Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-20 / 247. szám

IZHslUkfiW 1990. október 20., szombat o *$ ff $ í# ' Gymnastics group adds ex-Olympic coach «S ft»*«? Cfjssssasift« ÖS«» A-vaÄyT^^^Sö & a iáws£í& Ö8»&SÍ^ #'5Äs «£ War W* fW* A* ^fegsrcm^ ísfeK« <*-s ^€f&/s*pc ssam & n» erntetet &&, TSs Äa ftjSMgfea»S& $»•? Só vw-^S $**AS össsá^SirSe ««*- J «K&*. ^S»í!WS **»*>- 1 ' 8 'fe'“v -aoíiÍKf.v «*> ,*w^^ wtm»'s I í í» tíw írtraHát asaaái^s || & fe»»er dtüRögya­t&pK&xvim, iktwnA tátmMmú&xwsvza _ ...., 9 wöto*»'* gyíaaaMStes cos->pÍ)É»&£ & i&p&i % 'é^4$"■fí.JW**1* i — : «Ws ÄV«8t Ö&Cf a^Ä« W w» jg*4 w<«< iÄiSSte W» «feffffe ÖfÄÄÄSi , A Ä& ú«áíSSÍ &*&* » iMÄ &Ä& iS^i IMS ««ssä^. Äö Sä }k Jm v.wmx> mmZä&m&&z fcsw* iwte iSSw^»!« «*i?M WaÄ wjtf* a : SfiH&i&WÄfc '• •' *•<■-. ffys^ e&xtMtk&teeÜ $s&Ü£- : tg$srlM ííágs^ssö®» S'ß'ßcß '«»«: sfcraööd SS Íö * «näl &Matä& scsä^sy «$$&£ ííw sfeSis of a ű^fggK *>!*««»& a«* .................-.....—■ ' ; JBMT« ttéMÉÉl! Cmäi uiaes Ä P«*»*? Mastern**» m m«««** l«cfe*ÄJso» aamk» aas» *?a tagafc é&3 &a vmrmim g&emsi ekrstá Sterte sm&gzm x> fta *$*» í asfeaeaS; ÍM8 wsn fccei? « : „Bocsánatot kérve nem lehet győzni!” Lukács József — sacramentoi napjairól Duane Spilsbury aligha véletlenül adta riportja címének a helyi Neiglbors hasábjain, hogy a messziről érkezett edző egykor az olimpiai csapatot irányította. Mert beszélgető partnerének nacioná- léjából ez a „minősítés” emelkedik ki, s a klasszikus üzleti mecha­nizmus szerint a legfontosabb az újságnak is, a munkaadónak is: mi és hogyan „adható el”? Lukács József neve elsősorban ezen kersztül vált eladhatóvá, s talán másodszorra már nem is szükségeltetik a macskaköröm, mert szerencsére túl vagyunk az álszerény beidegző­désen, vagyis, hogy igenis árucikk az emberi szaktudás. Amely — egyelőre, de lehet, hogy még sokáig — jóval többet ér a nyugati országokban, mint idehaza. Pénzben kifejezve legalábbis. Mert a békéscsabai mesteredző igazán nem panaszkodik, ahogy mondani szokták, megtalálta a számítását Kaliforniában. De mint mondja, na­gyon kemény lecke volt számára a sacramentoi fél év. Ha a sprinterek egyszer összetalálkoznak Pazarnak bizonyult a nyár, legalábbis ami az eredmé­nyeket illeti — mondhatja minden edző, aki az Előre Spartacus úszó szakosztályában tevékenykedik. A külön­böző korcsoportos bajnokságokon aranyesővel jutalmaz­ták versenyzőiket, s lassan nincs is olyan sportolójuk, aki helyezés nélkül maradt volna a versenysorozat végére. Elég, ha Szabados Béla és Zsilinszky Tibor nemzetközi megmérettetését elevenítjük fel, vagy Purcsi György és Hrabovszki Anikó, a hazai korosztályos bajnokságon nyújtott teljesítményét elemezzük. De sorolhatnánk to­vább a szakosztály aprajának, nagyjának dicsőséglistá­ját, minden bizonnyal csak nagy-sokára telne be a papír. Akkoriban ezekről az eredményekről beszámoltunk, ta­lán csak annyival érdemes kiegészíteni, hogy a „szakmát” is meglepte a békéscsabai úszók viharos gyorsaságú előre­törése. Még decemberben elutazása­kor megígérte, hogy visszajövet legalább egy fél napot mesél majd élményeiről. Szavatartó ember, bár most sincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen már újra belevetette magát a helyi tomaműhely zajos életébe. Ké­sőbb aztán mégis kiderül, még­sem olyan nehéz felidézni a sac­ramentoi napokat. Rengeteg élmény tolul fel, egymásból ke­rekednek elő, kis és nagy törté­nések. ♦ ♦ ♦ — Jóllehet Pozsár Géza neve nálunk keveset mond, de ha mel­lé teszem, hogy korábban Káro­lyi Béla houstoni tomaiskolájá- ban koreográfus volt, és már nagyváradi edzőként is segítette a világhírű trénert akkor... Szó­val, Pozsár