Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-25 / 250. szám
o 1990. október 25., csütörtök x Volt első, második, harmadik... Tizedik is lesz? Alapos aggályok a néptáncmozgalomban 19*7 jó éve volt a megyei amatőr néptáncmozgalomnak. Ekkor lett örökös Aranygyöngyös-táncos a Mlinár—Kola- rovszki páros meg önmagunkat!” új szakszervezetben Kérem! Mondjanak egyetlen olyan munkahelyet, ahol a dolgozók mindegyike nyugodtan néz jövője elé, ahol az emberek elégedettek a fizetésükkel, s ahol nem kell tartani az utcára kerüléstől, ahol mindenkit végzettségének, képesítésének megfelelően dolgoztatnak... Szóval, ahol minden rendben van. Ugye, nem találnak ilyet? „Szervezzük Ahol egy bíznak Az országos szólótáncfesztivált 1974-ben rendezték meg először Békéscsabán, akkor még 14 néptáncos részvételével. A magyarországi együttesek tagjai egyre nagyobb kedvvel utaztak ide kétévente, hogy számot adjanak eredeti táncaink ismeretéről, egyéni tehetségük szerint újraalkotva azokat. A területi elődöntők után évek óta mintegy százan vehettek részt a békéscsabai döntőn, bizonyítva a hazai amatőr néptáncmozgalom erejét. 1991 januárjában lesz, vagy lenne a X. fesztivál... Az aggályok oka — mint a kultúra területén mindenütt — ismét a pénz. Born Miklós, a fesztivál szakmai főrendezője, az Amatőr Néptáncosok Békés Megyei Szövetségének ügyvezető titkára megerősíti: a biztató kilátásoknak egyelőre semmi a.Trpja. Májusban szokás szerint elküldték az együttesekhez a versenykiírást, a táncosok jelentkeztek is, de ... —1 Azok a szervezetek, melyek támogatták eddig a fesztivált, megszűntek — mondja. — Bizonytalan a gazdaintézmény, a megyei művelődési központ további léte is, mert költségvetése ez év december 31-ig szól. További gond, hogy feloszlott korábbi szervezetünk, a Délalföldi Néptánctanács, amely összefogta Békés, Csongrád és Bács-Kis'kun megyét. Szeged székhellyel. A területen most a miénk az egyetlen szervezett néptánctestület, így magunkra vállaltuk a dél-allföldiek versenyét is. — Mégis, ki fizeti ki a januári országos fesztivál költségeit? A versenyzők? — Voltak ilyen elképzelések, de ez nem járható út. Az amatőr néptánccsoportokban dolgozó fiatalok, vagy szüleik nem tudnának részvételi díjat fizetni, elég anyagi gondot jelent az ideutazás is. Ezzel a lépéssel sok tehetségtől vonnánk meg a bemutatkozási, bizonyítási lehetőséget. Jelenleg számomra is kérdés, milyen pénzből lesz itt fesztivál? De bízom benne, hogy az önkormányzat nem hagy cserben minket. A szólótáncfesztivál időközben olyan jelentős rendezvény lett, amelyre odafigyel az egész magyar néptáncmozgalom. Utóbb már profi táncművészek is bekéredzkedtek közénk. a versenyzők elvitték a vendéglátás hírét. Ez nem lehet közömbös a városnak sem, annál inkább, mert a kialakult kép szerint kulturális értelemben is hátrányos helyzetben vagyunk, ahová nem jönnek tudósok, alkotók, vagy rövid próbálkozás után elmennek innen. — Eddig ki állta a költségeket? — A megyei művelődési központ, a megyei tanács és részben a minisztérium. Levélben kértem a miniszter urat. hogy azt a támogatást, amelyet eddig kaptunk, ne vonja meg tőlünk. Pályáztunk is, de válasz még se innen, se onnan nem jött. Az amatőr néptáncosok megyei szövetsége 50 forintos tagdíjakból tartja- fenn magát, a rendezvényhez csak a munkánkat ajánlhatjuk. Ha az önkormányzat nem tud nekünk segíteni, úgy néz ki, valóban veszélyben a fesztivál. — Számítása szerint mibe kerülne? — Legutóbb 1989 januárjában 300-400 ezer forintból jöttünk ki a résztvevők szállásával, étkezésével, a díjakkal együtt. Szerintem nincs még egy országos fesztivál, amelyet ilyen kevésből kihoznának. A rendező megyei szervezet bizik benne, hogy még időben elhárulnak az anyagi akadályok, mert a táncosok közben készülnek a novemberi területi elődöntőre. Szerdánként a Balassiban közösen próbálnak, mindegy, hogy ki köztük a csabai, a gyulai, a szarvasi. Born Miklós szerint a korábbi fesztiválokon is mindig rivalizálás nélkül, egymást segítve versengtek a fiatalok. Talán ezért is olyan szép és megismételhetetlen a három napot záró csabai gálaműsor. Sz. MAz úgynevezett kultúra- közvetítő intézményekben — művelődési házakban, levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban — ha lehet, még az átlagosnál is nehezebb a helyzet, ha a kultur ralis érték- és érdekvédelemre gondolunk. Hogy így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az fiz érdeklődés, melyet a napokban tapasztaltunk a Közgyűjteményi és Közművelődési ^ Dolgozók Szakszervezetének rendezvényén, Békéscsabán. Vadász János országos titkár tartott tájékoztatót mindazoknak, akik már tagjai a szervezetnek, illetve azoknak, akik szeretnének azok lenni. Előadásának mottója — nem véletlenül —, „Szervezzük meg önmagunkat!” Hogy volt-e szavainak foganatja? Ez csak néhány hét múlva derül ki. Egy biztos: a Közalkalmazottak Szak- szervezetének megszűnésével pártában maradt kultúraközvetítő intézményekben tevékenykedő szakszervezeti alapszervezetek örömmel fogadják a feléjük nyújtott kezet. Annál is inkább, mert ez a kéz nem csak baráti jobbot, de segítséget is nyújt (nyújtott) az arra rászorulóknak. Mindezt minimális apparátussal, és elszánt ten- niakarással... E rendezvény krónikása idézhetné itt Vadász János szavait a megyei és a helyi önkormányzatokról, arról, hogy ez utóbbiaknál kezdeményezhetik az alapszervezetek művelődési bizottságok létrehozását. De szólhatna e tudósítás arról is, hogy mely (államháztartási, közszolgálati) törvények megalkotását szorgalmazza a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete és miért. Sőt! Kesereghetnénk a megdöbbentő adaton: az állam költségvetésének csupán 1,64 (!) százalékát fordítják a kultúrára. De mi értelme lenne? Hisz az előadás — és az ezt követő hozzászólások még inkább — arra figyelmeztetett, hogy megfelelő szerveződéssel, összefogással igenis elérhető, hogy kultúrabarát önkormányzatok irányítsák az egyes települések életét. * * * „A kitörési pontok megtalálását kívántam segíteni" — mondta tájékoztatója végén az országos titkár, ám ez nem jelentette a rendezvény bezárását, hiszen lehetőségünk nyílt két — már működő — alapszervezet titkárával beszélni, s a békési könyvtár vezetőjével, aki „csak tájékozódni” jött el az összejövetelre. Sonkoly János a megyében működő múzeumok szak- szervezeti tagjait képviselte: — Az elmúlt évben csatlakoztunk a KKDSZ-hez. Az ő kezdeményezésüknek köszönhettük, hogy 40 százalékkal emelték a fizetésünket. Ez akkor, a múlt évben hatalmas vívmány volt. — Egyéb eredményt is fel tud mutatni? — Ügy hiszem, e szakszervezet legfőbb erénye az a személyes kapcsolat, melyet kialakítottak velünk. Bármi probléma felmerül, csak veszem a telefont, és itt a segítség, a tanács. — Olykor személyes védelemre is szüksége lehet egy szakszervezeti tisztség- viselőnek ... — Amikor felléptünk a munkahelyi szakszervezeti jogosítványok védelmében, nem hagytak magunkra a központban. Sőt... Ha kell, jogászt küld, ha kell, személyesen áll ki védelmünkben Vadász János. * * * Gyalog László, a gyulai művelődési központ, a levéltár ' és a könyvtár közös szakszervezetének titkára is „régi motoros”. Legalábbis amennyire az lehet, e nemrég szerveződött országos szervezet alapszervezeti titkáraként. — A tanácsi alapszervezetnek csak megtűrt tagjai véltünk, ezért döntöttünk a „válóper” mellett. Az új házasság a KKDSZ-szel sokkal szerencsésebbnek bizonyult., És itt nem csak arra gondolok, hogy segítségükkel elértük a pedagógustársadalom átlagbérét... — Hanem? — Például sikerült visszaszerezni az 50 százalékos vasúti kedvezményt. Létrehoztunk egy önálló nyugdíjastagozatot is. — Félő, hogy nehéz idő vár a közművelődésben dolgozókra. Hogyan tovább? — A közszolgálati törvény, remélem, foglalkoztatási és bérbiztonságot, egyszóval védettséget biztosít majd számunkra. Az államháztartási törvény életbe lépésétől — e törvény előkészítéséljen is hallatja szavát szakszervezetünk —, a kultúraközvetítő intézmények anyagi biztonságát várjuk. — Személyi védelemre volt már szüksége, mint titkárnak? — A demokrácia jegyében lépegetünk előre. Többször leültünk tárgyalni, míg elkészült kollektív szerződésünk, de már ez a munka is mögöttünk van. Szóval védelemre csak akkor lenne szükségem, ha ütköznek. De ^ hát erre mostanában nem volt példái Ügy gondolom, a kisebb intézmények kiszolgáltatottsága nagyobb lesz. De az ő helyzetüket nem ismerem annyira... * * * Úti Eva, a békési könyvtár vezetője még nem ismerhette kollégái véleményét egy esetleges „átállásról”. — A tanácsi alapszervezet kézzelfogható segítséget — olcsó mosószert, olcsó gyümölcsöt ... — nyújtott, ám szakmai érdekvédelemben nem számíthattunk rájuk, hiszen ők voltak a fenntartóink is. E szerepkört a megyei könyvtár látta (és látja) el. — Talán jó lenne a saját védelmüket, saját sorsukat kézbe venni, hisz nem lehet tudni, hogy az új önkormányzat mennyire lesz partnere a könyvtárnak? — Természetesen ez előre nem látható. Egy biztos, lenne munkája a KKDSZ- nek már most is. Tudja, mennyivel ment nyugdíjba egy kolléganőm? 11 ezer 100 forinttal! Ez azt jelenti, hogy havonta 6 ezer 700 forintból kell majd megélnie ... Vagy ott a művelődési központ régi helye (ők új épületbe költöztek). Talán a KKDSZ szava is nyomna a latban, ha megkapnánk ezt az épületrészt. — Manapság mindenki bizonytalan. Hogyan tovább? — Hasonló kétségek között élünk mi is. Mindenkire szükség lesz? — kérdezzük magunktól —, s ha nem? Ki dönti el: lka menjen, s milyen alapon? Persze nincs ökom feltételezni mindezt az új önkormányzatról, hisz nem ismerem őket. Az biztos, hogy az oktatási, köz- művelődési intézmények gazdátlanok. Fontos lenne,' egy értő kulturális bizottság az önkormányzat mellé, s ezt a mi szakszervezetünk is kezdeményezheti majd, mint jogi személy. — Ha csatlakoznak a KKDSZ-hez... — Én bízok benne, hogy így döntenek a lányok, a kolléganőim. Nagy Ágnes Magyarbánhegyes község önkormányzati képviselő-testülete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére. A munkakör betöltésének feltétele: — államigazgatási főiskolai, tanácsakadémiai, — vagy jogtudományi egyetemi végzettség — legalább kétéves szakmai gyakorlat. A pályázathoz mellékelni kell részletes önéletrajzot, végzettséget igazoló okiratok másolatát, erkölcsi bizonyítványt. Bérezés az új közszolgálati törvény szerint. Szolgálati lakás megoldható. A pályázat benyújtási határideje: 1990. november 25. Szokola Béla polgármester címére. Magyarbánhegyes^ Jókai utca 38. Telefon: 1. Pályázati felhívás A Mezőkovácsházi Városi Önkormányzat Képviselőtestülete PÁLYÁZATOT HIRDET jegyzői állás betöltésére Feltételek: — államigazgatási főiskolai vagy állam- és jogtudomány-egyetemi végzettség, — legalább 2 éves szakigazgatási gyakorlat. A pályázathoz csatolni kell: — erkölcsi bizonyítványt, — szakképzettséget igazoló okirat másolatát, — részletes önéletrajzot, amely ftartalmazza az eddigi szakmai pálya leírását. Fizetés: a hatályos jogszabályok szerint. A pályázatot a hirdetést követő 30. napjáig lehet benyújtani a városi önkormányzat polgármesteréhez. CÍM: 5800 Mezőbovácsháza, Árpád u. 176. Városi Önkormányzat Képviselőtestülete, Mezőkovácsháza Szabadkígyós község önkormányzatának képviselő-testülete pályázatot hirdet JEGYZŐI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE. A jegyzői állás betöltésének határideje 1990. december 3. FELTÉTELEK: — állami gazgatáisá főiskola vagy állam- és jogtudományi doktori végzettség — legalább kétéves közigazgatási gyakorlat. A jelentkezők csatolják erkölcsi bizonyítványukat, a szakképzettséget igazoló okirat másolatát, valamint részletes önéletrajzukat, mely tartalmazza előző munkahelyeiket és szakmai pályájukat. Fizetés a hatályos jogszabályok szerint. s A pályázat benyújtásának határideje: 1990. november 20. A pályázatokat Szabadkígyós község polgármesteréhez kell benyújtani. (Szabadkígyós, Kossuth tér 2.)
