Mert azt is mondhatnánk, az nem valódi politikus. Vass Márta Megszűnt az OPI
