Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-04 / 207. szám
Simonyi Imre hetvenéves Születésnapi köszöntő helyett Szlováknyelvű óvoda Békéscsabán Gyermekkorom Gyulájához két jelenség mindenképp hozzá tartozik: valahányszor felidézem az emlékeimet, a Béke sugárút (akkor talán Sztálin út volt) gesztenyefái alatt, vagy az Árpád utcán Koszta Rozália és Simonyi Imre jön szembe velem. Külön-külön vagy ketten, mintha lenne még velük együtt valaki, más is..., azt már nem tudom pontosan. Akkoriban még nem is sejtettem, hogy a festőművész és a költő az, akivel rendszeresen találkozom. Nem ismertük egymást, és nem sok fogalmam volt arról. mi az a költészet, festészet, és hogy egyáltalán mi a művészet, az a különös, csodálatos, megfoghatatlan, alig meghatározható, mégis nélkülözhetetlen dolog. Any- nyit azért éreztem, hogy ez a két ember egyszerűen máá. mint a többi — őket még a gyereknek is meg kellett látni, észre kellett venni, bizonytalanul utánuk fordulni... Nem csak rajtam múlott, hogy hosszú éveknek kellett eltelni, mire kiderült, ki az a költő, aki úgy hozzá tartozik Gyulához, mint akár a régen lebontott faszínház, a vár vagy a strand. S amikor már végre hallottam róla, akkor is előbb a költőről, a híréről, a „jelenségről”, a legendáról. Üjabb szünet következett, és csak azután a versek, irodalmi folyóiratokban, nagy lapokban, könyvekben, majd a megyei sajtóban. A sorrend pedig fordítva lenne igazságos. előbb a versek, utána a költő. Ám alighanem erről sem az olvasó vagy az író tehet, az igazi okok inkább a társadalmi, történelmi pillanatban. a „légköri viszonyokban” keresendők. Most hirtelen az jut eszembe, Simonyi Imrének nem fog-tet- szeni, ha mentegetem. Nem is lenne helyes, ezért inkább így módosítom előbbi állításomat: Simonyi nyilván tehet róla, hogy a különc. kívülálló, csodabogár, fura alak legendáinak sokasága fűződik a nevéhez, hogy ahol megfordult, úgy ismerték, mint a nagy ellenkezőt, duzzogót. aki folyton az igazságot kutatja és kiabálja. Mindezt valószínűleg sokkal szívesebben vállalja. mintha bármiféle alkalmazkodási, jobb belátási, együttműködési szándékokat keresnénk életművében, világában, nézeteiben. Világ és nézet, ez a címe a legújabb kötetnek, amely a korábbi elegáns Forgácsokhoz és a Gyulai krétarajzokhoz képest bizony túl szolid, egyszerű. De csak a sima borító, a könyvecske megjelenése ilyen. A válogatás. az már igen, az szép, ünnepi. Elsősorban újságokban, folyóiratokban megjelent versekből készült, illetve korábbi kötetekből. Rokonszenves és persze jellemző. hogy a lezáruló tartalmas életmű tulajdonosa nem tagadja meg fiatalkori verseit, sőt, igazán nagy teret ad, szinte ugyanannyit a kezdő költőknek, mint a kései, filozofikus lírának. A Körösök költője. Gyula költője Simonyi. Ebben a városban nőtt fel, itt járt iskolába, itt volt újságíró, szerkesztő, itt jelent meg első kötete 1956-ban. a Tisztességes írás. Itt él ma is. Ügy tűnik, ez a város adta meg számára azt, amit óhajtott: „egy elesésre érdemes csatateret”. Az otthont, ahol „épségben átmentett rögeszméi. valamint összes rossz tulajdonságai birtokában” érdemes volt élnie, és ahol alkotni tudott. A szülőföldről, a szeretet- ről. a reménytelenségről, a halál megértéséről. Tündékről és Heurékákról szólnak a versek, sebzett igazságérzetről, örök duzzogásról, ellenkezésről árulkodnak a költő vallomásai, akárcsak Ember Gedeon jegyzetei, esszéi, ars poeticája. Márai és József Attila alakja, művészete gyakran visszaköszön. biztos nem véletlenül. A Világ és nézet születés- napi ajándék — a várostól az ünnepeltnek és az ünne- pelttől mindannyiunknak. Simonyi Imre hetvenéves. Isten éltesse! Niedzielsky Katalin Talán nem is tudnak róla sokan. Talán csak az érintettek, a szakmabeliek. Valójában ők értékelik igazán a kísérlet sikerét. Ami persze nem is volt kétséges. Előttük biztosan nem. A kívülállók általában csak úgy ismerték a témát, hogy nemzetiségpolitika. Sőt, példás nemzetiségpolitika. Mert ugye minálunk vannak nemzetiségi óvodák, alsó-, középfokú iskolák, továbbtanulási lehetőség, csak akarni kell... Nemrégiben azonban egy „még jobb” módszerről hallhattunk. Amikor az Országos Nemzetiségi Óvodai Napok eseményeivel foglalkoztunk, beszámoltunk róla, hogy a résztvevők ez alkalomból összegezték a három éve tartó egynyelvű óvodai kísérlet eredményét, amelyet az Országos Pedagógiai Intézet kezdeményezett. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ugyan rendszeres, de részleges anyanyelvi foglalkozások helyett néhány úgynevezett nemzetiségi tannyelvű óvodában bevezették az egynyelvűsé- get, úgyis fogalmazhatnánk, a teljes anyanyelvűséget. A Békés megyei szlovákság alsófokú szlovák tannyelvű intézményeiben is hetente kétszer tartanak a nemzetiségi óvodáknak szlovák napot, amikor gyakorlatilag reggeltől délutánig csak anyanyelven beszélnek az óvónők, gondozónők a gyerekekkel. (Emellett persze, természetesen játékokat, dalokat, verseket, néhány alapkifejezést is tanulnak az óvodások.) Szlovák oviból szlovák iskolába Az „egész hetes” kísérlet egyik szerencsés kiválasztottja a békéscsabai szlovák oktatási komplexum óvodája. Pedig ők különleges helyzetben vannak. Nincs is három, csak egy, iskola-előkészítő csoportjuk. De pontosan különleges állapotuk miatt esett rájuk a választás, hiszen az itt végzett gyerekek olyan első osztályba kerülnek, ahol minden tantárgyat szlovákul tanulnak. Itt tehát nem volt ugyan kontrollcsoport, a tempó is másként alakult, de a spe^ ciális helyzet: a bentlakás, a találkozási lehetőség az iskolásokkal egyedi jellegével színesítette a kísérletet. Sztrunga Mihályné óvónővel beszélgettünk az eredményekről. S bár a fenti állítások teljesen igazak rájuk, azért nékik is nyílt lehetőségük több évfolyamot figyelemmel kísérni, hiszen alkalmanként fölvesznek egy-egy fiatalabb gyereket: négy-, illetve három és fél évesen is jönnek hozzájuk, főleg olyanok, akik biztos, hogy a szlovák iskolában tanulnak majd, vagy ide járt a testvérük is. Az állandó anyanyelvi foglalkozások sokszorosan több lehetőséget kínálnak a nyelv" elsajátításához. Például testnevelés foglalkozáson mindig szlovákul mondják az ntasításokat, így természetes, hogy ezt megértik, megjegyzik, s idővel használják is néha — esetleg játék közben — a gyerekek. Az állandóság eredményeképpen jobban rögzülnek az alapkifejezések, eredményesebben lehet gyakorolni a bevésést. Ahogy megtudtuk, a program tulajdonképpen nem sókban különbözik a magyar óvodások számára előírt követelményektől, csak éppen szlovák nyelven folyik. Játékosan minden sikerül Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan lehet meggyőzni egy 3-5 éves emberkét arról, hogy idegen nyelvet tanuljon. Persze, hogy játékkal. Elénekelnek nekik egy dalt, feltesznek egy lemezt, vagy — is ez igazán kézenfekvő módszer — egymás között szlovákul vált szót az óvónő és a dadus. (Az meg aztán különösen jó helyzet, ha a szlovákul tudó nagyira lehet hivatkozni.) A kérdésre pedig, hogy szeretnétek-e ti is így társalogni, lelkes igennel válaszolnak az apróságok. Meg aztán az is alapvető igazság, hogy ha a gyerek szeret óvodába járni, sok mindent megcsinál az óvó héni kedvéért, még szlovákul is megtanul. — Nagyon fontos hallani is a nyelvet — .mondja Sztrunga Mihályné. — Ezért például mi, felnőttek ebéd közben egymással is szlovákul beszélünk, ugyanígy a kollégiumban a nevelők. Milyen egyszerű módszer is ez... Pedig a gyerekek alig, vagy semmit nem ismernek a nyelvből, amikor bekerülnek az oviba. — Furcsa dolog ez — tűnődik el rajta Sztrunga Mihályné. — A mi generációnk még a magyar nyelvet tanulta meg, a szlovákot hozta otthonról. Ezeknek a gyerekeknek már a szüleik sem ismerik az anyanyelvűket. Idegen nyelvként tanulják meg, ezért olyan nehéz nekik. Ha otthon nem gyakorolják, nem hallják, semmilyen módszer nem ér el eredményt. Persze azért az ellenkezője is igaz: például, hogy a bentlakó óvodások házi feladatul 'kapják: amikor hazamennek, szlovákul kívánjanak jót étvágyat. Majdi lesz meglepetés! Sokan jönnek vissza ezzel a mondattal: — Megtanítottuk aput és anyut is! Lehet, hogy így fordul a világ. Bár már említettük, különösebben más, speciális szemléltetőeszközökre nincs szükségük, de azért a szlovák nemzetiségi óvodák kapnak segítséget a pozsonyi Matica Slovenskatól: szakmai folyóiratokat, szemléltető játékokat (amit néha a magyar óvónők is irigyelnek tőlük). Lehetőségük van részt venni intenzív nyelv- tanfolyamokon. Mi állhat akkor a beteljesedés, azaz a módszer ki- teljesedésének útjában? Például az, hogy nincs elég óvónő. Csak ketten jelentkeztek óvónőnek — Az idén ketten jelentkeztek innen, a szlovák gimnáziumból óvónőképzőbe — halljuk. — De közel fél évtizede ez az első ilyen jó év. Talán az ő példájuk ragadós lesz. -Nagyon elkelne az utánpótlás, hiszen sokan egyszerre megyünk majd nyugdíjba. Én is, kolléganőm is ebben az iskolában tanultunk, itt érettségiztünk. Igazán mindig is azokat a foglalkozásokat szerettem, amelyeket szlovákul1 tartottunk. Ez az anyanyelvem. De, ha nem így lenne, akkor is szorgalmaznám a tanulását, tanítását, hiszen segítségével sok környékbeli országban megértethetjük magunkat. Mivel az óvoda, iskola együttléte olyan, mint egy nagy családé, az iskolai tapasztalatokról is kaptunk némi felvilágosítást. Amióta az „egynyelvűből” kerülnek föl a gyerekek, könnyebben boldogulnak velük a tanítónők. Sőt, az egy-két „idegenlégiós” is felzárkózik hozzájuk. Hogyan tovább? Ebben az óvodában tovább folytatják ezt a programot. Megkérdeztük a Békés Megyei Tanács művelődési osztályának főmunkatársát, Gátszegi Ferencnél, hány helyen indítanak a megyében egynyelvű csoportot? Mint mondotta, ehhez szabad kezet kaptak az óvodák. A beszélgetés során az is szóba, került, hogy ezek kis létszámú intézmények (az óvodák, csoportok létszáma gyakorlatilag nem változott 1984 óta, de kevesebb a gyerekek), a normatív támogatási rendszerben a központi támogatás is. Ami pedig hiányzik, azt az ön- kormányzatoknak kell vállalniuk ... Kiss Katalin így megy ez, avagy pornómozaikok Már végnapjait éli a nyári vakáció, amikor a tizenkét éves fiúcska odasündörög a nagyanyjához, és huncut mosollyal békéscsabai „sajtóélményéröl” számol be. A régi postával szemben az újságos bódéban kitett széttárt Iá-, bú nőről, akinek combközépen férfi nemiszerve van. Szegény öreganyjától csak annyira futja, hogy megkérdi, más gyerekek is megálltak-e nézelődni? Hát persze, nem is egy — felel. — Csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy végül is fiú-e vagy lány a néni? * * * Két idős barátnő is ebben a témában értekezik. Az egyik — a harcias — meséli nevetve, hogy ugyanezt az újságost már kétszer leckéztette meg. Szigorúan felelősségre vonta, hogyan merészeli kitenni közszemlére — vagyis a gyermek közönség szeme elé — a pornókiadványokat. Mindkét alkalommal óriási felháborodással reagált rá az újságos férfi. Olyanokat kiabált, hogy magának talán nem tetszik az emberi test?! És hasonlókat, ö meg azt kérdezte: mutogat-e ilyesmit az igencsak kiskorú unokáinak? És mit szólna hozzá, ha más tenné ezt? És ezzel eltávozott, majd délután arra járva látta, hogy be van véve az inkriminált kép. Hogy aztán újból kikerüljön ... + * jfc. Az OKÉ augusztus 23-i számában pornóügyben készült egy riport. Idézet az egyik részből ezzel a felvezetéssel: „következő interjúalanyunk Vörös Antal László, a magyar pomókirály, akinek kft.-je pornókazetták és -újságok kiadásával foglalkozik”. — Ezenkívül — nyilatkozik a pornókirály — van egy 6700 tagot számláló nudista szexklubunk, amelyben szexmasszázs igényelhető. Vannak szexhajóink a Balatonon és működik nudista utazási irodánk. Tervezünk egy új lapot a szex és a humor jegyében, lesznek mozgó nyilvánosházaink a magyar tenger partján és Alomar- szág néven szexközpontot hozunk létre. Majd elmondja a pomókirály, hogy egy éve kezdte meg az Intermozaik Kft. a működését, s rendkívüli sikereket ért el. Tavaly 70 millió forintot produkáltak, az idén már 300 millió forint lesz a bevételük. És hozzáteszi, hogy hamarosan indul a szextaxiszolgálatak is. Nagy nevetés hallatszik a szobából, ahol a két unokám i— a 8 éves kislány és a 11 éves fiú — tanyázik. Bemegyek megnézni, ugyan min derülnek ilyen viharosan. — Nézd csak, mama! — mondják és kezembe nyomják az aznapi újságot, amelyben a következőket olvasom: „Nász az utcán. Fényes nappal választotta Szeged egyik utcáját az intim találka helyéül egy férfi és egy nő. Bár már kinőttek a legény-, illetve leánykorból — harminckilenc éves a férfi, harminchét éves a nő — ifjúi hévvel és anyaszült meztelenül vetették egymás karjaiba magukat. A nyiltszinü szerelmeskedést két órán keresztül gyerekek hada figyelte. Majd szóltak a felnőtteknek, akik értesítették a rendőrséget.” Stb., stb.... egészen addig, hogy nehéz lesz kideríteni, milyen vétségről van szó, mivel az idevágó paragrafusok „nem fogalmaznak egyértelműen Persze az unokákat nem ez utóbbiak érdekelték, hanem azon kacagtak, hogy „gyerekek hada” élvezte a nem mindennapi utcai látványosságot, s mint mondták, biztos halálra röhögték magukat. Én meg nem tudtam, hogy sirjak-e, vagy nevessek, mert mindkettő aktuális lett volna. Vass Márta-■ ■ • •_________ __________1—--------—i-------- —— „ A mi generációnk még a magyar nyelvet tanulta meg, a szlovákot hozta otthonról” Fotó: Fazekas Ferenc
