Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-11 / 213. szám
1990. szeptember 11., kedd Csúcsvisszhang — mnen-onnan Moszkva A háború utáni évtizedekben először a két nagyhatalom egységesen lépett fel az agresszióval szemben, megmutatva, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatokban valóban gyökeres, elvi jelentőségű fordulat történt, s a világpolitika gyorsan megszabadul a közelmúltig ránehezedő ideológiai kölöncöktől. Ebben összegezhető az első szovjet sajtóvisszhangok lényege. A nem hivatalos első visszhangok a válság rendezése érdekében tett közös erőfeszítések méltatása mellett a legnagyobb jelentőséget annak tulajdonítják, hogy az elmúlt évek már-már barátivá tették a két nagyhatalom viszonyát, amelynek nagy fontosságot tulajdonítanak a szovjet gazdaság belső nehézségeinek leküzdésében is. Washington Sikeresnek, az új amerikai —szovjet együttműködés szempontjából történelminek ítélik a találkozót. Bushnák szüksége volt világos szovjet támogatásra ahhoz, hogy egyértelmű legyen az Irak elleni nemzetközi összefogás. Ez benne van a közös közleményben, mégha Gorbacsov el is hárította ezt a sajtóértekezleten. Űjabb amerikai sürgetésre Moszkva fokozatosan csökkenti iraki katonai tanácsadóinak számát, bár az sem lehetetlen, hogy a jó katonai kapcsolatokat a Szaddám Huszein- rendszer ellen veszi majd igénybe. Washingtonban megnőtt a készség a válságban lévő szovjet gazdaság támogatására, bár pénzsegélyről, hitelekről aligha lesz szó. London A vezető brit napilapokban így vonták meg a csúcs mérlegét: Financial Times: „Bush és Gorbacsov nem oldották meg a válságot, de a szuper- hatalmi szolidaritás demonstrálásával növelték annak esélyeit, hogy Irakot végül" is meghátrálásra kényszerítik.” The Times: „Helsinki után az öböl-konfrontációnak az a szakasza következik, amely végső diplomáciai előjátéka lehet a háborúnak. Ha így lesz és Nagy-Britannia harcolni fog, a háborút nem brit területek, brit állampolgárok, vagy alapvető brit érdekek védelmében vívja.” The Guardian: „Még mindig nagy annak a valószínűsége, hogy a katonai erőalkalmazás — még ha iraki hajtha- tatlanság váltja is ki —szétszakítaná az új szuperhatalmi kapcsolatokat. Ez további erős érv amellett, hogy egyidejűleg kell türelmesnek és szilárdnak lenni.” Bonn Az NSZK-ban abból indulnak ki, hogy az öböl menti válság tartás lesz. Ügy vélik, hogy a helsinki csúcson Mihail Gorbacsov mérséklő hatást fejtett ki az amerikaiakra: ha Washington foglalkozik is a katonai megoldás gondolatával, a szovjetek még a gondolatot is megpróbálják elűzni. A Szovjetuniónak igen jól felfogott gazdasági érdeke is azt diktálja, hogy ne legyen háborús konfliktus a Közel- Keleten. A háború felverné az olajárakat, zavarodottság lenne úrrá azon a gazdaságon, amelytől Moszkva segítséget remél, mert, mint egy szovjet elemző egy itteni rádióban közölte: a szovjet gazdaság jelenlegi állapotát nem lehet fényesnek nevezni ... Becs Kurier: „Washington és Moszkva ismét egymás biztonsági partnereivé vált. ‘Tartósan kedvező hatással lesz a világpolitikára, hogy * Helsinkiben nem volt győztes és vesztes.” Der Standard: „Reményt keltő, hogy Bush ha nem is fegyverbarátságot, de egyfajta biztonsági partnerséget hozott létre Gorbacsowal. Korai lenne azonban a korábbi ellenségek partnerekké válását a tartós béke állapotával azonosítani.” Die Presse: „A csúcs valódi értéke az öbölválságot illetően majd csak később mutatkozik meg, Gorbacsov állásfoglalása mindenesetre világos volt: közösségvállalás az Egyesült Államokkal, de a külön (amerikai) fellépés elutasítása, a katonai helyett politikai megoldások keresése, és továbbra is az ENSZ elsődleges szerepe.” Kairó Az öböl menti arab országok (kormánynézeteket tükröző) sajtója általában elégedetten nyugtázta a csúcs eredményeit. Az írások közös gondolata, hogy Bush és Gorbacsov utolsó figyelmeztetést intézett Irakhoz: vonja ki csapatait Kuvaitból. A Szaúd-Arábiában megjelenő El-Medina szerint Helsinki olyan fordulópont volt, amely alkalmas az igazságos rendezés érvényre juttatására. Az El Jóm úgy ítélte meg, hogy „konkrét” lépéseket tettek és utaltak kényszerítő eszközök alkalmazására is. Az egyesült arab emírségekben El-Bajan a „nemzetközi egyetértés első igazi vizsgájának” nevezte a helsinki találkozót. Az angol nyelvű katari Gulf Times kilóg az örvendezők sorából, Leplezetlen csalódottsággal „túl mérsékeltnek” tartja a záróközleményt, amely „nem tartalmazza egyetlen várakozásunk valóra váltását sem”. A lap felveti viszont a kérdést: vajon nem születtek-e titkos határozatok Helsinkiben? Bagdad A szovjet—amerikai csúcs- értekezlettel kapcsolatos első reagálásában Bagdad élesen bírálta Bush amerikai elnököt, kifogásolva, hogy a Gorbacsov elnökkel megtartott közös sajtóértekezletén — az iraki követelésekkel ellentétben — nem volt hajlandó összekapcsolni a palesztin ügy és az öbölbeli válság rendezését. Az INA iraki hírügynökség szerint Bush elnök megfeledkezett „A cionista lidércnyomás” súlya alatt élő palesztin nép tragédiájáról. „Mindez az amerikai elnök gonosz szándékait és az arab nemzet elleni gyűlöletét mutatja” — hangoztatja. Az iraki hírügynökség csak az amerikai álláspontot támadta. Megfigyelők szerint Bagdad továbbra is igyekszik elkerülni, hogy a korábbi jó viszony után most a Szovjetunióval is teljesen megromoljanak kapcsolatai. Vasárnapi iskola Moszkvában szeptember 9- én megnyílt a szovjet főváros első, teljesen törvényesen működő vasárnapi iskolája. Az iskolát a Kuzmyecki Szent Miklós székesegyház működteti. Mint a szovjet televízió vasárnap esti híradójának tudósításából kitűnt, a székesegyház korábban is tartott hittanórákat a gyerekeknek a templom alagsorában. Mostantól azonban egy közeli iskola épületében, sokkal kényelmesebb körülmények között tanulják a gyerekek minden vasárpap délelőtt a hittant, erkölcstant ás Oroszország történelmét. Mint a vasárnapi ünnepélyes évnyitón elmondták, több mint 350 gyereket írattak be szülei a vasárnapi iskolába. Meghall a libériái elnök Helyszíni beszámolók szer rint meghalt Sámuel Doe libériái elnök, aki vasárnap egy tűzharcban súlyosan megsebesült és ellenfelei fogságába esett. Az afrikai országban több mint fél éve kirobbant polgárháború Doe hívei és az elnököt elűzni kívánó erők között dúl. A BBC brit rádió és televízió monroviai tudósítója hétfőn arról számolt be, hogy szemtanúk látták az elnök holttestét a főváros egyik kórházában. Az amerikai külügyminisztérium is azt közölte: több forrásból, többek között a libériái felkelőktől úgy értesült, hogy Doe elnök belehalt a felkelők fegyvereivel vívott tűzharcban szerzett sérüléseibe. '• Doe vasárnap elhagyta j£l őrzött rezidenciáját, mert találkozni kívánt a nyugatafrikai országok által küldött rendfenntartó erők parancsnokával. A Prince Johnson vezette, felkelők egyik csoportja útközben megtámadta az elnököt és fegyveres kíséretét, s a tűzharcban Doe mindkét lábán megsebesült. Elfogták, de Prince Johnson azt ígérte, hogy nem végzik ki, hanem bíróság elé állítják. Szaddám Húszéin üzenete a harmadik világhoz Szaddám Húszéin iraki elnök hétfő délután üzenetben fordult „a harmadik világ vezetőihez és népeihez”. Televízióban felolvasott üzenetében az államfő ingyen olajat ajánlott fel ezeknek az országoknak azzal a kikötéssel, hogy kérést intéznek Bagdadhoz és az elszállításról maguk gondoskodnak. Szaddám Húszéin „az elnyomott és szegény országok iránti szolidaritási gesztusnak” nevezte ajánlatát, „hiszen a fejlődőket és az arabokat egyaránt sújtja a nagyhatalmak és az ipari államok megvetése”. Érvelése szerint az ingyenes olajra nem vonatkozik az iraki kereskedelmet érintő ENSZ- embargó, mert nem kereskedelmi ügyletről van szó és pénz nem cserél gazdát. „Testvérek vagyunk és azonos sorsban osztozunk — hangoztatta az iraki elnök. — Az ingyenes olajszállítást nem kötjük az öbölmenti válságban elfoglalt állásponthoz, mert tiszteljük az egyes államok és nemzetek véleményét... Csak az háborít fel bennünket, ha az egyik imperialista ország erőszakkal akarja reánk kényszeríteni álláspontját.” Szaddám Húszéin üzenete azon a napon hangzott el, amikor a szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményein felbuzdult pénzügyi szakemberek a világ különböző részein — a múlt héten 30 dollár fölé emelkedett — olajár csökkenését, illetve a kamatok csökkenését várják. Egyébként hétfőn jelentették be azt is, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának vezető országai — Algéria, India és Jugoszlávia — kedden külügyminiszteri szinten vitatják meg Belg- rádban az öbölmenti válság kérdését. z&ßsse iffurter^lgemn.^ —MécymüóA MAMA FÉNYKÉPE A HÁZ AJTAJÁN Bergen norvég város egyik külvárosában minden ház egyforma, így gyakran megtörténik. hogy a gyerekek eltévesztik az otthonukat. Hogy ezen segítsenek, a városi tanács elhatározta, hogy minden ház ajtajára a mama fényképét ragasszák ki. FÜEVÖSZTRÁJK INDIÁBAN résén megnövekedett élelmiszer ára. A kormánytól ugyan érkeztek olyan ígéretek, hogy útját állják a drágulásoknak, de semmi sem történt. A sztrájkolok legalább megmutatták • kormánynak, mit eszik a milliós néptömeg. FAGYINAP LOS ANGELESBEN Los Angelesben évente megünneplik az országos fagyinapot, s ez nyújtott lehetőséget Jacques Tokárnak, a neves jégszobrdszríak, hogy megmintázza Mihail Gerba- csovot — fagyiból. A minden idők legnagyobb fagyiportréja tejcsokoládé fagylaltból készült, fehér csoko- ládédarabkákkal, s a közismert anyajegyet tömör csokoládéból állították elő. A fagyiszobor ugyan csak fenntartásokkal hasonlít az eredetihez, de így is édes... Delhiben a kongresszusi párt különös sztrájkot szervezett a minap. A sztrájko- lök az élelmiszercikkek csillagászati ára ellen tiltakoztak, és száraz leveleket, füvet, valamint száraz kenyérhéjat rágtak. Az elmúlt két évben Indiában kétszeKÉT SZIVE VOLT Giuseppe de Mainak, aki a múlt században élt, két szive volt, ami igen-igen ritka jelenség. 1884-ben a Londoni Orvostudományi Akadémia 10 ezer. fontot ajánlott fel neki, hogy halála után testének birtokába jusson. A Frankfurter Allgemeine Zeitung írja Magyarország a Nyugat felé vesz irányt A Magyarország (külpolitikáját tervező illetékesek eltökélten „az európai—atlanti értékeken .nyugvó közösség” felé vezető útra óhajtják terelni az országot. Antall miniszterelnök és Jeszenszky külügyminiszter e mellett az irányvonal mellett foglalt állást, s a kormányfő „kötelességként” említette ennek az irányvonalnak a követését a magas állású kül ügy- minisztériumi tisztségviselők előtt júliusban, Budapesten tett nyilatkozatában. Naponta megmutatkozik ugyanakkor, hogy .igen nehéz kibontakozni az eddigi kötelékekből. Ehhez járul még, hogy az a három szomszédos állam, amelyekben nagyobb magyar kisebbség él — Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia — kívül áll politikailag azon a bizonyos értéfcközösségen, amelybe bebocsátást óhajtana nyerni Magyarország. A Szovjetunióban szintén él .magyar kisebbség. E kisebbségekhez olyan érzelmek kötődnek, amelyektől szemlátomást csak igen nehezen tudnák függetleníteni magukat a .kormány tagjai, beleértve a miniszterelnököt is. Júniusban Antall miniszterelnök vitte a szót pártjának, a Magyar Demokrata Fórumnak a kongresszusán., s ekkor tizenötmillió magyar miniszterelnökének nevezte magát, vagyis a külföldön élő magyarokat is figyelembe vette. Ez a kijelentés éles visszhangot kelt Szlovákiában, de összhangban az ottani fejleményekkel, amelyek keretében messzemenő önállósodásra törekszik Szlovákia. A nem túl nagy, autonóm Szlovákia számára egészen másként vetődhet fel a határai között élő kb. 700 ezer magyarból származó probléma, mint Prága számára. Ezzel a tényállással számolnia kell a magyar politikának. Romániával Is heves viták robbannak ki megnyugvás helyett. Neagu román miniszterhelyettes Budapesten tett látogatása nem eredményezett előrelépést. Románia most már a kolozsvári magyar konzulátus megnyitását sem akarja engedélyezni, holott megígérte az újramegnyitását. A .Romániával kialakult konfliktusban szerepet játszanak a jelek szerint a kormány, „félreérthető kijelentései”, legalábbis így ítéli meg a legjelentősebb magyar ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége. Az ellenzék képviselői úgy vélik, hogy a magyar illetékeseknek épp azért kell óvatosan megválogatniuk a szavaikat, mert olyannyira kényes a román—magyar viszony. Ugyanez vonatkozik a Szovjetunióhoz fűződő viszonyra. A Demokrata Fórum egyik képviselője, a 90. életévét taposó, nyugállományban levő Kéry tábornok azzal az érvvel vette védelmébe nemrégiben a Parlamentben ar hajdani Horthy-rezsim politikáját és az ország második világháborúban való részvételét, hogy a hajdani politika a bolsevizmus ellen irányul. Jugoszláviában szintén új feladatok várnak a magyar külpolitikára. A Vajdaság autonómiájának szétzúzása és a Szerbiában végbemenő egyre nagyobb mérvű köz- pontosítás érzékenyen érinti a magyar kisebbséget, és tiltakozásra vezet. Ez a kisebbség első ízben szerveződik most meg politikailag „vajdasági magyar kezdetné-/ nyezés” néven. A magyar gazdaságban különösképpen szembeszökően mutatkozik meg a Kelettől való elszakadás szorgalmazása -és bizonyos realitások tartós hatása között fennálló ellentmondás. A 20 milliárd dollár adósságterhet hordozó Magyarország számára még mindig fontos, hogy szovjet kőolajat kaphasson cserébe magyar fogyasztási javakért. A Szovjetunió a két ország között zajló kereskedelem volumenének visszaesése ellenére továbbra is Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnerének számít. Legfeljebb az egyesült Németország utasíthatja majd maga mögé a Szovjetuniót e te-' kintetben. A német egyesítés érzékenyen érinti Magyarországot gazdaságilag, mert számos NDK- beli cég felmondta a Magyarországgal megkötött szerződéseket, mégpedig túlnyomó részben a magyar termékek átvételére vonatkozó kötelezettségeket. Magyarország 400 millió márkának megfelelő kártérítési követelést óhajt támasztani az NDK-val, avagy jogutódjával, az egyesült Németországgal szemben. Az NDK miniszterelnöke, de Maíziere októberben kívánt hivatalos látogatást tenni Magyarországon. Minthogy akkor már feltehetőleg késő lett volna, Maíziere előrehozta az időpontot, s látogatását az osztrák határon lebonyolódott „Európa- Napra” korlátozta. A demokrata fórum által rendezett találkozó azt célozta, hogy megemlékezzenek a németek NDK-ból való tömeges kiutazásának tavalyi kezdetéről. Az akkoriban első ízben megrendezett „piknik” örve alatt sikerült a szökés számos) NDK-ál- lampolgámak. De Maíziere a határ közelében fekvő Sopronban mondott köszönetét a magyaroknak a határok tavalyi megnyitásáért, s kijelentette, hogy akkoriban olyan láncreakció vette kezdetét, amely „végül a berlini fal leomlását eredményezte”. Magyarország nemrégiben még azt remélte, hogy mindegyik kelet-európai országot meg tudja majd előzni az Európa felé vezető úton. Most úgy hírlik, hogy legkésőbb 1991 végén ki óhajt lépni a Varsói Szerződésből. A szovjet csapatok kivonása tervszerűen folyik, és a két félnek a szovjet csapatok által hátrahagyott létesítményekért Magyarország részéről fizetendő kártérítést illető nézetei is közelednek egymáshoz. Magyarország nem tudja ugyanakkor ellensúlyozni a konvertibilis valutájú országokba irányuló kivitel fokozásával a hajdani keleti tömb országaiba irányuló kivitelének visszaesését— az efféle export 1,5 rrnlliárd dollárral csökkent eddig az idén. Ezt a kiesést csupán 60 százalék erejéig sikerült ellensúlyozni ebben az évben — jelentette ki Kádár Béla, a külfölddel fennálló gazdasági kapcsolatokért felelős magyar miniszter. A kelet-európai Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) talán már a hattyúdalára fog rázendíteni ez év őszén, és más nevet fog felvenni, az energia-ellátás terén azonban még hosszú ideig együtt kell majd működniük az érdekelt feleknek. A magyar külügyminisztériumban és a gyors nyugati orientálódást szorgalmazó körökben azt hangoztatják, hogy gyakran a Nyugat, alapvető elutasításából fakad annak a bizonygatása, hogy Magyarország „mélyen gyökerezik” abban a térségben, amelyben a magyar kisebbségek élnek, és amely- lyel fontos gazdasági kapcsolatokat ápol. Ez a hozzáállás korántsem mindig a szocialista világnézet rovására írható, hanem nacionalista gyökerei is lehetnek. Magyarország új külpolitikájának figyelembe kell venni ugyan, hogy Magyar- országnak a nyugati integráció intézményei közé való beillesztése nehéz feladat, s nyugaton sem nézik mindenütt jó szemmel e törekvést, Budapestnek azonban nincs más választása, és hosszabb távra szóló politikát kell kialakitania. A magyar illetékesek nézetei szerint a határon túl élő magyar kisebbségek problémáit is csupán európai keretek között lehet megoldani. Bilaterális alapon Németország lesz Magyarország legfontosabb partnere, majd az Egyesült Államok és Franciaország fog következni a rangsorban. A regionális együttműködést szívesen látja a magyar fél, de elsősorban a Nyugat vonatkozásában. Azok az ajánlatok, amelyek Magyarország keleti kötöttségben való tartását célozzák — gondolunk itt például Lengyelország németellenes és szovjetellenes felhangoktól kisért ajánlatára —, szóba sem jönnek Magyarország számára. Viktor Meier
