Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám

1990. szeptember 8., szombat o Vállalkozásból politikába Lengyel Tibor: „Javítanék az infrastruktúrán, és az oktatás állapotán” cmnHiS—--------------------------------------------­M ostanában sokat beszé­lünk arról, hogy vállalkozni kell. Kevesen jutnák el azon­ban odáig, hogy meg is pró­bálják. Lengyel Tibor a bát­rabbak közé tartozik: jól is­merik a nevét lakóhelyén, Orosházán. Bizton állíthat­juk: sikeres üzletember. Most ismét új vállalkozásba kezdett. Független jelöltként indul a választásokon, pol­gármesterjelölt. Beszélgetésünk elején arra kértem, néhány szóban mu­tatkozzon be. * — Faluról kerültem a vá­rosba — kezdi életútját Len­gyel Tibor. — Tótkomlóson születtem 1943. március 26- án. A középiskola befejezése után, 1966-ban jelentkeztem a Debreceni Agrártudomáv nyi Egyetem gépész főiskolai karára. Itt szereztem levele­ző tagozaton okleveles gé­pészmérnöki diplomát. Némi kitérő után Orosházán, a Kazángyártó és Építőipari Szövetkezethez jelentkeztem főmérnöknek. Nem volna riportalanyunk igazi vállalkozó, ha nem for­dítana élete pályáján. Ott­hagyta a szövetkezetét, s ha­marosan megnyitotta a hely­béli Nosztalgia presszót. Az üzlet ugyan jól ment, ám a műszaki élettől távol esett. Eladta a presszót és 1989. ja­nuár 1-jétől a Kórháztech­nikai Rt. főmérnöke. — Miért jelentkezett pol­gármesterjelöltnek, hiszen anyagilag biztosan rosszab­bul jár? — Mint már említettem, 33 éve lakom Orosházán. Idevalósinak érzem magam. Szeretnék valamit tenni a boldogulásáért, a fejlődésé­ért. Meg kell, hogy mond­jam, barátaim, külföldi és belföldi üzletemberek biz­tattak, jelentkezzem. Annak pedig különösen örülök, hogy — bár független jelöltként indulok —, soha nem vol­tam semmilyen pártnak a tagja. — Most az SZDSZ és a Fidesz helyi csoportjának támogatását is magam mö­gött tudhatom. — Mit túrt a város fejlő­dése szempontjából a leg­fontosabbnak? — Rangsort nehéz felállí­tani. A legfontosabbak egyi­ke — legalábbis szerintem — a magánvállalkozások tér­nyerésének az elősegítése. Több vállalkozóra van szük­ség, mert ez munkahelyet teremt, s adó formájában jövedelmet nyújt az önkor­mányzatnak. Gondolok itt a szolgáltatások fejlesztésére, vagy az idegenforgalom fo­kozására. Ide tartozik pél­dául Gyopáros helyzetének méltó rendezése. A tó part­ján lehetne kempingtábor, sportcentrum és még sok , minden. Nyugodtan elárul­hatom, hogy már konkrét külföldi üzletember is van, aki saját pénzévéi beszállna egy ilyen centrum üzemelte­tésébe. Lényegesnek tartom a la­kosság szociális körülmé­nyeinek a feltárását, nyil­vántartását. Kellene egy in­formációs és segélyező iro­da, amelyik felkarolná az idős emberek gondjait. Nem­csak tanácsot adna, hanem tenne is valamit. Megoldha­tó lenne egy úgynevezett inV gyenkonyha létrehozása is. Erre már ma is van vállal­kozó. De kell a rászorultak számbavétele, hogy tényleg az elesetteket segítsük. Szo­rosan ide tartozik az egész­ségügyi ellátás javítása, a kórház rekonstrukciója és sorolhatnám tovább. — Ha tényleg megválaszt­ják — tegyük fel —, akkor mi lenne az első intézkedé­se? — Sok első lenne. Mégis előbb a közvetlen munkatár­saimat szeretném megismer­ni. Szerintem a polgármes­teri hivatal dolgozói legye­nek szakértők, becsületesek és korrupciótól mentesek. Ez rendkívül fontos. Ha olyai< helyzetbe kerülhetek, hogy módom lesz intézkedni, ak­kor az infrastruktúrán és az oktatás állapotán javíta­nék. A vállalkozáshoz tele­fon kell, gyors, naprakész in­formáció. Szeretném a kö­zépiskolai oktatást a tech­nika fejlődéséhez igazítani. Legyenek nyelveket beszélő diákjaink. Talán nem gépé­szekre, hanem műszerészek­re, irányítástechnikai műsze­részekre lenne szükség. Jó volna egy főiskola is. Meg kell próbálni a fiatalokat Orosházán tartani, letelepí­teni. Ezek persze még csak. elképzelések. Papp János Marad az igazgató, marad a ház Rózsaszín és sötét megvilágításban a sarkadi közművelődés Súlyos csend ült csütörtö­kön délután a sarkadi ta­nács egyik termében. A vég­rehajtó bizottság a napiren-. di pontok után beszámoltat­ta a Bartók Béla Művelődési Központ igazgatóját, Szabó Gábort, az intézmény tevé­kenységéről. Erre azért ke­rült sor, mert a megelőző vb-ülésen meglepő ajánlatot kapott a testület: a helyi áfész raktárnak óhajtotta az épületet bérbe venni! Ezek után természetes, hogy a vb több oldalról hallani akarta, miért az ötlet, mi a gond a közművelődés házával? Ütlecz Istvánná pénzügyi osztályvezető előterjesztését, amely a gazdálkodás felől közelített, nagy csendben hallgatta végig a testület, a meghívottak, köztük a helyi pártok képviselői. Hiába, a számokkal nem lehet vitat­kozni ... Vagy mégis? El­lentmondás mutatkozott a pénzügy kimutatása és a művelődési központ rendez­vény-statisztikája között... A pénztelenség az időnként parttalanná váló ülésen to­vábbra is vezető szerephez jutott. Miért nincs az intéz­ménynek szervezeti és mű­ködési szabályzata? Miért nincs az igazgatónak másfél éves ittléte után sem mun­kaköri leírása? Miért nem adta meg az igazgató a dol­gozóknak a rendeletben meghatározott 16 százalékos bérfejlesztést? Ilyen kérdések záporoztak Szabó Gáborra, meglehető­sen ellenséges hangvétellel. A tartalmi munkára vonat­kozó beszámolót sem kísér­te eleinte több jóindulat, me­lyet többen egyszerűen ró­zsaszínűnek minősítettek, ti ttlecz Istvánné például megkérdezte: Szabó Gábor miért nevezte nagyszabású­nak a cigánybálat, mikor a rendezvény anyagi vesztesé­get hozott? Azt is hozzátet­te, ha az intézmény statisz­tikája szerint ott évente hatvanötezer ember fordul meg a 11 ezer lakosú Sar­kadról, ez egy jól menő ház lenne... Pedig a helybeliek úgy tartják számon, mint belterjes, magának élő, ma­gára maradt művelődési központot. Ezt már Molnár Sarolta (SZDSZ) jelentette ki. Mitykó Pálné (MSZP) többek között a zeneoktatás­ról szeretett volna hallani, mivel egy nagy port kavart munkaügyi vita után a zon­goraoktató eltávozott. A testület szigora később engedett. A megnyilvánulá­sokból arra lehetett követ­keztetni, a város vezetése semmiképp nem zárja be, nem adja bérbe a művelő­dés házát, de megköveteli, hogy az alkalmazkodjon a megváltozott gazdasági kö­rülményekhez. Beteg a sarkadi közműve­lődés, összegezhetjük. Sza­bó Gábor és Kovács László tanácsi művelődési főműnk katárs válaszaiból kiderült, hogy elfogadott, szervezeti és működési szabályzat 15 éve nincs. Ma pedig különösen nehéz megfogalmazni, kü­lönválasztani, mi számít egy művelődési háznál alaptevé­kenységnek, és mi az, ami vállalkozás, tehát a tanács által nem támogatható. — Mióta itt vagyok, nem stabil a ház helyzete — mondta az igazgató. — Meg­erősíteni a családi szolgálta­tások komplex rendszerével akartuk, mert úgy tűnik, egyedül erre van ma fizető­képes kereslet Sarkadon. Ez nemcsak pénzt jelentett vol­na nekünk, hanem erkölcsi támogatást is, lehetőséget, hogy visszaépüljünk a köz­életbe. Sajnos, a vb nem ér­tett egyet elképzelésünkkel. A családi irodával való integrációt valóban nem tá­mogatta a testület, mond­ván, két különböző intéz­ményről van szó, de együtt­működési megállapodásra kötelezte őket; Ugyanakkor a rendteremtésben is meg­állapodhattak, kötelezték az igazgatót, mihamarabb gaz- dálkodja ki a dolgozók bér­emelését. Készüljenek el a működéshez szükséges ok­mányok. A tartalmi mun­kában elismerték a népmű­vészet és a vizuális műhely még meglevő, illetve új eredményeit, de egyértel­műen megfogalmazták, hogy a ház nem nyit eléggé a változó igények felé, ame­lyek pedig gazdálkodását is valószínűleg rendbe hoznák. Szabó Gábor egy mondata jutott eszembe: „Helyzetün­ket egy gazdasági zseni sem tudta volna jobban megol­dani.” Igaza volt, vagy sem? Ez helyi kérdés. De hogy or­szágszerte a művelődés ügyét miért kell ennyire pénzva­dászatra hajtani, az már kollektív felelősség. Most képezzen az amúgy is mel­lőzött közkultúra — mond­juk tanfolyamokból — a la­kosság filléreiből vállalko­zási tőkét? Persze lehet, van, ahol sikerül a kötél­táncos mutatvány, csak nem mindegy, hol van az a mű­velődési ház! Ezt kellene majd a helyi társadalmak­ban mérlegelni. Szőke Margit ű magyar fél a korrekt elszámolásra törekszik A magyar fél — röviddel az osztrák részről meghatá­rozott határidő lejárta előtt — megküldte az osztrák kár­igénnyel kapcsolatban kiala­kított álláspontját a bős— nagymarosi vízlépcső építé­sében részt vett osztrák Do­naukraftwerke vállalatnak. Tekintettel arra, hogy a gát­építés költségeinek magán­jogi elszámolásával kapcso­latban' mind a hazai, mind a külföldi sajtóban olyan közlemények jelentek meg, amelyek kétségessé tehetik a magyar fél megbízhatóságát, Sámsonéi Kiss György kor­mánybiztos — a magánjogi szerződést kötő vállalat megbízója és felügyelője ne­vében is —szükségesnek tar­totta a nyilvánosság számá­ra összefoglalni a magyar álláspontot. — A múlt hónapban nyil­vánosságra hozott egyértel­mű álláspontunk szerint kor­rekt és nyílt elszámolásra törekszünk a Donaukraft- werkével, kifizetve az el­végzett munkákat. Az egy­értelműen elvégzett munkák számláit már el is ismertük. Helyhatósági választások ’90 Választókerületek, szavazókörök A törvényalkotó pontosan meghatározta, hogy az ala- * kuló helyhatóságokon hány fős képviselő-testületek vég­zik majd munkájukat. A lakosságszámon kívül igyeke­zett azt is figyelembe venni, hogy a testület hatékony munkavégzést, döntéshozatalt tegyen lehetővé. HÁNY KÉPVISELŐT VÁLASZTHATNAK A KISTE­LEPÜLÉSEKEN? A 10 ezer vagy ennél kevesebb lélekszámú települések — a kislistás választási rendszerben — egy választókerü­letet alkotnak. A megválasztandó képviselőtestület 300 la­kosig 3, 600 lakosig 5, 1300 lakosig 7, 3000 lakosig 9, 5000 lakosig 11, 10 ezer lakosig pedig 13 fős. MILYEN SZABÁLYOK VONATKOZNAK A NA­GYOBB TELEPÜLÉSEKRE? A 10 ezer lakosúnál nagyobb településeken, mint már erről szó volt, kétszavazatos választási rendszerben vá­lasztják a képviselőket, a leendő testület felét egyéni vá­lasztókerületben, a másik fele pedig listáról kap man­dátumot. Az egyéni választókerületek és a listás mandátumok száma: 25 ezer lakosig 10 egyéni választókerület és 9 lis­tás mandátum, 50 ezer lakosig 14 egyéni és 13 listás, 60 ezer lakosig 15 egyéni és 14 listás, 70 ezer lakosig és a fővárosi kerületekben legalább 16 egyéni választókerület és 15 listás mandátum. Minden további 10 ezer lakos után kettővel nő a képviselő-testület — eggyel az egyéni vá­lasztókerületben választott, eggyel a listás — tagjainak a száma. HOGYAN ALAKÍTOTTAK KI A SZAVAZÓKÖRÖKET? A szavazókörök számát, sorszámát és területi beosztá­sát a jegyző a választás napja előtt 40 nappal állapítot­ta meg úgy, hogy egy szavazókörre 600-1000 választó- polgár jutott. MIKORI LAKOSSÁGI ADATOT KELLETT FIGYE­LEMBE VENNI? A lakosság számának megállapításánál az 1990. au­gusztus 1-jei adatokat kellett figyelembe venni, vala­mennyi településen csak az állandó lakóhellyel rendel­kezőkre kiterjesztve. A Trianon emlékmű ötlete mérgezi a légkört í — hangzott el az SZDSZ sajtótájékoztatóján Kegyelem a kémeknek A köztársasági elnök meg­kegyelmezett a Belovai-ügy elítéltjeinek. A Budapesti Fegyház és Börtön négy rab­ját pénteken már szabadon is bocsátották. Belovai István, a londoni magyar katonai attaséi hi­vatal volt tisztje 1985-ben kémkedésért életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. Az elmúlt év során kegyelemért folyamodott, mert vélemé­nye szerint — szovjet kato­nai információk kiszolgálta­tásával — 'már évekkel ez­előtt is a rendszerváltást •szolgálta. Az egykori hon­véd alezredes kérelmét támo­gatta a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsé­ge. Göncz Árpád határozata Belovai büntetését 15 évi