Géza hívott meg, ő ugyanis néhány év után átköltö­zött az Újvilág túloldalára, Sac- ramentoba — és önálló útra lé­pett. Mivel ő továbbra is elsősor­ban a mozgástervezésre helyez­te munkájában a hangsúlyt, hogy mást ne mondjak, például a francia válogatott is az ő elkép­zelései alapján mutatja be gya­korlatait, úgy gondolta, én segít­ségére lehetek az edzésvezetés­ben, a legjobbak versenyekre történő felkészítésében. — Ezek szerint önálló, új munkába kezdett. — Ahogy vesszük... Az első meglepetés ugyanis akkor ért, amikor kiderült, én egy megle­hetősen népszerű, fiatal edző helyére kerülök, akinek, ha úgy tetszik, december 31-én miat­tam mondtak fel. Különösen ad­dig jelentett rendkívüli nehézsé­get minden edzés, amíg megfe­lelő szintre jutottam a kommuni­kálásban. Szerencsére viszony­lag gyorsan, jól megérttettem magam, s érdekes módon előbb talán a szülők fogadtak el. Egy 15-18 éves lányokból álló cso­portot vittem, zömmel olyan fia­talokét, akik számára egészen más jelenti a hajtóerőt az előre­lépéshez, mint itthon. Nem úgy­nevezett elit csoportról van szó. Csupán egyetlen kislányt emel­hetek ki, akivel ezen az újságfo­tón láthatóak vagyunk. Lucie- Anne Radimskynak hívják, a kö­zépmezőnyben végzett a nyuga­ti féltekéhez tartozó államok bajnokságán, így elutazhattunk Siettle-be a nagydöntőre is, ahol százan versenyeztek. Lucie ott szintén a középmezőnyben vég­zett, és ezt a rövid felkészítést te­kintve jó eredménynek könyvel­te el Géza is, és a kislány szülei is. Emellett talán az lehet még munkám értékmérője, hogy a búcsúzáskor Pozsár azt mondta: ,Amikor elutaztam egy hétre, rád nyugodtan itt mertem hagy­ni a tornatermet”. ♦ ♦♦ — Az amerikai torna-klubok felépítése mennyiben más, mint a mi szakosztályainké? — Merőben eltérő! Vala­mennyi magánerőből működik, szinte mindenki tagdíjat fizet, ami lehet heti 50 dollár, és lehet 250 is. A mi 250 tanítványunk mindegyike fizetett, de azt kell hogy mondjam, ez nagyon meg­éri még a kispénzű szülőknek is, mert később kamatostól megté­rül. Látom, furcsának tűnik amit mondok, pedig így van. Az Egyesült Államokban ugyanis komoly előny az egyetemi fel­vételinél a tomamúlt, egyáltalán a sportmúlt. S, ha valaki egy bi­zonyos szinten űz egy sportágat, biztos lehet a felvételben, ráadá­sul mentesül a tandíj alól, ez pedig akár 60 ezer dollár megta­karítást is jelent négy év alatt. Hát ezért népszerűek a tomaklu- bok is. Legalább ezer van belő­lük az országban. Ezek a műhe­lyek a sport mellett afféle fix szabadidő elöltési helyek, a szü­lők is kedvelik, mert tudják, hogy a gyerekek viszonylag hosszú ideig és folyamatosan „védett helyen” vannak. Noha, a legtöbb gyerek tisztában van vele, hogy sohasem lesz váloga­tott szintű tornász, mégis irdat­lanul hajt, mert ez hozzátartozik a mentalitásához. Ha nem a vá­rosban, legalább a klubban a leg­jobb akar lenni, s a legtöbb ezért minden áldozatra képes. Sokuk­ban kialakul egy magabiztossá­got sugárzó szemlélet, aminek később a felnőtt korban is nagy hasznát veszik. Úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy már na­gyon fiatal korban megtanulják: ,,bocsánatot kér\’e nem lehet győzni.” S talán ez a pont az, amelyen nekünk leginkább ér­demes elgondolkodni. Mi ma­gyarok nagyon gyakran úgy ér­kezünk ki egy-egy világver­senyre, hogy már a bemutatás­nál elénk kerülnek a tudásban nem jobb, de magabiztosabb fel­lépésű ellenfelek. Akadt azért persze ott is olyan kislány, aki az egész edzés alatt oda sem figyelt arra, amit mondtam, valami el­képesztő és meghökkentő sza­badság-érzést igyekezett érzé­keltetni velem. Köszönni is elfe­lejtett, közömbösséggel foga­dott mindent. Természetesen számukra inkább szabadidő klu­bot jelentett a tornaterem. ♦ ♦♦ —Ezek szerint csalódott is... — Erről szó sincs, tudtam mire vállalkozom, ezt is belekal­kuláltam a munkámba. De talán nem véletlenül mondta a minne-- sotai egyetemen tanító Deli Gá­bor, hogy valamelyik egyetemi szakosztályban méginkább megtaláltam volna a helyem, ami talán az amerikai torna szá­mára is hasznosabb lett volna. Különben a minneapolisi egye­temen tanul most szeptembertől Csisztu Zsuzsa, akit azért is vet­tek fel, mert korábbi válogatott­beli társa — mindketten tanítvá­nyaim voltak —-, Juhász Nagy Mónika igen jól helyt áll. —A városról még nem hallot­tunk semmit... — Van aki 150, mások 200 ezer lakost emlegetnek, min­denesetre a San Franciscotól száz mérföldre, délre fekvő Sac- ramentoban majd minden ház fából épül. A tavalyi földrengés óta sokan költöznek oda San Franciscoból, lévén, hogy az ál­lam fővárosa is. Bizonyára fur­csa — de Amerikában nagyon sok furcsasággal találkozni —, hogy miért nem a sokmilliós San... vagy Los Angeles-é a ve­zető szerep, de ez abból adódik, hogy a két nagy nem tudott meg­egyezni, ezért lett végül a köz­tük félúton lévő Sacramento. Az ott lakók azért is szeretik, mert a jellegzetes, száraz kaliforniai meleggel szemben a tenger le­vegője elviselhetőbbé teszi a forróságot. Megvallom azon­ban, nekem kezdettől fogva hi­ányzott az alföldi levegő, és mindig számontartottam, mi­korra is szól a repülőjegyem hazafelé... Fábián István Ez „csak” műhely Aki a lila-fehérek eredmény- listáját böngészgeti, e’gy érde­kességet megfigyelhet: az Ár­pád fürdőből nem sok hosszú-, illetve középtávúszó került ki az efmúlt öt esztendőben, annál inkább rövidtávon jeleskednek Kovács Ottó tanítványai. Szem­ben az elmúlt két évtizedes ma­gyar hagyománnyal, ugyanis a Széchy-istálló versenyzői „álló- képességből” nyerik az aranya­kat, s mindezeddig minden honi edző ezt kívánta lemásolni, több-kevesebb sikerrel. Akkor a viharsarki szakosztályt nevez­hetjük sprinter iskolának? — tettük föl a kérdést Kovács Ottó­nak, a helyiek vezető edzőjének. — Ez azért túlzás. Talán pon­tosabb lenne az a meg­fogalmazás: ez egy olyan mű­hely, ahol elsősorban sprinterek képzésével foglalkozunk. Hazánkról korántsem volt elmondható az elmúlt két évti­zedben, hogy a sprinterek böl­csője. Utoljára a hatvanas évek­ben akadt olyan alany, aki konti­nens-rekordot repesztett a klasszikus versenyszámban, a száz méteres gyorsúszásban. S bizony Dobay Gyula akkori, 54.5 másodperces eredménye óta nem akadt követő széles e hazában. Jellemző, hogy sokáig a magyar első osztályú szint erő­sebb volt, mint a hazai rekord. Ha az országos bajnokságon a győztes nem érte el a minősítési Immár végleges, hogy az idei sorozatból még hátralevő két Forma-1-es világbajnoki futa­mon a brazil Roberto Moreno helyettesíti a sérült olasz pilótát, Alessandro Nanninit a Benetton csapatánál. Mint ismert, Nannininak a szintet, akkor nem is magyar bajnokként hirdették ki, hanem csupán a verseny győztesének titulálták. Most úgy tűnik: meg­törik ajég! Vagyis a békéscsa­baiak erre „szakosodnak”, itt szeretnének áttörést elérni? s „Úszóként megfogadtam” — Valóban, az elmúlt húsz évben csak elvétve tűnt föl az uszodákban sprinter — fűzi hozzá Kovács Ottó. — De fel­nőttként senki sem tudott fölzár­kózni a világ élmezőnyéhez. Ezt látszik alátámasztani: Kovács Ottó többszörös magyar bajnok és rekorder volt a 100 méteres gyorsúszásban, fiata­labb korában pedig IBV-győz- tes is volt. Felnőttként azonban csak a honi berkekben jegyezték eredményét. Egykori edzője, Széchy Tamás nem is kívánt más sprinterrel foglalkozni, s miután az