Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-26 / 251. szám

1990. október 26., péntek Manócskák Jó 'kollégám még a helyhatósági választások első for­dulóját követően imigyen huncutkodott velem: „Na, most írjál valamit arról, hogy miért ilyen kevesen men­tek el szavazni!” (Ki gondolta volna akkor, hogy két hét múlva ráadásul meg is feleződik a szavazók tábora?) Miért ne? — villant át agyamon a kérdés, s már éppen lehuppanni készültem a székemre, mikor megjelent előt­tem egy rmanócska. Elképesztő magabiztossággal rátele­pedett az írógépemre, s — a nyomaték kedvéért ujját felemelve — kijelentette: „Márpedig nem írsz semmit — még semmi sem dőlt el. Hát honnan veszed a bátorságot arra, hogy befolyásold a választópolgárokat? Meg aztán nem félsz attól, hogy rád sütik, ennek, meg ennek a pártnak vagy a bértollnoka?” Istenuccse, mintha egy hordó jeges víz ömlött volna rám. Mi a fene, gondolkoztam el a dolgon, régebben azon siránkozott az újságíró-társadalom, hogy a cikk rizikó- sabb részéhez érve folyton-folyvást csengőcskék szólal­nak meg a toll emberének fülében,'most meg holmi ma­nócskák remegtetik meg a plajbászt tartó kezet? Most persze néhányan azt gondolják, hallucináloik. Itt a sza­bad sajtó, merthogy kivívatott a sajtószabadság — a hír szent, a vélemény szabad. Nana. Azt javaslom, várjunk egy picinyest ezzel az értékítélettel. Még „megfázunk” a végén. Induljunk el Kónya Imrének, az MDF parlamenti frakciója vezetőjének minapi, albertfalvai megjegyzésé­től: nem kormánypárti, vagy akár kormányellenes sajtó kell a népnek, hanem objektív, a tényszerűségre építő. Dőreség lenne vitatkozni ezzel a, már szinte közhelynek minősülő megállapítással, annyira igaz. Mint ahogy az is, a tények világában munkálkodó politikai pártok­nak is tiszteletben kell tartaniuk az információ mind sebesebb áramlásáért felelős törúegtájékoztatást. Nos, lássuk a medvét! Sokat töprengtem azon, hogy végül a nyilvánosság elé tárjam-e azt a, helyhatósági választási kampány alatt történt esetet, mikor is a Ma­gyar Demokrata Fórum békéscsabai elnöksége — fino­man fogalmazva — kérdőre vont, vagyis megpróbált kérdőre vonni, miért azt a címet adtam a párt nagy­gyűléséről szóló tudósításomnak (!), ami végül is meg­jelent. Hisz nem nagy ügy, mondhatná valaki, mással is előfordult már ilyesmi. Való igaz. Velem is. Egy szösszenetem kapcsán ugyan­azon párt egyik képviselője néhány héttel azelőtt két kollégám füle hallatára ordítozott velem a szerkesztő­ség folyosóján. Azt hittem, rosszul hallok, pedig Csak az idő állt meg egy pillanatra. December 6-án a Népúj­ságban megjelent, Politikusterror című publicisztikám­ban még azon keseregtem, hogyan lehet az, hogy egy kisgazdapárti politikus azt gondolja, itt az ideje a sajtó megrendszábályozásának, rá egy hónapra pedig az SZDSZ helyi képviselői „magyarázták el” nekem a szer­kesztőségben, miképpen kell újságcikket írni. Hál’ isten­nek, mindez már a múlté. De most éritk, miről van szó — merről fúj a szél? Mert én nem. Pedig már azt hittem, végre gyümölcsöző, egymás véleményének kölcsönös tiszteletben tartására épülő kapcsolatot sikerült kiépítenünk megyénk politi­kai erőivel. Szomorúan írom le: már ott tartok, áldom manócskám eszét azért, hogy nem a választási kampány idején vetettem papírra e sorokat. Minden bizonnyal ki- kiáltatnék MDF-ellenes újságírónak, aki nem átallott hozzájárulni a kormánykoalíciót alkotó pártok orszá­gos, súlyos választási vereségéhez (bár meg kell jegyez­ni, a független kisgazdapárt a vártnál is több voksot kapott a megyében), az SZDSZ és Fidesz alkotta libe­rális ellenzék békéscsabai térnyeréséhez. Rezignált hangulatú versében élete végén Arany így elmélkedett: „Ha valaki bekent sárral, nem pöröltem, félreálltam, letöröltem.” Boldogtalan költő. Ő még nem tudhatott, a manócskák létezéséről. Dányi László Taxistüntetés LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Csütörtökön, az esti órák­ban magántaxisok százai gyűltek össze Budapesten, a Hősök terén, hogy a néhány órával azelőtt bejelentett benzináremelés ellen tilta­kozzanak. A hosszú gépko­csisor ezután a Kossuth La­jos térre, a Parlament elé hajtott. Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi minisz­ter a Parlament- épületéből kiment a tüntetőkhöz, és meghallgatta követeléseiket. A taxisok alkalmi szóvivője, Horváth Pál kifejtette: a benzinár emelésének ez a mértéke — úgy érzik — megélhetésüket fenyegeti im­már, ezért arra kérik a kor­Várjuk a lakosság ás a közületek megrendeléseit! PROFILUNK: — acél nyílászárók, acét-ailu. komb. szerkezetek — rács, ollós rács, fémvázas csarnok — lemezdaraboilási, liemezéil-hajilítás, lemezhengerítés — kovácsolt termékek (ácskapocs, falszeg, díszrács) — kerítés, kapu, tartály — acéllemez-szigetelés — egyéb lakatos termékek helyszíni szerelése. ' GARANTÁLT MINŐSÉG! „VASALAT” ÉPÜLET- ÉS SZERKEZETLAKATOS KFT., 5700 GYULA, HENYEI M. U. 19. PF. 106. Telefon: (66) 61-401. 0 Fesztiválvárosok Szövetségében „II várszínház nemcsak helyi, hanem országos érdek” „A várszínháznak küldetése van ...” Szombaton a megyei könyvtárban: Csalóka Péter és a Gések Békéscsabán, a megyei könyvtár játszótermében gyakorta találkozhatnak a gyerekek előadóművészek­kel. Ám ezúttal, most szom­baton, a közreműködők ma­guk is gyerekek lesznek. A békéscsabai Szabó Pál téri iskola tanulói mutatják be Weöres Sándor Csalóka Pé­ter című komédiáját. A húsz­tagú színjátszócsoportot ve­zetőjük, Tóth Balázs tanár úr csák így emlegeti: „a Gé- sék”. — Valamikor, öt-hat év­vel ezelőtt volt egy nyolca­dik osztályom, velük hoztuk létre az első színjátszókört — meséli. — Ők gé osztály­ba jártak. A feleségemmel közösen vezetett csoportun- kan — ő ugyancsak itt ta­nít — mindenkor rajta ma­radt a cím: Gések. A csoport tulajdonképpen az iskola egyik szakköre, melyben a pedagógus előtt „megnyílnak” a gyerekek. Hetente próbálnak, hol az aulában, hol igazi színpadi körülmények között, az if­júsági házban. Nagy segítség ez, hisz itt a maguk készí­tette díszletek is másként hatnak. Délutánonként nem­csak színdarabokkal foglal­koznak, hanem drámai szi­tuációs játékokkal is: jó lec­ke ez a szerepek megformá­lásához, egymás megismeré­séhez, ahogyan az iskola nyári bükösdi táborában szintén az elsődleges cél a közösség összekovácsolása. Hogy kik juthatnak be a színjátszócsoportba ? Akiknek kedve és tehetsége van az ilyesmihez. — Ha hívnak, mindenho­vá elmegyünk — mondja Tóth Balázs. — Csalóka Pé­ter a legelső darabunk volt, sokat dolgoztunk rajta, sze­retjük. Sajnos, nehéz olyan művet találni, ami közel áll a gyerekekhez, velük előad­ható. A Gések előadása szomba­ton délután 3 órakor kezdő­dik a megyei könyvtárban, Békéscsabán. Sz. M. mányt, hogy vonja vissza az intézkedést. Siklós Csaba az­zal válaszolt, hogy erre nincs mód, hiszen a kormány kényszerhelyzetben van, nin­csenek olyan tartalékai, ame­lyekkel a szovjet szállítások kiesése miatt dollárért im­portálni szükséges nyersolaj árát fedezni tudná. Hozzá­tette : az áremelés egyik cél­ja volt az is, hogy üzem­anyag-takarékosságra kész- . tessék az autósokat. A ta­xisok képviselői jelezték, hogy a tiltakozó akciók va­lószínűleg folytatódnak majd. A szakemberek korszakos jelentőségű eseménynek tart­ják, hogy nemrégiben meg­alakult a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetsége. Az alakuló közgyűlésen a fővá­roson kívül felvételét kérte Szeged, Sopron, Kecskemét, Győr, Szentendre, Pécs és a Gyulai Várszínház. Hogy mi célból léptek szö­vetségre, erről így beszélt Havasi István, a várszínház igazgatója: — Ezt világosan megfogal­mazza a szövetség alapsza­bálya, jó néhány pontban felsorolva a feladatokat. Min­. det nem említem, de szerin­tem a lényeges az, hogy kö-' zösek a gondjaink, így ezek ellen közösen tudunk a leg­hatékonyabban fellépni. Ilyen például a szakmai munka erősítése, a propa­ganda- és érdekvédelmi te­vékenység összehangolása, de arra is alkalmas lehet ez a szövetség, hogy a tapasztala­tainkat kicseréljük, ezzel is segítve a másik kulturális in­tézmény munkáját. A szö­vetség létrehozásával meg­nyílik az út Európa felé is, ugyanis a szövetség elnöksé­ge kéri a felvételünket az Európai Művészeti Fesztivá­lok Szövetségébe. # — Van-e, lesz-e anyagi erőforrásuk a tagok támo­gatására? — A szövetség egyelőre erkölcsi súlyával lesz képes arra, hogy támogatást adjon tagjainak, de gondolom, egy­szer eljön az az időszak is, amikor különféle alapítvá­nyok, szponzorok támogatá­sával anyagiakkal is képes lesz segíteni. Szeretnénk el­érni azt is, hogy szövetsé­günk javaslattevő szerepe érezhetővé váljon a külön­féle fesztiválok állami tá- m o g atásának o d aítél és éb e n, támogatásában. Azt is elha­tároztuk az alakuló közgyű­lésen, hogy minden tagszer­vezet a jövőben névhaszná­latánál mintegy megkülön­böztető jelzésként felhasz­nálja a szövetséget, ami ese­tünkben azt jelentené, hogy a jövőben a Gyulai Várszín­• ház mellett ott lenne: Ma­gyar Művészeti Fesztiválok Szövetségének tagja. — A helyi önkormányza­tok kialakítása idején létbi­zonytalanság érezhető a színházi életben. A Gyulai Várszínháznál is? — Meg kell mondanom, mi már korábban felkeres­tük a pártok vezetőit, sőt meg is hívtuk őket az évi hagyományos társadalmi ve­zetőségi ülésünkre, amelyen legnagyobb sajnálatunkra csak az MDF és a szocialis­ta párt képviseltette magát. Vázoltuk a jövőre vonatko­zó elképzeléseinket, amely­lyel — meg kell mondanom — nemcsak, hogy messzeme­nően egyetértettek és párto- lólag nyilatkoztak azokról, hanem újabb javaslataikkal bővítették is a jövő évi prog­ramot. Kérték, hogy szen­teljünk nagyobb figyelmet — és ezt mi természetesnek vettük — Erkel műveinek bemutatására, az Erkel-kul- tusz kialakítására, életben tartására. Ennek jegyében máris felvettük a kapcsola­tot a Szegedi Szabadtéri Já­tékok Igazgatóságával, és ha minden szándékaink szerint történik, a műsorukon sze­replő Hunyadi László operát jövőre áthozzuk Gyulára és közösen újra színpadra ál­lítjuk. De vannak egyéb elképzelések is, amelyeket kölcsönösen támogatunk. Nagyon remélem, hogy bár­milyen politikai változás van, vagy lesz városunkban, a várszínház mindezektől függetlenül kap annyi tá­mogatást, hogy betölthesse funkcióját. Hiszen joggal ál­líthatom, nemcsak helyi, de országos érdek is, hogy ez a kulturális intézmény tovább éljen. Nem merülhet el a süllyesztőben! Félve említem meg, de meg kell, hogy mondjam: fals híreket hal­lottam. Nevezetesen, hogy a várszínházát „összevonnák” más kulturális intézmények­kel, ami szerintem képtelen­ség, hisz ^gy színházat nem lehet egy kalap alá venni más kulturális intézménnyel. Akkor az már nem lesz szín­ház többé. Nagyon szeretném hang­súlyossá tenni, hogy a Gyu­lai Várszínház nemcsak nap­jainkban, nemcsak a közel­múltban, hanem hosszú ide­je — lehetőségéhez mérten — a ‘progresszív színházi élet elitjéhez tartozott. Azért nem szabad elfelejteni, hogy már másfél évtizeddel ez­előtt, amikor sokan még po­kolra kívánták Márait, mi már akikor kértük, hogy be­mutathassuk a Kassai polgá­rokat. Vagy még korábban, 1965-ben, amikor színre vit­tük Sárközi György Dózsá­ját, vagy Madách Csák vég­napjait, akkor bizony „re­bellis tettnek számított. Ezekben a darabokban a magyar színházi élet vezető színészei vállaltak szerepe­ket. Az sem kapott nagy publicitást annak idején, hogy Keresztúry Dezső aka­démikus két hetet töltött Gyulán, figyelve a várszín­ház műhelymunkáját. Talán lehetett érzékelni, hogy a magyar drámairoda­lom klasszikusainak szín­padra állítása nemcsak az örökértékű műveknek szólt, hanem a friss, az új, a re­formgondolatok igehirdetésé­nek is. — Biztos vagyok abban, hogy az új politikai légkör tovább erősítheti a gyulai közéleti színház jövőbeni szerepét — fejezte be nyi­latkozatát Havasi István igazgató. Kép, szöveg: Béla Ottó A benzináremelés egyenlő a felháborodással! (Folytatás az 1. oldalról) kormány eddig még téve­désből sem tartotta be ígé­retét. Az rendben van, hogy nekem használnom kell az autót, mert ez a munkaesz­közöm. De mondja csak! Mi lesz a szüléinkkel? Hogyan tudnak megélni csöppnyi nyugdíjukból? Mert a ben­zinnel nem fejeződik be az áremelés. Kilátástalannak lá­tom a helyzetünket... A zöld Wartburg szép, sző­ke utasa női fodrász: — Ha száz forint lesz a benzin, akkor is kénytelen vagyok tankolni. Vidékre já­rok frizurát készíteni. Nem tapsolok az örömtől, az már biztos. A homofcszínű Lada veze­tője tévészerelő: — Ennek a kormánynak sikerült elér­nie, hogy elveszítse a szava­hihetőségét. Mást monda­nak, mint amit csinálnak. Egyszóval, asszonyom, ezek megbízhatatlanok! A benzinkút munkatársa, Kokaveczné Szirmai Anna: — Az áremelésről pletyka­szinten hallottunk mi is. Semmiféle hivatalos értesí­tés nem érkezett arról, hogy éjféltől órát kell állítanunk. Van benzin bőven. Ha ki­fogy, egy telefon, és jön a tartálykocsi... Sötét Renault kocsiját töl­ti fel üzemanyaggal egy fia­talember, R. László: — Én nem hiszem, hogy éjféltől emelnek, ez már csak hisz­téria. De ha mégis igaz, ak­kor le kell váltani a kor­mányt. Ne várják meg, hogy kimenjünk az utcára ... A Bartók Béla úti benzin­kútnál sem jobb a helyzet, bár valamivel rövidebb a sor, mint a Szarvasi úton. A ikék Dacia vezetője csak legyint egyet: — Kész őrü­let, ami ebben az országban van. Már követni sem lehet a kormány intézkedéseit, kapkodásait. . . A trabámtos hölgy harcia- sabb bármelyik férfitársá­nál: — Nem csodálkoznék azon, ha reggel leállnának a taxisok, a buszok és tilta­koznának. De akkor mi is melléjük állunk. Nem szóra­kozásból használom a kocsit, ha annak lehet a Trabanto­mat nevezni. Ez a munka­eszközöm. Van egy zöldség­üzletem, abba pedig áru kell. Ha pedig felmegy a benzin ára, kénytelen vagyok én is a portékámat drágábban ad­ni. A piros Dacia pilótája szerszámkészítő: — Hogy fi­nom legyeik, nem vagyok el­ragadtatva a kormány. leg­újabb húzásától. De gondo­lom, ezzel a véleményem­mel nem vagyok egyedül. Nem diszkóba menetelhez használom az autót. Mező-, berényben lakom, és egy hódmezővásárhelyi vállalat bedolgozója vagyok. A Gábriel taxisa sóhajt egy nagyot: — Én beadom a kulcsot, ha nem emelünk mi is a tarifán. Csak az a kér­dés, kinek lesz arra pénze, hogy ezek után taxiba ül­jön?. .. Béla Vali

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents