Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-13 / 241. szám
1990. október 13„ szombat o IZUdUktiItl Még keveredik a múlt és a jövő Vállalkozás és optimizmus, avagy II kisemmizés szóba sem jöhet Az Üjkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet falemezüzeme január elseje óta gyakorlatilag teljes önállóságot élvez a téeszen belül. Egyfajta belső vállalkozásként termelnek, nyolcvan ember 80 millió forintos árbevételre számít december végéig. Ha minden igaz, 7 millió forintos nyereségtervüket is realizálni tudják. S ha ez így lesz, akkor elégedett lehet a kollektíva, hiszen jó évvel ezelőtt még a falemezüzem felszámolása volt napirenden. Nézzük, mi történt azóta. Mihucz György üzemvezető-helyettes így emlékszik vissza 1989 őszére: — Egy budapesti nagyvállalatnak végeztünk bérmun-* kát, de a falamezüzem nem hozta a várt eredményt. Már-már fel akartak számolni, illetve fölajánlották a fővárosból, hogy alakítsunk kft.-t. A dolgozók azonban idegenkedtek egy ilyen lépéstől. S amikor minden veszni látszott, akikor jött az ötlet: a falemezüzem belső vállalkozásként termeljen tovább. Megpróbáltuk az akkor kicsit lehetetlennek látszó elképzelést megvalósítani. A falemezüzemben teltek a hetek, hónapok és több minden érezhetően megváltozott. Ha szerény mértékben is, de nőtt az átlagjövedelem. (Év végére várhatóan elérik a 100 ezer forintos átlagot, ami önmagukhoz mérten jelentős eredmény lenne.)’ A szövetkezet vezetői az operatív dolgokba nem szólnák bele, önállóan kötnek üzleteket, vezetik a pénzügyi nyilvántartást és sorolhatnánk tovább. Az első háromnegyed év legnagyobb sikerének Mihucz György ezt tartja: — Sok nagyvállalat tartozik nekünk, mégis megőriztük fizetőképességünket, likviditásunkat a következő hónapokban sem látjuk veszélyben. . Még mielőtt valaki azt hinné, hogy az üzem hurrá optimizmusban úszik, a helyettes vezető megjegyzi: — A fennmaradásunknak, továbblépésünknek számtalan akadálya van, a legégetőbb ellentmondás azonban a múltból ittmaradt, ránk érvényes bértömegszabályozás. Nagyon időszerű lenne már, ha ebből a szempontból is önállóak lennénk, persze nem elszakadva az Aranykalász Tsz-től. Nehéz megérteni, hogy- nem mi — pontosabban a piac — döntjük el, mennyit fordíthatunk bérezésre... — Önök milyen megoldást tartanának célszerűnek? — Nem rajtjink múlik, parlamenti és kormányzati döntések kellenek. A tulajdon tisztázása immáron napi gyakorlati jelentőséggel is bír, a mi esetünkben ebből a szempontból. Vagy ott van például a vagyonnevesítés. Hiába kaptuk meg vagyonjegyeinket, azokat igazából működtetni nem lehet. Egyszóval a jelenlegi szabályozás az előző rendszer maradványa, amit az élet más szemszögből már jócskán meghaladott. — Van-e már átgondolt koncepciójuk a falemezüzem privatizálására, a tulajdoni érdekeltség megjelenítésére? — Minden dolgozónk szeretne a saját maga gazdájává válni! Ennek az alapja csak a szövetkezeti tulajdon végleges tisztázása lehet. Enélkül értelmetlen bármiről beszélni. Talán mondanom sem kell, hogy nyolcvan munkatársam egy dologban teljes mértékben egyetért: senki sem szeretné, ha valamilyen formában kisem- miznének bennünket. — Gazdasági szakemberekkel beszélgetve manapság egyenesen kötelező rákérdezni a külföldre való kacsingatásra. Az önök esetében sem tehetünk kivételt. — Örömmel tapasztaljuk, hogy Békés megyében mind több olasz üzletember jelenik meg, és érezhetően komolyan keresik a gazdasági kapcsolatok lehetőségeit. Jó lenn« találni olyan, faiparban járatos vállalkozást, amelynek partnere lehetnénk. a fejlődésnek alapfeltétele a tőke és a technika, maid a magas színvonalú termékeket honoráló és felvevő piac. Két telepünkön jó minőségű rétegelt lemezeket, színfumérozott faforgács lapokat, falburkoló lemezeket, széküléseket és támlákat, illetve lépcsőlapokat gyártunk. Mindezt eldugva a külvilágtól. Talán nem szerénytelenség, de úgy gondoljuk, hogy a mainál sokkal többre lennénk képesek, ha — képletesen szólva — ránk mosolyogna a várva várt „szerencse” ... Lovász Sándor Tőke és technika kellene meddig kell még árral szemben úszni? Vállalkozni gyerekjáték — lesz hamarosan, ha hihetünk az ígéreteknek. No, de ezelőtt három évvel gyerekjátékkal vállalkozni, nem volt éppen egyszerű. Pedig Bagyinszki Zoltán valami hasonlóra adta fejét, amikor Europarty nevű társasjátékával sorra kilincselt a különböző cégeknél. Annak idején a kálvária néhány rezdülését lapunkban megírtuk. De vajon mi történt azóta? Bagyinszki Zoltánnal Gyulán, a Dürer Kisszövetkezet irodájában beszélgetünk, s rögtön kiderül, hogy személyében a vállalkozás elnökét tisztelhetjük, a ’múltba tekintést a következőkkel kezdi: — A sok szélmalomharcba beleuntam és közösségi vállalkozásba kezdtem. Legutóbbi találkozásunk óta vállalkozóként próbálok a felszínen maradni több-kevesebb sikerrel. — Feltételezem, hogy az utóbbi hónapokban inkább a sikerből volt több• része, mindenféle politikai elhatározás szerint csökkent a vállalkozásokkal szembeni közegellenállás. — Személyes tapasztalataim vannak, nyugodtan elmondhatom, hogy most sincs vállalkozásbarát környezet. Minden apró lépésért változatlanul meg kell küzdenünk. Energiám jó része nem a munkára, hanem a feltételek megteremtésére pazarlódik el. Semmivel sem érzem könnyebbnek a helyzetemet, mjnt mondjuk egykét évvel ezelőtt. Sőt. .*. Hz adó lecsap — Ha a mondatot úgy folytatja, hogy ma még nehezebb, akkor azt kevesen fogják elhinni. — A fizetőképes kereslet napról napra csökken, nagyon nehéz bármit eladni, amikor az emberek jó része immáron napi megélhetési gondokkal küzd. Ráadásul az üzemek, gazdasági egységek sorra válnak fizetésképtelenné. Ha ma kellene vállalkozni, talán bele sem vágnék. Iroda, kezdőbérek, tőke, ötletek, szakemberek — mind-mind kellenek a sikerhez, s ezeket szinte a semmiből kell előteremteni. A mai, rendkívül szigorú adórendszer azonnal lecsap minden megtermelt nyereségre, a közgazdasági környezet egyfajta likviditási csapdát állít a vállalkozóknak. — ön mégis talpon maradt, nem dobta be a törölközőt, ami azért azt jelenti, hogy nem eleve reménytelen a hegy megmászása. — A Dürer Kisszövetkezetben oly sok mindennel megpróbálkoztunk, de csak minden sokadik — egyébként életképes, hasznos öt- - letek mentek veszendőbe — jelentett anyagi sikert, ren- tábilitást. Tíz elképzelésből, ha egy eredményt hozott és hoz, akkbr már elégedettek lehetünk. — Már ne haragudjon meg, de nem arról tan szó, hogy rossz helyen kereskedtek? Új tét, éj nyeremény? — A tanulópénzt megfizettük és követtünk el hibákat, tagadhatatlan. De az elgondolkoztató, hogy Gyulán, az ország egyik legfelkapottabb idegenforgalmi központjában a jórészt erre specializálódott kisszövetkezetünk most profilváltás előtt áll. Próbálkoztunk sport- és kulturális rendezvények szervezésével, tanfolyamokkal, nyelvoktatással, készítettünk megrendelésre videofelvételt, vállaltunk reklámpropagandát, vállalati rendezvényeket bonyolítottunk, belekóstoltunk a külkereskedelembe, de váltani kell. — De hiszen ön arról beszélt, hogy eddig is naponta váltottak, ha valamelyik elképzelésük nem járt kézzelfogható nyereséggel. — Szervezeti, felfogásbeli és profilváltás nélkül a jövőnk kerülne veszélybe. A kisszövetkezetünk Kiss József vállalkozóval társulva kft.-vé alakul, az új forma új tartalmat és szervezeti megoldásokat ígér. Rugalmasabban mozdulhatunk a piaci igényekre. Jelenleg úgy látjuk, hogy a kereskedelmet kell megcélozni. A mind népszerűbb Szuperinfót továbbfejlesztjük, a meglévő III, osztályú szállodánk átalakul kereskedő- és üzletházzá, amely részben már működik is. Árulunk kegytárgyakat, gépjármű-alkatrészt, biztonságtechnikai berendezéseket, és magánnyomozó irodánk Sem a jövő zenéje már. Közeljövőben nyit fotóüzletünk, bukméker-fogadóirodánk és tervezzük éjjel-nappali közért működtetését. Máris kinálni — Első hallásra nem tűnik rossznak az iránymódosi- tás, de ha igazak a kritikák, amelyekkel a vállalkozásellenes közgazdasági környezetet illette, akkor éppúgy kérdéses a jövőbeni sikerük. — Külön kell választani a dolgokat. Egyrészt igaz, hogy ha minél hamarabb módosul a kormány adópolitikája és teremtődnek meg a kedvezőbb feltételek, akkor ezzel párhuzamosan felélénkül a vállalkozási kedv. Ugyanakkor bízom abban, hogy a legrosszabb feltételek közepette is "lehetséges életképes ötleteket kitalálni és a piacon értékesíteni. Itt van például a biztonságtechnika. A bűnözési statisztikák ismertek, de ezzel párhuzamosan a lakások, családi házak biztonságtechnikai őrzése nem fejlődött. Szerintünk a magánemberek lépéskényszerben vannak, védekezniük kell, ezért mi máris speciális, lakásokra, családi házakra szabott berendezéseket kínálunk... — Egyszóval, még nem adja fel, lát valamiféle reményt. — Talán túlságosan optimista vagyok, de bízom abban, hogy nem kell sokáig árral szemben úszniuk a vállalkozó szellemű embereknek. Jobb befejezést ki sem találhattunk volna. Jós nem lévén, egy dolgot tehetünk, várunk néhány évet és majd akkor föltesszük a kérdést: mi történt önnel azóta, hogy vállalkozásba kezdett? Lovász Sándor Privatizáció a kereskedelemben — csak jövőre Hol tart a kereskedelem privatizációja, mikorra várható, hogy magánkézbe kerülnek az állami üzletek, s nem kell-e attól tartani, hogy az átállásnak majd a lakosság ellátása látja kárát — erről érdeklődött az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban az MTf munkatársa. Dobor Ferenc főosztályvezető elmondotta: a privatizáció jelenleg országosan mintegy 150-160 vállalat 10- 11 ezer egységét érinti, ezek közül körülbelül 8 ezer a bolt és a vendéglátóhely, a többi benzintöltő állomás, Tüzép-telep és más kereskedelmi tevékenységet végző szervezet. Figyelembe véve, hogy jelenleg mintegy 40 ezer magán-kiskereskedő működik az országban, a privatizálandó üzletek száma nem túlságosan magas, s ezen belül az alapellátást szolgáló élelmiszerüzleteké 3 ezer — az átállás tehát nem okozhat komoly fennakadásokat. A privatizáció technikai lebonyolítása jelenleg ott tant. hogy a vállalatok a rendeletben előírtak szerint tájékoztatják az Állami Vagyonügynökséget, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot főbb adataikról, körülményeikről, vagyis arról, hogyan érinti őket a privatizáció. Az adatokat illetékes szervek feldolgozzák, s előreláthatóan körülbelül november végén kezdődhet meg a tényleges privatizációs program. A vagyon felmérése nem jelenthet különösebb gondot — mondotta a főosztályvezető — hiszen az országban ma már 250-300 ügynökség vállalja ezt a feladatot. Alaptalannak találta azt az aggályt, hogy — mivel a törvénynek nincs végrehajtási utasítása — a vállalatok nem kellőképpen tájékozattak, mert véleménye szerint a törvény minden szükséges tudnivalót tartalmaz, s a minisztérium technikai jellegű útmutatót is bocsát a vállalatok rendelkezésére. Ismeretes, hogy a privatizációs törvénnyel szemben meglehetősen nagy volt az ellenállás, s mint kiderült, többen a vagyont átmenteni akarók közül joggal féltek, hiszen a jogszabály érinti azokat a cégeket is — legalábbis jó részüket —, amelyek ma már társasági formában működnek. Sok vállalat ugyanis úgy vitte társaságba vagyonát, hogy megmaradt az állami központ, s ezeket most folyamatosan fel fogják számolni. Üzleteik — ezekből főleg Budapesten van sok, mintegy 4 ezer — a privatizációs törvényben foglaltaknak megfelelően eladhatók. A főosztályvezető véleménye szerint a lakosság ellátásában nem okolhat különösebb fennakadást a mintegy 3 ezer élelmiszerbolt privatizálása. Nem kell ugyanis attól tartani, hogy az átállás miatt ezek huzamosabb időre egyszerre bezárnak, bár kétségtelenül előfordulhat, hogy a vásárlóknak átmenetileg a megszokott üzlet helyett távolabb kell majd vásárolniuk. A vevők viszont számíthatnak arra, hogy — a legkésőbb néhány hónap múlva — megnyílt üzletekben jobb lesz a választék, udvariasabb a kiszolgálás és színvonalasabb a kereskedelmi munka. Fotó: Kovács Erzsébet