szabadságvesztésre mérsé­kelte, ám a még hátralévő rész végrehajtását felfüg­gesztette. Hasonló kedvez­ményben részesültek a per más elítéltjei is: felfüggesz­tik Halmi Zoltán 15 évi, idő­sebb és ifjabb Vadász Mik­lós 10-10 évi büntetését is, négy év próbaidőre. A Szabadság téren nem Trianon emlékművét, hanem a hivatalosan is irredentá­nak nevezett emlékművet akarják visszaállítani! Ezzel a megállapítással kezdődött pénteken a Szabad Demok­raták Szövetségének sajtó- tájékoztatója az SZDSZ köz­ponti székházában. Trianon nem csupán az ország magyar lakossága egyharmadának elcsatolását jelentette, hanem a törté­nelmi Magyarország nem magyar népei jelentős ré­szének elszakadási szándé­kát is megvalósította. Ezt a szándékot méltányolni kell akkor is, ha az összefonó­dott a magyar nemzeti tra­gédiával. Ám a Horthy- rendszerben állított egykori emlékmű nem csupán az el­csatolt magyar területeket követelte vissza — mondot­ta Szabó Miklós, az SZDSZ ügyvivője, hozzátéve, hogy ha így volna, akkor sem szabadna helyreállítani —, hapem követelte az egész történelmi Magyarország visszaállítását. Az emlék­művet helyreállítani akarók ártanak a határokon kívül élő magyarságnak, nehezítik a szomszéd népek és a ma­gyarság közeledését, a leg­terméketlenebb sérelmi in­dulatok szításával mérge­zik a hazai légkört, politi­kai hisztériát keltenek. Pető Iván ügyvivő — és egyben parlamenti képviselő — értékelte az elmúlt heti, s általában az egész tör­vényhozási munkát a pol­gármesterek jogállásáról szó­ló törvénnyel összefüggésben. Hangsúlyozta: a kormány akkor terjesztette be ezt a törvényjavaslatot, amikor már megkezdődött a jelölt- állítás, tehát időközben min­den pártnak át kellett prog­ramoznia ezt a tevékenysé­get. Mindezek mellett az egész törvényhozási munká­ra jellemző, hogy a kor­mány rosszul előkészített előterjesztéseket nyújt be a plénumnak. Példa erre az előprivatizációs törvény is. Országúti üzenetek autósoknak (Folytatás az 1. oldalról) kontaktus, annál hatásosabb. S mindezt úgy igyekeztek kialakítani, hogy ne kelljen a gépkocsivezetőket megállí­tani. Elegendő például, ha az út mentén álló rendőrko­csi "tetején egy képernyőről leolvashatja a közeledő au­tós a saját járműje sebessé­gét. Ha a megengedettnél gyorsabban halad, lehetősé­ge van korrigálni a 2-3 ki­lométerre lévő újabb rend­őrautóig. Nagy-Britan niában a rendőrkocsi hátuljára rög­zített készüléken „üzennek” az autósnak, ha például nem tartotta be a követési távol­ságot. Ezeknek a módsze­reknek az a rendkívüli elő­nye, hogy az autósok veze­tés közben, tehát direkt mó­don jutnak az információ­hoz, és nem otthon, a ka­rosszékben ülve az újságok­ból. A tömegkommunikáció­ban egyébként az egyik leg­nagyobb segítséget látják a finn rendőrök. Óriási transz­parenseken hirdetik például azokat a műsorra tűzött rá­dióadásokat, amelyekben az útügyi hatóságok, a közleke- désrendészek, a helyi OKBT szakemberei vitatják meg az éppen aktuális témát. A hallgatóságban kisebb­fajta ámulatot keltett, ami­kor Sven-Olof Hassel a finn közlékedésrendészet műsza­ki, technikai felszereltségé­ről beszélt. Ennek fontossá­gáról egyébként az ottani parlamentben is egységes ál­láspont 'kezd kialakulni, mégpedig azért, mert — szá­mításaik szerint — olcsóbb egy műszert megvásárolni, mint egy rendőrt kiképezni. Nem ritka, hogy az úttestre érzékelőberendezéseket • fek­tetnek, a közelben álló rend­őr könnyűszerrel megszerzi akár/ egy kardion adatait, s a következő állomáshelyen csalt akkor állítják meg a járművet,1 ha szabálytalan­ságot észleltek. Finnországban is kemény küzdelmet vívnak az ittas vezetés ellen; évente több mint egymillió ellenőrzést végeznek korszerű mérőké­szülékekkel nemcsak a köz­utakon, hanem a tavakon, a vízi közlekedésben is — hangzott többek között a kö­tetlen beszélgetéssel zárult tájékoztatón. L. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents