Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-03 / 232. szám

BÉKÉS MEGYEI N É PÚJSÁG POLITIKAI NOPILIIP 1990. OKTÓBER 3., SZERDA Ara: 4,38 forint XLV. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM Jön a szovjet kőolaj A Szovjetunió az olajcsap többszöri elzárása ellenére végül is leszállította szep­temberben az ígért 296 ezer tonna kőolajat. Ezt Solti Ká- rolyné, az OKGT osztályve­zetője közölte az MTI kér­désére. Megjegyezte azonban, hogy a szovjet félnek az eredeti szerződés értelmében 528 ezer tonna nyersanyagot kellett volna szállítania az elmúlt hónapban. Október­ben pedig 412 ezer tonna lenne esedékes, de nemrég értesítés jött, hogy csak 315 ezer tonna kőolaj érkezik ebben a hónapban a Barát­ság-vezetéken. Szeptember végéig 3,£69 millió tonna szovjet kőolaj jött az országba, mintegy 550 ezer tonnával kevesebb a tervezettnél. A szovjet szállítások csökkenése miatt összesen közel 900 ezer ton­na kőolajat kellett kemény valutáért vásárolni, ami mintegy 240 millió dolláros rendkívüli kiadást jelent a gazdaságnak. II második forduló előtt „Őzért vagyunk e világon, hogy valahol otthon legyünk benne” Kopogtatócédula nem lesz Nem küldenek újabb ko­pogtatócédulákat az önkor­mányzati választások októ­ber 14-ére kitűzött második fordulója előtt — közölte az MTI kérdésére Tóth Zoltán, a BM Választási Irodájának vezetője. Azokban a válasz­tókerületekben, ahol ér­vénytelen volt az első fordu­ló. a polgárok személyi iga­zolványuk felmutatásával ugyanott adhatják majd le voksukat, ahol az első for­dulóban. Természetesen azok is szavazhatnak, akik az első fordulóban távol maradtak az urnáktól. Tóth Zoltán felhívta arra a figyelmet, hogy Budapest minden választókerületében meg kell tartani a második fordulót, miután a fővárosi közgyűlés tagjaira szeptem­ber 30-án a választópolgárok nak kevesebb, mint 40 szá­zaléka adta le voksát. A leg­több fővárosi kerületben ezenkívül ismét lesz egyéni választókerületi és kerületi listás szavazás is. A második * fordulóban mindazok a jelöltek indul­hatnak, akik az első forduló­ban részt vettek, s polgár- mester, illetve képviselő az a jelölt lesz, aki a legtöbb szavazatot kapja, függetlenül attól, hogy hánnyan mennek el szavazni. A BM Választási Iroda ugyanakkor kéri, hogy az esetleges visszalépéseket a pártok, társadalmi szerveze­tek, illetve a független jelöl­tek legkésőbb péntekig je­lezzék, mert szombaton meg­kezdődik a szavazócédulák nyomtatása a második for­dulóra. Mi volt az NDK? Mi volt az NDK? Történelmi büntetés két világháború kirobbantásáért? A győztes nagyhatalmak „üzlete” a vesztes számlájára? Politikai, katonai garancia Európa, a világ biztonságára? Diplomáciai egyezkedések eredmé­nye? A háború ötvenmillió áldozatáért kifizetett ár? Törlesztés Auschwitz és a többi haláltábor leírhatatlan borzalmaiért? Mi volt az NDK? Kettészelt égbolt, kettészelt ország, kettészelt otthonok? Város, amelyből kikanyaritoltak egy darabot, ahol az utca túlsó oldalára tilos volt átmenni? Családok, akik közül alig akadt, akit megkímélt volna ez a nagyhatalmi nemzetközi, világtörténelmi büntetés? Mi volt az NDK? Ma már talán könnyű okosan vá­laszolni, hogy zsákutca, mesterkélt és igazságtalan, ezért aztán szükségszerűen bukásra ítélt. De néhány évvel ez­előtt. még azt súlykolták polgáraiba, hogy a német föld szocialista fele a jó, a helyes, amelyikért dolgozni érde­mes, amely békét, megélhetést és boldogságot ígér. Né­hány évvel ezelőtt az NDK himnuszának csak a zenéjét lehetett játszani, a szöveg hozzá „indexen” volt. mert Johannes R. Becher versének refrénje így szól: „Deutsch­land, einig Vaterland” (Németország, egységes szülőföld). Ahol szintén néhány évvel ezelőtt az volt a legszelleme­sebb áprilisi tréfa — már akik meg merték kockáztatni hogy: Hallotta már?! Egyesítik a két Németországot! Fiatalságom öt legszebb, legtartalmasabb éve után és a mai napig több kedves német baráttal „felvértezve” képtelen vagyok messziről és hidegen szemlélni a szé­dületes sebességgel rohanó változásokat. Már csak azért sem, mert túl sokat hallottam magam is, hogy ez a ke­leti fele és csakis ez az országnak az a része, ahol élni érdemes, és semmi esetre sem a másik. Hiszen ott, a ti­tokzatos falon túl az ,a rothadó kapitalizmus” van, az általános válság, a munkanélküliség, az erkölcsi szét­hullás, és a berlini fal is éppen azért kell, hogy mind­ezektől megvédje az NDK népét, hogy oltalmazza sze­gény keleti munkást a gonosz nyugati kizsákmányolótói. Bocsánat, ez utóbbit tényleg nem régen mondta, nyilat­kozta valaki ország-világ előtt, tehát nem kellett ahhoz ott élni, hogy ezt a megdöbbentő kijelentést halljuk. Hogy akkor már régen senki sem figyelt rá, senki sem vette komolyan? Lipcsében, Drezdában és Berlinben nagy tömegek vonultak az utcára azzal a jelszóval, hogy „Mi vagyunk a nép". Később meg azzal, hogy „Mi egy nép vagyunk”. Csoda, hogy az emberek többsége a zűrzavar­ban — tanácstalanul, példaképek nélkül, megalázva, be­csapva — nem ismeri ki magát? Hogy kétségbeesve ke­resi a válaszokat, a kapaszkodókat? „Hová tűnt a sok virág?”. „Hová lettek a férfiak?” Marlene Dietrich is­mert slágerét alighanem könnyen lehetne folytatni: hová lett az a hatalmas nagy utópia, generációk álmai, tanul­mányai, hite, meggyőződése? Művészek, tudósok keresik a választ, miközben a hétköznapi események gyorsabbak minden észjárásnál, elméletnél. Volt egyszer egy NDK és egy NSZK. Mától mindkettő a múlté* mától a nagyhatalom van: Németország. Vele kell együttélni Európában, a világban, de még a német— német kapcsolatokban is. Kételkedni szabad, reményked­ni kötelező. Nledzielsky Katalin Ahol száműzték a „fogyatékos” jelzőt A „polgármester”-választás itt legalább annyira fontos kér­dés, mint az, hogy valaki tudjon írni, olvasni Fotó: Gál Edit A családtagok különböző­képpen reagáltak arra, hogy Évikét a speciális tantervű általános iskolába irányítot­ta az áthelyező bizcfttság. Anya sírva fakadt, apa az asztalra csapott. Évike nem gyógypedagógiai eset! Kicsit lassabb ugyan a felfogása, mint a többi gyereknek, de azért még nem értelmi fo­gyatékos! A nagyi fakanállal a kezében hadonászott és váltig bizonygatta, bízzák csak rá, majd ő elintézi, hogy a gyerek rendes álta­lános iskolába kerüljön. És csakugyan elintézte. Papírt, tollat vett elő (és élve a törvényes joggal!), megírta a Budapestre címzett felleobe- zést az áthelyező bizottság javaslatával szemben. Hama­rosan meg is született a mó­dosító javaslat, miszerint a kislány a különböző érdeke­ket figyelembe véve normál általános iskolába íratható. „Na, ugye!?” — mondta az ügy végén diadalmasan a nagyi, és Évikét beíratfák egy normál iskola ' első osz­tályába. Teltek az évek, a gyerek elmúlt már kilenc is, dó még mindig nem tudott .írni, ol­vasni, számolni. A többiek­től lemaradt kislány állan­dó kudarcnak volt kitevej emiatt gyűlölte az iskolát, a tanárait. Reggelenként sírva öltözködött, barátai, tarsai nem voltak... A gyerekkel való gondok a szülőket is megtörték. Anyuka már egészen odáig merészkedett, hogy felhívta telefonon a gyógypedagógiai intézet igazgatóját. Talán mégiscsak jobb lenne ott Évikének. Könnyebben akadnánik ba­rátai ... A pedagógusok is türelmesebbek esetleg... Ám a válasz kegyetlen; a jelen­legi jogszabályok szerint normál iskolából a második osztály (illetve kilenc éves kor) után nem helyezhető át tanuló speciális tantervű ál­talános iskolába. • * * * Sajnos, Évike sok van. Harcias nagymamák, szülők úgyszintén. És mire kiderül, rosszul döntöttek, a gverek sorsa már megpecsételődött. Nagy Gyulával, a Békéscsa­bai Jókai utcai speciális tan­tervű általános és szakisko­la igazgatójával innen indul beszélgetésünk. — Sajnos, az ide kerülő gyerekek mindegyikén ott a címke: értelmi fogyatékos. Hiszen az oktatási törvény értelmében csak azok jöhet­nek hozzánk, akikről az idő­közben „tanulási Képességet vizsgáló bizottságra” keresz­telt áthelyező szakemberek megállapítják; értelmi ké­pességeik* elmaradnak az át­lagostól. És ettől a címké­től rettenetesen félnek a szülők — mondja az igaz­gató. — Legtöbbjük mindent elkövet, hogy normál iskolá­ba írathassa a kicsinyét, jól­lehet, ez éppen a gyerek ér­dekeivel ütközik a legin­kább. Félő az is, hogy a fejkvótás támogatás miatt a (Folytatás a 4. oldalon) Törvényes-e a földtörvénytervezet? B Kisgazdapárt nem ért egyet az Blkotmánybiréság döntésével A földtulajdon reprivatizációjával kapcsolatosan kedden hozott alkotmánybírósági állásfoglalást nem fogadták örömmel a független kisgazdapárt vezetői. Bár Torgyán József, a párt frakcióvezetője a döntés kihirdetése után rö­viddel megtartott sajtótájékoztatójukon igyekezett finoman megfogalmazni véleményét — miszerint az Alkotmánybíró­ság álláspontja nem készteti elragadtatásra a kisgazdákat —, az FKGP székházában egybegyűlt politikusok kijelenté­seiből egyértelművé lett: elfogadhatatlannak tartják a föld­tulajdon reprivatizációját alkotmányellenesnek ítélő határo­zatot . > Torgyán József azon az állásponton' volt: a döntés valamennyi politikai párt privatizációs elképzeléseit negatívan érinti, s főként azt tartotta tévedésnek, hogy az Alkotmánybíróság állás­foglalása meghozatalakor a jogilag hibátlan tulajdonból indult ki, s egyúttal erre is hivatkozik a határozat in­doklásában. Holott a kis­gazdapárti frakcióvezető vé­leménye szerint az egykor erőszakkal államosított tu­lajdon jogilag egyáltalán nem tekinthető hibátlan vagy tökéletes tulajdonnak. Ómolnár Miklós, a kisgaz­dapárt szóvivője úgy vélte, hogy az Alkotmánybíróság — jóllehet akaratán kívül — egy politikai játszma része­sévé lett. Azt a kijelentést is megkockáztatta: volta­képpen a békés átmenet ju­tott zsákutcába a keddi ha­tározattal. A kisgazdapárti politiku­sok több ponton is hibát véltek felfedezni az Alkot­mánybíróság határozatában, de főként annak szellemisé­gét utasították el, mondván; a döntéshozók a meglévő ál­lapotból indultak ki, nem voltak tekintettel arra, hogy a jelenleg fennálló tulajdon- viszonyok milyen úton és milyen módszerekkel jöttek létre. Ennek következtében úgy tűnik — szólt Nagy Fe­renc József földművelésügyi miniszter érvelése — mint­ha > az Alkotmánybíróság nem a jogállamiság szem­pontjait vette volna figye­lembe. Ezt annál is inkább fájlalta a miniszter, mert mint kifejtette: valamennyi (Folytatás a 3. oldalon) Magyar Nemzet-per Nem született ítélet a Ma­gyar Nemzet Alapítvány ál­tal indított per keddi tár­gyalásán. A felperes és az alperes (a Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.) jogi képviselőinek meghall­gatása után Almássy Mária bíró péntekig elnapolta a processzust. A lap szerkesztőségének munkatársait tömörítő Ala­pítvány a lap privatizációjá­ról született döntés miatt kü­lönbözött össze kiadójával. Az elodázhatatlanná vált fejlesztéseket mindketten külföldi tőke bevonásával szerették volna megoldani, óm a két legelőnyösebb aján­latot tevő jelentkező rang­sorolásában nem tudtak meg­egyezni. A kft. — amely­nek tagja az Alapítvány is — végül a francia tervek mellett voksolt. E döntés meghozatala körülményeinek a jogosságát támadta meg a bíróságon a Magyar Nemzet Alapítvány. Békéscsabán, a Bartók Béla út—Dózsa György út—Bánszki utca—Szabadság tér kereszte­ződésében a lámparendszcr korszerűsítése folyik, ezért rendőr irányítja a forgalmat a reg­geli csúcstól kezdve az esti órákig. A felújítási munkálatokkal előreláthatólag október 15- Ig végeznek. • Fotó: Fazekas Fereno

Next

/
Thumbnails
Contents