egykori hazai legjobb abba­hagyta az aktív sportolást, nem keresett több sprinter alkatú ver­senyzőt. Volt tanítványa azon­ban, úgy tűnik, nem adta föl, ha már ő nem léphetett be a nemzet­közi porond legjobbjai közé, keresi annak lehetőségét, hogy a békéscsabaiak közül ki teljesít­hetné egykori álmait. — Még rajtkőre álltam, ami­kor megfogadtam: ha edző le­szek, csak vágtázókkalfoglalko­zom. Rengeteget tanultam Szá­múit pénteken egy helikopter­szerencsétlenség során jobb al­karja leszakadt, s a másik keze is megsérült. Egy firenzei orvos- csoport visszavarrta ugyan a le­vált testrészt, de arra egészen minimális a remény, hogy az itá­liai sportoló valaha is autóver­chy Tamástól, de egyben sokat kísérleteztem saját magamon. Miután belevágtam az edzőskö- désbe, készítettem egy egyéni programot. Az eddigi elképzelé­seim beváltak, amit alátámaszt: szinte minden korosztályban jönnek az eredmények. —Edzésmódszerben mi a kü­lönbség egy vágtázó, és egy hosszútávúszó felkészítésében ? — A Széchy-iskolában a sportolók sokat úsznak és „las­san”, mi viszont kevesebbet, de nagy intenzitással. Persze ez így borzasztó egyszerűen hangzik, azért nagyon sok más összete­vője van még a sprinter-képzés- nek, nem beszélve az úgyneve­zett finom munkáról. Egy biz­tos: ellenfeleink két-háromszor több kilométert úsznak mint mi. Például a fővárosiak naponta hat-nyolc órát fordítanak edzés­re, míg mi napi három-, négy­órás munkával érjük el eredmé­nyeinket. —Mindez a kiválasztásban is jelentkezik? — Ma még nem tudatosan keressük a vágtázásra alkalmas gyerekeket. Inkább az edzés­módszer hozza ki, hogy kiből lehet jó sprinter. Azon kívül, hogy eredetileg is erre készül­tem, bele kellett törődnöm abba is, hogy ma a fiataloknak egyre kevesebb az idejük. Ezért rövi- debb edzésidőt kellett megálla­pítanom, vagyis a kényszer is abba az irányba vitt, hogy in­kább a sprinter- képzésbe mé- lyedjek el jobban. Végül is talál­tam Békéscsabán ügyes gyere­keket, s a szerencsés összetalál­kozás eredménye is, hogy ma van egy Szabados Béla, Zsi­linszky Tibor, Purcsi György, Hrabovszki Anikó.. Megdönteni a felnőtt rekordot — Akkor azok a fiatalok el­vesznek az úszósport számára, akik inkább hosszútávúszásra lennének alkalmasak? — Sajnos igen. Miként a Szé­chy-iskolában elvesznek a vág­tázok... Az idén még újabb nagy fel­adat vár Kovács Ottó tanítvá- nyOaira. Decemberben rendezik meg az idei felnőtt magyar baj­nokságot, amelyen rajtkőre lép­nek a viharsarki úszók is. Köz­tük az utánpótlás bajnok és re­korder Szabados Béla is. — Nem nevezhetem elsőszá­mú esélyesnek Bélát, ugyanis az egyik legfiatalabb lesz a me­zőnyben. De nem kizárt, hogy már az idén elhódítsa a felnőtt elsőséget is. Most a hazai rekord 51,60 másodperc. Tanítványom repülőváltóval 51,41-et úszott a franciaországi ifjúsági Európa- bajnokságon. (Repülő váltásnál átlagban négy tizedet szoktak a szakemberek hozzáadni az eredményhez, ennyi előnyt je­lenthet az egyik versenyző cél- baérkezése és a váltótárs koráb­bi startja az egyéni versenyszám rajtjához képest — a Szerk.) Búcsúzóul azért azt is hozzá­tette a békéscsabaiak edzője: — Halkan mondom: nem lennék szomorú, ha Béla még az idén megdöntené a felnőtt rekordot... Jávor Péter senyzőként folytathassa pálya­futását. Ami Morenót illeti, nem volt nár szabad, mert ebben az évben az EuroBrun színeiben szere­pelt. A versenyistálló azonban hozzájárult, hogy a 30 esztendős dél-amerikai sportoló kisegítse a Benettont. Sprinter a ’80-as évek elejéről (Kovács Ottó — balra) és a ’80-as évek végéről (Szabados Béla) Moreno helyettesíti Nanninit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents