Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-12 / 214. szám
1990. szeptember 12., szerda Tizenhatmillió forint, ami van is, meg nincs is... Iskola az 1990—91-es tanév elején Sehol egy morzsa vagy egy papirszeletke. Az embernek olyan érzése támad, mintha még a levegőt is kimosták volna, akkora a tisztaság az orosházi Eötvös téri általános iskola folyosóin. Hitetlenül csóválom a fejem, és egyfolytában azt keresem, hol van itt az idejáró hétszáz gyerek nyoma. Orbán János igazgató eközben a következőket mondja: — Tudja, én azt tartom, ahol nincs rend, ott fegyelem sincs. A hód pedig hiányzik a fegyelem, ott hiába várjuk a munkaeredményt. Lehet, hogy ez konzervatí- van hangzik... — teszi hozzá, majd továbbkalauzol a négy éve épült iskola falai között, ahová azért érkeztünk, hogy hírt adjunk az olvasóknak a rendszerváltás utáni alsó fokú oktatás gyakorlatáról, arról, hogy milyen nehézségekkel, akadályokkal küzd az 1990—91-es tanév pedagógusa. Riportunkhoz véletlenszerűen választottuk ki az iskolát, ezzel is kifejezve, hogy az általánost kívánjuk bemutatni. Hamar kiderült azonban, hogy a „véletlen” alaposan megtréfált bennünket, hiszen ahogy Urszuly János, az iskola napközis munka- közösségének vezetője mondta, átlagos helyett a „jövő iskolájába” érkeztünk. Valóban. Az épület, s általában a tárgyi feltételek (a lelátóval komponált óriási torna- csarnok, a zártláncú televízióhálózat, valamennyi osztályteremben telefon és így Orbán János: „Bizalom nélkül nem lehet dolgozni” tovább) nem éppen a megszokott iskolaképre hasonlít. — Kétségtelen, hogy nagy előnye ma egy ilyen iskolában tanulni és tanítani — mondja az igazgató —, de azért nekünk is ugyanúgy megvannak a magunk ki- sebb-nagyobb gondjai, mint más alsó fokú intézményeknek ... Király Irén: „Én vagyok az iskola »válságszakos« nevelője” Tízből kilenc: nő És sorolja: 90 százalékban nőkiből áll a tantestület, jelenleg 11 tanárnő van gyesen, akiket szerződéssel felvett nevelőkkel helyettesítenek. A szerződés lejártával azonban ennyi embernek nem lehet garantálni a további foglalkoztatást. Számukra tehát marad az utca, az igazgatónak pedig a lel- kiismeretfurdalás. Következő gond az orosz szakos nevelők átképzése. Az öt főállású orosz szakos közül négy angol, illetve német nyelvi átképzésben vesz részt. Helyettesítésükre az ÁBMH annak idején pénzt ígért az iskoláknak. — Hát ez a pénz a mai napig csak ígéret. Helyettesítésük az iskola költségvetésének terhére megy — bólogat rosszallóan Orbán János. A költségvetésről pedig a következők jutnak az igazgató eszébe: az 1990-es költségvetésük elméletileg 16 millió forint. — Ez elég is lenne, ha meglenne! — mondja. — Csakhogy a tanács a gyakorlatban nem tudja a pénzt folyamatosan biztosítani a számlánkra. így aztán nincs miből költeni. Itt említi meg Orbán János, hogy ez a helyzet miféle spórolásra kényszeríti az intézményt: a szokásos évi festést a Dózsa Téesz háromszázezer forintért vállalta volna. Ezt a pénzt úgy tudták megtakarítani taneszközvásárlásra, hogy a szülők társadalmi munkában kimeszelték az épületet. A háromszázezer forint újabb gondolatokat ébreszt az igazgatóban, ugyanis ugyanennyit költ az iskola étkeztetési hozzájárulásra. Ebben benne van a rendelet által előírt kötelező finanszírozás, és az is, amit az iskola méltányosságból fizet a hátrányosabb helyzetű családok gyermekei számára. — Ez egy lakótelepi iskola. A gyerekek magukon viselik a lakótelepi életforma összes hátrányát. Mondanom se kell hogy a kötelező támogatáson kívül hány rászoruló lenne még. Talán a háromszázezer forint háromszorosa se lenne elég! Hittanra nagyon kevesen Érdekességként említi, hogy a lakótelepen élő, zömmel fizikai dolgozó szülők nemigen igénylik gyermekeik számára a vallásoktatást. Ezt számokkal támasztja alá. A hétszáz tanuló közül mindössze tizenheten jelezték a tanév első hetében, hogy gyermekeiket katolikus, illetve evangélikus hitoktatásra kívánják beíratni. Az iskolában e tanévtől kezdve nincs úttörő. Az osztályok képviselői szeptemberben fognak dönteni arFöldesi Róbert: „A pályakezdő dilemmája: mit válasszon? A hivatást, vagy a pénzt?” ról, hogy helyette létrehoznak-e valamilyen más szervezetet, és ha igen, milyet Utoljára kerül szóba a rendszerváltás és az igazgatói szék kérdése, amiről a következőket említi Orbán János: Sok rajz szakos nevelő és tanuló megirigyelhetné azt a korszerű rajztantermet, ahol Hegedűs Béláné rajztanár és tanítványai dolgozhatnak egész éven át^ Fotó: Gál Edit Kerekesné Balogh Emma: „Hét-nyolc ezer forint a havi kiadásunk...” — Ez a politikai, társadalmi átmenetiség bizony érezteti hatását a munkafegyelemben. Személy szerint nem bánnám, ha valamiféle konszolidálódás következne... Ami az igazgatói széket illeti : ötéves kinevezésem hamarosan lejár. Én örülnék egy tantestületi szavazásnak, hiszen bizalőm nélkül nem lehet dolgoznia Ha esetleg a leendő önkormányzatnak MSZP-tagságom miatt nem felelnék meg, én nem ragaszkodom ehhez a székhez. Matematika—fizika szakos tanár vagyok, s nem félek a tanítástól... Egy dolog esne rosszul: ha az utódom rosz- szabbul csinálná, mint én... Az igazgatóval folytatott közel kétórás beszélgetés után az iskola néhány pedagógusával ismerkedhetek meg. Király Irén tanárnő így mutatkozik be: — Én vagyok az iskola „válságszakos” nevelője. Oroszt és történelmet tanítok. Ma mindkét terület valóban a tömegkommunikáció kimeríthetetlen forrása. Király Irén a következőképpen értékeli a tantárgyai körül zajló változásokat. — Én sohasem fogom megtagadni, hogy egyszer megtanultam az orosz nyelvet. Igaz, a szülők és a gyerekek körében nem túl népszerű ez a nyelv. (Iskolánkban negyedik és ötödik osztályban már nincs orosz nyelvoktatás.) A hetedikesek között azonban még akadnak olyanok, akik versenyezni is szeretnének ebből a nyelvből. Jelenleg német átképzésre járok, bár még nincs meg róla a nyelvvizsgám, az iskola megelőlegezte a bizalmat, így negyedikben taníthatok németet. Mindenki tudja (én magam is), hogy diploma nélkül nyelvet oktatni kockázatos, de most kényszerhelyzetben vagyunk, hiszen óriási a nyomás a szülők részétől... Történelem: mint ismeretes, a minisztérium visszavonta a nyolcadikos történelemtan- tervet. Tankönyv, továbbképzés nincs. Teljesen a pedagógusra bízták, hogy mit és mennyit tanítson meg az adott korszakból. Nos ennek az a veszélye, hogy a gyerekek különböző tudásmeny- nyiséggel fognak a középiskolákba kerülni. Én már előre elnézést kérek ezért a középiskolai történelemtanároktól. Nehéz dolguk lesz. A pedagógusfizetés, megélhetés kerül szóba. Király Irénnek szerencsére nincsenek ^anyagi gondjai. Nagyszülőktől kapott pénzen sikerült lakást vásárolnia, később azt tehermentesítenie. Az orosz nyelv idegenvezetői másodálláshoz is juttatta, amely pénzt és élményeket is jelent számára. Pincérnek mmä lobli? Nem mondhatja el ugyanezt magáról a pályakezdő, testnevelés—földrajz szakos Földest Róbert, vagy a már tíz éve tanító Kerekesné Balogh Emma alsó tagozatos nevelő. — ' Nagyon örülök, hogy egy sporttagozatos iskolában kezdhetem a pályát — mond-- ja Földesi Róbert —, csak hát a pedagógusfizetés nem túl nagy segítség az élethez. Nyolcezer forint a fizetésem, s ha kiszámolom, hogy csak ebből gyűjtögetve mikor jutok a mai árakon számított lakáshoz, akkor éppen húsz év jönne W. Ennek ellenére nem lenne szép, ha én most elkezdenék csak a pedagógusoknak magasabb bért követelni, mert hisz mi lenne akkor a többi dolgozó emberrel. A szüleim három műszakban dolgoznak már harminc éve, és alig több a fizetésük az enyémnél. Ök legalább ilyen jogosan követelhetnének nagyobb bért... Szóval nehéz helyzetben van az ember. A barátaim máris csalogatnak, hogy menjek' pincérnek, vagy termesszek velük gombát. És itt a pályakezdő dilemmája: mit válasszon? A hivatást, vagy a pénzt? Kerekesné Balogh Emma már választott, hiszen tíz éve dolgozik a pályán. Ennek „ismertetőjele” egy tizedik emeleti lakás, s havi 7—8 ezer forint OTP-nezsi, kiadás. Bruttó fizetése (osztályfőnöki pótlékkal együtt) 10 550 forint. Két gyermek édesanyja. Nem is sorolja tovább a „hivatása árát”, hiszen hamar megállapítjuk, ez nem az Eötvös téri iskoUrszuly János: „A napközis munka mindig másodrendűnek számított a pályán” la bűne, ez egy tipikusan magyar elosztási betegség. Urszuly János, a napközis munkaközösség vezetője egy hasonlóan „magyar” jelenségre hívta fel a figyelmem, visszatérve ismét a hivatáshoz: — A napközis munka valahogy mindig másodrangúnak számított a pályán — mondja. — Ez már a képzésben észrevehető, hiszen egy három-négy éves tanítóvagy tanárképző főiskolán alig egy-két órát fordítanak a napközis nevelők munkájának a megismertetésére. Aztán nekünk egy kéthetes ciklus alatt negyvenhat a kötelező óraszámunk, míg egy délelőtt tanító felsős pedagógus ciklusonként negyven órában tanít... Ugyanannyi pénzért persze. A hatodikos napközis csoport már várja a tanár bácsit, így a beszélgetést be keli fejeznünk. Délutánba hajlik az idő, búcsúzkodunk a nevelőktől, akik egy fél napon keresztül házigazdáink voltak, s akik arról győztek meg bennünket, hogy bár egy átlagon felüli iskolában tanítanak, gondjaik, problémáik azonosak bármelyik más magyar általános iskoláéval. Magyar Mária Gyerekek, pályázzatok! A Békés Megyei Könyvtár gyermekolvasóknak hirdetett pályázatai igen népszerűek. Évente közel ezer pályázótól mintegy ötezer munka érkezik: hozzájuk. Hogy a jelentkezők közül ne csak a kiugróan tehetségeseket jutalmazhassák, ne csak az ő pályázataik kerüljenek a nyilvánosság elé, hanem azoké is, akik még megérdemelnék ezt, á könyvtár ezentúl több korcsoportban rendez megmérettetést. Így a rajzpályázatok esetében most szeptemberben az óvodáskorúak, 1991 őszén az általános iskolák alsótagozatosai, 1992- ben' pedig a felsőtagozatosok munkáit várják. Ugyancsak „bontják” a meseszerző korosztályt is. A gyermekkönyvheti rajzpályázatra az óvodáskorúak jelentkezzenek. A képek bármilyen témáról szólhatnak, bármilyen technikával készülhetnek. A könyvtár kéri, hogy öt rajznál többet senki ne küldjön, a pályázók képeiknek adjanak címet, s a hátlapon tüntessék fel nevüket, lakcímüket, óvodájuk címét, és hogy melyik — kis-, középső, vagy nagycsoportba járnak. A megyei könyvtárba november 1-jéig lehet eljuttatni a képeket, a borítékra rá kell írni: „Rajzpályázat”. Eredményt december 8-án hirdetnek, amely egyúttal kiállítás-, megnyitó is lesz. A meseíró pályázaton az alsótagozatosoktól elsősorban meséket, verses meséket várnak, míg a felsőtagozatos gyerekektől verseket, novellákat, színdarabokat. Az előbbi korosztály történeteit, november 1-jéig küldje be, az eredményhirdetés a Gyermekkönyvhéten, december 7-én lesz. A felsőtagozatosoktól az irodalmi pályázatokat március 1-jéig fogadják el, s hogy kik a legjobbak, azt a költészet napján, április 11-én tudhatják meg a jelentkezők, a meseíró, irodalmi pályázatoknál is a rajzpályázathoz hasonlóan fel kell tüntetni az adatokat. A borítékra ráírandó; „Irodalmi pályázat”. A díjazottak meghívót kapnak a díjkiosztó ünnepségekre. A rajzok, írások a könyvtár archívumába kerülnek, ezért másolatokat ajánlatos készíttetni róluk. A rajzokat, ha kérik, rlsz- szaadják. Nagycsaládosok Egyesülete Kétegyházáe Állampolgári kezdeményezésre az elmúlt héten alakult meg Kétegyházán a nagycsaládosok egyesülete. Mint az egyesület vezető ügyvivőjétől, Kalcsó Mihály- né Pilán Mária Annától megtudtuk, a településen több mint hetven nagycsalád él. Közülük 22 gondolta úgy, hogy könnyebb a.mindennapok nehézségeit megoldani, ha sorstársak állnak mellettük. Az egyesület már felvette a kapcsolatot a Máltai Szeretetszolgálat egyik képviselőjével, hogy a több gyermeket nevelő családok anyagi és egyéb problémáihoz segítséget kapjanak. Mint az alakuló ülésen kiderült, a legnagyobb gondot a gyermekek ruházkodása jelenti, de szeretnének akciókat szervezni más területen is, így gondoltak olcsó élelmiszer-, olcsó mosópor- és egyéb vásárokra. Az egyesület tagjai havonta egyszer cserélhetik ki gondolataikat az új szervezet székhelyén, a helyi művelődési házban, de tervezik, hogy keddenként 17-től 19 óráig fogadónapot tartanak mindazoknak, akik problémáik megoldását az egyesülettől várják-